Ennek, tehát az alábbi bejegyzésnek a nagyvilágon semmi köze nem lesz semmi jelenleg aktuális dologhoz. Nem lesznek benne menekültek, holdfogyatkozás, vagy mocskos titkok aktuális mindennapjaimból. Egyszerűen azért kapjátok, mert a múltkor beugrott ez az elsőkézbőli történet és rájöttem, hogy megérne egy bejegyzést, hogy így vasárnap este legyen mivel szórakozni.
No. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Pornóapáti kies birodalma. A szülőfalum. Igen, tényleg létezik, tényleg így hívják, tényleg élnek ott emberek. Annak ellenére, hogy ez a falucska valójában a világ közepe, felületes szemlélő számára úgy tűnhet, hogy az Isten háta mögött és a pokol-elnézést-p*csája között van félúton, ahol a malac farka kurta. Se nagyobb főút, se pláza, se kormányellenes tüntetés. Egy templom, egy kocsma, négy utca, csókolom. Nem volt tehát a faluban, hej internet. De mivel modern időknek modern szelei fújdogáltak, gondolták hát a főfalubeliek, hogy legyen nekünk is világhálónk, így kerestek egy szolgáltatót.
A szolgáltatót.
Itt kezdődött minden.
Úgy a kétezres évek második feléről szól a történet, olyan 2007-8 tájékáról, hogy a tisztelt tévéhallgató közönség értse a helyzetet. Tehát a pár kilóméterrel odébb fekvő Vombathelyen már júpíszível és mikrohullámú internettel, meg szélessávval dobálták egymást az emberek kocsmai verekedéskor. És jött, jött a várva várt szolgáltató.
Mivel a mese innentől róluk szól, nem írom le a nevüket. Nem hiszem, hogy létezik még a cég, de ha igen, nem akarom, hogy bárki az itt leírásra kerülő nyers igazságot olvasva tántorodjék el tőlük. Legyen csak: a szolgáltató. Meg el is felejtettem, igazából, minekhíjják őket.
1. felvonás
Becaplat az udvarunkra egy A és egy C kategóriás kocka. (A kategóriás kocka: magas, vékony, sápadt ember, szemüvegben, rövid, korpás hajjal. C kategóriás kocka: Középtermetű, kövér, sápadt ember, szemüvegben, rövid, korpás hajjal. Van még a B, az olyan mint az A, csak hosszú zsíros hajjal.) Piszmognak, matatnak, felmennek a padlásra, kihajolnak a tetőablakon, azt mondják: nem látni a tetőről a jeladót, mert van a falu közepén egy nyárfa. Két okból lepődtem meg. 1: a falu közepén nincs nyárfa, 2: a házunk a Pinka patak lejtős oldalú völgyének erősen emelkedő oldalába épült, ergó a tetőablakból be lehet látni az egész falut, mivel az alacsonyabban fekszik a háznál. A jeladó meg "odalent" volt a faluban. Ezt szóvá tettem. Nem örültek, hej a legények, mérgükben azt mondták, menjek velük, megmutatják, hol a nyárfa. Megmutatták. (Nyírfa volt, de fene eszi, gondoltam nem biológusok...). Majd mondták, hogy kell a kéményre egy méteres vas, úgy jó lesz minden. Ennek megörültem. Mondtam, rendben, jöjjenek felszerelni, ha szereztek.
Mondták, hogy nem, szerezzek én és szereljem fel.
2. felvonás
Miután Rúzsa Sándor összevonta a szemöldökét, addig eljutottunk, hogy szerzek vasat, de a tetőre ugyan menjenek már fel ők akrobatának, ha már ők a szolgáltató. Megjöttek, most két A típusú kocka. Belenyomom kis kezükbe a vasat. Felmennek piszmognak, lejönnek, közlik, hogy a kémény pereme miatt eláll a vas, nem jó. Hegesztessek rá keresztvasat.
3. felvonás
Éjszakai szolgálatból érkeztem haza, még anno a vépi okoskolából. Azaz álmosan, nyugalomra vágyva, a lábosa mellett ülő kutya hangulatában. 8-ra ígérték az urak, hogy jönnek és megtörténik a csoda. Fél tízkor csak felhívom már őket, hogy miszösz. -Jaaa, esőben nem jövünk! Ja, hogy ezt nem tudta? Óóó...rendben, szerdán érkezünk.
Úgyhogy becsuktam az ajtót, és az esőnek nevezett enyhe ködszitálásban netszerelés helyett kiélveztem a délelőtt maradékát.
4. felvonás.
Minden reményem bennük volt, most már mindennek passzolnia kell. Megérkezik hát a két A típusú, kezükbe nyomom a dupla keresztvassal megerősített méteres acélszelvényt. Felkísérem őket a padlásra. Egyik kimászik az ablakon. Eltelik egy perc. Leszól, hogy (figyelj, dobpergés, tadam-tsss): Nincs tiplink. Tudnál adni?
Körbetúrom a garázst megfelelő méretű tipliért, majd körbefutom az utcát. Senkinek nincs. Érzem, hogy ébredezik bennem a farkasember, Mr. Hyde és Hulk. Egyszerre. De még nem szólok. Felmegyek a padlásra és kedvesen megkérem az urakat, hogy ugyan szerezzenek tiplit, mert én nem tudok.
5. felvonás.
Az 5. felvonás ugyanaz az alkalom volt, mint a 4., de mint minden mesében itt is külön fejezetet kap a tetőpont. Tehát: nincs tipli srácok, sajnálom. Meg tudjátok oldani? És akkor, a tetőn matató, altestével a padlásablakon belógó kocka fejének feltételezett irányából a következőt hallom, félhangosan:
"Ja, de hát igazából látni innen az adót!"
.
.
.
És akkor betelt a pohár, kiborult a bili, elszakadt a cérna, kifutott a tej. Elhajtottam őket a bús bocskoros nemesbe. Meséltem nekik a szolgáltatás minőségéről, a faluban épp megjelenő konkurenciáról, aki fél óra alatt zavarta le kérdés nélkül ugyanezt a történetet, a duplán hegesztett keresztvasú fémdarab különböző felhasználási módjairól, a világpiaci helyzetről és édesanyjukról.
És egyikük megsértődött. Emiatt azóta is rosszul alszom. A másikuk viszont vette a lapot, megértette a helyzetet és elmesélte, hogy ők igazából informatikusok és nem szerelők. Kicsit nyugodtabb hangon feltettem neki még pár kérdést a cégük vezetőségének működéséről, illetve, hogy szerinte helyén van-e ez így. Végülis dűlőre tudtunk jutni.
Lett net, két hét és négyszeri nekifutás után, a kétezres évek második felében.
Esőben, ködben, illetve hóban, valamint szélben nem üzemelt, de lett, akárki meglássa.
Igen, így kell ezt, mindenki így csinálja.
Szerintem.
Azóta szolgáltatót váltottunk. Gyakorlatilag azonnal, amint lett másik. De ezt a mesét itt most megörökítettem nektek, okulásotokra és hogy jól teljen a vasárnap este.
Ha már egyszer beugrott.
Jó éjszakát, gyerekek, aludjatok jól, álmodjatok szépeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése