Kellemes húsvétot, kedves feleim és testvéreim az Úrban, dícsértessék a Jézus Krisztus, áldassék a Kazah Sólyomisten, továbbá Allahu ackbar. Remélem nyugisan és békességben telik az ünnep mindenkinek. Nekem kifejezetten. Mára nem terveztem semmi extrát, ellenben tegnap meghúztam a vádlimat, ma meg kaptam ajándékba egy jó könyvet, szóval ez azon ritka napok egyike, mikor is kifejezetten, hogy is mondjam csak...elnézést a szóért, de ezt nálunk így nevezik: "f*szlógatással" töltöm az időt. Annyi volt a napi aktivitásom, hogy kitakarítottam a szobámat és meglátogattuk Jóanyámmal egy jóbarátunkat. Szóval ráérek. És mivel nagyon ráérek, végeztem egy kis kutatómunkát. Mégpedig egy olyan témában, ami már régóta böki a csőrömet: honnan is jött a húsvéti tojás? Apróságnak hangzik, de hiszitek, vagy sem, egészen durva dolgokat találtam. Ezt most itt sorban, betűvel le is írom nektek.
Szóval, az addig ugye megvan, hogy a húsvét egy keresztény ünnep. De mint a legtöbb keresztény ünnepnél, itt is kilóg a lóláb a rituálékban, hogy maga az ünneplés ténye és módja nagyon sokat merít a kereszténység előtti, "pogány" alapokból. Ugye húsvét elve a tavaszi napéjegyenlőség környékére esik. Aztán ugye alapból arról szól, hogy Jézus Krisztust megfeszítették majd három napra rá feltámadt. Felmerül a kérdés, hogy keveredik ehhez a sonka, meg a hímes tojás? Főleg az, amit a nyúl tojik? Erre több elmélet született, a tojás+nyúl+húsvét kombóval meggyanúsították már az északi mitológia Oystra nevű tavasz-és termékenységistennőjét, akinek szent állata a nyúl volt, és egyéb kereszténység előtti tavaszköszöntő rituálékat, amiket valahogy átmentettek e keresztény szokások közé. De most összeszedtem az időmet, az erőmet, a türelmemet és kibogoztam, hogy is volt ez. Figyeljetek, leírom nektek a sztorit.
Tehát. A történet egy Testiculos nevű palival kezdődik. Eredeti nevét sajnos nem ismerjük, ez már a görögből latinra lefordított legendárium által használt beceneve. Testiculos nemzetiségét tekintve egyiptomi, vallását tekintve muzulmánból kikeresztelkedett (kopt) keresztény, hivatását tekintve pedig kereskedő volt. Mégpedig egy jól menő és dúsgazdag kereskedő, korának egyik legismertebbje. A kor pedig nagyjából a Krisztus utáni 7. századot jelenti, mikor is a kereszténység már erősen feltörekvőben volt. Testiculos barátunk azzal vált gazdaggá és naggyá, hogy-ahogy a mai marketinges nyelvezetben mondanák-megtalált néhány piaci rést. Jó kapcsolatai voltak Görögországban, ezért ott felvásárolt olyan árucikkeket, amik görögéknél általánosan elterjedtnek és így olcsónak, Egyiptomban ellenben alig ismertnek és így luxuscikknek számítottak. Érted, emitt gyakorlatilag utánadobták, amott meg vagyonokat fizettek érte. Nem buta az ember, na. Három fő termékprofilja volt, a legendárium szerint: kőszén (Egyiptom homokjában nem terem, míg Görögország hegyeiben bőséggel), olajbogyó (ugyanez) és, most figyelj: nyúlhús. Igen, furán hangzik, de logikus. Görögéknél szanaszét szaladgál ez a kis bolyhos jószág, Egyiptomban gyakorlatilag nincs. Így ott a gazdag kiváltságosok ínyencfalata lett. Főleg, hogy Testiculos rá is segített erre, némi...khmmmm...mondjuk úgy marketinggel...aztán erről majd mesélek később. Két apróságot kell még megemlítenem, amiknek a későbbiekben nagy szerepe lesz. Testiculos soha nem indult üzleti útra kísérők nélkül. Kíséretének pedig mindig elmaradhatatlan és fontos része volt varég (közhelyesen: viking) testőrsége és görög írástudója, aki minden tettét jegyzetelte.
Javaslom, hogy a fenti információkat olvassátok át mégegyszer, mert a későbbiekben (majdnem) mindnek fontos szerepe lesz.
