Okuláré

Képzeljétek, kedves rádiónéző gyerekek, részt veszek egy pszihológiai tesztben. Ez nem hivatalos ám, meg nem is pszihológiai, meg nem is teszt, de a többi stimmel. Az egésznek a kiindulópontja az az elmélet, hogy a szemüveg megváltoztatja az arc karakterét és ezzel egyidőben az emberfiának magatartását.

Izé.

A történet idén nyáron kezdődik. Nem. Igazából úgy húsz évvel ezelőtt, mikor is szemüveget kaptam. Aztán folytatódik úgy tizenegypár évvel ezelőtt, mikor kontaktlencsére váltottam. Aztán most ugrunk idén nyárra, amikor a kéthónapos tanfolyam alatt a légkonditól kötőhártyagyuszit kaptam. Attól meg szaruhártyagyuszit. Elegem van a hártyákból. A lényeg azonban, hogy tizenegypáréves szemüvegtelen lét után az elmúlt hetekben megint okulával a fejemen járom a mindennapok sáros útvesztőit. És elkezdtem játszani a gondolattal, hogy "ez a helyzet most milyen lenne szemüveg nélkül"...

Az igazság az, hogy nem én vagyok az első, konkrétan tényleg csináltak már teszteket a témában, hivatalosakat, pszihológiaikat. Ezeknek tessék utánaolvasni, ha valakit érdekel, én most csak a saját megfigyeléseimről fogok mesélni, mely ugyan nem teszt, nem pszihológiai és nem hivatalos, de a többi stimmel. 

Szóval, a szemüveges életem a nem-szemüvegeshez képest, 5 tésztaszaggatóan velős pontban::

1

Nem látok. 

Lévén hogy a hemüveg már némileg elöregedett, erre a pár hétre meg lusta és fukar voltam újat csináltatni, nem látok élesen. Ez némileg behatárolja a szociális teremet, mert az utca túloldalán lévőket már nem ismerem meg. Ezért inkább oda se nézek.

2

Kevésbbé vesznek komolyan az emberek.

 A nem-szemüveges énemhez képest néha felvesznek egy ilyen urambátyám buksisimogató stílust, mióta szemüveg van rajtam. Jónapot helyett szevacső van a boltban, "elnézést" helyett "neharaguggyá", pálinka helyett tejeskávé.

3

Viszont ezzel egyidőben, vagy (valószínűleg) pont ezzel összefüggésben kedvesebbek is. Illetve talán ez sem igaz, inkább közvetlenebbek. Aki alapból is kedves, az kedvesebb, aki meg alapból lenyelné a beszólást, az most kimondja. 

4

Önreflexió: én meg a 2. és a 3. pont miatt elpofátlanodtam, mint a nyúl a viccben. Úgy szólok oda csípőből, hogy csak zörög. Nem bírom ki, de ennek meg kell jelennie onlájn. Tegnapelőtt pont ilyen napom volt. Patika, eladónéni. Tűt és fecskendőt kértem. -Amúgy mire kell? - Hát tetszik tudni, valahogy csak be kell lőnöm a heroint. 

Aztán: Praktiker, eladónéni. (Háttérinformáció: a praktikeres eladónénikre amúgy is harapok, mert általában annyi közük van bármihez, ami a praktikeren belül történik, mint bárki utcáról betévedtnek. Szóval. ) -Csókolotessékmondani, az epoxiragasztót merre találom? -Epoxirgasztó? Az mire való? (Én, lassan, elnyújtva:) Raaagasztani, csókolom. (Röhög). 

És nem szedte le a fejem egyik sem, pedig elsőre akarta. 

5

Úgy vettem észre, hogy tetszik a nőknek. 

Gyakrabban akarják felvenni velem a szemkontaktust, mint alapból. Bár ezt nem tudom pontosan megítélni, csak azokról nyilatkozhatok, akik hat méternél közelebb vannak. Szóval lehet, hogy a szemüveg nem csak öltöztet, de vetkőztet is.

(Igen, bocsánat, de ez kihagyhatatlanul magas volt.)

Szóval, ilyen ez. Mindenesetre nem akarok rendszert csinálni belőle. Jobban érzem magam lencsével, az meg mindennél fontosabb. Holnap kontroll. Ha meggyógyultam, márpedig remélem, akkor a szemüveg, tetszik, nem tetszik, megy vissza az elalvás előtti olvasás kiegészítőjének státuszába. 

Elszoktam már tőle, na.

Végezetül, íme, egyik kedvenc karikatúrám a témáról.

És ezzel kivánok jojcakát.

Kezeket a takaró fölé.

Idegbeteg

Hoppájóreggelt, kidobottazágy, miatököm, hajnalnégyvan. Hétfővanmegújhold, pörögazagyam, nembajjóvan, kihasznájjuk. Micsinálokma, tolomavállalkozást, igenkirálylesz, nembajhapörgök, mindenfasza, túdnekidurrbele.

Micsinájjakhajnalnégykor, holeccigi, szevaszBundi, helómacska. Hatkorúgyis kelniakartam, írokpármélt, alszokmégegyórát. Haggyámacska, hajnalnégyvan, nemkapszenni, jóvangyere, aludhaccvelem. Reggelhatvan, kávécigi, farmerpulóver, durrbeautóba nyesárvár. Holazemberem, nyócramonta, írokneki, ittvagyokapeniparkolóban. Jönakoma, kismotorral, kiröhögöm, hozottdiót. Szépisóccsóis, szevaszdanivagyok, kicsitpörgök, mindenoké, jajaviszemegybe, szójjáméghalesz. Holvannyőgér, kosuthatvannyóc, csókolomadanivagyok, megegyeztünk, jövökszerdán,csókolom. Hamánerremegyek, bekénemenniteszkóba, kellfestőfólia, takarmányzsák, megilyenműanyagbasz. Emberekvannakittjajjaj, negyereközelebb. Műanyagbasznincs, csakfémből, nembajjólesz, festőfólianincs, takarmányzsáknincs, anyátokatmehetekagazdaboltba. Önkiszolgálópult, nemveszibeazárut, tessékmásegíteni, mittoménmibaja, errenemennyivótírva, jóvanhozokmásikat, esseteccikneki, tessékmásegíteni, rohaggyonmegazegész, készpénzesfizetés. 

Tízóravan, beleférmégazorvos. Engeggymánbedógomvan, sokittazember, nenézzrám. Írokpárméltatelefonon, nepittyogjámá, francnakkellett nekemezakramanc. Csókolomadanivagyok, jöttemakontrollra akötőhártyagyulladásmiatt. Elmúltmondomén, aztánvisszajött, igenhordomakontaktlencsét. Miazhogyezszaruhártyagyulladás, netessékilyetmondani. Kurvaéletbe, háromhétigszemüveg, tessékírniszemcseppet, nemfogomhordanialencsét. 

Kurvaéletbe. 

Beapatikába, igényesensorbaáll, öregasszonybökködiavalagam, fiatalemberideteccik, nemb*zdmeg, aholdraszállásra, idecsókolom, érkezésisorrendbenvagyunk. Jónapoteztakaromkiváltani, ittírjaalá, nenézzrám, csinosvagydenenézzrám, nemakarokszemezniveled, addagyóccert, azthaggyábékén, nenézzé. Háromszoregycsepp ebből, ecceregy ebből, hellóviszlát.

Kocsibabe,nemlátokszemüvegben, tökömtele, mennyémá, hülyetanuló, neindexejjmennyémá, cigi. Lehethogytúlpörgökkicsit, nembajjóvan, jónapleszez, mindenmeglesz. Hazaérek, délvan, szevaszBundiszevaszLajka, sziaSanyikahellóPamacscsövimacska. Naaszondja, négykormennemkelledzésre, beleféradiószedés,megakutyafuttatás, hasietek. Pamacsnakrosszahasa, főzöknekikamillát, majdmindjárt, kéneebéd, megdiótszedni,megaműhelytmecsinálni, átököm, kapkodok, nemjó. 

Kimegyekszedekdiótaddignemgondolokmásra. Negondoljmásralazítsjónapezlazítsjónapeznegondoljmásra, kurvaéletelfelejtettemakamillát. Hoppkamilla, addigkihűl, hamarebéd, diószedés, igenfaszavagyok. Délutánkettővannemleszekkész. 
Kutyafuttatás.
Szevacsőnemmegyakmaedzésre, televagyokmelóval. Írokpármélt, jajneírjatokmárvisszaazonnal, addigeszekebédet, igenjóvót, gyerePamacskamilla, tudomhogyutálod, muszájhafájahasad. 
BasszusaKlári. 
Jómingyártbeviszemnekiaholmit. Naaszongya, diómegvan, megkénetörni, nemférbeleazidőbe, teleatököm. Basszusnekem kéneegyterményszárogató, namajdholnap. 

Félnégyvankocsibabe, elmegyekaKlárihoz, előtteveszeksarokvasat, aterményszárogatóhoz, akkorholnapnemkell. Nedudájjakormosanyád, nemlátokszemüvegbe. Szevaheló, adszegyzacskót, jahogynemönkiszolgáló, megöllek, húszdarabharmincszorötvenessarokvasatkérek, köszi. Téllegkivanírvahogynemönkiszolgáló. SziaKlári, hoztamsütit, kérekegykávét.

Levegő.

Kocsibabe, bazzmáfélötvan, kutyátkelletetnem, hazérek, szevaszBundiszevaszLajka, sziaSanyikahellóPamacscsövimacska. Minnyákaptokmegtörömadiót, beleférméganapba. Sziaanyám, dekoraivagy, jahogymáhatóra, kurvaélet, gyorsanetetekkutyát. Mitmondottazorvos, énmegmondtam, hagyjábékén, idegbetegvagyok. Kérszegypálesztmegnyugtat, jöhet, höpp, nemsegít. EgyélBundi, egyélLajka, egyélSanyi, holamacska, Pamacsotrádbízom. Nembírokmagammal, mindjársötétvan, majdmegépítemholnap aterményszárogatót.

Fröccs. 

Hoppá papa, van nekem egy steklámpám.

Mineknekedterményszárogató, egyfalusiházbasincs, nemjbaebbemajdlesz, jóvantedógod, ezzelkezdtem. Mérnemérrá, merpörgök, akkorcsináld, nemezzelkezdtem. Steklámpafelszerel, padlásrafel, tetőléckeretesfűrész, akkuscsavarhúzómérőszalag, ácskalapácssarokvas, gletthálókisolló, fröccs, aggyáneki. Fűrészelkalapálcsavaroz. Lemerültazakkuscsavarhúzó, kibaszomazablakonhogyrohaggyonmeg. Nembajakkorszögelekjóvanazúgyis, megfogjaaz, falécmeghatvanasszeg, kukurikú, olyanlesszmintabaeton. Fiampörögsz, tudomazértbarkácsolok. Készvanigenfasza, lehordomaszerszámot, menjfelanyám, nézdmegaterményszárogatót, igenfasza, ugyemondtam, ezzelkezdtem. 

Estenyócvan, lehordtamaszerszámot, lehetelfáradtamkicsit. Leülökblogolniazmajdhelyretesz.

Gyááá.

Bázz, feleslegesenvettem asarokvasat.

Nincs itt semmi látnivaló.

Áldassék az Úr neve, Allahu Ackbar, illetve dicsőség a Kazah Sólyomistennek. Ez, gyermekeim kiskecskéim, ez egy mozgalmas hétvége volt. Kaptok róla némi élménybeszámolót, képekkel, videóvel, programajánlóval, meg minden. A Thoriumblog történetében először fizetett hirdetést is láthattok, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Festő barátom meghív majd egy sörre, ha ehelyt leírom, hogy az események elbeszélésének szürke egyhangúságát az őáltala készített színes fotográfok törik majd meg. Ahol nem az övé, ott meg szólok. Kezdjük is azzal, amiben megegyeztünk, hogy ez lesz a blog vezérképe.

Szóval, szombat, hát szombaton Graz vala. És mivel az ujjamban egy estére csak korlátozott mennyiségű betű van, ezért el kellett döntenem, hogy miről írok. Ezért, remélem minden résztvevő, koma, szponzor, képviselő és olvasó megérti és elfogadja, hogy most a vasárnapi eseményemeket részletezem ki. Grazot ezért csak röviden összegzem: 

Szép.

