Szépen megkérek mindenkit előzetesben, hogy ne kezdjen el itt nekem azonnal trollkodni, röhögni és játszani a szkeptikust. Irgum. Meg burgum is. Igen, tudom. A laposföldhívők a "többiek" körében közröhej tárgyai. Teljesen érthető módon. Én is mindig kivisítom őket. Elvégre valami olyat állítanak, ami hát... legyünk kulturáltak, f@szság, na. És mindezt úgy, hogy semmi tudományos alapja nincs az elméleteiknek, ami meg van, az olyan ingatag lábakon áll, mint Józsi bácsi hazafelé a téeszkocsmából. És mégis, kedves rádiónéző gyerekek, én elkezdtem gondolkodni a napokban. Ennek eredménye is lett, méghozzá meglepő. Már nem az meglepő (remélem), hogy elgondolkodtam, hanem az eredmény na.
Teccikérteni.
Az a helyzet, hogy alapból igyekszem két lépés távolságból és némi szkepticizmussal szemlélni, amit látokhallok. Van sógoréknak erre egy igen kifejező közmondása, lefordítva kábé: "Amit a paraszt nem ismer, azt nem eszi meg". Azér' én de, csak annyira vagyok paraszt, hogy előtte jól megszagolgatom, meg megbökködöm, hogy nem bök-e vissza. Értitek. Szóval, mindennek az ellenkezőjét is lehetségesnek tartom.
Azonban. A laposföldelméletet hülyeségnek gondoltam, lévén, hogy ezer kép-és videófelvétel, valamint empirikus bizonyíték van rá, hogy a Föld biza, gömbölű. Másfelől viszont, jutott eszembe a napokban, megtapasztaltam-e ezt valaha a "saját bőrömön"? Láttam-e az űrből a glóbuszunkat, végeztem-e méréseket? Hát nem. De még ez se rendített meg hitemben, azonban elkezdtem mintegy "szaglálódni", csak amúgy a kísérlet kedvéért.
Van egy híres elmélet, melyet valamikor a 20. század elején írt le a Liron-Grünweiss héber (fizikus-matematikus) szerzőpáros. Némi magyarázatot adok előtte, hogy tiszta legyen a dolog, aztán jön maga az elmélet. A Föld ugyi, gömbölű és gravitációs mezeje van, biz. Mivel a Föld gömbölű, ezért a gravitációs mező mindig a gömb középpontja felé húz. Azaz, ahogy a mindennapokból ismerjük, lefelé. Az efféle erőhatásokat le lehet írni, illetve rajzolni a fizikában használatos úgynevezett vektorokkal. Ezeket a vektorokat nyilakkal szokták ábrázolni, mivel irányuk és távolságuk van. A Föld esetében, ha nyilakkal, ergó vektorokkal ábrázoljuk a gravitációs mezőt, akkor az összes nyilacska a föld belseje felé mutat. Mint egy sündisznó. Más. A Földnek-pontosan gömbölű alakjából fakadóan-van egy bizonyos görbülete. És most figyelj, jön az elmélet. Eredetiből átfordítva (nem általam, merhogy nem beszél héber, ellenben a kommentárjaimmal zárójelben kiegészítve.) Idézet:
"Bármely, harminc hafrannál (kábé tizenhat kilogramm) könnyebb objektum, mely külső behatás nélkül (értsd: saját erejéből) pontosan függőlegesen elhagyja a Föld felszínét és legalább tizennégy kadah (mintegy száznegyven centiméter) magasra emelkedik, a pillanatnyi tehetetlenség állapotába kerül (értsd: nem tud előre-hátra mozogni). Mivel a gravitációvektorok (ld feljebb) mindig a Föld középpontja felé mutatva húzzák az objektumot, az objektum a Föld görbületéből kifolyólag szükségszerűen más pontra érkezik vissza, mint a kiindulási."
Ergó. Ha valami kisebb cucc saját jószántából pontosan függőlegesen felrepül, legalább durván másfél méterre, az, ha pici eltéréssel is, de nem ugyanoda fog visszaérkezni, ahonnan elindult. A teljes elmélet nyilván jóval hosszabb, egy kábé három A4-es oldalnyi, képletekkel teletömött levezetéssel. A fenti idézet a summázata. Többször átszámolták, visszaellenőrizték, több oldalról is bizonyították elméleti síkon, és mindez a tudomány mai állása szerint: igaz. És mégis, ezzel az elmélettel van egy baj: soha nem tudták a gyakorlatban bizonyítani. Ugyanis, hogy bizonyítható egy elmélet? Na hogyan? Igen gyerekek, mint a puding evése, kipróbálással. A helyzet az, hogy a tudósok még nem találtak olyan tizenhat kilónál könnyeb objektumot, mely saját jószántából ilyen manővert csinálna. A rakéta nem játszik, mert az üzemanyag már "külső behatásnak" minősül, a visszapattanó gumilabda is smafu, elvégre az már eleve fentről érkezik, szóval ez az elmélet a mai napig elmélet maradt.
És pont ezért állandó vita tárgya a laposföld-hívők, meg a többiek között. Előbbiek szerint, ha valami nem bizonyított, akkor hülyeség, tehát ettől a Föld még ugyan lehet lapos. Utóbbiak szerint ez már bizonyítéknak számít, csak még nem találták meg a megfelelő objektumot.
Én meg ülök a minap, hétvégi hazalátogatásból kifolyólag Vargáriában a kanapén. Valahogy pont ezen a kérdéskörön morfondíroztam. Egyszercsak, nagy csörrenés és szétrepülő tányérdarabok hangja a konyhából, majd Jóanyám "b*zdm3g, macska" felkiáltása. És akkor beütött a heuréka.
Macska.
Van nekünk ugye, ez a Zsömle nevű gyalázatos bakmacskánk. A fenti tudósok ott szúrták el az egészet, hogy élettelen tárgyakban gondolkodtak. Azonban a macska pontosan megfelel a leírt feltételeknek. Könnyebb tizenhat kilónál és ha fektében megijesztik, pontosan függőlegesen, minimum másfél méterre repül fel, mindezt saját erőből, külső behatás nélkül.
Nosza, mondtam is a Zsömlének, hogy "gyöjjék ide kend, dógunk van". Zsömle egy amolyan régivágású, iromba kandúrmacska, szerintem még vadmacska is keveredett bele, azért szoktam így beszélni vele. Dehát, a dolog nem működik ám ilyen egyszerűen, elvégre a macska elfutkoz, ha meg pihenjben van is, jó a hallása, nem lehet csak úgy ukmukkfukk meglepni .
Két napig lestem ácsingózva, mikor tudom rajtakapni. Két hosszú napig. De a végén összejött, össze biz, a mindenit.
Végül becserkésztem. Feküdt a Zsömle a kanapén, aludt, mint a bunda. Én meg mögélopakodtam, nagyon halkan, a füle botját se mozdította. Jól van, mondom, itt az alkalom. Aztán mikor vagy egy méterre voltam tőle, ráripakodtam szörnyűségesen, hogy:
"Csí, macska, a teringettét, keljen föl kend!"
És tudjátok, na tudjátok, mi történt erre? Ezt el se fogjátok hinni. Ez az iromba kandúrmacska, ez nemhogy meg nem ijedt, de kinyitotta a szemét, hátrafordult, aztán így szólt:
"Na hallja-e kelmed. Én azt mondanám, szórakozzon kend a f@s*ával, oszt ne engömet ijeszgessék. Egyfelől, csak hogy tudja kelmed, a Föld gömbölű, akárki meglássa. Mer, ha nem így vóna, mán mindent lepofoztam vóna a szélirül. Másfelű, igaz, hogy odább van még pár nappal, de ez az egész hacacáré pont jó lett vóna egy áprilisi tréfának."
Hát, így volt ez, hiszitek, vagy sem.
Fussatok, bolondok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése