Népszavazás kiskutyával

 

Lehet nekem nem is ilyen mindenről-semmiről szóló blogot kéne csinálnom, hanem gasztroblogot. Mert hajlamos vagyok a bejegyzéseket a kajával összehasonlítani. Ez most olyan lesz, mint a lecsó, hogy úgy nagyjából minden belemegy, azt jóvan. Lesz benne kis ez, meg kis az, aztán ha nem tetszik ami a végén kijön, akkor a disznóknak adjuk.

 Na. 

A gasztoblog ciki. Nem csinálok ám.

Az van, hogy népszavazás volt ma Ferencjóskalandban. Illetve nem ma, hanem egész héten népszavazás van, hétfőtől péntekig. Mégpedig az állatvédelemről, vagyis az állatvédelmi törvény módosításáról. Ezt egy polgári kezdeményezés indította el és az a célja, hogy odacsesszenek végre a tömegtartásnak, a kényszervágásnak, az állatok állattalan (vagy ha úgy tetszik embertelen) szállításának, meg még pár olyan dolognak, amiről mindannyian tudunk, de hajlamosak vagyunk "iszenna" alapon nem tudomásul venni. 

És, tegyem hozzá teszik ezt okosan. Mert nem a véresszájú módszerekkel dolgoznak, hanem másfelől erősíteni akarják a helyi parasztgazdaságokat is. Mert ugyi a kiskutya aranyos, de szerintem a tudatos élethez hozzátartozik az is, hogy tudomást veszünk a kevésbé szép dolgokról is, illetve megtanuljuk átértékelni őket, mint például, hogy a virslisszendvicsben lévő állatnak is volt anyja meg apja, voltak gondolatai és érzelmei és bizony rítt mikor levágták. Szal lehetett volna akár kiskutya is.

És aztán ha ez tudatossá válik, akkor vagy nem eszünk virslisszendvicset, vagy ha már a virslisszendvicsevés mellett döntünk, akkor csak jobb a Csöpi nevű ötéves disznó virslijét enni, aki a Hanziparaszt mezején hömbölgött a dagonyában és az alatt az öt év alatt azért egy jó élete volt, mint a fenekén a 32543-as számot billogként viselő négyhónaposan levágott cocáét, aki életében fényt sem látott. 

Aztán tudjátok, azért nekem ez az állatvédelem eléggé a lelkemen van ám. Csináltam én ezt "hobbiból", meg szakmaszerűen is, de ez olyan bokor, hogy ha egyszer belekeveredsz, többet nem mászol ki belőle. Nem is akarsz igazából, valahogy mindig a részed lesz. Most épp azon dolgozom, hogy a frissen alapított cégem közösségi szerepvállalás címén magyar állatvédő szervezeteket támogasson. Erről a cégről még nem meséltem itt, de világuralomra tör és majd megteszem egyszer. Mármint a mesélést.

Nade, folytatva a  népszavazás dolgát, ez meg pont erről szól. Mármint nem a cégemről, meg nem is a világuralomról, hanem hogy ésszel bánjunk a jószággal. Tetszik. Kéne ilyen hazulra is, komolyan. Ez olyan nekem való dolog. Fel is kerekedtem hej, hogy szavazok. A felkerekedés az munkaidőben történt, mert a nagyon menőn disztenszlörningnek nevezett, az értelmetlenhez konvergáló távoktatás mellett, amit jelenleg csinálok, mindenre is van időm. És mivel manapság már mindent is lehet onlájn, még oktatni is, ezért aztán lehet népszavazni is, mármint onlájn. Úgyhogy elmentem onlájn népszavazni, viszont a szavazásnál kiderült, hogy én nem vagyok nép.

Na mondom szép, itt húzgálom a császár bajszát már majd' tíz éve, terelem a vadakat, fizetem a tizedet a kétfejű sasos ládába, futkosok a sváb fehércselédek után (vagy elől), azt még azt se mondhatom, hogy én pedig a Csöpidisznóra szavazok?

Hát nem, merthogy, mint utánaolvastam, állampolgársághoz kötött.

Aztán itt jön az a téma, ami már a habarás a lecsóban. Merthogy nem sikerült népszavaznom, lementem az oskolaudvarra cigerettázni, aztán filozofálni kezdtünk a kollégákkal erről a fenti témáról, amit aztán továbbgondoltam. Azt mondta a Péter és a farkas, hogy na ja, ez elég fura, mert pár emberöltővel ezelőtt, mikor még nem volt globaziláció, érthető lett volna, hogy mindenféle gyüttment ne brekegjen bele az állam dógaiba, de ma ő inkább ahhoz kötné, hogy ki hol lakik. Péter és a farkas amúgy egyazon személy, egy kedves kollégaember aki egy szerencsés véletlen folytán a Farkas Péter névre hallgat. Illetve erre nem, csak ha németül mondják neki. És az előbbit nyilván nem így fejezte ki, mert nyakon vágtam volna. Meg lehet nem is vágtam volna nyakon, mert csípem.

Nade.

Ezen felkerekedve elindult az agyam a "nép" fogalmán. Ennek is olyan ám nekimenni, mint a Dunának, hogy attól függ, hogy széltében, vagy hosszában akarod átúszni, mert egyik irányban igen sokáig tartana. Mindenesetre legjobb tudásom szerint a nép mint olyan nem egy túl öreg fogalom. Meg merem kockáztatni, hogy a kora újkorig kevésbé volt használatban. Inkább kötötték magukat az emberek identitás tekintetében rokonsághoz, mint nyelvhez és határokhoz. Nem véletlen, hogy ékes anyanyelvünkben a nép szinonímájának számító "nemzet" szó etimológiailag a nemzésre vezethető vissza, azaz akinek a pereputtya vagy, oda tartozol. Hát ugye manapság ez már kicsit máshogy megy. 

Ugyanezen a gondolatmeneten felúszva veséztük ki Péterrel és a farkassal azt is, hogy viszont ugye az is kérdéses, hogy helyén van-e, hogy a Maldív-szigeteken élő sógor viszont belebrekeghet, hogy merre menjen a szekér Bécsben, a bécsi török, hogy elnök legyen-e Erdoganból, hát meg ugye az is, hogy nekem szabadna-e beleevetkéznem, hogy mi van Orbániában. Mert ugye szabadni szabad. Csak hogy jogos-e, az a kérdés. 

Mert ugye a tények nem mindig vágnak össze az identitással. Nekem ebben pedig nincs zavarom, határozottan Sógoriában élő szittyaként definiálom magam. De a tények azt adják ki, hogy bizony szavazhatok legközelebb is a Viktor ellen Bécsből, de a Csöpidisznóra legközelebb se, pedig ha néha veszek darálthúst a billában, akkor azt belőle. Aztán én ebbe nagyjából bele vagyok nyugodva, bár Isten látja lelkem, ha rajtam múlna, már kicserélték volna a két jelöltet. 

Nem is fogok egyik kérdés végére se pontot tenni ebben a bejegyzésben, tudom, hogy mindenkinek megvan a témá(k)ról a saját hujjognivalója, ez inkább volt amolyan gondolatindító kontra gondolatülepítő volt. 

De indult és ülepedett, úgyhogy nekem most jó.

Vélemények szabadok.

u.i: Ne bántsd a kiskutyákat, a kurv@nyád.