Okuláré

Képzeljétek, kedves rádiónéző gyerekek, részt veszek egy pszihológiai tesztben. Ez nem hivatalos ám, meg nem is pszihológiai, meg nem is teszt, de a többi stimmel. Az egésznek a kiindulópontja az az elmélet, hogy a szemüveg megváltoztatja az arc karakterét és ezzel egyidőben az emberfiának magatartását.

Izé.

A történet idén nyáron kezdődik. Nem. Igazából úgy húsz évvel ezelőtt, mikor is szemüveget kaptam. Aztán folytatódik úgy tizenegypár évvel ezelőtt, mikor kontaktlencsére váltottam. Aztán most ugrunk idén nyárra, amikor a kéthónapos tanfolyam alatt a légkonditól kötőhártyagyuszit kaptam. Attól meg szaruhártyagyuszit. Elegem van a hártyákból. A lényeg azonban, hogy tizenegypáréves szemüvegtelen lét után az elmúlt hetekben megint okulával a fejemen járom a mindennapok sáros útvesztőit. És elkezdtem játszani a gondolattal, hogy "ez a helyzet most milyen lenne szemüveg nélkül"...

Az igazság az, hogy nem én vagyok az első, konkrétan tényleg csináltak már teszteket a témában, hivatalosakat, pszihológiaikat. Ezeknek tessék utánaolvasni, ha valakit érdekel, én most csak a saját megfigyeléseimről fogok mesélni, mely ugyan nem teszt, nem pszihológiai és nem hivatalos, de a többi stimmel. 

Szóval, a szemüveges életem a nem-szemüvegeshez képest, 5 tésztaszaggatóan velős pontban::

1

Nem látok. 

Lévén hogy a hemüveg már némileg elöregedett, erre a pár hétre meg lusta és fukar voltam újat csináltatni, nem látok élesen. Ez némileg behatárolja a szociális teremet, mert az utca túloldalán lévőket már nem ismerem meg. Ezért inkább oda se nézek.

2

Kevésbbé vesznek komolyan az emberek.

 A nem-szemüveges énemhez képest néha felvesznek egy ilyen urambátyám buksisimogató stílust, mióta szemüveg van rajtam. Jónapot helyett szevacső van a boltban, "elnézést" helyett "neharaguggyá", pálinka helyett tejeskávé.

3

Viszont ezzel egyidőben, vagy (valószínűleg) pont ezzel összefüggésben kedvesebbek is. Illetve talán ez sem igaz, inkább közvetlenebbek. Aki alapból is kedves, az kedvesebb, aki meg alapból lenyelné a beszólást, az most kimondja. 

4

Önreflexió: én meg a 2. és a 3. pont miatt elpofátlanodtam, mint a nyúl a viccben. Úgy szólok oda csípőből, hogy csak zörög. Nem bírom ki, de ennek meg kell jelennie onlájn. Tegnapelőtt pont ilyen napom volt. Patika, eladónéni. Tűt és fecskendőt kértem. -Amúgy mire kell? - Hát tetszik tudni, valahogy csak be kell lőnöm a heroint. 

Aztán: Praktiker, eladónéni. (Háttérinformáció: a praktikeres eladónénikre amúgy is harapok, mert általában annyi közük van bármihez, ami a praktikeren belül történik, mint bárki utcáról betévedtnek. Szóval. ) -Csókolotessékmondani, az epoxiragasztót merre találom? -Epoxirgasztó? Az mire való? (Én, lassan, elnyújtva:) Raaagasztani, csókolom. (Röhög). 

És nem szedte le a fejem egyik sem, pedig elsőre akarta. 

5

Úgy vettem észre, hogy tetszik a nőknek. 

Gyakrabban akarják felvenni velem a szemkontaktust, mint alapból. Bár ezt nem tudom pontosan megítélni, csak azokról nyilatkozhatok, akik hat méternél közelebb vannak. Szóval lehet, hogy a szemüveg nem csak öltöztet, de vetkőztet is.

(Igen, bocsánat, de ez kihagyhatatlanul magas volt.)

Szóval, ilyen ez. Mindenesetre nem akarok rendszert csinálni belőle. Jobban érzem magam lencsével, az meg mindennél fontosabb. Holnap kontroll. Ha meggyógyultam, márpedig remélem, akkor a szemüveg, tetszik, nem tetszik, megy vissza az elalvás előtti olvasás kiegészítőjének státuszába. 

Elszoktam már tőle, na.

Végezetül, íme, egyik kedvenc karikatúrám a témáról.

És ezzel kivánok jojcakát.

Kezeket a takaró fölé.