Vallásháború

Tegnap, vagy tegnapelőtt?-mindegy is, de élőben tanúja, sőt majdnem résztvevője voltam egy vallásháború kirobbanásának. Piciben, az igaz, de majdnem biztos vagyok benne, hogy nagyban ugyanígy kezdődnek. 

Elmesélem, hogy is volt ez.

Mielőtt azonban ez megtörténne, készítek nektek ide egy szószedetet a saját szemüvegemen át a teljesség és pontosság igénye nélkül, csak hogy ne kelljen mesélés közben magyaráznom, mikor kire/mire gondolok.

1: Vallás: a valláshoz, illetve vallásokhoz, mint intézményekhez való teljesen egyéni és személyes hozzáállásomat egy idézettel tudom a legjobban összefoglalni. Ez valójában nem idézet lesz, mert csak a lényegi elemeire emlékszem, de valahogy így volt: megkérdeztek egyszer egy sokrésztvevős vallási konferencián egy rabbit, hogy mit tart a legfőbb különbségnek a Biblia, a Tóra és a Korán között. Erre azt felelte, hogy "Igazából nincs. Mindegyik azt mondja, hogy szeressétek egymást. A többi meg maszlag."

2: Haram: A muzulmán vallásban és kultúrákban azon dolgokra/ cselekményekre/ egyéb akármikre használt kifejezés amik vallásilag és erkölcsileg nem okék.

3: Halal: Nagyjából a haram ellentéte

4: Csecsen: Kaukázusi népcsoport, határozatlan jogállású és autonómiájú országszerű területtel (Csecsenföld). A nőik kifejezetten csinosak, a férfiaik pedig általánosan bevett vitalezárási módszernek tartják a pofozkodást. Szinte kivétel nélkül muzulmánok.

5: Afgán: közép-Ázsiai muzulmán népcsoport, jópofa nyelvvel (perzsa). A tanulóim nagy részét ők teszik ki és állandóan keksszel etetnek.

6: Arab: "a többi" muzulmán, akiket általában így azonosítok. Kevésbé verekedősek, mint a csecsenek, kicsit nagyobbak, mint az afgánok és visszafelé beszélnek. Általában irakiak, vagy szírek. 

7: Szunnita/síita: az iszlám vallás két fő ágazata. Nem mindig szeretik egymást.

8: Vita: különböző nézőpontok kulturált megbeszélése, annak szem előtt tartásával, hogy a másik fél véleményének is lehet létjogosultsága.

7: Ostoba: aki nem érti, amire a rabbi gondolt az 1. pontban.

Na lássunk neki. Szóval, volt egy ilyen kicsit mocsárszagú unalmas órám, mikor is az ész magasröptű terjesztése helyett szimplán beszélgettünk, random mindenről. Ehelyt közölte be a csecsenem, tudja már ég minek kapcsán, hogy náluk a zenehallgatás az haram. A csecsenem valamiért szeret velem vallásról beszélgetni, nekem ez meg pont nincs ellenemre. Mivel nem értettem egyet vele, kialakult némi viszonylag kulturált vita a dologból, ami aztán annyiban is maradt. Tegnap, vagy tegnapelőtt?-mindegy is, valahogy megint előjött a téma. Csecsen bizonygatja a magáét, én mondom, hogy nekem oké ha így gondolja, attól én még máshogy. Aztán azzal folytatódott vita, hogy a Koránban pontosan és szó szerint le van-e írva, hogy a zene az haram. Na itt kapcsolódtak be az afgánjaim, akik mondták, hogy ugyan nincs. A csecsen meg hogy pedig de. Aztán az afgánok beszóltak a csecsennek, hogy akkor miért hallgat zenét, az meg ezen fennakadt. Ebből még nagyobb vita lett, ami már határozottan lökködte a vita határát, szóval inkább nézett ki veszekedésnek. Aztán lecsillapítottam a kedélyeket kicsit, majd szünet lett. A csecsen a szünetben kikérdezte az arabokat, hogy szerintük benne van-e a Koránban, hogy a zene haram. Azok azt mondták, hogy ők ebbe nem folynak bele. Én kimentem az afgánokkal cigizni a balkonra. Persze folytattuk a beszélgetést, ami abba az irányba terelődött, hogy mi hülyeség már  fennakadni ilyen dolgokon. Közben odacsapódtak az arabok. Nemsokára egy viszonylag élhető beszélgetés közepén voltam vallási különbségekről, előítéletekről, miegymás. Ez körülbelül negyven másodpercig tartott, mikor is az egyik afgán megkérdezte az egyik arabot (tegyem hozzá, bármilyen hátsó, vagy bántó szándék, vagy gondolat nélkül, pusztán a témához kapcsolódó kíváncsiságból), hogy szunnita-e vagy síita. Na erre lett aztán igazán felherkenés. Mer' hogy ilyet hogy lehet kérdezni, ez a kérdés okozott náluk minden bajt és egyáltalán. Ezen a ponton már be kellett vetnem a speciálisan kifejlesztett "most fejezzétek be, mert villámot szórok" jellegű tanárúr hangomat, ami adott helyzetben csak az indulatok teljes elszabadulását akadályozta meg, a további hangos vitát(?), ami a veszekedés határán táncolt, nem.

 Az egésznek az lett a vége, hogy senki se akart többet beszélni a témáról és mindenki lógó orral, a saját maga és mások ostobaságán rágódva ülte végig a következő órát.

Namost, mi megúsztuk ennyivel, de szerintem ez nagyban is pont így kezdődik, csak nem mindig így végződik. Pont az egyik arab mondta a vita (?) hevében, hogy az ostobaság az oka az egésznek, mert ha kellően ostoba vagy, akkor ha egy általad kevésbé ostobának vélt ember, adott esetben egy vallási vezető valamit mond, akkor az neked fix és megmásíthatatlan és követni fogod. Ha egy másik vallás vagy valláságazat vallási vezetője meg másvalamit mond, akkor a másik vallási ágazat ostoba rétege azt fogja fixen követni. Ha ne adj' Úristen ez a kettő valami olyat mond, ami keresztezi egymást, akkor kész a balhé. Kicsiben is meg nagyban is. Az ostobábbja összeugrik.

És itt van a baj gyökere. Hogy sokszor nem fogjuk fel, hogy a véleménykülönbség nem feltétlenül rossz, ellenkezőleg, még építő is lehet. Csak kell annyi kurázsi hozzá, hogy kicsit messzebb látunk a fejünkből az orrunknál és elhisszük, hogy a másik embernek ugyanolyan feje meg orra van. Akkor is ha mást gondol. Rá is lehet ám hagyni. Erről még kicsit beszéltem a srácoknak. Végezetül, hogy lezárjam a témát, mintegy példázatként mondtam még nekik egy zsidóviccet, ami ide is pont jó lesz végszónak. 

A zsidó nagyon szeret dohányozni és a Tóra olvasása közben se bírja ki cigi nélkül. De fúrja a lelkiismeret, elmegy hát a rabbihoz és megkérdezi:

-Mondd csak rabbi, a Tóra olvasása közben dohányozni az bűn?

-Fiam, a Tóra egy szent könyv, nagy bölcsességeket tartalmaz, az olvasása közben dohányozni bizony nagyon nagy bűn.

Lóg ám az orra a zsidónak, hogy most mi lesz. Összetalálkozik egy komájával aki kikérdezi a bújáról. Elmeséli neki. Azt mondja a koma:

-Az a te bajod, hogy nem tudsz kérdezni. Gyere, menjünk el együtt a rabbihoz.

Elmennek. Azt  kérdezi a koma a rabbitól:

-Mondd csak rabbi, cigarettázás közben a Tórát olvasni bűn?

-Fiam, a Tóra egy szent könyv, nagy bölcsességeket tartalmaz, soha, semmilyen körülmények között nem bűn az olvasása.

Szóval emberek. Ne legyetek ostobák és hallgassatok az első pont rabbijára. Szeressétek egymást, a többi meg maszlag.

Jojcakát.