A feltörekvőben lévő, fiatal Testiculos egy alkalommal épp üzleti útra indult, az akkoriban már -keresztény körökben mindenképp- ismert húsvét ünnepének tájékán. Lakhelye és üzleti központja egy a mai Kairótól északnyugatra, a Nílus nagy szigeténél található és máig ezen a néven létező Warraq Al Hadar nevű városban volt. Innen tevekaravánnal ment fel a Nílus deltájáig, elmaradhatatlan kíséretével, ahol is tengerjáró teherhajókat bérelt és a part mentén először nyugatnak hajózott, majd északnak, a nyílt vízre fordult és Kréta szigetének érintésével felhajózott Kalamata görög városba. Ez így amúgy tök jól hangzik, de akkoriban ez egy durván két és fél hetes út volt. A célja természetesen áru beszerzése volt. Jelen esetben elsősorban olajbogyó és füstölt, sózott nyúlhús. Itt kell megemlítenem egy mókás, de a későbbiekben fontossá váló apróságot: Testiculos utálta a nyulakat. Hogy pontosan miért, erről nem szól a fáma, de nem szerette őket. Még akkor se, ha jó pénzt csinált velük. Bevett szavajárása, pontosabban káromkodása volt ebből kifolyólag a "sz*rjon le a nyúl", vagy a "tojjon le a nyúl", ha igen megharagudott valakire.
Na szóval, Testiculos szállítóhajóstól, varég testőröstől, görög írnokostól megérkezett Kalamatába. A nyúlbiznisz épp kibontakozóban volt, most tervezte az első nagyobb szállítmányt megvásárolni. Egy hetet terveztek a városban tölteni, majd visszaindulni Egyiptomba. Egy üzlettárs szállásolta el őket, aki a jó üzlet reményében épp csak nem nyalta ki a s.....szóval igen jól tartotta őket. Azonban csúszott némi gubanc a számításba, homok a gépezetbe, hiba a mátrixba. Ugyanis. A második estén osztrigát szolgáltak fel a vendégeknek. Az osztriga viszont romlott volt. Ami azt okozta, hogy harmadnapra Testiculos, meg az egész sleppje, hát hogy is mondjam, kergette a cifrát. És itt jön még két apró, de fontos információ, ami nagy befolyással volt az egész mostani világszemléletünk alakulására. Ebben az időben Egyiptomban már ismerték azt a szerkezetet, amit ma gyakorlatilag pottyantós vécének hívunk. Ellenben a húst a szabad ég alatt füstölték. Görögéknél nem volt pottyantós, viszont a húst a földbe vájt kamrákban füstölték, melyek tetején deszkatető volt, rajta egy kerek lyukkal, hogy a füstnek legyen hol távoznia. Testiculos-a legendák szerint- reggel sápadtan, rohanva távozott az átriumon át szállásadója birtokának hátsó traktusába. És amint azt otthonról ismerte, rákuporodott a deszkaülőkén lévő lukra. Azonban egy rabszolgalány épp a füstölőben sepregetett és mikor meglátta, mi takarja el a füstlyukon beszüremlő fényt, nemes egyszerűséggel odasózott a seprűvel. És itt következik a történelmet örökre megváltoztató tény.
Testiculos ugyanis letolt gatyával, nem túl ízléses nyomokat hagyva maga után rohant vissza az átriumba, miközben azt ordította torkaszakadtából, hogy "A nyúl tojjon le, a tojásaim!!!"
És innen indult minden. A görög írnok, aki tanúja volt az egész jelenetnek és hűen jegyzetelt, még visszaindulásuk előtt elküldte memoárjait Egyiptomba, ami meg is előzte a hazatérő Testiculost. "Testiculos nagyúr, húsvét napjának reggelén, midőn felkele, örömujjongásban szalada végig a' szállás pitvarán, felkeltvén ezzel szolgáit s népét. Tojások, lelkendezett. Tojások!" Egyiptomban híre ment az esetnek és nagy találgatásba bonyolódtak az emberek a történet részleteit illetően. Testiculos visszatérte után jó üzletember módjára azonnal hajójába fogta a szelet és elhintette az egyiptomi keresztény előkelők között, hogy a görög nyulak tojásokat raknak, húsuk ezért olyan finom és porhanyós mint a szárnyasoké. Üzleti pályája innentől meredeken felfelé ívelt, végül korának legismertebb és leggazdagabb kereskedője lett.
Az egyik varég testőr, bizonyos Drumbun durva ételmérgezést kapott, mivel telefalta magát romlott osztrigával. Nem tudott csapatával hazatérni Egyiptomba, helyette görögéknél ápolták, ahonnan később, megelégelve a testőrködést, hazatért saját népéhez. Mivel kevéssé beszélte volt munkaadójának nyelvét és személyesen nem volt tanúja a kínos esetnek ezért csak a "füstölt hús", "nyúl", és "tojás" szavakat kapta el a történetből és ennek megfelelően adta tovább népének.
Ebből a maszlagból alakult aztán ki, néhány további elkendőzött információ és szájról-szájra szálló ének segítségével a hímes tojás dolga úgy, ahogy ma ismerjük.
Ez így igaz, ahogy itt leírtam.
Kellemes húsvétot mindenkinek!
Ui.: Ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy húsvétvasárnap idén április elsejére esik?
Szóval, kellemes húsvétot ÉS boldog bolondok napját!
:D
