Az Öregisten kópéságai

Azért akárhogy is, nagy kánya ez az Öregisten, én mondom. Kellemes karantént mindenkinek, úgyamúgy. Mármint azért karantént, mert tudom, otthon hivatalosan (még) nincs, de Sógoriában hétfő óta igen, kijárási tilalommal, meg minden. Nekem meg ez egészen kapóra jött.

Figyejjé.

Van egy ilyen mondás, hogy amit az Öregisten (vagy Allah, vagy az Atyaúristen, vagy a Kazah Sólyomisten, vagy a Karma, mindenki válogassa ki) az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja. És ebben lehet valami, most nézzétek meg például a képen ezt a Family Guyból származó Istent, a bal kezében lévő korsót pl tuti visszaadja, miután megitta a másikban lévő sört. Logikus nem? De.

Na.

Nem volt vicces ez a pár hét. Ahogy illik, szegény embert az ág is alapon, minden összejött. Összerúgtam a port az azóta exemmé vált barátnővel, Kutya Úrnál diagnosztizáltak valami nem vicceset, illetve valami nem viccesnek a gyanúját, belém állt az adóhatóság, és, hogy a tortának alja és habja is legyen mindeközben költöztem.

Yay.

Közben meg jött a koronavírus, hogy megegyen mindenkit, ellopja a vécepappirt (tudom, hogy írják helyesen, ne szóljál be hülegyerek), elkergesse az utcáról az embereket és hörcsögöt vásároljon.

(Ez utóbbi egy osztrák vicc, a habzsolós bevásárlást "hamsterkaufen"-nek, azaz hörcsögvásárlásnak hívják. Aztán megy a poénkodás, hogy voltam hörcsögöt vásárolni a billában de nem hogy hörcsög, még vécepappir se volt.) 

Szóval, nem kis meló volt az elmúlt időszak, se agyilag, se lelkileg, se fizikálisan. Barátnő dolgát lezártam, nem az első ilyen, ami nem megy azt nem erőltetjük. Kutya Úrnál végezzük a további vizsgálatokat és megtesszük amit lehet. Egy nagyapó korú Berninél mást nem lehet. Remélem még kap elég boldog időt angyalom az égiektől. Az adóhatóságot még egyszer oldalba rúgtam, mint kondás a vezérkant, azt meglássuk. Szóval, amit lehet megtettem.

Aztán jött a költözés. Ekkora hurculkodás szerintem még életemben nem volt, lévén, hogy egy bútorozatlan lakást sikerült kivennem. Meg azért zavart a költözés dolga lelkileg is, kicsit olyan volt, mint a kiűzetés a Paradicsomból. Az előző lakhelyem ugyanis a bécsi realitás tengerében egy kisebb csodának számított, mármint ár-érték arányban. Tiszta volt, hogy ilyet vagy háromszor ennyiért tudnék találni, vagy ugyanennyiért, hát nem ilyet na. Viszont muszáj volt menni, (igen, a muszáj pontos j, hülegyerek), eleve így írtam alá a szerződést, ugyanis bontják a házat. Mivel a büdzsém a háromszor ennyit már nem vallja ki, ezért végignéztem minden opciót és a hálón fennakadtak közül kiválasztottam azt, ami legközelebb állt az elképzelésekhez. Végül találtam egy kellemes lakást egy kellemes környéken, nagyjából ugyanennyiért. Bécsi viszonylatban ár-érték arányban ez is nagyon jónak számít, ami szerintem annak tudható be, hogy a lakás szuterén, tehát félig a föld alatt van. Ettől valamiért ódzkodnak a népek, én viszont kifejezetten csípem, télen meleg, nyáron hűvös és zombitámadás esetére kiváló menedékhely. No aztán, a volt főbérlőim, mivel jó emberek, meg szerintem meg is kedveltek, fölajánlották, hogy lévén a volt lakás bútorait úgyis elajándékoznák, vagy kidobnák, vihetek amit akarok. 

Úgyhogy a múlt hetem abból állt, hogy motyó összeszed, bútor szétszerel, közben Kutya Úrral még pont átcsusszan a határon egy vizsgálatra, mielőtt a koronavírus megnehezíti a határátlépést, aztán a Bécsi Vidám Fiúkkal* motyó és bútor áthurcol. Ez történt meg vasárnap délutánig. Hétfőn koránreggel aztán maradék motyó és Kutya Úr kocsiba be, átmegy, nekiáll lakhatóvá tenni.

