A YO!munkásember

Nagyjából most egy hónapja, hogy kezdett a cégnél az új ember, a Tóni. Amúgy n-nel és y-nal írják a nevét, de ennek így se füle se farka, meg amúgy is nagy vonalakban Tóninak ejtik. Úgyhogy Tóni.

Tóni nigériai menekült és ő lesz az utódom a cégnél. Az ürge nem indított túl jól nálam. Először is, hülyeségnek tartottam, hogy felveszik a céghez. Erről bővebben: itt. Másodszor, az első napján elég rosszul mutatkozott be. 

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: előző nap írt egy smst a főnökasszonyom, hogy jön az ember, meg tudjak róla, meg tessék pontosan kezdeni, hogy ne kelljen várnia rám. Ezen utóbbi mondaton akár fel is húzhattam volna az orrom, de nem lett volna jogos, hát nem tettem. Az igazság ugyanis az, hogy mindig legalább negyed órával kezdés előtt bent vagyok a munkahelyemen, viszont ugye az elefántnak is azért van az ormánya, hogy ne kezdődjön olyan hirtelen az a baromi nagy állat, hát ilyenformán a munkának se lehet csak úgy hopp, nekiugrani. Közvetlenül ébredés után nincs étvágyam, hát melóhelyen kell reggelizni. Aztán meg ugye kávézni, meg cigizni is, meg megnézni a napfelkeltét. Meg munkáscipőt húzni, meg ilyenek. Ezzel elmegy az idő na, nem én tehetek róla. Ezzel szerintem a főnökasszony is tisztában van, de nem érdekli. 

Mindenesetre az adott napon 6.45 kor kinyitottam a főkaput, átöltöztem 6. 50-re és 7.00-kor kezembe vettem a munkaeszközt. Új kolléga sehol. 7.10-semmi. Negyed nyolckor hív ám a főnök, kicsit morcosan, hogy ugyan hol vagyok, mert az ürge most hívta, hogy megjött, de zárva van a kapu és nincs itt senki. Na, Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét. Mondom a főnöknek, hogy én itt vagyok már jó ideje, mindjárt megnézem, hol az ember. Meglett ám, az oldalkaput-amit alapból nem szoktunk kinyitni-piszkálta kívülről, kicsit elveszve. Na mondom Tóni, nem leszünk cimborák.

Aztán végülis lettünk. A Tóni egy ehte afrikai falusi srác. Nálam egy ötössel idősebb. Úgy tíz éve tele lett a lapusaruja Nigériával és lelépett. Menekültotthonban kezdte a pályafutását, aztán szép lassan összeszedte magát. Családot alapított egy lengyel hölgyeménnyel, összeköltöztek és most már úgy fest munkája is van. Németül nem beszél, csak angolul. Azt is elég viccesen, amolyan afrikai módon. Én is elég viccesen beszélem az angolt, meg már jó ideje nem is használtam, de pár nap alatt megtaláltuk a közös nyelvet. Mondjuk seggbe akartam rúgni, mikor kiderült, hogy tud ám németül, ha igen akar, csak szégyenlős.

Aztán, azóta eldumálgatunk napközben, mindenféléről. Meg jókat vigyorgunk egymáson.  Mondjuk alapból vicces helyzet, egy afrikai bennszülött, meg egy magyar bennszülött Bécs közepén, egy osztrák cégnél. Voltak mókás helyzeteink. Hát, a szar indítás ellenére azt hiszem megkedveltük egymást.

Mesélek néhány dolgot, komolytalanabban és komolyabbat.

Valamikor az első napokban adott nekem egy cukorkát, hogy kóstoljam meg, ez igazi nigériai különlegesség. Csak, aszondja, vigyázzak vele, mer "hot". Már a szaga is gyanús volt, aztán ahogy betoltam a számba, rögtön egyértelmű volt, hogy ilyen nálunk is van odahaza. Ezt meg is mondtam neki. De azt juszt se, hogy negrónak hívják.

Aztán meg, a srác fél a lyukaktól. Értsd. a földben lévőktől. Talált egyik nap egy nagyobbat, nézte is kerek szemekkel. Kérdem, mi baj? Aszondja, hogy :"Doez an animal livez is dat hole?" Mondom, hogy nem, nincs benne állat, már én is láttam korábban, valami vízvezeték mellett beomlott a föld. Aztán beszélgettünk erről egy sort, és rájöttem, hogy valószínűleg ha Afrikában születtem volna, hasonlóan reagálnék, ugyanis a 10 és 50 centi közötti átmérőjű lyukakból madárpók, mamba, vagy piton, az annál nagyobbakból varacskos disznó, hiéna, vagy bármi más, az Ön és környezete egészségére ártalmas dolog mászhat elő. Így már érthető az óvatosság. 

Tóninak egyébként megvan a magához való esze, félreértés ne essék. Szóval, sem ezeket, sem a következő dolgokat nem rosszindulatból, vagy gúnyosan írom, csak mert viccesek és jópofák. Meg hát ugye nem végzett el egy biológia szakot, mint én. Valószínűleg makszimum egy általános iskolát, szegény feje, ezek voltak a lehetőségei. Mert ilyen biológiai jellegű beszélgetésünk volt még pár. Találtunk még egy lukat ugyanis. Ez már csak ilyen. Na abban konkrétan tudtam is, hogy lakik "animal", méghozzá borz. A borzluk körbe van kerítve, hogy a ló ne lépjen bele, továbbá őborzsága éjszakai állat, a ló meg nappali, így senki nem zavar senkit, békés egymásmellettben élnek. Kérdezte a Tóni, mi lakik ott? Eszembe nem jutott a borz angolul, mondom neki németül, hogy Dachs. De így nem ismerte. Na, sakkozzuk ki, mi az. Tyű, kérdi ám, hogy "harmful"-e? Nem, mondom nem bánt. Hát hogy néz ki? Mutatom neki, hogy mekkora, meg mesélem, hogy fekete feje van, középen fehér csíkkal. Na kapcsolt is mindjárt, kérdi, hogy: "Panda??"

Megegyeztünk, hogy Európában nincs panda. Van viszont varjú. Abból sok. Ott kárálnak állandóan a fejünk fölött a cédrusokon, ha kiülünk a padra a cég elé bagózni. Megkérdeztem egyik nap, van-e náluk varjú. Mondja, hogy van. Bár nem ez a fajta, inkább csak hasonló. Ott "vulture"-nek (keselyű) hívják. 

Aztán mesélt Nigériáról is, meg hogy miért jött el. Meg hogy hogy élt utána. Mondjuk van kurázsi az ürgében, azt meg kell hagyni. Jó, hogy mindketten "outlander"ek vagyunk, de ő szó szerint a semmiből kezdte, egy pár cipővel meg egy szakadt nadrággal, nyelvtudás nélkül, nekem meg azért jobb volt a hátterem, továbbá az a tudat is megnyugtató, hogy szükség esetén bármikor hazamehetek seperc alatt. Megmondom őszintén, nem sokat tudok Nigériáról. De ahogy Tóni meséli, nem lehet egy leányálom. Törvények leginkább mutatóba vannak, vallások már komolyabban, azok is főleg azért, hogy balhézni lehessen rajta. Rendőrség van, de jobb elbújni előle. Körülbelül ötszáz törzsi nyelv van az országban és egy hivatalos, az angol, szóval ha nem beszéled, így jártál. Neki a három legnagyobb törzsi nyelv közül az egyik, az igbo/avagy ibo  az anyanyelve, illetve a törzse is. Ez egy jópofa nyelv egyébként, elloptam belőle pár kifejezést. Viszonylag egyszerű, párszótagos szavakból épül fel. Illetve nem tudom, hogy ez így van e, az a kb öt szó, amit megjegyeztem, az igen. (Csak így fonetikusan: ke du?-hogy vagy?, adema-jól, ike bolom-fáradt vagyok, ijá-ló)

Minap megismertem a Tóni lányát. Eszméletlenül néz ki a kiscsaj, mármint jó értelemben. Teljesen afro-haja van, igazi raszta, lapos afro-orra, kreol bőre és mégis európai arca hozzá. Mindezt ötéves kivitelben. Hogy a lengyel feleségével hogy keveredett össze, mármint a Tóni, az se egy semmi történet. De azt most nem írom le, túl hosszú lenne. mindenesetre azt mondta, Lengyelországot nem élvezte, túl sok vodkát isznak. 

Biztos, hogy megállja a helyét majd az ember, bár nem lesz egyszerű. Szorgalmas, kitartó, gyorsan tanul, csak hiányoznak az alapok. Még mindig nem tartom a legjobb döntésnek a cég részéről, de majd belejön a dolgokba. 

Egy utolsó gondolat, főleg, hogy bezsibbadt az agyam és nem jut semmi más eszembe, pedig annyi mindent akartam még mesélni...na szóval, csak hogy legyen némi üzenet jellege is a dolognak. Azt mondja a minap a Tóni: "Tudod, ezek a népek itt Európában, ezek maguk alatt vágják a fát. Nézd meg, negyven éves nők futkoznak egy szem gyerek nélkül. Aztán jönnek a bevándorlók, azoknál öt alatt meg se áll. Így tizenöt év múlva el lehet felejteni Európát."

Ezt csak így komment nélkül. Ásít, kiposztol, alszik. Holnap még együtt dolgozunk a Tónival, aztán jövő héten még két napot, aztán én megyek a dolgomra, a cégtől elfele. Már panaszkodott, hogy "ajjaj, itt hagysz ezzel a sok fehérnéppel". Hát, csak megoldja.

Minden jót!