Apróbetűs rész

Nem, kedves rádiónéző gyerekek, ez a bejegyzés karantáltan nem a vírusról fog szólni, tudom, hogy már a könyökötökön jön ki. Ez a multikról szól, hogy koronát tegyünk a fejükre. De néhány ilyen poént muszáj lesz elviselnetek. Ha nem tetszik, levetetm veletek a maszkot. Szóval. Mi az első négy dolog, ami a multikról eszünkbe jut? Egy, a hamburger, kettő, a pénz, három, hogy átbacnak. Illetve most a koronavírus, mert most mindenről az jut eszünkbe. Nade, attól, hogy tudjuk, hogy a multik hamburgert árulnak, annyi pénzük van mint a SARS és át akarnak bacni, az más, mint személyesen találkozni ezzel. 

Figyejjé.

Nem is úgy volt az, hogy hamburgert rendeltem, hanem internetet. De az mejdnem ugyanaz. (Gépek csinálják, 80% ban disznóságból áll és ha túl sokat használod elhízol. Na.) Részben az adatvédelmi törvény pontos betartása, részben morális okok, végül pedig a felebaráti szeretet miatt nem írom le, hogy a Magentáról beszélünk. Mármint annak a sógor leányvállalatáról, amit ugyanúgy hívnak. Amit megint nem írok le. 

Szóval, ugye elköltözék, bele a zúj lakásba. Mi az első 3 dolog ami kell egy új lakásba? Függöny, kutyatáp, meg internet, a többi megoldódik magától. Mondon csujj, nézzünk körül mik a lehetőségek netügyileg, hát ugye itt is az van mint otthon, nagyjából 2 cég kínál élhető minőségben és áron internet, akikről a végén biztos kiderül, hogy ugyanahoz a konszernhez tartoznak. Szóval ez nem egy nehéz döntés, ha az emberfia legnagyobb adatforgalmat igénylő tevékenysége a netflix, a hujjogatással teletömött sárgán villogó "csakmost" akciók közül kiválasztja az óccsóbikat, onlájn megadja a nevét, születési dátumát, lakcímét, banki adatait, DNS-kódját és lelkének egy darabját, rábök a "megrendel" gombra, kap egy ímélt, hogy három hét múlva lesz internet, akkor felhívja az ügyfélszolgálatot és némi fenyegetőzés árán kap egy időpontot jövő péntekre.

Jövő (mosthoz képest múlt) pénteken jön a muki, megsímogatja a kutyát, majdnem szétdönti a szekrényt, nem kér kávét, és bumm van net.

Eddig jó.

Aztán, hogy MÁR van net és használod, jön ímélben a szerződés. Ugye utólag. Ez egy töklogikus lépés, a középkortól a kora újkorig dívott a nemesi családok körében is, hogy összeházasítottak előre gyerekeket. Azt majd ha betöltik a tizenegypárat, akkor a nászéjszakán kiderül a többi, akkor már nincs ugrabugra. Meg akkoriban még karantén se volt, szóval nem tudták mit hagynak ki. 

Szóval jön ma a szerződés, tudod, ilyen sztenderd ímél, sok "kedves ügyfél" és "tisztelt Varga úr" (gróf az baszod, nem úr....), meg "úgy örülünk, hogy" fordulattal. Alatta két melléklet, egyikben a lényegi elemek, másik az ellenség megtévesztésére. 

Ebben a helyzetben 100-ból 90 ember megnyitja a mélt, így csinál, hogy "hm", azt becsukja a mélt. Nekem ma pont volt pár szabad percem (hómofisz rulez) és az első áhagyjuk gondolaton felülkerekedve mondom csak megnézem mit vettem. 

A fejemben körülbelül így maradt meg: Tisztelt Varga úr, blablablbalba, kedves blablablablabla, úgy örülünk, hogy blablablablbalba, aktiválási díj 40 ojró, blablablablabla.

Na vágyá mondom, igyá valamit. 

