Dícsértessék a Jézus Krisztus, Allahu ackbar, illetve a Kazah Sólyomisten áldása szálljon rátok, kedves rádiónéző gyerekek. Továbbá ma egy kicsit Shalom Aleichem is. Mé'? Azé', mer' Jóanyám néha, mikor elemében van, azt szokta mondani, hogy "fiam, azér' benned valahol van egy kis zsidóvér". Ilyenkor mindig mondom neki, hogy haggyábékén, meg nemigaz, meg az orrom is csak horizontálisan görbe, meg hozzád vágom a turulmadarat. Aztán, csak lehet, hogy néha igaza van ám.
Figyejjé. A hetem kiindulópontja elég pocsék volt. Ennek az oka bővebb magyarázatként itt és itt olvasható, rövidebb leírásként annyi, hogy eléggé úgy festett, hogy július végétől nincs állásom, mivel nem hosszabítják a szerződésem, tele volt a tök...khmmm...hócipőm a diákjaimmal, tele volt ugyanaz a hócipőm a munkahelyemmel, és még a hajam se állt jól. Hogy őszinte legyek, valahol a depresszió alacsonyabb és magasabb lépcsőfokai között játszottam ugróiskolát. Aztán, jött a hét közepe. Hét közepén szerda volt, utána meg csütörtök jött, ami a nyári napforduló napja. Hail Odin, ha őt kihagytam volna a bejegyzésindító köszöntésből, mindenesetre az ilyen pogány természeti ünnepeket valahogy meg szoktam ülni. Boldogot mindenkinek. Node, hogy ne kanyarodjunk el a témától, szerdán történt valami. Pontosabban szerdától. Hogy ez most a napforduló hatása, a zsidóvérem működött be, a szerencsés véletlenek összjátéka, amiben amúgy nem hiszek, vagy a védőangyalom józanodott ki a legutóbbi buli után, nem tudom. Mindenesetre...
Mindenesetre, a hétfőm azzal indult, hogy a "lufaszjóska" tanulócsoportomból hivatalosan, visszavonhatatlanul és kegyetlenül kiba...eltanácsoltam azt a mókust, aki jó részben a "lufaszjóskaság" oka volt. Ez lökött egy nagyot a csoportdinamikán, már majdnem kezelhetővé és oktathatóvá váltak. Ettől nekem még nem lett ugyan sokkal jobb kedvem, mert még mindig nem találtam munkát, még mindig tele volt a hócipőm a céggel és a hajam se állt jól. A szerda aztán úgy telt, hogy délelőtt próbáltam tanítani, közben az agyam hátterében, miként a pornófilm fut a harminc megnyitott firefox-ablak közül valamelyikben, az zakatolt, hogy basszus, ami valamire való állásajánlat volt a neten, arra már mindre jelentkeztem. És nincs válasz. Az egyetlen ami volt, nem jött be. Mi lesz velem, jajjaj és hajjaj.
'Életbe.
Délután lett. Volt két órám munkában ami alatt némi előzetes szervezés okán pont nem volt hivatalos feladatom. Oké. Agyaljunk. Na, itt kapcsolt be az, amit anyám zsidóvérnek nevez. Szóval, eszembe jutott, hogy a szakmai továbblépésemhez jól jönne két dolog: egyfelől egy munkáltatói igazolás, másfelől egy úgynevezett gender&diversity kurzus. (Nem, nem akarod tudni és beszélni se akarok róla, hogy mi ez. Kell, és ennyi most legyen elég Neked is, kedves olvasóm.) Mindkét témát elindiítottam már előzetesben, de valahogy elsikkadt. Anyátok, gondolta a bennem élő Kohn és ráültem a telefonra. Mert Kohn bácsi, néha, csak úgy spontán, bár maga se tudja, hogy csinálja, de összehozza a dolgokat. Fél órán belül kihajtottam egy munkáltatói igazolást a projektvezetőtől és egy ingyenes, oklevelet adó G&D kurzust a cégemtől. Mondom, már folyamatban volt mindkét téma, de a pont pont itt került rájuk.
Rendben, de még nincs melóm. Szinte már görcsölve böngésztem az álláshirdetéseket, mikoris szembejött egy egyesület, több,-ahogy szépen mondják-hozzám passzoló állásajánlattal. Ééééjnye, mondja ja Kohn, ez a cégnév ismerős. Ééééjnye, ezeknek itt van az irodája a mi épületünkben. Éjnye, pont szemben a mi ajtónkkal. Na, Kohn bácsit takarékra tettem, elővettem Björnt a berserkert, berúgtam az ajtót a szembe lévő irodán, vigyázzba állítottam az első szembejövő illetékes kishölgyet, mondtam, hogy csókolom, szembű gyüttem, munkáé. Nem ragozom hosszan, jövő csütörtökön állásinterjúra megyek.
Aztán. Csütörtök leend. Csütörtökön Csanak barátommal és még pár komákokkal napfordulóból kifolyólag naplementét terveztünk nézni valami magas helyről, kilátás, bor és tűz kíséretében. Napközben tanítgattam, egyre nagyobb lelkesedéssel (ld:javuló csoportdinamika), aztán délután átcsattogtam a szembeirodába otthagyni egy önéletrajzomat meg egy motivációs levelet (örültek neki), aztán korrpetáltam, aztán...aztán mielőtt elhegytam volna a melóhyelyet, valami érthetetlen okból kifolyólag rálestem a céges iméljeimre, ahol az egyik projektmenedzsertől egy rövid de tömör levél várt:
"Helló Dániel, meg tudnánk hosszabítani a szerződésedet. Érdekel?"
Hát erre most mit mondjon az emberfia? Nem, az anyátok káposztazabáló szencségit. Nem érdekel. Na, igazából, mint a tyúk a viccben, futottam még egy kört, hogy nehogy qrvának nézzenek, aztán rábólintottam. Jóvan. Hazaértem, sziaKutyaÚr, gyorsvacsi, gyorsmosás, hirtelenzuhany. Átfigyeltem közben egy cigire a szomszéd kontra főbérlőhöz. Az meg csak ellövi dumálgatás közben, hogy erősen gondolkodnak rajta, hogy nem jövőre kezdenek el építkezni, csak két év múlva. Ez nekem azért érdekes, mert ugyi a lakásszerződésem pont azért határozott idejű, mert a kecót ahol épp írogatok, jövőre a fent említett építkezési okokból elbontják. Összeraktad? Nix építkezés jövőre, nix bontás, nix költözés-van hol laknom.
Ollrájt bébi.
Aztán kimentünk naplementét nézni. Egyszerre két oldalról kapott el minket a vihar, de méga azt is pont megúsztuk.
Nosza péntek, azaz ma. A munkahellyel való faszkilevésnek az egyik központi figurája a blogon csak Krucifix úr néven futó jóember. Ő elvileg a tanulmányi biztos és az ő dolga lenne összefogni a tananyaggal, tanmenettel, vizsgákkal kapcsolatos dolgokat. Igazából nem csinálja, innentől a káosz önműködővé válik. Belázadtam ez ellen egy ideje. Ennek az lett az eredménye, hogy ma az egyik projektmenedzser (ráadásul a kedvencem) lejött a mi központunkba. Együtt átballagtunk a vizsgákat bonyolító bizottsághoz és rendet tettünk. Továbbá megbeszéltük, hogy Krucifix úrnak így vagy úgy, de el lesz metszve a gigája. Mellékesen megerősített, hogy igen, tényleg meghosszabítanak.
Szóval Kohn dörzsöli a kezét. Épp befejezte a kézdörzsölést és leült, pontosabban én leültem blogot írni. Azaz most a jelenben vagyunk. Az "Ennek az lett az eredménye, hogy ma az egyik projektmenedzser ..." kezdetű mondat után kaptam egy telefonhívást. Hétfőn még egy állásinterjú.
Gyá.
Szóval. Igaz, hogy a befektetett munka olyan, mint az almafa, hogy jó ideig csak áll azt' néz hülyén, majd egyszerre terem egy mázsa almát, de ez azért akkor is....szerda délután óta a hétfői állapothoz képest oda jutottam, hogy van egy kilencvenöt százalékos szerződéshosszabításom, két állásinterjúm, egy működőképesre pofozott csoprtom, egy határozottan pozitív fejlődést mutató munkahelyem és kilátásom egy hosszab távú, nyugodt, békés lakhatásra. Plusz épp a vállalkozásom is jól fut és holnap keltafesztiválra megyek, vasárnap meg dunaszigetfesztiválra.
Semmi se fix még, bármi lehet, de azért....Ömmm.
Asszem most bontok egy üveg kóser bort és eszek egy maceszt.
Meg megmosom a hajam, hogy jól álljon.
Shalom Aleichem.
