A' virtuális valóság és hasonló barboncás és ürdüngös mórikálások.

Kedves feleim, s testvéreim az Úrban, olyat mesélek most néktek, hogy megáll tőle bennetek a' szusz, s azt gondolhatnátok, tán megfútta Vargha gróf fejit a szél. Pedig nem, isa, színigaz, mit leírok ehelyütt. Láttam vala én már, barátim, sok czifraságot, kalandozásim során, kétfejű bornyútól kezdve repkedő masinákon át kristálygömbbe zárt téli tájig, de ily ürdüngösséggel, mint a' minap, biz még nem találkozék. 

Az egész hacacáré ott kezdőde, hogy minek utána újra áttevém helytartói székemet a' Sógor Császárvárosba, melyet a helyi urak "Wien" néven ismernek, s felvevém a' munka fonalát, nos, egyik estebéd tájára megbeszélém régi barátommal s komámmal, Ádámbátyámmal, hogy régi jó szokásunkhoz híven öszveülünk, anekdotázunk, megiszunk vagy fél pint bort, s meglapogatjuk a' szolgálójányok marját. Azonban midőn útnak eresztém volna magam, izenet érkezett barátomtól, hogy ő mostan néhány hasonszőrű úr társaságában a megszokott pipafüstös bömbölde helyett valamely ugyancsak emelkedett helyen múlatja az időt, hol es virtuális valóságot lehet játszani. 

Hivnye, gondolám, olvasék én már erről a virtuális valóságról valamelyes medicinás könyvben, alighanem amaz csuf nyavalya lesz, melyet a' forró délszakon terjeszt valamiféle csúszómászó. Márpedig, mondok, ha Istenfélő magyar úrral egy mulatóban ilyet akarnának tenni, ott biz azonmód oly verekedés fog kitörni, hogy a világháború ahhoz képest közönséges kofalárma. 

Node, mit tehet az emberfia, a' meghívás az meghívás, a' barátság pedig barátság. Nagy kardzörgéssel bevonulék a' mulatóba, jobbomat nyújtám Ádámbátyámnak s a' hasonszőrű uraknak, borért szalajtám a' szolgálót s várék türelmesen, hogy mi leend ebből. S jövel es az szolga, s mondja, hogy a' virtuális valóság nem tropikus vérbaj, semnem délszaki kehekóró, ellenben fejembe húzna valamely ürdüngös masinát, melyre okuláré s fonográf van szerelve, s kezembe adna valamely igencsak bizalmatlan kinézetű holmit, mellyel-mondá ő-lövöldözni tudok. Na mondok, koma, ha ezzel lőni lehet, akkor a' ganajra dobom a' mordályomat, s utána hajítom a' lőporos szarut s a' kovát is. De, ha mán nem fertőz, gondolám, akkor nagy baj nem lehet, uccu neki, próbáljuk meg. 

A'dde koma, mondám a' szurtosnak.

Namánmost, kedves feleim, s testvéreim az Úrban, amint fejemre kerüle az okula, s két kezembe a' fura kinézetű miskulanciák, hiszitek, vagy sem, egy más helyen találám magam. Valamely sivatagos, kopár vidéken, sziklákkal, s homokkal telehintve. Lenézék ennen magamra, s látám ám, hogy hivnye, valóban egy iromba mordályt markolok. Ádámbátyám s a' hasonszőrű urak pedig a' közelből integetének, s üdvözlésük örömöre szolgált vala. S mintha mindez nem volna elég a bűbájból s garabonciás mesterkedésből, kisvártatva csufondáros élőholtak armadája indula meg felénk, hogy vérünket vegye. Hej, az anyátok Úristenit, mondám, abból bizony nehezen esztek, s közibük pörkölék a' mordállyal. S láss csodát, azok csak eldőltek, mint a' búza aratáskor. 

Hogy az első ijedtségen túlesék, s kezem hozzászokott vala a' fura disznóláb markolatához, nekivettem magam az iparnak, s csak úgy csörömpölt a felszentelt ólom az istentelenek koponyáján. Ádámbátyám s az urak ugyancsak vitézkedtek, hamarost emberesen tűz alá vevénk a' szörnyűséges hordát. 

Eltele így vagy egy fertályóra, s teljesen belefeledkezék a' munkálatba, s elmében alig vala, hogy én társaimmal egyetemben egy mulató közepén állok valójában. Hanem annál inkább tudták ezt a mulatóbeli duhajok, kik is egy szélesvásznú diafragmán lekövetheték mind vitézkedésünk. S az egyik nyavalyás, kilesvén, mikor kerül mögém egy fertelmes holt, belemarkola lábam szárába. 

Ugrék es akkorát, mint a' nyúl bagzáskor, s szerteszéjjel freccsentém mordályommal a' virtuális valóságbeli fertelem fejét, mely procedúra vajmi kevés hatással vala a' való világbeli gazemberre. Mondám es rémületemben s mérgemben fennhangon, őseim nyelvén a' magamét, hanem, hogy ez nem vala hatással, átváltottam a' Sógorok nyelvére, s úgy emlegetém édesanyjának nevét, mint holmi krajczáros nőszemélyét. De az csufondáros élőholtak töretlenül tovább özönlének mindeközben, hát rögvest oda fordítám újra figyelmem.

Vagy negyven minutát töltöténk el így játszadozván, s küzdvén a' pokolszülte fattyakkal, míg végül a' szolgáló leszerelé főmről a' fura okulárét.

Isa, feleim, hiszitek, vagy sem, ilyen es történt velem. Tanulságul szolgáljon ez mindenkinek, ki Bécs kies városát látogatja.  Elragadja az emberfiát a' bűbáj, s azt se igen tudja, hol van, s mi célból. Mindazonáltal, csak mókás vala az egész hacacáré, s nem merném juszt is kijelenteni, hogy ha valaha megfordulok még a' Vrei kávézó szomszédságában, ne ugranék be, hogy közibe pörköljek a' csufondáros holtaknak, ahogy az Istenfélő magyar úrtól illik, ki az anyaszentegyház igéjét hordozza kebelén.

Ezzel kívánok kellemes jó éjt, s nyugodalmas álmokat kendetknek.

Kelt: Sógoria Császárvárosának nyugati sarkában, Vargária kihelyezett birtokán, lámpaoltás után.