Felmentem a honlapra. Mert net már van. Ugye. Megnéztem mégegyszer, hogy én mit rendeltem. Megnéztem a szerződést mégegyszer, hát ott is az volt, amit én rendeltem. De azt a búval nyögött, másfél méteres távolságról összefertőzött szenvedésit, hiába pislogtam, a honlapon csak ott volt vastagon szedve, neonfénnyel körbepásztázva, hogy ez az aktiválási díj nélküli csomag a legkirályabb. Koronával a fején. Hö.

Csináltam hamar két képernyőfotót (most látom magam előtt, ahogy Festő felröhög, hogy idáig jutottam a technikában, hogy képernyőfotó, meg minden), azt aláhúztam jól pirossal az ajánlatban a vastagon szedett, neonfénnyel körbepásztázott  "aktiválási díj nélkül" mondatot, majd a szerződésemben a 40 ojrós aktiválási díj kitételt. Azt ezt beküldtem a szolgáltatónak, hogy akkor mondanák mán meg, hova dugta a kiskondás a bugylibicskát?

Na ezt végül sose tudtuk meg az operátortól, csak azt, hogy örül, hogy felkerestem és hogy a segítségemre lehet és természetesen nem kell kifizetnem az összeget és HA MÉGIS MEGJELENNE A SZÁMLÁMON (anyus hogy van?) akkor azonnal értesítsem őt személyesen és szólt a többi kollégának is, hogy, továbbá van-e már telefonelőfizetésem, mert ha már internetem van tőlük, akkor lenne pár remek ajánlata, csak most, csak nekem.

Szóval, kisköcsögök, bepróbálkoztatok.

40 euró itt Bécsben nagyon relatív. Egy szegény családnak két napi kaja. Nekem egy durván átmulatott éjszaka, ahol két havert is meghívtam egy körre. A felső szomszédomnak valószínűleg a vacsi után otthagyott borravaló. Szóval, hogy sok, vagy kevés, az relatív. De ha száz emberből 90 nem olvassa el a szerződést, akkor az már 3600 euró. 

Az meg azért még a felső szomszédnak is sok lenne borravalóképp.

Volt a trónok harcában egy jelenet (a könyvben), mikor a törpe meg akarja győzni a börtönőrt, hogy ha megteszi, amit mond neki, akkor csengő aranyakat fog kapni. Ezt írásba is adta. És ide kommentált valami olyasmit Martin bácsi, hogy az írástudatlanoknak önmagában az, hogy valami "írva vagyon" az elég ahhoz, hogy higgyenek benne. Hogy az úgy oké.

 Szerintem ez azóta a fiktív és nagyjából középkori világ óta máig se és a valóságban sem változott, egy szerződés az a buksikban valami szent és hibátlan dolog.

Aztán elfelejtjük, hogy azt is emberek írják, akik ugyanúgy vakargatják a lágyékukat felkelés után, mint mi, ugyanúgy irigyek az utolsó szál sültkrumplira, mint mi és ugyanúgy szellentenek, ha hangos a zene a háttérben, mint mi. És akkor belekerülnek a hülyeségek, amit aztán nem olvas el senki. Hogy ez a konkrét eset most figyelmetlenség, vagy tudatos "darkmarketing" volt, ezt se tudjuk meg soha.

A tény attól még tény marad, a multik hamburgert árulnak, sok pénzük van és átbacnak. 

Vagy legalábbis megpróbálják. 

Vagy megpróbálták.

Vagy meg fogják.

Gyermekeim kiskecskéim, tessék észnél lenni. 

Olvassátok el, amit az orrotok alá dugnak.

Az apróbetűs részt is.

Sőt, főleg azt.

Na. 

További kellemes jó estét, szájmaszkot fel, másfél métert betartani, vécépapírt felhalmozni, szomszédot távol tartani vasvillával.

Jók legyetek és egészségesek.

Az Öregisten kópéságai

Azért akárhogy is, nagy kánya ez az Öregisten, én mondom. Kellemes karantént mindenkinek, úgyamúgy. Mármint azért karantént, mert tudom, otthon hivatalosan (még) nincs, de Sógoriában hétfő óta igen, kijárási tilalommal, meg minden. Nekem meg ez egészen kapóra jött.

Figyejjé.