Második kör: lakás. A kapott bútorok nem voltak a legújabbak, úgyhogy nem mindegyik élte túl teljes egészségben a szállítást. Szó ne érje a ház elejét, a Bécsi Vidám Fiúk* nem tehettek erről, ők megtettek minden emberileg lehetségeset, csak hát némelyik bútordarab tényleg, hát fos volt na. Aztán kiderült, hogy a lakás valószínűleg azért is volt olcsó, mert az se éppen új. Mint ahogyan az a pár alapvető dolog se, ami benne maradt. Itt lejt, ott nyikorog, amott lóg. Úgyhogy hétfőtől szerdáig, amíg még a költözésre kivett szabadságom szólt, paraszti monyák módszerekkel felépítettem és berendeztem mindent. Csináltam én itt olyan művészi fusiszereléseket, hogy egy román kőművesbrigád-vezető kalapot emelne. 

Közben napról-napra változott a helyzet a nagyvilágban. Múlt hét közepén már ejnye volt, most már bejnye is van. Mint mondtam, a határon még pont át-meg visszacsúsztunk. A munkahelyemről közben kaptam a híreket kollégák által, ott is minden percben más volt a szitu. 

Én meg szerda estére úgy néztem ki, mint akit lehánytak. Aztán megettek. Vagy fordítva, válogasd ki.

Viszont. 

Menet közben sikerült agyban elrendeznem a dolgaimat. Sikerült lakhatóvá, sőt, kellemessé varázsolni a lakást. Megismerkedtünk a szomszédokkal és bejártuk a környéket Kutya Úrral. Tegnap összetelefonáltam a főnökömmel. Válsághelyzet van és onlájn-oktatás. Továbbá fel kell élnünk a tavalyról megmarad szabit. Nekem pont két nap van. Internetem egyelőre csak nagyon korlátozottan. Most is offlájn írok, aztán a mobilom hotspotjáról feltöltöm majd. Ergó kaptam még két nap szabit. Ami pontosan elég arra, hogy szépen nyugodtan elrendezzem a maradék fiszfaszságokat. Bécsben, mint mondám, közben karantént vezettek be. Csend van az utcákon, alig lézeng néhány ember. Úgyhogy tegnap kényelmesen elintéztem a nagybevásárlást is. Hülyén fog hangzani, de nekem személy szerint nagyon kapóra jött most ez egész hacacáré. Ha ma mindezek után dolgoznom kellett volna menni, valószínűleg megbutulok. 

Viszont.

Tegnap este gyakorlatilag elájultam, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Reggel ragyogó napfényre ébredtem és mivel a lakásban már mindennek helye van és mindent megtalálok, ittam egy kávét, szigorúan némi rummal, hogy vírusvédett legyek. Aztán sételtunk egy nagyot az amúgy kifejezetten szép környéken Kutya Úrral a csendes utcákon. (A kuytasétáltatás az egyik kivétel a kijárási tilalom alól, tehát még legálisak is voltunk.) Közben rájöttem, hogy amit lehetett, azt elrendeztem magam körül, az apróságokra meg most a korona miatt rengeteg időm lesz. Hetek óta először nem kell rohannom, nem kell agyalnom és leszámítva, hogy még mindig böszöm fáradt vagyok, hát, alapvetően jól.

Szóval, bármennyire is egoista dolog ezt mondani, de nekem a végén minden összejátszott és kiegyenlítette magát. 

Ilyet már nagyon régen nem csináltam, de szerintem most visszafekszem egy órára aludni. 

Kellemes karantént mindenkinek, egyetek vécepappirt és ne tüsszögjetek egymásra.

További szép napot.

*A Bécsi Vidám Fiúk egy Bécsben élő magyar legény fuvarozó- és költöztetőcége. Nyilván nem ez a neve, de személyiségi és adatvédelmi és virológiai okokból nem írom ide, hogy hívják az illetőt. Ha valaki épp költözne, mindenesetre nagyon ajánlom. Megbízható, olcsó, ügyes. Rendes emberke na. 

Ha kontakt kell, keress privátban.

Banzai.