Azon toprengtem, hova a bus veszedelembe tuntek az ekezetek a mi szep magyar nyelvunkbol. Illetve nem is, hogy hova, mert azt tudjuk, el. Inkabb, hogy miert. Elobeszedben nyilvan nem tudnak eltunni. Az irott sajtoban is megvannak meg. De az onlajn kommunikacioban, na ott egyre kevesebb van beloluk. Es ha azt mondom, hogy szerintem ez szar, akkor most gondolkodni fogtok, hogy a virage-e, vagy a tarsadalome.
Szoval vagy orulok, hogy ez igy van vagy megorulok. Ugyanaz, nem? Mindenesetre, nyilvan, az okosfonok elterjedesevel fugg ossze a jelenseg. Egyszeruen azzal, hogy az okosfonokon macerasabb ekezetes betut irni, mint a klasszik billentyuzeten. Es ha az emberfia lusta, hat nem teszi. Aztan nezi, hogy hat-e. Persze, en is hagytam mar el ekezetet az eletembol, de az nem mar ennyire. A Danielem a-jarol maradt el a vesszo, par evvel azutan, hogy Sogoriaba koltoztem. Azon egyszeru oknal fogva, hogy ki igyisugyis ugyanugy ejtik, viszont belefaradtam minden alkalommal elmagyarazni, hogy az miert van ott es mit kell vele kezdeni. De hivatalos helyeken es alaairasnal meg mindig kovetkezetesen hasznalom. *
De az egbe is, mikor a joskapista egyetlen mondatot tosz ki a feszbuk zsibvasaroldalara, amibe 0,0003 masodperccel kerulne tobbe kirakni azokat a szegeny kis vesszoket meg pontokat, akkor muszaj komuvest keresni, toltot eladni es lokharitot venni? Nekem valahogy ez furcsa es rohejes, de lehet en vagyok maradi. Gyerekagyat, azt vegyel. Ezzel tenyleg talalkoztam amugy. Meg a betegaggyal is.
Jo, az esetek tobbsegeben az emberfia kihamozza a kontextusbol, hogy a koma most borkostolot akar tartani, vagy borkotenyt keres, torpedorombolo tengeralattjarot epit vagy egy torpe dorombolo cicaja van, de tekintve, hogy a helyesiras amugy is a kutya feneke alatt van, es nehany bejegyzesnel meg ekezetesen is vakarja az ember a toket, hogy ebbe most fektessen-e toket, hat nem segit a dolgokon a hiany.
Szerintem kar, hogy ez igy van, de tobbnyire csak karba tett kezzel nezzuk ami folyik. Hiszen olymindegy, hogy a vereb roptet vagy a vereb szimatat figyelem, hogy valakit meglepnek szuletesnapjara vagy meglepnek a csajaval, hogy korom van a kormom alatt, vagy a koromcsipesszel kaparom a kormot. Nagy ur a lustasag, minek oda az az ekezet.
Koszorulhetem en itt a nyelvem, koszoru kerul nemsokara az ekezetek sirjara. Van amit nem lehet megforditani, de azert meg moroghatok egy sort rajta nem? De. Vagy kibonthatok meg egy sort blogiras kozben. Nem? De.
Nyilvan az sincs aldasos hatassal a helyzetre, hogy egyre tobb angol kifejezes kerul at mas nyelvekbe. Londonul meg ugye nincs ekezet. Es felreertes ne essek, hogy a letrarol le ne essek, kifejezetten szeretem az idegen nyelveket. Csak szivesebben kezelem oket kulon-kulon es a maguk helyen. Lehet, hogy ettol a kavarodastol mas kedve szarnyalo, de szerintem aki ilyat csinal, az szarnyalo. :)
No. Remelem ertitek mit akarok kihozni a tortenetbol, nem a kakan akarom a csomot keresni, csak a kakat egy kicsit ellapatolni. Szepen kerlek bennetek, amig meg lehet, hasznaljatok az ekezeteket, ha mar tudjuk, hogy valahol veguk lesz, legalabb az utolso napjaik legyenek szepek.
Kivanok ezzel tovabbi jo estet, nektek szep almokat, a lovaknak tiszta almokat, s hogy tovabbra is guruljon a blog mint a kerek, kerek erre a kerek tortenetre egy tetszikelest.
Köszi.
*: Eszembe jutott, hogy van egy (szintén) magyar származású tanítványom, akinek Szár a vezetékneve. Na az ő helyében például konzekvensebb lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése