Ezt figyeld. Valamikor múltkoronban, egy átkoncertezett éjszaka másnapján, hazaúton a Candival beballagtunk a médijamárktba, mert szükségem volt egy telefontartó pityputtyra, hogy végre normális termékfotókat tudjak csinálni a cégemnek. Mondja az ember, hogy van az ami nekem kell, de csillagászati összegért. Viszont, egész óccsóér árulnak szelfibotot, és annak a végén van ugyanez a kis vacak, amit keresek, le tudom tekerni róla. Szóval, rakd össze a jelenet. Két csapzott, másnapos rokker vasárnap reggel szelfibotot vesz a médijamárktban. Hát majdnem megszakadtunk. Viszont, van egy szelfibotom, aminek önmagában ugyan az égvilágon semmi köze a jelenlegi témához, de felhsználtam demonstrációs céllal és csináltam egy bemenőzős képet.
A téma ugyanis a divat lesz. Igen, jól olvastátok. Nem elég a szelfibot, még divatról is írok. Nem, nem fizetnek érte és részeg se vagyok.
Figyelj.
Van rajtam a képen az a dzseki. Ettől a dzsekitől mindig elkap a röhögés, mert már a sokadik dícséretet kapja, hogy milyen menő, milyen divatos, hol lehet ilyet venni és egyáltalán. És igazuk van, a koptatott, régies hatású, szakszóval "vintage" holmik, főleg amik kicsit rövidebbnek tűnnek a kelleténél, nagyon menők manapság. Amitől aztán mindig belekuncogok a világba és nem állom meg, hogy ilyenkor el ne áruljam, hogy ez valójában nem egy régies hatású, koptatott, kicsit rövidnek tűnő dzseki, hanem egy régi, kopott dzseki, ami picit rövid rám. Egy ismerősömtől kaptam ajándékba, merhogy neki nagy. Mostanáig feküdt a szekrényben, alapból már ki is dobtam volna, ha nem fordult volna a divat szele. Most meg feszítek benne, mint pók a lucernásban.
A másik a farmer a képen. Ez a kedvenc farmerem. Nemcsak, hogy egész jól áll, de böhöm kényelmes is, és van két félakónyi oldalzsebe, amibe a lopott malactól a laposüvegen át a cigarettáig bezárólag bármit el lehet süllyeszteni. Szintén rég kukaérett. Főleg, hogy egyszer felhömbölödtem benne és kiszabtam a bal térdét. Ez nagyjából akkor történt, amikor elkezdett begyűrűzni ez a -számomra egyébként érthetetlen-szokás, hogy hivatalos boltokban, pénzért árulnak olyan gatyákat, amik alapból egy medvetámadás után néznének ki így. Én meg sajnáltam a kedvenc farmeromat, úgyhogy előkaptam a bugylibicskámat, kimetszettem a másik térdét is, kimostam belőle a fűfoltot, azt jóvanaz. A mai napig nem dobnak utánam döglött macskát az utcán, ha felveszem. Pedig gyerekkoromban Jóanyám sodrófával kergetett volna az asztal körül, ha ilyesmit merek viselni nyilvános helyen.
A réjben napszemüveg most csak a fotó kedvéért került a kobakomra, hogy nagyon csúnyán menő legyek. Kifejezetten zavar, ha nem látom a szemét annak, akivel beszélek, innentől én is csak szükségből hordok napszemüveget és csak napfényben. Báncsaja szemem az erős fény, na. Amúgy ezeröccáz a teszkóban a hemüveg és pontosan annyi különbözteti meg egy eredeti réjbentől, hogy nincs ráírva, hogy réjben.
Aztán, van még a képen egy Kutya Úr, aki azért áll ilyen feszes vigyázzban a fotón, mert a hátam mögé dugott kezemben jutifalat van. Kutya Úrhoz nem kell kommentár, ő úgy szép ahogy van.
A papucs.
Jó, a papucs az ciki, azt elfelejtettem.
Szóval értitek. Régi, kopott cuccok és menők, mint állat.
Volt egy exem, vagy van exem, báh, itt mindig belekeveredek az idősíkokba, mert ugye az exem, de gondolom még van valahol, na rossebotteszi, szóval ő találta egyszer egy szóval kifejezni az ötlözködési stílusomat úgy, hogy "nagypapás". Mondtam is neki, hogy eltöröm a hátán a mikrósütőt. Nem véletlenül az exem. Mindenesetre, ha nagypapás is, most ez menő lett.
Csak van két trükköm a dologgal. Egyfelől, akkor se vennék meg előre szíjjeszaggatott cuccokat, ha fizetnének érte. Merthogy úgyis elfeslik. Főleg, amilyen anyagokat manapság használnak, nem is telik sok időbe. Másfelől, nem veszek márkás cuccokat. Ezt pusztán elvből. Erről már írtam jópárszor, még mindig tartom magam ahhoz, hogy a márkás és a nem márkás ruhák közt a különbség általában az ár és a márka.
A harmadik meg a kettőből, hogy nem követem a divatot. Igyekszem a lehetőségekhez mérten kinézni valahogy, de ezt kombinálva a ruházat viszonylagos tartósságával és praktikusságával.
Ezzel kicsit meg is vagyok lőve.
De most utolért a divat.
Ugye azért még nem számítok divatdiktátornak??
Szégyellem is magam.
Éljen a lumberszexualitás!
:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése