Boldog, békés Yulet, Midwinterblotot, Télközepet, vagy nevezzétek, ahogy tetszik, mindenesetre mindenkinek. A téli napforduló tényének mindössze annyi köze van jelen blogbejegyzéshez, hogy ezt valamilyen formában mindig megünneplem. Mármint a télközepet. Namármost, nevével ellentétben a mai télközép olyan ocsmány, hideg, szeles esőt hozott, hogy cirkuszban kéne mutogatni. Ez pedig azt okozta, hogy miután hazaértem munkából, egymásra néztünk Kutya Úrral és közös megegyezéssel, teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy mindenki legalábbis egy kicsit b*zi, aki ma sétálni megy. Ilyen nem nagyon szokott történni, hogy az esti séta kimarad, de igen, ma az ő arcára is ez volt írva. Úgyhogy kivágtam az udvarra, hogy elvégezze kisebb-nagyobb dolgait, közben felporszívóztam, majd neki kutyakaja lőn, magamnak pedig ser és blog. Illetve rendeltem egy pizzát, az még úton. Most én a konyhaasztalnál lazítok, ő meg az asztal mellett a padlón elnyúlva.
Tökéletes. :)
Szóval. Az ígéret szép szó, bár az "Unternehmensgründungsprogramm" még szebb. Mindenesetre megígértem ehelyt, hogy indítok egy bejegyzés-sorozatot a hülyeségről. Ugye. Pontosabban azokról a hülyeségekről, amiket a munkám során felcsipegetek. Kis kitérő ezügyben: a munkám dógát továbbra sem értem. Tekintve, hogy khm...nem vagyok kifejezetten barátja az európai migrációs politikának, és hát rendelkezem némi aszociális hajlammal is, úgy gondoltam, hogy migránsokat meg gyöttmenteket tanítani, na, az pont nem az én asztalom lesz. De mondom, köll a pénz, meg mi történhet, próba, szerencse. A helyzet az, hogy én még ennyire jól munkahelyen nem éreztem magam. Nem értem, de maradjon így, le is kopogom. Lényeg a lényeg, hogy itt, persze teljesen névtelenül és a személyazonosságra való bármilyen utalás nélkül megosztok néhány további sztorit berkeimből. Mindezt abban a tudatban, hogy értitek, hogy ezen esetek többsége nyelvi problémákból, fáradtságból, vagy figyelmetlenségből fakad, és nem a "rajtad", hanem a "veled" röhögök esete volt.
Az első, az ma történt. Ez inkább afféle helyzetkomikum. Ugyebár én biosztanárként vagyok bevetésen, de a cégem, mely- függetlenül attól, hogy nagyon jól érzem magam benne,- egy igazi, oszkárdíjas katasztrófa, addig addig szervezett, hogy a végén előállt az a helyzet, hogy túl sok tanulóra túl kevés tréner és túl sok tantárgy volt, mindegy, nem magyarázom sokáig, szükségállapotot hirdettek és bevetettek némettanárnak. Ezzel nincs bajom, szeretek németet tanítani. (Meg azért Ausztriában szittya magyar gyerekként német tanítani az kicsit státusszimbólum is, nem? :D ) A csoportom egy kevert, un A1-A2-es csoport, azaz a "Jó napot, hívnak Dénes, jönni Hottentotta" és a "Jó napot, Dénesnek hívnak, Hottentottából jöttem, sajnos némileg eltévedtem, útbaigazítana, kérem?" széles skáláján mozognak. Lényeg. Feladat az A1-eseknek: "Tegye a következő kifejezéseket és mondatokat informális (tegező), vagy formális (önöző) formába. "1:Üdvözlöm. 2: Hogy vagy? 3: Hogy hívják Önt? 4: Hol laksz? 5:Örülök, hogy látom. " Satöbbi. Az első számú probléma, hogy függetlenül a srácaimtól, már amúgy is épp az agyi kiégés határán voltam, még mielőtt a következő párbeszéd lejátszódott volna. A második számú, hogy a srácoknál generációs probléma, hogy nem gondolják végig, amit olvasnak, azaz sokszor nem értik meg magát a feladatot. A harmadik, hogy az első és a harmadik ember, aki a feladatot kapta, amúgy is egy kicsit figyelmetlen. Na mondom komákok, akkor kérem a megoldásokat.
Ember: Őőőőőő....Őőőő... Ő. Üdvözlöm.
Én: Klassz, akkor most kérem tegező formában.
Ember: Ő. Üdvözlöm.
Én: Oké, de tegye tegező, azaz informális formába.
Ember: Üdvözlöm. Hogy vagy?
Én: Oké, akkor elmagyarázom mégegyszer a feladatot. (Megtörténik). Tehát?
Ember: Üdvözlöm.
Én: Oké, igen, ez a példamondat. Tegye tegező formába!
Ember: Őőőő...Üdvöz...löm.
Én: (Nyugi Dániel, rá fogod vezetni.) Rendben, csoport figyelem, elmagyarázom mégegyszer a feladatot. (Megtörténik.) Tehát, hogy lesz az "üdvözlöm" tegező formában?
Ember: Üdvööööz....löm. Hogy van?
Én (ópasztemk): Ooooké, elmagyarázom mégegyszer a feladatot. (Done. példákat is mondtam. Tényleg.) Tehát. Kérem tegye az "üdvözlöm" kifejezést, TEGEZŐ formába. Csak azt, az utána lévő példa nélkül.
Ember: Őőőő...Hogy van?
Én: (........), jjjó, ugorjunk. Elmagyarázom mégegyszer a feladatot, továbbá az önöző és a tegező formát. (Megtörténik. Részletesen. Példákkal. Értették? Igen. Mindenki? Igen. Jó. ) Ugorjunk. Következő tanuló! Tegye kérem tegező formába az "Üdvözlöm" kifejezést!
Ember 2: Őőő...Üdvözöllek!
Én: (mint hosszutávfutó a célszalaggal a derekán) Ezazzz! Nagyon jó! Következő!
Ember 3: Hogy vagy?
Én: (őőőőőő): ooookkkkééé, most ez és csak ez a kifejezés kellene MAGÁZÓ formában.
Ember 3: Őőőő...Üdvözlöm?
Namost, mindennek a következő lett az eredménye. Kiesett a toll a kezemből, majd a srácok enyhe kuncogásától kísérten közöltem, hogy kimegyek egy pillanatra. Minekutána kiröhögtem magamat a vécén, megmostam hideg vízzel az arcom és vettem egy nagy levegőt, visszamentem a terembe és az egyik idősebb, intelligensebb és nyelvileg előrehaladottabb komával eljátszottuk (nagy derültségre adva okot), hogy mi a magázódás és a tegeződés, majd újra elmagyaráztam, hogy mi a feladat. A végén meglettek a megoldások.
Tényleg.
A második sztori mára, az még bioszon volt. Öngól esete. Valahogy nem vette be a gyomruk a növényeknél az egylaki (a virág porzós és termős egyszerre) és kétlaki (a növénynek vagy csak porzós vagy csak termős virágai vannak) kifejezést. Minekutánna már kínomban eképp demonstráltam:
megnyugodtam, hogy értik. Majd mintegy példaképp odafordultam az egyik sráchoz, akinél még a "drogok" témakörnél észrevettem, hogy feltűnően jól kiismeri magát a kenderfélék botanikájában, és mondom neki, hogy:
"szóval érti, mint a kendernél. A nőnemű egyedek ez esetben például használhatóak, a férfi egyedek meg nem jók semmire."
Erre ő: "Hát kötelet azért lehet fonni belőle..."
Most erre mit lépjek? Tényleg lehet.
A figyelmetlenség átka, ha keveredik a nyelvtannal. Épp kézzellábbal, magamat beleélve magyarázom, hogy a madarak csontjai üregesek, hogy könnyebbek legyenek, az emlősöké meg csontvelővel van feltöltve. Örökösen a felhőkben járó emberem épp a pókot fókuszálja a sarokban. Mondom is neki, hogy:
Na szóval, milyen a madarak csontja?
Ember: hátőőőő...mi a kérdés?
Én: hát hogy milyen...fel van töltve valamivel?
Ember: Én??Miért lennék??
Igaz is. Elgondolkodtató.
Térjünk vissza a némethez. Találtunk ugyanis egy új gyakorlatot. A feladatokat funkcionálisan szoktam rendezni, úgymint: "Olvasás és értés", "Beszéd", "Nyelvtan" "Beszédhallgatás-értés" illetve "Írás". Na mondom, emberek, akkor most "Beszédhallgatás-értés"jön.
Ember (enyhén fáradtan): Vagy "Beszédhallgatás-nem-értés".
Vagy.
Szintén német. Pofonegyszerű feladat: tegye múltidőbe a mondatokat a megadott szavakkal. pl:
Tegnap este az osztálytársaimmal moziba........(menni)
Sanyi hétfőn ..........a munkából. (elkésni)
Reggel...........a barátommal (találkozni)
satöbbi.
Sorban olvassák a népek a megoldásokat. Szűkszavú, szerény leánykára kerül a sor. Mondok, maga gyön. Rámnéz, aszondja: "Mi történt?". Mondom, az történt, hogy magácska jön a válasszal, tessék megnézni a könyvben a nyócadik oldal hatos feladatának hetedik kérdését.
Ember: Mi történt?
Én: Tehát a feladatkönyvben vagyunk, nyócadik oldal, hatos feladat, hetedik kérdés.
Ember: (pislogpislog) Mi....történt?
Én: Tessék megnézni a kérdést, és tessék szíves mondani a választ.
Ember: Pislog, először rám, majd a könyvre.
Én: lenézek a könyvre, a nyócadik oldal hatos feladatának hetedik kérdésére, ahol ez áll: Mi..........? (történik)
Fuckyeah.
Illetve, az előírások, kontra praktikusság esete. Ugyebár, nekünk trénereknek, elvileg nem szabadna csúnyán beszélnünk. Namost, mikor percek óta magyarázom a "becsapni" kifejezést, lévén, hogy nem találok rá hirtelenjében szinonímát, kézzel lábbal hadonászva, példákat, majd újabb példákat felhozva és az "értik-e" kérdésre még mindig fejrázás vagy kétségbeesett tekintet a válasz, akkor jön a villanykörte a fejem fölé, illetve azzal együtt a "letojom" érzés, és bekérdezem, hogy:
"És ha úgy mondom, hogy átbaszni?"
Emberek: ÁÁÁÁÁÁ!
Megy ez, na.
A kedvencemet a végére hagytam. Ez megint biosz. Hüllőkről tanultunk. Utolsó óra, hogy el ne unják magukat a népek, kiscsoportos feladatot kapnak. Minden csoport kap egy kontinenst és utánajár, hogy milyen hüllők tipikusak ott. Internet használata megengedett. Félórányi felkészülési idő, aztán hajrá.
Ember: (olvassa a kis papírfecnijéről) Kígyó.
Én: Jó.
Ember: Krokodil.
Én: Remek.
Ember: Teknős.
Én: Kiváló.
Ember: Gyík:.
Én: Nagyszerű
Ember: Számári
Én: (mi a repedt here??) Ooooké, azt nem ismerem. Meséljen róla.
Ember: (vállvonogatás) Nem tudom, így volt a cikkben.
Én: Mutassa, hogy írta le?
Ember: Elém tolja a kis cetlijét, rábök egy szóra.
Nos, eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy az újonnan felfedezett Számári, mint hüllő, nem más, mint a "Summary", azaz az "összefoglalás" angolul, ami általában vastag betűkkel szedve áll a wikipedia szójegyzetek vége felé.
Vigyázni vele, veszélyes lehet.
No, erről ennyit, legalábbis mára. Boldog Yulet, aludjatok jól az év leghosszabb éjszakáján és legyetek okosak.
De nagyon ám! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése