Munkanélküliség és cigánsegíly

Csubidázom a gambátokat szerelmetes tázsvíreim, távesz báktáló újra a Táóriumblogott. Éldzsaváztam ma jaz önkormánzatho, vóna-e nekém némi cigánsegíly. Azé köllöt he, mer két nap múlva, na akkor életembe először, hájsz munkanéküli leszek. De jahogy illik, hogy fuvolázzon nektek a nádi szellő.

Na, a viccet félretéve, holnap és holnapután még munka, aztán megyek főállású munkanélkülinek. Ilyen pedig nem volt, mióta kikeveredtem a főiskoláról. Annak pedig van már egy ideje. Testvérek között hét éve, ha jól számolom. Tázsvírek között is. Igaz, hogy azóta voltam én minden, csak akasztott ember nem, de mindig melegvátlással jöttek a munkahelyek. Na, most nincs. Tehát ez egy új helyzet.

Eleddig a "munkanélküliség" mint olyan fogalma nem létezett számomra, márcsak azért sem, mert ez nem volt egy opció. A nagy magyar valóságban, ahol a nettó 120 körüli (és ezzel otthoni körülmények között egészen jó) tanári fizetésemből ötvenötöt elvitt a hitel, huszat az autó tankolása, megint huszat a csekkek, a maradék huszonötből meg ettünk, ittunk Kutya Úrral, vettünk új farmert a szakadt helyett, befizettük a gyorshajtási bírságot és hónap végén, ha el akartam menni egy ígéretes koncertre, már szépen kellett nézni a szülőkre, na ott nem volt lehetőség ilyesmire. 

Most kicsit más a felállás, nagyjából egálban vagyok magammal és mindenkivel, illetve a két és fél éves ausztriai meló, meg Édesapám hagyatéka révén már nem hajt ennyire a tatár. Félreértés ne essék, nem a mellemet akarom verni és nem is arról van szó, hogy nem kell belátható időn belül munkát találnom. Csak arról, hogy nem most és azonnal. És  az utóbbi időben felsejlett bennem a gondolat, hogy ha már egyszer így van, akkor minek menjek el sz*rt lapátolni, csak azért, hogy legyen munkám? Inkább várok kicsit az igazi állásra. Továbbá, ma, mint említettem az elején, beballagtam a munkaügyre és úgy fest, jogosult vagyok munkanélküli segélyre. Mármint az osztrákra. Teccikérteni. Úgyhogy nem rohanunk. 

És mindez nekem egy tök új helyzet.

És egyelőre szokom az ízét. Illetve igyekszem terveket készíteni, hogy mi hogy lesz. De, ehez kell tenni itt egy kis kitérőt.

A kitérő pedig azért szükséges, hogy megértsétek, mi a tervkészítés oka. Az ok pedig a lelkületemnek egy vetülete, ami még pont nem esik bele a vörös (nem blogolható) zónába, úgyhogy leírom. Az van, hogy ha kutya lennék, valószínűleg német juhász, vagy efféle lennék. Mert megbaculok, ha hosszú távon nincs mit csinálnom. A semmittevést nem nekem találták ki, egyszerűen nem bírom. És ha hosszú wellness-hétvégét nyernék, abból is eladnám a negyedik napot. Szóval, mindezek fényében a munkanélküliség nálam anyagi kérdésből átmegy lelkibe.

Teccikérteni, a dillema lényegit, csókulom a kiskezsit? (Bocs, nem bírok ebből kikeveredni...). Ha nincs dolgom, az a baj, ha túl sok van, az a baaaaaj. Namost. Meg kell keresnem az arany középutat. Ma volt a próbanapom. Ez azért volt, mert úgy gondoltam, hogy akármi lesz is, most már jó idő van, úgyhogy költözik a motor Sógoriába. Vasárnapra esőt mondtak. Keddre esőt mondtak. Hétfő-motorköltöztetés. Megvolt.

---Amolyan reklámszpot jellegű beszúrás:---

Egy tele tank benzin- 6000 ft.

Hűtőfolyadék a gépbe- 2500 ft.

A rendőrség fényképe a 100as táblánál 110-el-20€

Az érzés, a bécsi dugóban a két kocsisor között előrelavírozni-megfizethetetlen. 
Minden másra ott a Thorium blog.

---reklám vége---

lényeg a lényeg: Zasszony munkahelyi okokból nem tudott tegnap visszajönni, kutyát meg nem lehet motoron szállítani, így ma tökegyedül és munka nélkül voltam. És egész jól vettem az akadályt. 

1: kialudtam magam. 

2: bédzsaltam a hivátálbá. 

3: bevásároltam

4: felszereltem a főbérlőtől kiküzdött és a motornak szánt kuszlikot, (értsd: tárolóhelyiség) új zár, új lakat, kiseprés, mirosseb. 

5: feltöltöttem a motort hűtőfolyadékkal. 

6: elrendeztem ügyesbajos dolgaimat a neten. 

7: újabb kitérő. Zasszonnyal beszélegettünk korábban arról, mi lesz, ha munkanélküli leszek. Azt mondta angyalom: "Mindegy, csak ne segíts itthon!" -szerinte nem vagyok ebben elég precíz. De ilyesmibe belenyugszik az ember, nem? Na mindegy, ma elmosogattam, mert rumlit hagytam tegnapról. Lehet fel is porszívózok.

8: blogot írok. és negyed hét van. Igazából elment a nap. 

Asszem menni fog ez nekem. 

No, áldásbékesség. Tessék nekem szurkolni, aki akar. Aki meg nem, az menjen kapálni.

u.i: Cigány olvasóimnak üzenném, hogy nem megsértődni, helyén kezelni a tréfát, nem haragudni rám. Teccikérteni?