Őszi holdvilág

És hipp-hopp, ősz lett. Illetve idén nem "csak úgy lett", hanem beőszült. Autumn is coming. És telehold is van. Az se csak úgy lett. A cím alapján ez akár egy emós naplójából vett részlet is lehetne, de nem így van. Szeretem az őszt. A magam módján a teleholdat is.

 A magamén. 

Szóval az ősz. Először is, azért örülök, hogy "beőszült" és nem "ősz lett", mert ez így van helyén. Volt pár év az elmúlt időszakban, mikor valahogy ezek az igazán szép átmeneti hónapok kimaradtak. Nyár volt, huszonöt fokokkal, szikrázó napsütéssel, bikinis német öregasszonyokkal a Balaton (automatikus helyrag) aztán másnap későősz, tíz fokkal, csöpögő orral és ökörnyállal. Ez nem csak furcsa, de természet anyónak se tesz jót. Ezért van többek közt, hogy alig látni már itthon fecskét. Egy ilyen hőmérsékletingástól egyik napról a másikra lepotyognak a repülő rovarok, velük meg az elsőéves fecskefiókák is, mivel nincs mit enniük, ahhoz meg még gyengék hogy elinduljanak dél felé. Most, most szép. Idén is hamar jött, de nem olyan élesváltással. Talán úgy két hete böktem ki az első kikericset az udvar végében. Meg is lepődtem, hogy hát te? Ismeritek ezt a virágot? Teljes polgári neve őszi kikerics. (Legalábbis annak ami felénk előfordul.) Azért, mert ő hozza az őszt. Vagy fordítva, mindegy is. Nekem ő hozza. 

forrás: botanikaland.hu

Aztán a másik őszi dolog a bikabőgés. Tekintve hogy Vargária kies uradalma közvetlenül határos a mesebeli Nagyerdővel, amit zörgő papíron a tintanyalók Pornóapáti pagonynak neveznek, minden évben első kézből értesülök róla, mikor megkezdődik. Idén pár nappal a kikerics után kezdődött. A szokásos, jól bevált rendjén, először a fiatal szarvasbikák próbálgatták szárnyaikat, vagyis hangjukat, néhány artikulálatlan, kamaszos bekkentéssel, mostanra pedig már rázendítettek a nagy öregek is, nagybőgőéhez hasonló, messze hangzó dalukkal.

Szeretem az őszt. Úgy általában, szeretem az átmeneti évszakokat. Igazából minden évszakot szeretek, de talán az átmenetieket a legjobban. Kicsit már rövidebbek a nappalok, de még van elég fény, a hőmérséklet beáll a számomra ideális tizenöt és húsz fok közé és valami változik. És ilyenkor vannak a legszebb ünnepek. 

Forrás: sokszinuvidek.24.hu

Most meg, most meg még telehold is van. Pont ma. Aminek szintén örülök. A Holdnak mágikus hatást tulajdonítanak. Azt mondják, kilesi az éjszakában lappangó lények titkait. Édesapám, aki erdő-mezőjáró erdész-vadászember volt, ő is azt mondta, hogy csudabogár a telehold. Olyan, mintha nappali fény lenne, de mindenkit megtréfál egy kicsit, ami messze van azt közelinek láttatja, ami közel, azt messzinek, ami kicsi, azt nagynak, ami nagy, azt kicsinek. Hogy tényleg valami csudabogár-e, vagy csak egy szimpla égitest, nem tudom. Tény, hogy engem meg tud bolondítani. A telehold, mikor tele-telehold van, az oké. Ellenben előtte két nappal... ajjaj. Írtam talán már, hogy azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek az alvásprobléma csak egy cikkely az értelmező szótárban. Úgy alszom, mint a kutyák, leteszem a fejem és el vagyok aludva, kinyitom a szemem és fel vagyok ébredve. Kivéve. Kivéve a telehold előtti két napot. Olyankor, ahogy itt mifelénk Nyugatvégen mondják, csak hömbölgök egy darabig, aztán ha elaludtam, zöldségeket álmodok. De mikor kitelik, akkor béke van. És most kitellett. 

És szép. 

Úgyhogy ma nyugalom van és béke. 

Aludjatok fiatalok, holnap is lesz nap.

Jó éjt.