Táplálkozástudomám

Ül velem szemben az ember, folyik le a feneke akkurátusan balról-jobbról a szélesített székről, eszi a túrós mácsikot*. Egy akkora vejlingból**, amekkorában felénk a gyereket szokták fürdetni. Egyszercsak fennakad a szeme. Mondom neki, mi baj? Aszondja, hát ebben szalonna van! Áthajolok a tál peremén, mint valami kráterkutató, ráfókuszálok, tényleg, vagy hét darab, negyedcentis, zsírjában szárazra sült pörc figyel a hegynyi mácsik tetején. Ejha mondom, tényleg. (Ahogy illik, gondolom hozzá.) Miért, vega vagy?

 Nem, de elhízok a szalonnától!!

A pedáns angolok az ilyesmit lerendeznék a WTF (What the f*ck) rövidítéssel. Ellenben én forróvérű magyar gyerek vagyok, hát meg is kérdezem, hogy az a magasságos Atyaúristen rosszkedvében teremtett-e téged ilyen hascsikarásos marha módjára tengődő észlénynek, vagy sokat gyakoroltál rá?

Nem, a jelenség nem egyedi. Tele van a világ efféle táplálkozástudósokkal. Én is annak számítok, mert hogy a nagy Mestert, Besenyő Pista bácsit idézzem, "végig tudatában vagyok, hogy eszem! Egyszer se harapok mellé, kérem!". 

De, a hülyeséget félretéve, ellenben komolyan véve, bajok lesznek itt emberek.

A táplálkozástudomány, mint olyan, létezik, van és él, egyetemeken tanítják, tehát akkor ugyebár tudomány. És mint minden tudománynak, ennek is megjelentek a harcos laikusai, akik elkapnak innenonnan eztazt és arra felépítve egy egész világot váltanak meg, világ és megváltás nélkül. Azt hiszem nem véletlen, hogy egyre több táplálékkiegészítő termékre írják rá, hogy: "Nem helyettesíti a kiegyensúlyozott táplálkozást". Mert ha valaki, akinek a feneke akkurátusan folyik le balról-jobbról a szélesített székről, ellenben az intelligenciája nem követi ezt a trendet, viszont egyszer valahol azt hallotta, hogy a szalonna hízlal, akkor annak juszt is csak és kizárólag a szalonna fog hízlalni, ha az egy hosszúszekérnyi túrós mácsik tetején van is. 

Én részemről a táplálékkiegészítők címkéjén feltüntetett "kiegyensúlyozott táplálkozásban" hiszek. Namost, hogy ez kinek pontosan mit jelent, az egyénfüggő. Mert mindenkinek a teste más és mást akar. Az enyém (szerencsémre) bármi szerves táplálékot örömmel fogad, legyen az véres marhahús, spagetti, vagy zöldsaláta, mindennel jóllakatható. Röpke harmincnégy évem alatt kiismertem az igényeit, és tudom, hogy mindezek jól esnek neki, ellenben tudom azt is, hogy sem a véres marhahústól, sem a zöldsalátától nem megy benne végbe jelentős változás, az egészséges emésztést leszámítva, ellenben (kevésbé szerencsémre) a spagettitésztától, a kelt tésztától, a süteményféléktől és általában a lisztalapú dolgoktól olyan gyönyörű súlygyarapodást tudok produkálni rövid idő leforgása alatt, hogy arra egy díjnyertes tenyészdisznó is csak elismerően biccentene.

Viszont ez én vagyok, és nem te, kedves Olvasóm. Ismerek embereket, akik nem bírnak meglenni hús nélkül. Olyanokat is, akik gyerekkoruk óta hánynak tőle. Olyanokat is, akik állítják, hogy csak tésztával tudnak jóllakni és olyanokat is, akik lepöknek mindent, ami nem növényből van. Embere válogatja, tartja a közmondás.

Viszont azt is tartja a közmondás, hogy jobb ha az okos hülyéskedik, mint ha a hülye okoskodik.

Nem, ne értsetek félre, ez nem valamiféle melldöngető magamramutogatás*** akar lenni. Én se vagyok otthon a témában és én se tartom magam szigorúan a leírtakhoz.
Igenis szeretem a spagettit. Főleg a sajátomat****. Aki azt már kóstolta, még nem mondta rá, hogy adjam a kutyáknak. Csak figyelem a testemet és igyekszem tartani az arányokat. (A 184 centihez a 84-86 között ingadozó testsúly, ha hinni lehet a bölcseknek, akkor egész jó. ( Az a kis plusz meg a Ragnarökre van. ) Szóval nincs minden nap spagetti. Mondjuk kéthetente egyszer van. De amúgy figyelek. És pont mert figyelek, ötlenek szembe az áltudományos elmék szivárványszínű bölcseletei.
 Amiktől egyre inkább frászt kapok. 

Minap hallottam egy érdekes statisztikát. A laktózmentes termékeket fogyasztó emberek jelentős hányada (nem ugrik be a pontos szám, de 30 ((!)) körül rémlik) nem laktózérzékeny. Nem, csak felkapták, hogy innye, ez most van, ez most kell, a szomszéd is így tolja, meg a minekhíjják a tévébe', eszünk mink is laktózmentest, mert akkor keményebben áll a faszánkó. Minap hangzott el mellettem, egy laza beszélgetés során, amibe mintegy véletlen belekagylóztam, hogy "ha fogyni akarsz, legyél vega*****". 

Na mondom, ez rendben. És eszembe jutott a spagetti. Ami ugye a darált húst leszámítva, szigorúan véve vega. De ha azt kivennénk belőle, én Istenuccse, ugyanúgy híznék tőle. Vagy mondjuk egy jó három f-es bafffőzeléktől, kolbász nélkül. Vagy a túrós mácsiktól, szalonna nélkül is.

No emberek. 

Egyfelől éjfél elmúlt és álmosodok, másfelől holnap füvet kell nyírnom, mert ha nem, Jóanyám felkoncol Vargária névtelen isteneinek oltárán. (Gyóvan Ides, úgyis tudod, hogy megcsinálom. Ne haragudj. ) Szóval rövidre zárva, annyit akarok kihozni a maszlagból, hogy a táplálkozástudomány jó és szép, de ne keverjük a divattal. Mert az egyik tudomány, a másik meg trend. És mindenkinek meg kell találni, mi a jó neki. Avagy mi neki a jó. Arra hallgassatok, az mindig beválik.

Ámen. 

Jó éjt.

*: Túrós mácsik: túrós tészta

**Vejling, szigorúan helyi dialektusban ejtve "vájling":  Szintén "itteni" szó, nagyméretű fém edény, mosásra, tésztadagasztásra, egyéb tevékenységre használják. Közeli rokona a lavórnak.

***: Magamramutogatás: igen potnosan tudom, hogy ez két szó lenne: "magamra mutogatás". De az írói elvetemültség egyik előnye, hogy dolgokat lehet teremteni. És ez annyira szépen fest így egyben, mintha valami ősállat neve lenne. 

****: Spaghetti ala Ungharese (az én spagettim): Lilahagymát apróra vágunk és olajon megdinszteljük. Mikor üveges lesz, amúgy Istenesen megküldjük magyar paprikaporral és külföldi hídrobbantó csilipaprikával. Ráborítjuk a darált húst. Sűrűn kevergetjük. Mikor a hús megpirult hozzáborogatjuk a konzervcsiperkét, mikor egyet rottyan, felöntjük passzírozott paradicsommal. Sót, borsot, oregánót és majorannát adunk hozzá. (A majoranna nem vicc, anélkül sz**t se ér.) Mindeközben egy zacskónyi spagettitésztát igényesen olajos, sós vízben ressre, azaz háromnegyedpuhára főzünk. 

A tésztát a tányérra merve a szósszal bőségesen nyakon vágjuk. Igény szerint sajtot reszelünk rá.

Másnap reggel szenvedünk a külföldi hídrobbantó csili miatt.

*****: Vegák: Mielőtt úgy tűnne, annak ellenére, hogy magam nem vagyok vegetáriánus, nem, nem vagyok vegaellenes. Sőt. Vérem, velőm és tiszteletem a tiétek.