Jóóó, kicsit mesélek arról is. De csak egy kicsit, mert elfogy a betű. Jóanyám jelen fórumon meg nem nevezhető munkahelyének van egy nemzetközi szervezete, melynek honi tagjaiból verbuválódott egy utazócsoport. Ők most épp mifelénk, a dimbesdombos Nyugatvégen jártak, Bük-Szombathely-Kőszeg-Graz érintésével és mivel jómagam is utaztam már velük, továbbá jártam már Grazban és beszélem azt az istentelen nyelvet, amit arrafelé használnak, valamint barátom a gugli, felajánlottam, hogy körbekalauzolom őket Stájerország fővárosában. És lőn. Graz úgy jó ahogy van, tessék elmenni oda. Egy momentumot rakok ide az örökkévalóságnak, (vagy legalábbis amíg a nagy és bölcs internet létezik ), a genetika áldásosan öröklődő vonalának is tisztelegve ezáltal: Jóanyámmal Graz történelmi belvárosában készült pillanatképünket.

Na, ezt nem a Festő csinálta.

Aztán meglehetős hirtelenséggel vasárnap lett. Vasárnapra márpediglen Dachstein volt betervezve, az Uccuneki osztaggal, Azaz Festővel, élete Julacsával, Czandival és jómagammal. A Dachstein, hogy érthetően leírjam mivoltát, egy hegy. Nem pici. Valahol Sógoria belében van, Stájerország és Felső-ausztria határán, megállókkal együtt olyan négyórányi autóútra Vargáriától. A terv afféle nyugdíjasprogram volt, azazhogy elautózunk a hegyig, felevezünk a Ramsau am Dachstein község közeléből, cirka 1700 méterről induló hegyi libegővel, ami felvisz nagyjából  2700-ra és estig elbóklászunk a hegytetőn. Ehhez tartottuk is magunkat. Egy darabig. Azonban, helyzet volt, pontosabban köd. Ami azt jelenti, hogy az amúgy fenséges kilátást kínáló Dachsteinen a fenséges megmaradt, a kilátás azonban úgy tíz méterre korlátozódott. Tehát, hogy finom és nőies legyek, lópikulát nem láttunk.

Ami tény, de nem feltétlen rossz, nekünk így is tetszett. Rögtön valami nagy jóval kezdtük, ugyanis régóta szerelmes vagyok a havasi csókákba. A havasi csóka hovatartozását tekintve madár és mint neve is mutatja, a hegytetőket szereti. Méretét illetően valahová a galamb és a varjú közé tenném, koromfekete, csak a csőre virító sárga és az egyik legjobb arc szárnyasfaj, amivel valaha találkoztam. Először is, már a hangja nagyon tetszetős. Nem károg, vagy csippant, ahogy azt varjúfélétől elvárnánk, hanem csilingel, mint a hatos villamos Pesten. Továbbá végtelenül intelligens és pofátlan. (Nézőpont kérdése, hogy melyik.) Jópár éve már annak, hogy először futottunk egymásba ezzel a jószággal, de bennem azóta is él az emlék. Reméltem hogy most is találkozunk. És szinte azonnal, ahogy felértünk, megjelent egy fiatal, jóképű és rátarti delikvens, majd minekutána meghallotta hogy róla beszélünk, be is csatlakozott hozzánk, mondván, hátha jut némi szendvicsszéle. 

Jutott hát, persze.

Aztán jött a bátorságpróba. 
A Dachstein, mivel gyönyörű kilátást kínál, amikor nincs köd, a gyönyörű kilátást bizonyítandó, több, a semmibe vesző kilátóhellyel is fel vagyon szerelve. Namármost, nekem meg tériszonyom van. (Eladó.) Igen, ködben is van. A Skywalk fedőnevű platform még rendben volt, lévén hogy semmit nem lehetett látni róla, de a szabadfordításban "Lépcső a semmibe" (Treppe ins Nichts) elnevezésű 100 méter hosszú függőhídtól, na attól már előre csuklottam. 

Ez bizony még ködben is pogányul néz ki, meg még mozog is. De nekivettem magam, neki én. Csak kellett némi imádkozás előtte. Két dolog van, ami ilyen helyzetekben segít. Az alábbi videó magyarázza és bizonyítja a helyzetet.
 Az első dolog:

(Nem, nem málnaszörp van a tábornoki laposban. )

A második a hangos, ordenáré hangon való éneklés. Ezt ne kérdezzétek, hogy miért, nem tudom, de próbáljátok ki egyszer. Segít, tényleg. Nagyjából a Dachstein lábánál is hallani lehetett, hogy "Nád a házam teteje", míg végigértem.
 De végigértem. 
Sokat lökött a dolgon, hogy itt se lehetett messzire látni, de azért nem voltam boldog közben. 

Ha már túléltük a függőhidat, megnéztük a Jégbarlangot. Ezt a Dachstein sziklájába vájt barlangrenszerben rendezték be és ahogy ilyen helyen illek, a falakig bezárólag minden jégből van. Itt készült az ominózus vezérfotó is.
 Többek közt.

Ez nem mellesleg és mókás módon a Grazi Óratorony jégszobra. Csak hogy minden körbeérjen.

A jégbarlang kijáratánál aztán némi szóváltás után véres csatározás és élethalálharc alakult ki.

Minekutána az alapötletként előállott túra ködügyileg meghiúsult, mást gondoltunk. Visszaeveztünk a felvonóhoz a mozgólépcsőn (iiigen, a Dachsteinen még mozgólépcső is van...). Említett masinérián a táblák szigorú rendre utasítják az embert, hogy kizárólag álló helyzetben, kulturáltan közlekedjen. 
Höh.

Szóval, beültünk a hegyi csehóba egy kávéra és elhatároztuk, hogy ha már fent köd, lent pedig fennmaradó idő van, akkor megnézzük Hallstattot, ami "egész közel van". A GPS szerint a parkolótól 13 km-re, ami stimmel is, ha légvonalban nézzük. Tekintve azonban, hogy a 13 kilóméternek közibe esik egy böszömnagy hegy, jó másfél órát tekeregtünk olyan útvonalon, amit kulturált országban hullámvasútnak hívnak. Czandi volt a nap hőse. Bármennyire is akarta, nem dobta ki a taccsot.
 De akárhogy is, megérte emberek, igazán meg. 

Hallstatt egy hegyektől körülölelt, kristálytiszta vizű tó partján fekszik. A látvány leírhatatlan. Nem véletlenül lett ez a barokk korban megrekedt kisváros a világörökség része. 
Ha valaha is a környéken jártok, ki ne hagyjátok. Eszméletlen, és szép is.

Némi plusz reklámot csapva, további egy sör érdekében, belinkelek ide két fotót. Az elsőt Bexter barátunk (befutott fotós és Festő fotóügyi tanítómestere) készítette nemrégiben, a másodikat csakazéis' alapon Festő (befutásra készülő fotós). Lesz valami ebből a gyerekből, ha nem vigyázunk... 

Bexter.hu

Festő művek

További Festő(i) képek Hallstattról:

Azért emberek, mert csavarogni jó. Eszembe jutott, pont mikor leültem a gép elé, egy múltkoronbeli beszélgetésem egy jóbarátommal, Ádámbátyámmal. Ő eddig viszonylag kis amplitúdóval mozgott az Öreg Kontinens tájain, most meg valahogy elkezdett járkálni errarra. Mondta is, hogy olyan furcsa, vakarózós, mehetnékérzése lett. No, mondom, akkor most vigyázz. Ha már nem iszol és nem dohányzol, akkor most ésszel, mert ez rosszabb mint bármelyik drog. És ha elkap, akkor menni kell, nincs mese. Ez ilyen. Ráfüggsz, aztán vége, bejárod Európát. 
Vagy a világot.
 Minimum.

De milyen jó is...

Hogy Czandi se mondhassa, hogy nem töltöm fel a képeit, íme, egy "Mikőkoma" arcvágás, mellesleg Hallstatt hegyeivel a háttérben. :D 

Őszi holdvilág

És hipp-hopp, ősz lett. Illetve idén nem "csak úgy lett", hanem beőszült. Autumn is coming. És telehold is van. Az se csak úgy lett. A cím alapján ez akár egy emós naplójából vett részlet is lehetne, de nem így van. Szeretem az őszt. A magam módján a teleholdat is.

