Na az Aladár az úgy lett, hogy Jóanyám kitalálta, hogy kellene egy fiatalabb kutya az összekuszált szemű szánhúzó mellé. Úgyhogy nekiállt mentett állatvédőskutyusokat nézegetni, én meg kaptam az ívet meg a képeket meg videókat véleményezésre. Egy buksit már majdnem elhoztunk, de kiderült, hogy macskát eszik. Így aztán hirtelen és váratlanul lett egy Aladárunk.
Namost, az Aladárnak a levése az úgy lett, hogy Aladár megláttuk, aztán ígycsináltunk, hogy húdeszép. Aztán volt ott valami bonyolítás, mert Aladár ugyan állatvédő oldalon volt fent, de kiderült, hogy a gazda ezt nem egészen így gondolja. Szóval valamit nekiállt molyolni, hogy ez egy mittomén milyen tenyészkan, meg ígymegúgy, aztán igazából arról van itt szó, hogy megöregedtek, elköltöznek panelba, ott meg nem jó a kutyának. Aztán rájött a báttya, hogy jobb ha nem molyol, mondta, hogy vigyük a vadat, ha tetszik.
Namost, én itt kerülök képbe, mert felajánlottam, hogy leszek sofőr, meg segéderő. A terv az volt, hogy levezetünk a halálf@szára, megnézzük a vadat, ha szimpik vagyunk egymásnak, akkor ezt megtesszük mégegyszer Husky Úrral, és ha az is működik, akkor egy harmadik lépésben elhozzuk.
Ebből aztán az lett, hogy levezettünk halálf@szára, ami 3 és fél órára van tőlünk és Aladárral ott helyben Jóanyámostól egymásba szerettünk. Aztán úgy voltunk vele, hogy a radai rosseb vezet le mégegyszer halálf@szára, kutya jön, a többit meglássuk.
Aladárnak a becsületes neve amúgy Ali, de mivel szerintem ez kebabárusnak való név, nem német juhásznak, viszont egy ötéves kutyát aki ezzel a névvel nőtt fel már nem keresztelsz át, hát maradt Ali, aztán a címadó rigmusból rajtaragadt a becenév. Egyébkéntl egy farkasszerű testbe oltott kölyökkutyalálek a legény.
Szóval lepapíroztunk mindent Palibácsival (akit szintén nem így hívnak, csak én, továbbá többször meg akartam harapni, pedig jólszituált úriember, csak nem szívelhettem a stílusát), bevágtuk a vadat a csomeszbe és uzsgyi. Egy beokádással haza is értünk.
No aztán hogy hazaértünk, jött a bingó, a husky szerint Aladár sem nem szép, sem nem aranyos, és egyáltalán, menjen a búbánatba az ő királyságából. Úgyhogy én homeofficban Vargáriában maradtam és segítettem kutyát nevelni. Ez eleinte egy elég húzós feladat volt. De megoldottuk, meg biz. Nagyobb balhé végülis egyszer lett, mert a fent említett kölyökkutyalélek nem tud róla, hogy ő kb másfélszer akkora mint a husky és hagyta magát lenyomni. Aztán hogy megsegítettem a történetet a vizesvödörrel, hallgatólagos megállapodással béke köttetett, majd ez-lekopogom-állandósult.
Aladár elfogadta a huskyt mint a morcos apót, amaz pedig Aladárt mint a hülyegyereket, akiből amikor már igen sok, akkor így csinálunk neki, hogy grrrr és akkor elpucol.
Aztán azóta Aladár itt boldog és szocializálódik. Kiderült többek közt, hogy bármennyire is kiskutyalelkű, területőrzésben nagyon is németjuhász, az első csengetés nélkül érkező ismerősnek pont annyi ideje volt, hogy kimenjen a kapun.
Továbbá egy másik melléknévként megkapta az illetékes elvtárs címzetet is, mivel amiről Aladár nem tud és nem ellenőrizte le, az nincs is. Az alábbiakban épp a nappali felmosásának folyamatát minősíti.
Nem könnyű amúgy lefényképezni a jószágot, elnézést a képekért, de olyan szinten fekete, hogy csak teljes rivaldafényben lehet lefotózni. Az alábbi képet egy sógoriai ismerősömnek csináltam a két kutyáról.
Szóval. Kemény menet volt, de szépen lassan beállt mindenki a helyére és most itt boldogít minket a nagy fekete farkaskutya. És szemmel láthatóan ő is boldog. Imádnivaló jószág. Azért ha mostanában jöttök Vargáriába, csengessetek mielőtt kinyitjátok a kaput. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése