Ballagás férfiszemmel, címszavakban

Az események és helyszínek fiktívek és általánosságban értendőek. A szereplők bármely hasonlósága valós személyekkel csupán a véletlen műve.

 Nagyjából.

Fiam holnapballagás, be kell mennem előtte munkahelyre, beviszel? Mikorra? Félnyolcra, hétkor indulunk.

Jabe, legfeljebb hatkorkelek, mitnekem, hét van, nem megyünk, nekemmindegyám... Mindjá', már kész vagyok. Gyere, kivasalom azinged, nemkell, ballagásra jó van, gyere kivasalom, mondomnemkell, kilógja magát. Zárd az ajtót, van kulcsod, miért nincs, tedd ki a kutyát, engedd be a kutyát, zárd be az ajtót, várjál, elmegyek vécére. Menjünk na, idő van, várjál, tedd ki a kutyát, hozd a kulcsot, jajelkések, zárdbeazajtót. Gyere be, üljél le, Rózsika, főzzegykávét. Hány cukorral, mennyire erőset, egyel, gyengét, köszönöm, húmivanebben, dinamit? Felrobbant a szívem, megyek összeszedem inkább az asszonyt, mikor vegyünk fel, kilenc előtt ötperccel, oké. 

Sziababám, deszexivagy, kárhogymennikell. Mindjárkészvagyok, tízperc ésmehetünk. Jól nézel ki, kicsitgyűrütt az inged, kilógja magát.  Megfésülködöm, aztánmehetünk. Okékészvagyok, felveszematáskám. Várjál, elmegyekvécére. Mehetünk, tíz perc éskészvagyok. Készvagyokmehetünk. Várjál, kulcs. Mehetünk. Francbaagarázsajtó, várjál, namost. Mehetünk.

Ittvagyunk a cég előtt, gyere, tíz perc oké, elszívokegycigit, siess nem tudtam rendesenparkolni. Nedudájjá, megyünkmá. Gyeremár, aztmondtadtízperc. Itt vagyok már, jövök már. Helló, helló. Húzzunk, merelkésünk. Én mondtam, nebasztass. Hovamegyünk, nemtudom, kitudja, húgom, várjálfelhívom.

Helórokonok, jól, jól, asszonnyal már találkoztatok. Hol az ünnepelt, jamégúton. Jól nézel ki, főlegazinged, köszi. Desokatfogytál. Mikorkezdődik, tízkor, menjünk, holazünnepelt, áhelló. 

Ez a suli, bemenjünk, árosseb tömegvan, megvárjukitt. Meleg van, hideg van, süt a nap, árnyék van. Ballagmáravéndiák. Hazádnakrendületlenül. Elindultok az élet rögösútján, kirepültök mintamadarak. Mileszvelünk nélkületek. Mileszveletek nélkülünk. Felvesznekmajd eggyetemre. Istenálddmeg. 

Nézdaztacsajt, mekkora aszoknyája. Nebámuld, kiszedemaszemed. 

Menjünkenni, várjálholahúgom, ámegvan. Holazünnepelt, ottmegyni. Várjál, nemtudokmenni magassarkúban. Holazétterem, nemtudom, várjmegkérdem a húgom, holahúgom, otvanni, holazétterem, otvanni. Üljetek le, a másik oldalamra, odaüljön azünnepelt, holahúgom, dejólnézelki, sokatfogytál. Holazünnepelt, otvanni, sok boldogságot, sok sikert, minden jót, egykisvirág, aranykarkötő, soksikert, boldog ballagást. Ülj le, dejólnézelki. 

Kimitkér, kivezet, jahogyén, alkoholmentest. Jóazinged, köszi. Egészségetekre, mivanveletek, holdolgozol, mikorházasodtok. Mértnemjött a Panna, jahogydolgozik, mivanvelük, mikorjönagyerek. Meghaltaszomszéd, házatújítunk, holazétlap. Elmegyekvécére, fogdmegatáskám, dehogyfogom, megalázó, teddaszékre. Mindjártjövök, kimitkér. 

Jóétvágyat, dejólnézki, biztosfinom, egyetek, kérszsalátát, kérszkrumplit, jól átsült. Igen jó, kérekmégegysört, nem köszönöm, énnem, vezetek. Kimitkér, kérszegykávét, vagyegyfagyit, egyélbelefér, van ám, hoznak, naegysütit, kéredafelét, kikérmégkávét. Sohatöbbetnemeszek.

Jólvannemsietünk, sokatfogytál, mikorházasodtok, hogyvanapisti. Félnégyvan, menjünklassan, jólvanmenjünk. Kikérkávét, valakimégvalakit, inkábbmenjünk. Na jólvanmenjünk, eztmégmegiszom, jamenjünk. Várjámostkértemsört, jatevezetsz, jólvanmenjünk. Mégvalakivalamt, jólvanmenjünk, kéremaszámlát, aztakurva. Jólvanmenjünk, gyertekmenjünk. Nasziasztok, jóklegyetek, majdtalálkozunk, kiballaglegközelebb, jólnézelki. Jólvanmenjünk.

Jóvan, félötreotthonvagyunk, sokat hízott a Feri, lefogyott a Sára. Hallottadmitmondott ajózsi, nemgondoltam volna, nem is tudtam, Najólvan. 

Sziabundi, neugráldössze azöltönyöm, navégremelegítőben, nem vagyokéhes, najó, lazavacsora, mostleülök.

Huuhh.

De jók ám ezek, alapvetően.

És bocs lányok:)

De mi is az a "Thorium" ?

Feltétetett a minap valahol, valaki által a kérdés, hogy miszösz is igazából az a "Thorium" és miért ez a blog neve, címe? A "valahol, valaki által" jelen esetben nem a szokásos adatvédelmi ködösítés, szimplán nem emlékszem. Most mindenesetre lerántom a leplet, elárulom a döbbenetes igazságot és a félelmetes tényeket.

A thorium, magyarosan írva tórium egy kémiai elem, melyet a svéd Jöns Jakob Berzelius fedezett fel az 1800-as évek elején.

A thorium szobahőmérsékleten szilárd, platinafényű fém, kémiailag ellenálló, kevéssé reakcióképes. Kémiai rendszáma 90. Erősen radioaktív. Megtalálható a monacit, a torit és a keralit nevű ásványokban. Magnéziumötvözetekben és gázizzókban használják, valamint atomerőművekben. Nevét az északi mitológia mennydörgésistene, Thor után kapta. No. 

Most már tudja.

És hogy miért ez a blog címe? Hát, ez egy félvéletlen. Avagy féldirekt. Ehez vissza kell menni némileg az időben, úgy 15 éves koromig. Ez azért fontos, mert ugye én az a korosztály vagyok, aki a számítástechnikába pont nem született még bele, nagyjából kiskamasz koromban kezdtem ismerkedni az internettel. 

Igen, előtte bicikliztem, meg ilyenek.

Érdekes módon erre a jelenetre még mindig emlékszem. Ültem a középiskola hét számítógépet felölelő internetszobájában és azon buzgólkodtam, hogy életemben először e-mail címet csináljak magamnak. Azt mondták az okosok, hogy a freemail jó lesz. Akkor ezt ismertük, meg ez volt magyar. Azóta persze ha fizetnének érte se használnám.

Jött a felhasználónév kérdése. Hű, izgalmasság. Igazából már akkoriban is érdekelt a kelta és az északi kultúra és mitológia, no mondom, legyen vikinges név. Ez így festett:

Adja meg a kívánt felhasználónevet: 

thor@freemail.hu

A felhasználónév foglalt. 

Javasolt lehetőségek: thor1983@freemail.hu, 17thor@freemail.hu

Nemnem, nekem olyan kell, amiben nincsenek számok. 

Adja meg a kívánt felhasználónevet: 
thorshammer@freemail.hu
A felhasználónév foglalt.

Ajjaj...

 Adja meg a kívánt felhasználónevet: 

thorporolye@freemail.hu
A felhasználónév foglalt.

hm... Thor jobban hangzik, mint Odin, de legyen.

Adja meg a kívánt felhasználónevet: 

odin@freemail.hu
A felhasználónév foglalt.

Na ne...

Adja meg a kívánt felhasználónevet: 

ragnarok@freemail.hu
A felhasználónév foglalt.

 Apád f.... 

Adja meg a kívánt felhasználónevet: 

thorodinragnarok@freemail.hu
A felhasználónév foglalt.

Na, így lett thorium az első internetes felhasználónevem.

Amit aztán megszerettem és szinte mindenhol ezt használtam utána és azóta is. És mikor sok évvel később blogolásra adtam a fejem, hát már ott volt. 

És így lőn a Thorium blog Thorium blog.

Voilá.

Bakancslista munkanélküli ördögűzőknek

Ötödik napja vagyok munkanélküli. 

És meg kell mondjam, egész jól csinálom. Egy kicsit féltem tőle-lásd előző bejegyzés- hogy kockásra unom a fejem. De meg kell veregessem jobb kézzel a bal vállamat, egész jól veszem az akadályt. Először is: felállítottam magamnak egy listát, ami segíthet. Nagyjából tartom is magam hozzá. És segít.

Valahogy így fest.

1: Napi szintű testmozgás. Erre azért van szükségem, mert eddig ezt megadta a munka. Tekintve, hogy a genetikai állományom olyan, hogy-idézem Jóapámtól-ha malac lennék, továbbtenyésztenek érte, azaz egy mélyebb levegőtől képes vagyok elhízni, szükséges. Továbbá az ember lelkületének is jó az ilyesmi. Kocogás, nagy séta, edzés, satöbbi. Emmellet igyekszem odafigyelni arra is, hogy mit és mennyit eszem.

2: Napi szintű kimozdulás itthonról a városba. Ez egyrészt, hogy ne savanyodjak be a négy fal közé, másrészt, mert ha nyitott szemmel jár az ember, előbb talál munkát, főleg ha olyan helyen jár nyitott szemmel, ahol előfordulhat, hogy talál munkát. Harmadrészt azért, mert eddig a munka-fáradtanhazaesés-vacsora-fürdés-filmnézés-alvás jellegű hétköznapokon illetve a Magyarországon töltött hétvégéken nem volt túl sok időm magamba szívni új lakhelyünket. Az 1-es és 2-es pont kombójaként gondoltam rá, hogy beiratkozom a helyi konditerembe, ennek egyelőre nem érzem szükségét.

3: Káros szenvedélyek kordában tartása. Nem kell talán külön magyaráznom, hogy az unalom megemelheti az ember cigaretta-és sörigényét. Ezzel aztán mint kiderült nincs baj, mert rájöttem, hogy melóhelyen sokszor csak azért álltam meg cigizni, hogy megállhassak. Kevesebbet bagózom, mióta munkanélküli vagyok.

4: Pénzkiadás mérséklése. Ha az emberfia abba a helyzetbe csöppen, hogy nem keres pénzt, ellenben sok a szabadideje és alapból se a "fogamhoz verem a garast" típus, akkor ez az újfajta helyzet az Ön és környezete anyagi helyzetére veszélyes "f*szságok és hülyeségek" megvásárlására, valamint pénzkiadó időtöltésekre adhat okot. Ömmm, ezen még finomítani kell.

5: Ház körüli teendők elvégzése. Tom Swyer óta tudjuk, hogy "Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.". Szóval, amihez kedvem van, azt megcsinálom. Ez is működik. 

6: Hobbik újrafelvétele. Még fejlesztés alatt, de alakul.

7: A számítógép előtt töltött idő mérséklése. A fácsebúk, az internetes játékok és egyáltalán az internet kis mértékben jó holtidő-kitöltő lehet. Nagy mértékben időrabló és hátrányosan befolyásolja a szociális kapcsolatokat, illetve az első két pontot. Ez is működik.

8: Munkakeresés. Ebben kompromisszumot kötöttem magammal. Csütörtökön megyek a munkaügyre, megtudni, mennyi cigánsegílyt kapok és hogyan tovább. Addig nem foglalkozom vele.

No szóval, egész jól megy, jól ment és terveim szerint jól fog menni mindez. A tegnapi nap aztán időlegesen romba döntötte a terveimet. Persze önhibámon kívül.

Szóval, a tegnapi nap úgy indult, hogy elmentem futni, majd letusoltam és bevettem magam a városba, mert vásárolnom kellett eztazt. 1-es, 2-es pont pipa. Aztán, vásárlás közben valaki, valahogy belecsempészte a hátizsákomba a Diablo 3-mat. Én nem értem. Most írhatnám, hogy nem bírtam ellenállni ennek a kultuszprogramnak, hogy két nap győzködtem magam, hogy a 4-es pont értelmében nem kellene ennyi pénzt kiadni érte és egyébként is, soha nem fizettem még számítógépes játékért és hátha rosszat tesz a 7-es pontnak is, de mit csináljak, valahogy a batyumba került. Ki meg már csak nem dobjuk, ugye...Nem tehetek róla, elhiszitek? Zasszony nem hitte, pedig váltig bizonygattam, hogy így volt. No, hazaértem, kiraktam nagy büszkén a szerzeményemet -értsd, a zsákba belerakományomat- a gép mellé, hogy majd este-ha már így alakult- felteszem a gépre és nekiálltam főzni. 

Dél körül váratlanul felhívott Á. barátom, hogy átruccanna Bécsből végre megnézni kis városunkat. Gyere, mondtam, örülök neked. 

Az összes többi az ő hibája.

Összerittyentettem az ebédet, majd egy laza háromnegyed órás munkával újra konyha kinézetűvé tettem a romokat. Három körül felszedtem Á.-t a vasúton. Hozott bort. Az ő hibája. Igaz én is hoztam. Az is az ő hibája. Aztán adtunk kicsit a 3-mas pontnak idehaza. Majd kimentünk kutyát sétáltatni, aztán bevettük magunkat a városba. Tartottam egy instant városnéző körutat, utána pedig, lévén az időjárás nem túl barátságos, kerestünk egy kellemes beszélgetős helyet. Tullnban három fiataloknak való helyet ismerek: a Burnout Club-ot, -ez egy diszkó, tehát alkatilag nem nekem való,- a Skyline-t, -ez egy nyugis, szép kávézó/söröző, viszont épp zárva volt-, meg a Winzig extra large-ot (szabad fordításban a "Kis nagy hely"), ami nyitva is volt, meg hangulatos is. Ez amolyan kocsmahivatal. Hát ide tértünk be. Aztán elfelejtettük a 3. és a 4. pontot is, főleg a második rund után. Közben Zasszony végzett a munkával és becsatlakozott. Erre muszáj volt még egy rundot kérni, úgyhogy ez meg az ő hibája.
De legalább a tullni szocializálódásunknak jót tett.

Végül hazatámo...ballagtunk, majd Á.-val és a maradék borral közös egyetértésben nekiálltunk feltelepíteni a Diablo-t. Ez eltartott egy darabig, közben áldoztunk a 7-es pontnak. Zasszony eddigre feladta és elaludt. Fél tizenkettő körül felkerült a gépre a hősök és démonok tárháza, hát kipróbálni is kötelező volt. Még a cégtől kaptam búcsúajándékként egy nagy rakat nyalánkságot és mivel a bor kívánta a chipset meg a csokit, bevittük közben egy átlagember napi kalóriaigényének a háromszorosát. 1-es pont, hajrá. Aztán fél egykor ágyba kerültem és ma úgy ébredtem, hogy tudtam, kontraproduktív napnak nézek elébe. 

De ilyen is kell, ez is jár.

 Főleg, hogy nem is az én hibám. 

Munkanélküliség és cigánsegíly

Csubidázom a gambátokat szerelmetes tázsvíreim, távesz báktáló újra a Táóriumblogott. Éldzsaváztam ma jaz önkormánzatho, vóna-e nekém némi cigánsegíly. Azé köllöt he, mer két nap múlva, na akkor életembe először, hájsz munkanéküli leszek. De jahogy illik, hogy fuvolázzon nektek a nádi szellő.

Na, a viccet félretéve, holnap és holnapután még munka, aztán megyek főállású munkanélkülinek. Ilyen pedig nem volt, mióta kikeveredtem a főiskoláról. Annak pedig van már egy ideje. Testvérek között hét éve, ha jól számolom. Tázsvírek között is. Igaz, hogy azóta voltam én minden, csak akasztott ember nem, de mindig melegvátlással jöttek a munkahelyek. Na, most nincs. Tehát ez egy új helyzet.

Eleddig a "munkanélküliség" mint olyan fogalma nem létezett számomra, márcsak azért sem, mert ez nem volt egy opció. A nagy magyar valóságban, ahol a nettó 120 körüli (és ezzel otthoni körülmények között egészen jó) tanári fizetésemből ötvenötöt elvitt a hitel, huszat az autó tankolása, megint huszat a csekkek, a maradék huszonötből meg ettünk, ittunk Kutya Úrral, vettünk új farmert a szakadt helyett, befizettük a gyorshajtási bírságot és hónap végén, ha el akartam menni egy ígéretes koncertre, már szépen kellett nézni a szülőkre, na ott nem volt lehetőség ilyesmire. 

Most kicsit más a felállás, nagyjából egálban vagyok magammal és mindenkivel, illetve a két és fél éves ausztriai meló, meg Édesapám hagyatéka révén már nem hajt ennyire a tatár. Félreértés ne essék, nem a mellemet akarom verni és nem is arról van szó, hogy nem kell belátható időn belül munkát találnom. Csak arról, hogy nem most és azonnal. És  az utóbbi időben felsejlett bennem a gondolat, hogy ha már egyszer így van, akkor minek menjek el sz*rt lapátolni, csak azért, hogy legyen munkám? Inkább várok kicsit az igazi állásra. Továbbá, ma, mint említettem az elején, beballagtam a munkaügyre és úgy fest, jogosult vagyok munkanélküli segélyre. Mármint az osztrákra. Teccikérteni. Úgyhogy nem rohanunk. 

És mindez nekem egy tök új helyzet.

És egyelőre szokom az ízét. Illetve igyekszem terveket készíteni, hogy mi hogy lesz. De, ehez kell tenni itt egy kis kitérőt.

A kitérő pedig azért szükséges, hogy megértsétek, mi a tervkészítés oka. Az ok pedig a lelkületemnek egy vetülete, ami még pont nem esik bele a vörös (nem blogolható) zónába, úgyhogy leírom. Az van, hogy ha kutya lennék, valószínűleg német juhász, vagy efféle lennék. Mert megbaculok, ha hosszú távon nincs mit csinálnom. A semmittevést nem nekem találták ki, egyszerűen nem bírom. És ha hosszú wellness-hétvégét nyernék, abból is eladnám a negyedik napot. Szóval, mindezek fényében a munkanélküliség nálam anyagi kérdésből átmegy lelkibe.

Teccikérteni, a dillema lényegit, csókulom a kiskezsit? (Bocs, nem bírok ebből kikeveredni...). Ha nincs dolgom, az a baj, ha túl sok van, az a baaaaaj. Namost. Meg kell keresnem az arany középutat. Ma volt a próbanapom. Ez azért volt, mert úgy gondoltam, hogy akármi lesz is, most már jó idő van, úgyhogy költözik a motor Sógoriába. Vasárnapra esőt mondtak. Keddre esőt mondtak. Hétfő-motorköltöztetés. Megvolt.

---Amolyan reklámszpot jellegű beszúrás:---

Egy tele tank benzin- 6000 ft.

Hűtőfolyadék a gépbe- 2500 ft.

A rendőrség fényképe a 100as táblánál 110-el-20€

Az érzés, a bécsi dugóban a két kocsisor között előrelavírozni-megfizethetetlen. 
Minden másra ott a Thorium blog.

---reklám vége---

lényeg a lényeg: Zasszony munkahelyi okokból nem tudott tegnap visszajönni, kutyát meg nem lehet motoron szállítani, így ma tökegyedül és munka nélkül voltam. És egész jól vettem az akadályt. 

1: kialudtam magam. 

2: bédzsaltam a hivátálbá. 

3: bevásároltam

4: felszereltem a főbérlőtől kiküzdött és a motornak szánt kuszlikot, (értsd: tárolóhelyiség) új zár, új lakat, kiseprés, mirosseb. 

5: feltöltöttem a motort hűtőfolyadékkal. 

6: elrendeztem ügyesbajos dolgaimat a neten. 

7: újabb kitérő. Zasszonnyal beszélegettünk korábban arról, mi lesz, ha munkanélküli leszek. Azt mondta angyalom: "Mindegy, csak ne segíts itthon!" -szerinte nem vagyok ebben elég precíz. De ilyesmibe belenyugszik az ember, nem? Na mindegy, ma elmosogattam, mert rumlit hagytam tegnapról. Lehet fel is porszívózok.

8: blogot írok. és negyed hét van. Igazából elment a nap. 

Asszem menni fog ez nekem. 

No, áldásbékesség. Tessék nekem szurkolni, aki akar. Aki meg nem, az menjen kapálni.

u.i: Cigány olvasóimnak üzenném, hogy nem megsértődni, helyén kezelni a tréfát, nem haragudni rám. Teccikérteni?

A YO!munkásember

Nagyjából most egy hónapja, hogy kezdett a cégnél az új ember, a Tóni. Amúgy n-nel és y-nal írják a nevét, de ennek így se füle se farka, meg amúgy is nagy vonalakban Tóninak ejtik. Úgyhogy Tóni.

Tóni nigériai menekült és ő lesz az utódom a cégnél. Az ürge nem indított túl jól nálam. Először is, hülyeségnek tartottam, hogy felveszik a céghez. Erről bővebben: itt. Másodszor, az első napján elég rosszul mutatkozott be. 

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: előző nap írt egy smst a főnökasszonyom, hogy jön az ember, meg tudjak róla, meg tessék pontosan kezdeni, hogy ne kelljen várnia rám. Ezen utóbbi mondaton akár fel is húzhattam volna az orrom, de nem lett volna jogos, hát nem tettem. Az igazság ugyanis az, hogy mindig legalább negyed órával kezdés előtt bent vagyok a munkahelyemen, viszont ugye az elefántnak is azért van az ormánya, hogy ne kezdődjön olyan hirtelen az a baromi nagy állat, hát ilyenformán a munkának se lehet csak úgy hopp, nekiugrani. Közvetlenül ébredés után nincs étvágyam, hát melóhelyen kell reggelizni. Aztán meg ugye kávézni, meg cigizni is, meg megnézni a napfelkeltét. Meg munkáscipőt húzni, meg ilyenek. Ezzel elmegy az idő na, nem én tehetek róla. Ezzel szerintem a főnökasszony is tisztában van, de nem érdekli. 

Mindenesetre az adott napon 6.45 kor kinyitottam a főkaput, átöltöztem 6. 50-re és 7.00-kor kezembe vettem a munkaeszközt. Új kolléga sehol. 7.10-semmi. Negyed nyolckor hív ám a főnök, kicsit morcosan, hogy ugyan hol vagyok, mert az ürge most hívta, hogy megjött, de zárva van a kapu és nincs itt senki. Na, Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét. Mondom a főnöknek, hogy én itt vagyok már jó ideje, mindjárt megnézem, hol az ember. Meglett ám, az oldalkaput-amit alapból nem szoktunk kinyitni-piszkálta kívülről, kicsit elveszve. Na mondom Tóni, nem leszünk cimborák.

Aztán végülis lettünk. A Tóni egy ehte afrikai falusi srác. Nálam egy ötössel idősebb. Úgy tíz éve tele lett a lapusaruja Nigériával és lelépett. Menekültotthonban kezdte a pályafutását, aztán szép lassan összeszedte magát. Családot alapított egy lengyel hölgyeménnyel, összeköltöztek és most már úgy fest munkája is van. Németül nem beszél, csak angolul. Azt is elég viccesen, amolyan afrikai módon. Én is elég viccesen beszélem az angolt, meg már jó ideje nem is használtam, de pár nap alatt megtaláltuk a közös nyelvet. Mondjuk seggbe akartam rúgni, mikor kiderült, hogy tud ám németül, ha igen akar, csak szégyenlős.

Aztán, azóta eldumálgatunk napközben, mindenféléről. Meg jókat vigyorgunk egymáson.  Mondjuk alapból vicces helyzet, egy afrikai bennszülött, meg egy magyar bennszülött Bécs közepén, egy osztrák cégnél. Voltak mókás helyzeteink. Hát, a szar indítás ellenére azt hiszem megkedveltük egymást.

Mesélek néhány dolgot, komolytalanabban és komolyabbat.

Valamikor az első napokban adott nekem egy cukorkát, hogy kóstoljam meg, ez igazi nigériai különlegesség. Csak, aszondja, vigyázzak vele, mer "hot". Már a szaga is gyanús volt, aztán ahogy betoltam a számba, rögtön egyértelmű volt, hogy ilyen nálunk is van odahaza. Ezt meg is mondtam neki. De azt juszt se, hogy negrónak hívják.

Aztán meg, a srác fél a lyukaktól. Értsd. a földben lévőktől. Talált egyik nap egy nagyobbat, nézte is kerek szemekkel. Kérdem, mi baj? Aszondja, hogy :"Doez an animal livez is dat hole?" Mondom, hogy nem, nincs benne állat, már én is láttam korábban, valami vízvezeték mellett beomlott a föld. Aztán beszélgettünk erről egy sort, és rájöttem, hogy valószínűleg ha Afrikában születtem volna, hasonlóan reagálnék, ugyanis a 10 és 50 centi közötti átmérőjű lyukakból madárpók, mamba, vagy piton, az annál nagyobbakból varacskos disznó, hiéna, vagy bármi más, az Ön és környezete egészségére ártalmas dolog mászhat elő. Így már érthető az óvatosság. 

Tóninak egyébként megvan a magához való esze, félreértés ne essék. Szóval, sem ezeket, sem a következő dolgokat nem rosszindulatból, vagy gúnyosan írom, csak mert viccesek és jópofák. Meg hát ugye nem végzett el egy biológia szakot, mint én. Valószínűleg makszimum egy általános iskolát, szegény feje, ezek voltak a lehetőségei. Mert ilyen biológiai jellegű beszélgetésünk volt még pár. Találtunk még egy lukat ugyanis. Ez már csak ilyen. Na abban konkrétan tudtam is, hogy lakik "animal", méghozzá borz. A borzluk körbe van kerítve, hogy a ló ne lépjen bele, továbbá őborzsága éjszakai állat, a ló meg nappali, így senki nem zavar senkit, békés egymásmellettben élnek. Kérdezte a Tóni, mi lakik ott? Eszembe nem jutott a borz angolul, mondom neki németül, hogy Dachs. De így nem ismerte. Na, sakkozzuk ki, mi az. Tyű, kérdi ám, hogy "harmful"-e? Nem, mondom nem bánt. Hát hogy néz ki? Mutatom neki, hogy mekkora, meg mesélem, hogy fekete feje van, középen fehér csíkkal. Na kapcsolt is mindjárt, kérdi, hogy: "Panda??"

Megegyeztünk, hogy Európában nincs panda. Van viszont varjú. Abból sok. Ott kárálnak állandóan a fejünk fölött a cédrusokon, ha kiülünk a padra a cég elé bagózni. Megkérdeztem egyik nap, van-e náluk varjú. Mondja, hogy van. Bár nem ez a fajta, inkább csak hasonló. Ott "vulture"-nek (keselyű) hívják. 

Aztán mesélt Nigériáról is, meg hogy miért jött el. Meg hogy hogy élt utána. Mondjuk van kurázsi az ürgében, azt meg kell hagyni. Jó, hogy mindketten "outlander"ek vagyunk, de ő szó szerint a semmiből kezdte, egy pár cipővel meg egy szakadt nadrággal, nyelvtudás nélkül, nekem meg azért jobb volt a hátterem, továbbá az a tudat is megnyugtató, hogy szükség esetén bármikor hazamehetek seperc alatt. Megmondom őszintén, nem sokat tudok Nigériáról. De ahogy Tóni meséli, nem lehet egy leányálom. Törvények leginkább mutatóba vannak, vallások már komolyabban, azok is főleg azért, hogy balhézni lehessen rajta. Rendőrség van, de jobb elbújni előle. Körülbelül ötszáz törzsi nyelv van az országban és egy hivatalos, az angol, szóval ha nem beszéled, így jártál. Neki a három legnagyobb törzsi nyelv közül az egyik, az igbo/avagy ibo  az anyanyelve, illetve a törzse is. Ez egy jópofa nyelv egyébként, elloptam belőle pár kifejezést. Viszonylag egyszerű, párszótagos szavakból épül fel. Illetve nem tudom, hogy ez így van e, az a kb öt szó, amit megjegyeztem, az igen. (Csak így fonetikusan: ke du?-hogy vagy?, adema-jól, ike bolom-fáradt vagyok, ijá-ló)

Minap megismertem a Tóni lányát. Eszméletlenül néz ki a kiscsaj, mármint jó értelemben. Teljesen afro-haja van, igazi raszta, lapos afro-orra, kreol bőre és mégis európai arca hozzá. Mindezt ötéves kivitelben. Hogy a lengyel feleségével hogy keveredett össze, mármint a Tóni, az se egy semmi történet. De azt most nem írom le, túl hosszú lenne. mindenesetre azt mondta, Lengyelországot nem élvezte, túl sok vodkát isznak. 

Biztos, hogy megállja a helyét majd az ember, bár nem lesz egyszerű. Szorgalmas, kitartó, gyorsan tanul, csak hiányoznak az alapok. Még mindig nem tartom a legjobb döntésnek a cég részéről, de majd belejön a dolgokba. 

Egy utolsó gondolat, főleg, hogy bezsibbadt az agyam és nem jut semmi más eszembe, pedig annyi mindent akartam még mesélni...na szóval, csak hogy legyen némi üzenet jellege is a dolognak. Azt mondja a minap a Tóni: "Tudod, ezek a népek itt Európában, ezek maguk alatt vágják a fát. Nézd meg, negyven éves nők futkoznak egy szem gyerek nélkül. Aztán jönnek a bevándorlók, azoknál öt alatt meg se áll. Így tizenöt év múlva el lehet felejteni Európát."

Ezt csak így komment nélkül. Ásít, kiposztol, alszik. Holnap még együtt dolgozunk a Tónival, aztán jövő héten még két napot, aztán én megyek a dolgomra, a cégtől elfele. Már panaszkodott, hogy "ajjaj, itt hagysz ezzel a sok fehérnéppel". Hát, csak megoldja.

Minden jót!

Medvekaland a szurdokban

Hát emberek, ilyen még nem volt. Ezt még magam is alig hiszem el. Képzeljétek, találkoztam két...na, kezdjük inkább az elején.

 Bejött végre a tavaszi, sőt, majdnem koranyári idő, úgyhogy szombaton nyakunkba vettük a hátizsákot Zasszonnyal, meg a kutyákkal és elmentünk kirándulni. Az úticél  a Hagenbachklamm, avagy Hagenbach szurdok volt. 

 

A Hagenbach szurdok úgy húsz percnyire fekszik tullni lakóhelyünktől, a Hagen patak által kivájt meredek falú völgy, ami egy hűvös bükkerdőn ível át. Nagyon szép és kedvelt kirándulóhely. Továbbá pont ideális, ha az ember és kutya fia és lánya nem kifejezetten teljesítménytúrára vágyik aznap, inkább egy kellemes délelőtti sétára. A Hagen patak szurdokán kitaposott gyalogösvény visz át, a nagyon zűrös részeken szép fahidakkal, mint ez itt: 

szóval nem kell feltétlenül hegyi kecskét játszani. Plusz, leteszi a túrázó az autót a szurdok bejáratánál, egy jó órás sétával átér az erdőn, a túloldalon pedig egy kis falu várja, Unterkirchbach, ha nem mondok hülyeséget (közigazgatásilag a nem épp a közelben lévő St. Andrä része, ahogy az az ilyen kis osztrák hegyitelepüléseknél lenni szokott), szóval beballag az ember a faluba, beül a vendégházba, megebédel, megiszik egy sört, kicsit sütteti a hasát, aztán visszaballag a hűvös szurdokon át. Pont kellemes szombati családi program. Így csináltuk mi is, ellődörögtünk, elnézegettünk, a kutyák szaladgáltak, szimatolgattak, velünk együtt vigyorogtak, klassz volt, na.

A durvaság a visszaúton volt. Nyugodtan sétálgatunk, nézegetünk, egyszercsak érzem ám, hogy a vendégházi sörnek folyománya lesz, ha értitek, mire gondolok. Elég sok túrázó járja a szurdokot, hát nem lehet csak úgy találomra elereszteni az ilyesmit, mondom is a Zasszonynak, menne előre a kutyákkal, én meg bebújok a sűrűbe. Be is vettem magamat a susnyásba. Eresztem ki békésen a túlnyomást, mikor is valami zörren egy nagyot, tőlem úgy tíz méterre, egy szederrel benőtt bükkfa tövéből. Őz-gondoltam, mi más lenne. Indulok vissza az útra, mikor is megint hallom a zörgést és hogy valami megindul felém a csalitban. Azt tettem, amit ilyenkor kell: rákiáltottam. Őz, szarvas, disznó, szóval amire számítani lehet ilyen helyen, legfeljebb tévedésből indul meg az ember felé, ezért érdemes szólni neki, hogy figyelj, itt vagyok. Hát ez történt. Hiba volt.

A valami ugyanis felállt két lábra, úgy pislogott ki a bozótból rám. Egy jól megtermett barnamedve volt. 

Hallottam híreket a medve Ausztriába való visszatelepítésének projektjéről. De soha nem vettem komolyan. Hallottam azt is, hogy a medve elől nem szabad futni, mert hosszútávon úgyis utolér. Jelen esetben ez volt az utolsó dolog, ami eszembe jutott. Sarkon fordultam és rohantam vissza az útra, ahogy csak bírtam. Utánam meg a csörtetés a bozótban. Kiértem az útra, és rohantam tovább. Zasszonyékat már nem láttam, de kiabáltam nekik, hogy futás, futás! Szerencsére már jóval előttem jártak, de meghallottak és okosan elbújtak a tavalyról megmaradt, helyenként méteres avarban. 

Zasszonynak pont a kezében volt a telefonja, véletlenül ráfényképezett Maszatra, ahogy próbált elrejtőzni:

Én meg szaladtam ész nélkül, ahogy lehetett. Hátranéztem egy pillanatra, az egyik kanyarban pont feltűnt a barna rettenet. Szerencsém volt: úgy száz méterre előttem egy hosszú völgyhíd nyúlott át egy szakadékon, gondoltam, ha azon átérek, már nem lesz baj, a medve csak nem kaptat fel ilyesmire. Nem vagyok egy sprinter alkat, kifejezetten nem. De állítom, hogy megfutottam a világcsúcsot. Bumm, fel a hídra, aztán futás tovább. A medve már majdnem elért, de bejött, amire számítottam, a híd elejénél megtorpant. Én is lelassítottam kicsit. Visszanéztem rá, ő a híd végéről nézett engem, én a híd közepéről őt, közben araszoltam a biztonságot jelentő túloldal felé.

Már épp kezdtem megnyugodni. De ahogy átértem volna a völgy felett...a túloldalról elém állt a medve párja. Kisebb volt, mint az előző, de még így is bőven a fejem fölé magasodott volna, ha közelebb merek menni hozzá. Persze nem mentem. Megfordultam és visszrohantam a híd közepére. És a két bestia, lassan, óvatosan, megindult felém. Sok minden eszembe jutott abban a pár percben. Még az is, hogy leugrok, de nem vitt rá a lélek.

És a medvék csak jöttek közelebb, közelebb.

És tudjátok mi történt?

Hát mi történt volna, egy ilyen szorult helyzetben, úgy mégis? Megfogtak és megettek. 

Ennyi.

Na, fussatok, bolondok!

Boldog április elsejét mindenkinek! :)