Góbekbazmeg, avagy migréns

A blog alcímében ott figyel sorban, betűvel, hogy po-li-ti-ka-men-tes. Ez most, ez a bejegyzés ezért határeset lesz, mert kérdéses persze, hogy mi mennyire számít politikának. Túlzásokba nem esünk, nem teszünk ki képet a Viktorról, meg ilyenek. Nade. Lévén hogy a hétvégi randalírozás helyett őszi nátha által székbe és ágyba lettem szegezve, nekiugrok annak a témának, aminek eddig nem akartam és az ötezer eddig íródott cikk és bejegyzés után előjövök a farbával és írok egy ötezeregyediket a migránsok dógárul.

Szóval, a blog többek közt azért politikamentes, mert eddig azt hittem, hogy nekem nincs politikai beállítottságom. (Meg mert a politika dögunalmas.) Aztán a minap rájöttem, hogy van ám, csak nem passzol bele egyetlen, a köznyelvben használatos politikai skatulyába se. Én kérem, ha nevet akarunk adni neki, jobbliberális vagyok. Huhú, ezt még a hibajavító is aláhúzta.

Azaz, hiszek a család, a hagyományok és a nemzet erejében és létjogosultságában, de nem hiszek a genetikai alapú megkülönböztetésben. Tegyél bele egy néger csecsemőt egy amerikai fehér családba és húszévesen hamburgert fog enni, egyetemre akar járni és elfelejti, hogyan kell gazellára vadászni. Hiszek továbbá abban, hogy mindenkinek jár egy esély, amennyiben azonban nem hajlandó élni ezzel az eséllyel, akkor menjen kukutyinba zabot hegyezni.

Kifejezetten frászt kapok az elvakult liberálisoktól, akiknek mostanra kialakult egy tábora, amely a jóság és humánusság álcája alatt konkrétan kirkeszt és lef*szk*l*poz mindenkit, aki kicsit is máshogy mer gondolkodni mint ők. Amivel vissza is kanyarodtunk a másik véglethez, a radikalizmushoz, ami ugyancsak nem oké.

A migránskérdés meg pont egy ilyen téma, se hús, se hal. A fent leírt beállítottságommal összefüggésben facebook-ismerőseim között elég vegyesen van mindenféle emberke és néha szórakoztató, néha bosszantó egymás alatt látni négyszer ugyanazt a kiposztolt cikket, "ébresztő", "a saját sírunkat ássuk", "hol marad az emberség?" és "végre" kommentekkel.

Szóval, a migránsok. Következetesen migránsoknak fogom hívni őket, mert nagyon sokan (és ha létezne szemösszeráncoló szmájli, most az lenne itt) keverik a menekült és a bevándorló fogalmakat. Bevándorló én vagyok, pl. Albérletben lakom Brunn am Gebirgeben, hajnalban felkelek, megsétáltatom a kutyát, németül köszönök a szomszédnak, bemegyek a munkahelyemre, megiszom az euróért vett kávét, az ebédszünetben svábul karattyolok a kollégákkal és a fizetésemből  az osztrák államnak adózok, majd hétvégén hazajövök Magyarföldre és ugyanolyan jól érzem magam és mindenki örül nekem. A menekült az, aki valamely okból elMENEKÜL-benne van a szóban- a hazájából.

Tehát, hogy a közelkeleti válság miatt szerteszaladnak a népek-ez érthető számomra. Ami azonban az unió jelenlegi hozzáállása, az nagyon nem oké. Jelenleg nem ott tartunk, hogy migránsokatt fogadunk be a saját játékszabályaink szerint, hanem ott tartunk, hogy migránsok jönnek be, a saját játékszabályaik szerint. Korlátlan mennyiségű embertömeg árad Görögországon, Szerbián, majd Magyarországon át a kontinens belsejébe, érzésem szerint különösebb kontroll nélkül. A határ, határrendészet, idegenrendészet és illegális határátlépő fogalmak pedig számomra itt értelmüket vesztik, mert mi gyakorlatilag kiszolgálószemélyzetet játszunk. Ha a migráns nem akar regisztrálva lenni, akkor nem regisztrálódik. Ha felháborodik az ellátás minőségén (??), akkor mindent megteszünk, hogy jobb ellátást kapjon. Ha eldobálja az állam pénzén neki vásárolt adományt, akkor Magyarországot szétszapulja a külföldi sajtó. És ez nekem nem oké. Egy migráns, azaz illegális határátlépő menekült-ha még hiszünk a törvénykönyvekben- egy szabálysértést elkövetve érkezik az országba. Értsd: hivatalosan nem SZABADNA itt lennie. És érdekes módon, ez valahogy nem sokakat érdekel, sem a befogadó, sem a befogadott oldalról. Nekik ez valahogy, úgy fest, jár. 

De miért is?

És mint mondtam, hogy menekülnek, azt megértem, nem akarják szétlövetni magukat. Aztán áradnak be a szerb határon, Sógoriában meg ömlik a rádióból meg az újságokból Magyarország nyílt és kevésbbé nyílt szidalma, hogy hogy bánunk mi ezekkel a szerencsétlenekkel. Múltkoronban, miután néhány osztrák fácsismerős már teljesen kiakasztott, megjelent egy cikk a német médiában,

amitől reméltem, hogy egy kicsit elgondolkodnak az ordibálók. A helyzet ugyanis az, hogy a térképen betöltött helyünk miatt most mi kaptuk az első pofont, de legyünk őszinték, egyik EU-s országnak sincs se terve, se felkészültsége erre a helyzetre. Ment a pökködés sógoréktól, mikor a keletiből megindult az áradat feléjük, hogy mennyien vannak ott, milyen állapotok uralkodnak a pályaudvaron és mennyire nem tudjuk kezelni őket. Engedtessék meg, hogy különösebb kommentár nélkül belinkeljek ide egy képet, ami pár nappal később a bécsi Westbahnhofon készült:

Szóval, számomra valahogy olyan óvodáslárma szintjére süllyedt az egész. Ja, el ne felejtsem. Félreértés ne essék, Viktort igenis egy pszihopatának tartom. De a csillámunikornison lovagló Merkel kancellárasszony, aki kígyót-békát köpködött Szittyaföldre, mikor bejelentettük, hogy holnaptól határzár, majd tegnap este közölte, hogy na jó, igazából náluk is, hát az ilyen egyen cukrozott sauerkrautot. 

Visszatérve a migránsokra. Még egy évekkel korábbi hullámból megismerkedtem párral. Ők kaukázusi menekültek voltak, csecsenek, cserkiszek, meg effélék. Dumálgattam velük a miértekről és hogyanokról és megértem őket, hogy menni akartak. Vagy ott van R., a szerbiai magyar srác, aki azért menekült, mert magyar gyerekként nem akarta a szerbekért agyonlövetni magát. És a mostaniakat is megértem. Mondjuk a kilencven százalékukat, mert egyre többet hangoztatják, hogy azért van velük olyan is, aki azért szalad, mert vaj van a füle mögött.
 Szóval a többségnél érthető.

De a viselkedésük nem a menedékjogért könyörgő kitaszítotté, hanem a nagypofájú turistáé. Mintha nem ajándékba kapnának minden percet, amit itt tölthetnek. Hiszen nekik ez jár. És ez sem oké.

És akkor góbekbazdmeg, eldurran a magyar rendőr agya. Persze eldurran. Ő sem evett négy napja és pont tele van a pupja az erőszakos értetlen emberekkel. 

Azt hiszem emberek, humánusnak lenni nem feltétlen azt kell jelentse, hogy odatartjuk a seggünket mindenkinek. Az igazi gyengédség csak a mögötte rejlő erőből tud fakadni. És ez az erő nagyon, de nagyon hiányzik. Nem keresek bűnösöket és hibásokat, mert valahol mindenki az, a politikus ugyanúgy mint a rendőr, meg a bevándorló. De valamit lépni kell és gyorsan. És ha valaki lép, akkor nem feltétlen lehúzni és szétkritizálni kell, hanem átgondolni, hogy igaza van-e és mennyire. 

És mindezt gyorsan.

Mert mondhatnám, hogy aggodalomra semmi ok, de aggódom rajta, hogy de. 

Itt emberek, egy erőskezű és korrekt fellépőre volna szükség, aki nyuszisímogató hozzáállás nélkül, de emberségesen rendet tesz ebben a káoszban. Nem is kell, hogy legyen kifejezett politikai hozzáállása. Inkább ne is legyen.

De remélem nem várat magára sokáig.  

Ámen.

(Vagy Allahu Akbar.)