 A magamén. 

Szóval az ősz. Először is, azért örülök, hogy "beőszült" és nem "ősz lett", mert ez így van helyén. Volt pár év az elmúlt időszakban, mikor valahogy ezek az igazán szép átmeneti hónapok kimaradtak. Nyár volt, huszonöt fokokkal, szikrázó napsütéssel, bikinis német öregasszonyokkal a Balaton (automatikus helyrag) aztán másnap későősz, tíz fokkal, csöpögő orral és ökörnyállal. Ez nem csak furcsa, de természet anyónak se tesz jót. Ezért van többek közt, hogy alig látni már itthon fecskét. Egy ilyen hőmérsékletingástól egyik napról a másikra lepotyognak a repülő rovarok, velük meg az elsőéves fecskefiókák is, mivel nincs mit enniük, ahhoz meg még gyengék hogy elinduljanak dél felé. Most, most szép. Idén is hamar jött, de nem olyan élesváltással. Talán úgy két hete böktem ki az első kikericset az udvar végében. Meg is lepődtem, hogy hát te? Ismeritek ezt a virágot? Teljes polgári neve őszi kikerics. (Legalábbis annak ami felénk előfordul.) Azért, mert ő hozza az őszt. Vagy fordítva, mindegy is. Nekem ő hozza. 

forrás: botanikaland.hu

Aztán a másik őszi dolog a bikabőgés. Tekintve hogy Vargária kies uradalma közvetlenül határos a mesebeli Nagyerdővel, amit zörgő papíron a tintanyalók Pornóapáti pagonynak neveznek, minden évben első kézből értesülök róla, mikor megkezdődik. Idén pár nappal a kikerics után kezdődött. A szokásos, jól bevált rendjén, először a fiatal szarvasbikák próbálgatták szárnyaikat, vagyis hangjukat, néhány artikulálatlan, kamaszos bekkentéssel, mostanra pedig már rázendítettek a nagy öregek is, nagybőgőéhez hasonló, messze hangzó dalukkal.

Szeretem az őszt. Úgy általában, szeretem az átmeneti évszakokat. Igazából minden évszakot szeretek, de talán az átmenetieket a legjobban. Kicsit már rövidebbek a nappalok, de még van elég fény, a hőmérséklet beáll a számomra ideális tizenöt és húsz fok közé és valami változik. És ilyenkor vannak a legszebb ünnepek. 

Forrás: sokszinuvidek.24.hu

Most meg, most meg még telehold is van. Pont ma. Aminek szintén örülök. A Holdnak mágikus hatást tulajdonítanak. Azt mondják, kilesi az éjszakában lappangó lények titkait. Édesapám, aki erdő-mezőjáró erdész-vadászember volt, ő is azt mondta, hogy csudabogár a telehold. Olyan, mintha nappali fény lenne, de mindenkit megtréfál egy kicsit, ami messze van azt közelinek láttatja, ami közel, azt messzinek, ami kicsi, azt nagynak, ami nagy, azt kicsinek. Hogy tényleg valami csudabogár-e, vagy csak egy szimpla égitest, nem tudom. Tény, hogy engem meg tud bolondítani. A telehold, mikor tele-telehold van, az oké. Ellenben előtte két nappal... ajjaj. Írtam talán már, hogy azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek az alvásprobléma csak egy cikkely az értelmező szótárban. Úgy alszom, mint a kutyák, leteszem a fejem és el vagyok aludva, kinyitom a szemem és fel vagyok ébredve. Kivéve. Kivéve a telehold előtti két napot. Olyankor, ahogy itt mifelénk Nyugatvégen mondják, csak hömbölgök egy darabig, aztán ha elaludtam, zöldségeket álmodok. De mikor kitelik, akkor béke van. És most kitellett. 

És szép. 

Úgyhogy ma nyugalom van és béke. 

Aludjatok fiatalok, holnap is lesz nap.

Jó éjt.