Polkorrekt

Komolyan és nagyon, elegem van a polkorrektségből. Komolyan, nagyon. Külön és egyben is. 

Polkorrekt, teljes nevén politikailag korrekt. Irányzat, eszmerendszer, divat, hozzáállás, nevezd ahogy akarod. Számomra a kifejezés nem fedi a valóságot. Nekem a polkorrektség olyan, mintha a világ Madách Falanszter színe felé rohanna, vagy affelé a sci-fi novella felé, aminek nem azért nem írom most ide se a szerzőjét, se a címét, mert el akarom titkolni, hanem mert pont nem jut eszembe, de egy utópisztikus világban játszódik, ahol súlyokat kötnek az erősebb és gyorsabb emberekre, az élesebb gondolkodásúaknak pedig adott időközökben valami ricsajt játszanak le a fülükbe, hogy összezavarják a gondolataikat, szóval mindenki tökéletesen, gyönyörűen és igazságosan, egyenlően hülye és kripli.

Nem szeretem a polkorrektséget, mert a polkorrektség úttörőivel beszélgetni bármilyen más látásmódról ugyanolyan, mint elmagyarázni egy berúgott szkinhedvaddisznónak, hogy az ember nem a bőre színétől lesz jó vagy rossz. Ugyanaz a süketség, vakság és véreszájú fröcsögés jön elő.

Nem, a polkorrektség nem korr. Legfeljebb pol. 

Nem, nem szoktam senkinek utána dobni a cipőmet, azért, mert más a bőre színe, a vallása, a neme, vagy az életkora, mint nekem. De keresem az arany középutat. 

(Ami a polkorrektek szemében már szkinhedvaddisznóvá tesz.)

A hülye példa is példa, és szinte hallom, ahogy a komákok most azt mondják a monitor előtt, hogy "jaj ne, már megint ezzel jön", de igen, ezzel fogok jönni. Már hőbölögtem rajta eleget a füstszagú offlájn életben, most megteszem onlájn is. Talán érthetőbbé teszi a gondolatmenetet. Stephen King: Setét torony. Ez a cím fémjelzi az írózseni saját maga által is élete főművének tartott hétkötetes regénysorozatát. Nekem az egyik kedvenc olvasmányom, ezért is érint ennyire személyesen a téma. Roland Deschain, a főkarakter, a Harcos, avagy eredeti nyelven Gunslinger (kb: fegyverforgató), egy markánsan europid karakter, szőkés hajjal, virító kék szemekkel. Talán ez, az internet bugyraiból előhalászott képregényábrázolás adja vissza legjobban:

De nem, ez nem jó a világnak, mert milyen már. Nekünk polnak és korrektnek kell lennünk, hát csináljunk filmet belőle és testesítsük meg a karaktert így:

Most lehet itt mahinálni a kék kontaktlencsével, de ez a karakter NEM az a karakter. Én pedig ez ellen be vagyok lázadva. Na most figyelj. Ez az a pont ahol a polkorrektek összecsapják a kezüket, úgy néznek rám, mint a vasvilla és szenteltvízért kapnak, hogy jaj a disznaja, azt mondta, hogy utálja, mert nigger!!

No, nem. Ugyanígy utálnám, ha Tom Sawyer Jim-je kínai lenne, a Halálsoron John Coffey-ja indián, vagy Tamás Bátya fehér. Mert nem igazi. Mert nem az ami.

(Nem mellesleg... a fent említett Setét Toronyban valahol a második kötet környékén előkerül a politikai szempontból leghalmozottabban hátrányos helyzetű főkarakter evör: Denna, a skizofrén, csonka, néger nő. Mostakkor köllez??)

Az van népek, hogy a korrektség nem szabadna hogy egyenlő legyen a népbutítással és a dolgok elkendőzésével. Be lehet engedni kontrolálatlanul pár millió közelkeleti migránst Európába, aztán meg kitenni a fészbukra a gyászzászlót mikor a dzsihádista berobbantja a repteret, és lehurrogni azt, aki kimondja, hogy igen, van a kettő között összefüggés. 

Attól még, hogy nem beszélünk róla, mert van akinek ciki, bizony, van összefüggés. 

És nem csak arra érdemes odafigyelni, amit mond az ember, hanem arra is, amit nem. Mert a polkorrekt harcosok erre csapnának rá azzal, hogy: szívtelen disznó, utálja őket, mert más a kultúrájuk! Nem, nem ez hangzott el. Az hangzott el, hogy egyenes összefüggés van a migrációs hullám és a megszaporodott terrorcselekmények közt. Nem több és nem kevesebb. Nem az, hogy mindenki, akinek barnább a bőre az enyémnél, az buzi, sem az, hogy az iszlám rossz. Csak az, hogy ha egymillió rendes böcsületes ember közt csak két százalék dzsihádista bújik el, az már húszezer olyan ember, aki bizony be akarja robbantani a repteret. 

Jogosan teszem-e fel a kérdést, hogy a véleményszabadság korlátozásának érzem, hogy megpróbálnák befogni a számat, ha nyilvánosan kijelentem, hogy nem szeretem a pride-ot? (Júúújmitmondottmánmegin!!!) 

Nem szeretem, mert a homoszexuálisok, akik egyébként végettem ugyan békességben élhetnek, lejáratják magukat vele és csak a kliséket erősítik. Nem mellesleg, jogilag nézve néhány eleme a közszeméremsértés határterületén táncol. Ezek megint csak a tények, amik akkor is így lesznek, ha nem beszélünk róla. 

Nem szeretem a genderinget* sem. (Hímsoviniszta disznó!!) Mert tútolják. Mert maguk az emberek sem szeretik, mert mindegy nekik. Nem érzik magukat se kevesebbnek, se többnek tőle. De kell, mert ez az irányzat és aki mást mond, az rasszista bunkó. 

Nem, emberek, nem szeretem. Lehetne folytatni a listát. És figyeljetek arra, amit NEM mondok. Nem szeretem, de nem üldözöm, nem rekesztem ki és nem öntöm le szenteltvízzel. Nem szeretem és bírálom. 

Nem szeretem a polkorrektséget.

Csak igyekszem korrekt, ténylegkorrekt lenni, úgy ahogy neveltek. 

Ez is egy módi, ezt is el kellene fogadni. Mert ez ellen kurrogni épp olyan, mintha a zsidóznál, buziznál, vagy cigányoznál. Ha szemösszehúzva nézel és a homokba dugod a fejed, az nem segít. Az elfogadás, a megoldáskeresés, a kooperáció, az segít. Csak fogadd el, hogy sok érem van a világban és mindegyiknek két oldala van. Attól még mindegyiken lehet fröccsöt venni.

Kivéve a hamison.

Azt előbb-utóbb a fejedhez vágják.

Gondolkodj, ember. Hatásos tud lenni.  



Utoljára még csak oda kell böknöm egyet. Egészségedre. 
:D

*: A "gendering" Magyarországon a magyar nyelv sajátosságaiból kifolyólag kevésbbé ismert téma. Angol és német nyelvterületen egyre inkább teret hódító irányzat. A nyelv ott háromnemű (hímnem, nőnem, semlegesnem) és minden, általánosan az  emberre vonatkozó utalást igyekeznek kétneműen kifejezni a gendering huszárai. Tehát példának okádékáért  a klasszikus "tűzoltó" szó, ami mondjuk németben egy a hímnemre utaló der névelőt és egy ugyanúgy maszkulin 'er végződést kap-der Feuerwehr- az új irányzat szerint Feuerwehr/in. Nemrég találkoztam egy olyan irománnyal, ahol kötőjellel tolták-Feuerwehr-in-, hogy a transgenderek is a komfortzónájukban maradhassanak.