Van egy ilyen mondás, hogy amit az Öregisten (vagy Allah, vagy az Atyaúristen, vagy a Kazah Sólyomisten, vagy a Karma, mindenki válogassa ki) az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja. És ebben lehet valami, most nézzétek meg például a képen ezt a Family Guyból származó Istent, a bal kezében lévő korsót pl tuti visszaadja, miután megitta a másikban lévő sört. Logikus nem? De.

Na.

Nem volt vicces ez a pár hét. Ahogy illik, szegény embert az ág is alapon, minden összejött. Összerúgtam a port az azóta exemmé vált barátnővel, Kutya Úrnál diagnosztizáltak valami nem vicceset, illetve valami nem viccesnek a gyanúját, belém állt az adóhatóság, és, hogy a tortának alja és habja is legyen mindeközben költöztem.

Yay.

Közben meg jött a koronavírus, hogy megegyen mindenkit, ellopja a vécepappirt (tudom, hogy írják helyesen, ne szóljál be hülegyerek), elkergesse az utcáról az embereket és hörcsögöt vásároljon.

(Ez utóbbi egy osztrák vicc, a habzsolós bevásárlást "hamsterkaufen"-nek, azaz hörcsögvásárlásnak hívják. Aztán megy a poénkodás, hogy voltam hörcsögöt vásárolni a billában de nem hogy hörcsög, még vécepappir se volt.) 

Szóval, nem kis meló volt az elmúlt időszak, se agyilag, se lelkileg, se fizikálisan. Barátnő dolgát lezártam, nem az első ilyen, ami nem megy azt nem erőltetjük. Kutya Úrnál végezzük a további vizsgálatokat és megtesszük amit lehet. Egy nagyapó korú Berninél mást nem lehet. Remélem még kap elég boldog időt angyalom az égiektől. Az adóhatóságot még egyszer oldalba rúgtam, mint kondás a vezérkant, azt meglássuk. Szóval, amit lehet megtettem.

Aztán jött a költözés. Ekkora hurculkodás szerintem még életemben nem volt, lévén, hogy egy bútorozatlan lakást sikerült kivennem. Meg azért zavart a költözés dolga lelkileg is, kicsit olyan volt, mint a kiűzetés a Paradicsomból. Az előző lakhelyem ugyanis a bécsi realitás tengerében egy kisebb csodának számított, mármint ár-érték arányban. Tiszta volt, hogy ilyet vagy háromszor ennyiért tudnék találni, vagy ugyanennyiért, hát nem ilyet na. Viszont muszáj volt menni, (igen, a muszáj pontos j, hülegyerek), eleve így írtam alá a szerződést, ugyanis bontják a házat. Mivel a büdzsém a háromszor ennyit már nem vallja ki, ezért végignéztem minden opciót és a hálón fennakadtak közül kiválasztottam azt, ami legközelebb állt az elképzelésekhez. Végül találtam egy kellemes lakást egy kellemes környéken, nagyjából ugyanennyiért. Bécsi viszonylatban ár-érték arányban ez is nagyon jónak számít, ami szerintem annak tudható be, hogy a lakás szuterén, tehát félig a föld alatt van. Ettől valamiért ódzkodnak a népek, én viszont kifejezetten csípem, télen meleg, nyáron hűvös és zombitámadás esetére kiváló menedékhely. No aztán, a volt főbérlőim, mivel jó emberek, meg szerintem meg is kedveltek, fölajánlották, hogy lévén a volt lakás bútorait úgyis elajándékoznák, vagy kidobnák, vihetek amit akarok. 

Úgyhogy a múlt hetem abból állt, hogy motyó összeszed, bútor szétszerel, közben Kutya Úrral még pont átcsusszan a határon egy vizsgálatra, mielőtt a koronavírus megnehezíti a határátlépést, aztán a Bécsi Vidám Fiúkkal* motyó és bútor áthurcol. Ez történt meg vasárnap délutánig. Hétfőn koránreggel aztán maradék motyó és Kutya Úr kocsiba be, átmegy, nekiáll lakhatóvá tenni.

Második kör: lakás. A kapott bútorok nem voltak a legújabbak, úgyhogy nem mindegyik élte túl teljes egészségben a szállítást. Szó ne érje a ház elejét, a Bécsi Vidám Fiúk* nem tehettek erről, ők megtettek minden emberileg lehetségeset, csak hát némelyik bútordarab tényleg, hát fos volt na. Aztán kiderült, hogy a lakás valószínűleg azért is volt olcsó, mert az se éppen új. Mint ahogyan az a pár alapvető dolog se, ami benne maradt. Itt lejt, ott nyikorog, amott lóg. Úgyhogy hétfőtől szerdáig, amíg még a költözésre kivett szabadságom szólt, paraszti monyák módszerekkel felépítettem és berendeztem mindent. Csináltam én itt olyan művészi fusiszereléseket, hogy egy román kőművesbrigád-vezető kalapot emelne. 

Közben napról-napra változott a helyzet a nagyvilágban. Múlt hét közepén már ejnye volt, most már bejnye is van. Mint mondtam, a határon még pont át-meg visszacsúsztunk. A munkahelyemről közben kaptam a híreket kollégák által, ott is minden percben más volt a szitu. 

Én meg szerda estére úgy néztem ki, mint akit lehánytak. Aztán megettek. Vagy fordítva, válogasd ki.

Viszont. 

Menet közben sikerült agyban elrendeznem a dolgaimat. Sikerült lakhatóvá, sőt, kellemessé varázsolni a lakást. Megismerkedtünk a szomszédokkal és bejártuk a környéket Kutya Úrral. Tegnap összetelefonáltam a főnökömmel. Válsághelyzet van és onlájn-oktatás. Továbbá fel kell élnünk a tavalyról megmarad szabit. Nekem pont két nap van. Internetem egyelőre csak nagyon korlátozottan. Most is offlájn írok, aztán a mobilom hotspotjáról feltöltöm majd. Ergó kaptam még két nap szabit. Ami pontosan elég arra, hogy szépen nyugodtan elrendezzem a maradék fiszfaszságokat. Bécsben, mint mondám, közben karantént vezettek be. Csend van az utcákon, alig lézeng néhány ember. Úgyhogy tegnap kényelmesen elintéztem a nagybevásárlást is. Hülyén fog hangzani, de nekem személy szerint nagyon kapóra jött most ez egész hacacáré. Ha ma mindezek után dolgoznom kellett volna menni, valószínűleg megbutulok. 

Viszont.

Tegnap este gyakorlatilag elájultam, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Reggel ragyogó napfényre ébredtem és mivel a lakásban már mindennek helye van és mindent megtalálok, ittam egy kávét, szigorúan némi rummal, hogy vírusvédett legyek. Aztán sételtunk egy nagyot az amúgy kifejezetten szép környéken Kutya Úrral a csendes utcákon. (A kuytasétáltatás az egyik kivétel a kijárási tilalom alól, tehát még legálisak is voltunk.) Közben rájöttem, hogy amit lehetett, azt elrendeztem magam körül, az apróságokra meg most a korona miatt rengeteg időm lesz. Hetek óta először nem kell rohannom, nem kell agyalnom és leszámítva, hogy még mindig böszöm fáradt vagyok, hát, alapvetően jól.

Szóval, bármennyire is egoista dolog ezt mondani, de nekem a végén minden összejátszott és kiegyenlítette magát. 

Ilyet már nagyon régen nem csináltam, de szerintem most visszafekszem egy órára aludni. 

Kellemes karantént mindenkinek, egyetek vécepappirt és ne tüsszögjetek egymásra.

További szép napot.

*A Bécsi Vidám Fiúk egy Bécsben élő magyar legény fuvarozó- és költöztetőcége. Nyilván nem ez a neve, de személyiségi és adatvédelmi és virológiai okokból nem írom ide, hogy hívják az illetőt. Ha valaki épp költözne, mindenesetre nagyon ajánlom. Megbízható, olcsó, ügyes. Rendes emberke na. 

Ha kontakt kell, keress privátban.

Banzai.

Gyermekagyat keresek

Azon toprengtem, hova a bus veszedelembe tuntek az ekezetek a mi szep magyar nyelvunkbol. Illetve nem is, hogy hova, mert azt tudjuk, el. Inkabb, hogy miert. Elobeszedben nyilvan nem tudnak eltunni. Az irott sajtoban is megvannak meg. De az onlajn kommunikacioban, na ott egyre kevesebb van beloluk. Es ha azt mondom, hogy szerintem ez szar, akkor most gondolkodni fogtok, hogy a virage-e, vagy a tarsadalome.

Szoval vagy orulok, hogy ez igy van vagy megorulok. Ugyanaz, nem? Mindenesetre, nyilvan, az okosfonok elterjedesevel fugg ossze a jelenseg. Egyszeruen azzal, hogy az okosfonokon macerasabb ekezetes betut irni, mint a klasszik billentyuzeten. Es ha az emberfia lusta, hat nem teszi. Aztan nezi, hogy hat-e. Persze, en is hagytam mar el ekezetet az eletembol, de az nem mar ennyire. A Danielem a-jarol maradt el a vesszo, par evvel azutan, hogy Sogoriaba koltoztem. Azon egyszeru oknal fogva, hogy ki igyisugyis ugyanugy ejtik, viszont belefaradtam minden alkalommal elmagyarazni, hogy az miert van ott es mit kell vele kezdeni. De hivatalos helyeken es alaairasnal meg mindig kovetkezetesen hasznalom. *

De az egbe is, mikor a joskapista egyetlen mondatot tosz ki a feszbuk zsibvasaroldalara, amibe 0,0003 masodperccel kerulne tobbe kirakni azokat a szegeny kis vesszoket meg pontokat, akkor muszaj komuvest keresni, toltot eladni es lokharitot venni? Nekem valahogy ez furcsa es rohejes, de lehet en vagyok maradi. Gyerekagyat, azt vegyel. Ezzel tenyleg talalkoztam amugy. Meg a betegaggyal is. 

Jo, az esetek tobbsegeben az emberfia kihamozza a kontextusbol, hogy a koma most borkostolot akar tartani, vagy borkotenyt keres, torpedorombolo tengeralattjarot epit vagy egy torpe dorombolo cicaja van, de tekintve, hogy a helyesiras amugy is a kutya feneke alatt van, es nehany bejegyzesnel meg ekezetesen is vakarja az ember a toket, hogy ebbe most fektessen-e toket, hat nem segit a dolgokon a hiany. 

Szerintem kar, hogy ez igy van, de tobbnyire csak karba tett kezzel nezzuk ami folyik. Hiszen olymindegy, hogy a vereb roptet vagy a vereb szimatat figyelem, hogy valakit meglepnek szuletesnapjara vagy meglepnek a csajaval, hogy korom van a kormom alatt, vagy a koromcsipesszel kaparom a kormot.  Nagy ur a lustasag, minek oda az az ekezet. 

Koszorulhetem en itt a nyelvem, koszoru kerul nemsokara az ekezetek sirjara. Van amit nem lehet megforditani, de azert meg moroghatok egy sort rajta nem? De. Vagy kibonthatok meg egy sort blogiras kozben. Nem? De. 

Nyilvan az sincs aldasos hatassal a helyzetre, hogy egyre tobb angol kifejezes kerul at mas nyelvekbe. Londonul meg ugye nincs ekezet. Es felreertes ne essek, hogy a letrarol le ne essek, kifejezetten szeretem az idegen nyelveket. Csak szivesebben kezelem oket kulon-kulon es a maguk helyen. Lehet, hogy ettol a kavarodastol mas kedve szarnyalo, de szerintem aki ilyat csinal, az szarnyalo. :)

No. Remelem ertitek mit akarok kihozni a tortenetbol, nem a kakan akarom a csomot keresni, csak a kakat egy kicsit ellapatolni. Szepen kerlek bennetek, amig meg lehet, hasznaljatok az ekezeteket, ha mar tudjuk, hogy valahol veguk lesz, legalabb az utolso napjaik legyenek szepek.

Kivanok ezzel tovabbi jo estet, nektek szep almokat, a lovaknak tiszta almokat, s hogy tovabbra is guruljon a blog mint a kerek, kerek erre a kerek tortenetre egy tetszikelest.

Köszi.

*: Eszembe jutott, hogy van egy (szintén) magyar származású tanítványom, akinek Szár a vezetékneve. Na az ő helyében például konzekvensebb lennék.