Áldassék az Úr neve, Allahu Ackbar, illetve dicsőség a Kazah Sólyomistennek. Ez, gyermekeim kiskecskéim, ez egy mozgalmas hétvége volt. Kaptok róla némi élménybeszámolót, képekkel, videóvel, programajánlóval, meg minden. A Thoriumblog történetében először fizetett hirdetést is láthattok, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Festő barátom meghív majd egy sörre, ha ehelyt leírom, hogy az események elbeszélésének szürke egyhangúságát az őáltala készített színes fotográfok törik majd meg. Ahol nem az övé, ott meg szólok. Kezdjük is azzal, amiben megegyeztünk, hogy ez lesz a blog vezérképe.
Szóval, szombat, hát szombaton Graz vala. És mivel az ujjamban egy estére csak korlátozott mennyiségű betű van, ezért el kellett döntenem, hogy miről írok. Ezért, remélem minden résztvevő, koma, szponzor, képviselő és olvasó megérti és elfogadja, hogy most a vasárnapi eseményemeket részletezem ki. Grazot ezért csak röviden összegzem:
Szép.
Jóóó, kicsit mesélek arról is. De csak egy kicsit, mert elfogy a betű. Jóanyám jelen fórumon meg nem nevezhető munkahelyének van egy nemzetközi szervezete, melynek honi tagjaiból verbuválódott egy utazócsoport. Ők most épp mifelénk, a dimbesdombos Nyugatvégen jártak, Bük-Szombathely-Kőszeg-Graz érintésével és mivel jómagam is utaztam már velük, továbbá jártam már Grazban és beszélem azt az istentelen nyelvet, amit arrafelé használnak, valamint barátom a gugli, felajánlottam, hogy körbekalauzolom őket Stájerország fővárosában. És lőn. Graz úgy jó ahogy van, tessék elmenni oda. Egy momentumot rakok ide az örökkévalóságnak, (vagy legalábbis amíg a nagy és bölcs internet létezik ), a genetika áldásosan öröklődő vonalának is tisztelegve ezáltal: Jóanyámmal Graz történelmi belvárosában készült pillanatképünket.
 |
| Na, ezt nem a Festő csinálta. |
Aztán meglehetős hirtelenséggel vasárnap lett. Vasárnapra márpediglen Dachstein volt betervezve, az Uccuneki osztaggal, Azaz Festővel, élete Julacsával, Czandival és jómagammal. A Dachstein, hogy érthetően leírjam mivoltát, egy hegy. Nem pici. Valahol Sógoria belében van, Stájerország és Felső-ausztria határán, megállókkal együtt olyan négyórányi autóútra Vargáriától. A terv afféle nyugdíjasprogram volt, azazhogy elautózunk a hegyig, felevezünk a Ramsau am Dachstein község közeléből, cirka 1700 méterről induló hegyi libegővel, ami felvisz nagyjából 2700-ra és estig elbóklászunk a hegytetőn. Ehhez tartottuk is magunkat. Egy darabig. Azonban, helyzet volt, pontosabban köd. Ami azt jelenti, hogy az amúgy fenséges kilátást kínáló Dachsteinen a fenséges megmaradt, a kilátás azonban úgy tíz méterre korlátozódott. Tehát, hogy finom és nőies legyek, lópikulát nem láttunk.
Ami tény, de nem feltétlen rossz, nekünk így is tetszett. Rögtön valami nagy jóval kezdtük, ugyanis régóta szerelmes vagyok a havasi csókákba. A havasi csóka hovatartozását tekintve madár és mint neve is mutatja, a hegytetőket szereti. Méretét illetően valahová a galamb és a varjú közé tenném, koromfekete, csak a csőre virító sárga és az egyik legjobb arc szárnyasfaj, amivel valaha találkoztam. Először is, már a hangja nagyon tetszetős. Nem károg, vagy csippant, ahogy azt varjúfélétől elvárnánk, hanem csilingel, mint a hatos villamos Pesten. Továbbá végtelenül intelligens és pofátlan. (Nézőpont kérdése, hogy melyik.) Jópár éve már annak, hogy először futottunk egymásba ezzel a jószággal, de bennem azóta is él az emlék. Reméltem hogy most is találkozunk. És szinte azonnal, ahogy felértünk, megjelent egy fiatal, jóképű és rátarti delikvens, majd minekutána meghallotta hogy róla beszélünk, be is csatlakozott hozzánk, mondván, hátha jut némi szendvicsszéle.
Jutott hát, persze.
Aztán jött a bátorságpróba.
A Dachstein, mivel gyönyörű kilátást kínál, amikor nincs köd, a gyönyörű kilátást bizonyítandó, több, a semmibe vesző kilátóhellyel is fel vagyon szerelve. Namármost, nekem meg tériszonyom van. (Eladó.) Igen, ködben is van. A Skywalk fedőnevű platform még rendben volt, lévén hogy semmit nem lehetett látni róla, de a szabadfordításban "Lépcső a semmibe" (Treppe ins Nichts) elnevezésű 100 méter hosszú függőhídtól, na attól már előre csuklottam.
Ez bizony még ködben is pogányul néz ki, meg még mozog is. De nekivettem magam, neki én. Csak kellett némi imádkozás előtte. Két dolog van, ami ilyen helyzetekben segít. Az alábbi videó magyarázza és bizonyítja a helyzetet.
Az első dolog:
(Nem, nem málnaszörp van a tábornoki laposban. )
A második a hangos, ordenáré hangon való éneklés. Ezt ne kérdezzétek, hogy miért, nem tudom, de próbáljátok ki egyszer. Segít, tényleg. Nagyjából a Dachstein lábánál is hallani lehetett, hogy "Nád a házam teteje", míg végigértem.
De végigértem.
Sokat lökött a dolgon, hogy itt se lehetett messzire látni, de azért nem voltam boldog közben.
Ha már túléltük a függőhidat, megnéztük a Jégbarlangot. Ezt a Dachstein sziklájába vájt barlangrenszerben rendezték be és ahogy ilyen helyen illek, a falakig bezárólag minden jégből van. Itt készült az ominózus vezérfotó is.
Többek közt.
A jégbarlang kijáratánál aztán némi szóváltás után véres csatározás és élethalálharc alakult ki.
Minekutána az alapötletként előállott túra ködügyileg meghiúsult, mást gondoltunk. Visszaeveztünk a felvonóhoz a mozgólépcsőn (iiigen, a Dachsteinen még mozgólépcső is van...). Említett masinérián a táblák szigorú rendre utasítják az embert, hogy kizárólag álló helyzetben, kulturáltan közlekedjen.
Höh.
Szóval, beültünk a hegyi csehóba egy kávéra és elhatároztuk, hogy ha már fent köd, lent pedig fennmaradó idő van, akkor megnézzük Hallstattot, ami "egész közel van". A GPS szerint a parkolótól 13 km-re, ami stimmel is, ha légvonalban nézzük. Tekintve azonban, hogy a 13 kilóméternek közibe esik egy böszömnagy hegy, jó másfél órát tekeregtünk olyan útvonalon, amit kulturált országban hullámvasútnak hívnak. Czandi volt a nap hőse. Bármennyire is akarta, nem dobta ki a taccsot.
De akárhogy is, megérte emberek, igazán meg.
Hallstatt egy hegyektől körülölelt, kristálytiszta vizű tó partján fekszik. A látvány leírhatatlan. Nem véletlenül lett ez a barokk korban megrekedt kisváros a világörökség része.
Ha valaha is a környéken jártok, ki ne hagyjátok. Eszméletlen, és szép is.
Némi plusz reklámot csapva, további egy sör érdekében, belinkelek ide két fotót. Az elsőt Bexter barátunk (befutott fotós és Festő fotóügyi tanítómestere) készítette nemrégiben, a másodikat csakazéis' alapon Festő (befutásra készülő fotós). Lesz valami ebből a gyerekből, ha nem vigyázunk...
További Festő(i) képek Hallstattról:
Azért emberek, mert csavarogni jó. Eszembe jutott, pont mikor leültem a gép elé, egy múltkoronbeli beszélgetésem egy jóbarátommal, Ádámbátyámmal. Ő eddig viszonylag kis amplitúdóval mozgott az Öreg Kontinens tájain, most meg valahogy elkezdett járkálni errarra. Mondta is, hogy olyan furcsa, vakarózós, mehetnékérzése lett. No, mondom, akkor most vigyázz. Ha már nem iszol és nem dohányzol, akkor most ésszel, mert ez rosszabb mint bármelyik drog. És ha elkap, akkor menni kell, nincs mese. Ez ilyen. Ráfüggsz, aztán vége, bejárod Európát.
Vagy a világot.
Minimum.
De milyen jó is...
Hogy Czandi se mondhassa, hogy nem töltöm fel a képeit, íme, egy "Mikőkoma" arcvágás, mellesleg Hallstatt hegyeivel a háttérben. :D
Jutott hát, persze.
Aztán jött a bátorságpróba.
A Dachstein, mivel gyönyörű kilátást kínál, amikor nincs köd, a gyönyörű kilátást bizonyítandó, több, a semmibe vesző kilátóhellyel is fel vagyon szerelve. Namármost, nekem meg tériszonyom van. (Eladó.) Igen, ködben is van. A Skywalk fedőnevű platform még rendben volt, lévén hogy semmit nem lehetett látni róla, de a szabadfordításban "Lépcső a semmibe" (Treppe ins Nichts) elnevezésű 100 méter hosszú függőhídtól, na attól már előre csuklottam.
Ez bizony még ködben is pogányul néz ki, meg még mozog is. De nekivettem magam, neki én. Csak kellett némi imádkozás előtte. Két dolog van, ami ilyen helyzetekben segít. Az alábbi videó magyarázza és bizonyítja a helyzetet.
Az első dolog:
(Nem, nem málnaszörp van a tábornoki laposban. )
A második a hangos, ordenáré hangon való éneklés. Ezt ne kérdezzétek, hogy miért, nem tudom, de próbáljátok ki egyszer. Segít, tényleg. Nagyjából a Dachstein lábánál is hallani lehetett, hogy "Nád a házam teteje", míg végigértem.
De végigértem.
Sokat lökött a dolgon, hogy itt se lehetett messzire látni, de azért nem voltam boldog közben.
Ha már túléltük a függőhidat, megnéztük a Jégbarlangot. Ezt a Dachstein sziklájába vájt barlangrenszerben rendezték be és ahogy ilyen helyen illek, a falakig bezárólag minden jégből van. Itt készült az ominózus vezérfotó is.
Többek közt.
 |
| Ez nem mellesleg és mókás módon a Grazi Óratorony jégszobra. Csak hogy minden körbeérjen. |
A jégbarlang kijáratánál aztán némi szóváltás után véres csatározás és élethalálharc alakult ki.
Minekutána az alapötletként előállott túra ködügyileg meghiúsult, mást gondoltunk. Visszaeveztünk a felvonóhoz a mozgólépcsőn (iiigen, a Dachsteinen még mozgólépcső is van...). Említett masinérián a táblák szigorú rendre utasítják az embert, hogy kizárólag álló helyzetben, kulturáltan közlekedjen.
Höh.
Szóval, beültünk a hegyi csehóba egy kávéra és elhatároztuk, hogy ha már fent köd, lent pedig fennmaradó idő van, akkor megnézzük Hallstattot, ami "egész közel van". A GPS szerint a parkolótól 13 km-re, ami stimmel is, ha légvonalban nézzük. Tekintve azonban, hogy a 13 kilóméternek közibe esik egy böszömnagy hegy, jó másfél órát tekeregtünk olyan útvonalon, amit kulturált országban hullámvasútnak hívnak. Czandi volt a nap hőse. Bármennyire is akarta, nem dobta ki a taccsot.
De akárhogy is, megérte emberek, igazán meg.
Hallstatt egy hegyektől körülölelt, kristálytiszta vizű tó partján fekszik. A látvány leírhatatlan. Nem véletlenül lett ez a barokk korban megrekedt kisváros a világörökség része.
Ha valaha is a környéken jártok, ki ne hagyjátok. Eszméletlen, és szép is.
Némi plusz reklámot csapva, további egy sör érdekében, belinkelek ide két fotót. Az elsőt Bexter barátunk (befutott fotós és Festő fotóügyi tanítómestere) készítette nemrégiben, a másodikat csakazéis' alapon Festő (befutásra készülő fotós). Lesz valami ebből a gyerekből, ha nem vigyázunk...
 |
| Bexter.hu |
 |
| Festő művek |
További Festő(i) képek Hallstattról:
Azért emberek, mert csavarogni jó. Eszembe jutott, pont mikor leültem a gép elé, egy múltkoronbeli beszélgetésem egy jóbarátommal, Ádámbátyámmal. Ő eddig viszonylag kis amplitúdóval mozgott az Öreg Kontinens tájain, most meg valahogy elkezdett járkálni errarra. Mondta is, hogy olyan furcsa, vakarózós, mehetnékérzése lett. No, mondom, akkor most vigyázz. Ha már nem iszol és nem dohányzol, akkor most ésszel, mert ez rosszabb mint bármelyik drog. És ha elkap, akkor menni kell, nincs mese. Ez ilyen. Ráfüggsz, aztán vége, bejárod Európát.
Vagy a világot.
Minimum.
De milyen jó is...
Hogy Czandi se mondhassa, hogy nem töltöm fel a képeit, íme, egy "Mikőkoma" arcvágás, mellesleg Hallstatt hegyeivel a háttérben. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése