Heimwärts

Szakítok a megszokással és elmagyarázom a bejegyzés címét és miértjét. "Heimwärts", német nyelvű kifejezés, két szótag, hangsúly elől. Jelentése:  "hazafelé". Az okosság végére belinkelem nektek az azonos című zenemuzsikát az Equilibrium nevű trubadúrcsoporttól, lehet hallgatni, olvasás közben.

Bruttó öt és fél év Sógor lét után úgy döntöttem:

Hazamegyek a p*cs*ba.

Eddie Mendoza műve

És hogy miért? A válasz egyszerű: miért ne? Sokszor kaptam a kérdést: jobb "kint"? Hát...jobb...is. Meg nem is. Mindennek két oldala van, kivéve a dobókockát. A gondolatmag tavaly került a fejembe. Ismerem ezeket a gondolatmagokat, befészkelik magukat ötlet és vágy szinten az agy két tekervénye közt, ott pihennek, nézegetnek, majd gyökeret vernek, kicsíráznak, levelet hajtanak és virágot bontanak. És mióta játszadozom a gondolattal, azóta a fejemen kívül lévő világ (értsd: barátokismerősökhaverokszponzorok) többször visszakérdezett: miért? Hát miért, fújd fel...

hiányzik a magyar levegő.

Legalábbis így szoktam leegyszerűsíteni. Mármint a választ. Mégse mondhatom el minden utcai összefutásnál, amit itt leírok, sorban, betűvel. 

Szóval a levegő. Igen, kezd hiányozni a magyar mentalitás. Eleinte ez nem így volt, még direktben tetszett is, hogy kevesebb baz*meget és több grüszgottot hallok. Illetve hozzátenném azt is, hogy azért az osztrák, ha nem is a mi kutyánk kölyke, de mindenképp a szomszéd alomból való. Kinézetre hasonló, kultúrára hasonló, észjárásra is nagyvonalakban, még a humorunk is hasonló. Vannak azonban az apróságok. Amik hiányoznak otthonról. És ez pont az előbb említett b*zmegjózsi effektus. Hogy igen, mi azt mondjuk, amit gondolunk és nem mondjuk, amit nem gondolunk. Ez persze emberfüggő, abszolút, de a trend-úgy gondolom-megfigyelhető, hogy az emberek Európában nyugat felé haladva egyre felszínesebbé válnak, ami az érzések kimutatása-kontra valódi érzések témáját illeti. Mondom ezt úgy, hogy jártam nagyon-nyugat Európában is. Ott extrém. De kicsit sógoréknál is megvan már. 

Aztán ott van a mindenhol jó, de a legolcsóbb otthon effektus. Mert ha elmondtam valakinek, magyar pénzre lefordítva, hogy mennyit kerestem az előző munkahelyemen, az így be szokott pisilni. Csak ugye két dolgot ne felejtsünk el. 

Az első a külső tényező. Nem,Ausztria nem drága, ez egy tévhit. Az étel, az ital, a ruházat, a benzin ugyanannyiba, legfeljebb egy lehellettel többe kerül mint otthon. Ausztria néhány dologban drága: így a lakhatás és a szolgáltatások. Hogy vizualizáljam a dolgot: jelenleg annyit fizetünk Bécsben egyetlen szobáért Kutya Úrral kettesben, amennyiért otthon egy komplett családi házat kapnánk, három szobával, udvarral, jakuzzival és maláj k.....kanárival na, vagy gondolj,amire akarsz. (Tegyem hozzá, Kutya Úrral úgy egyeztünk ki, hogy neki nem kell belefizetnie, cserébe őrködik.)

A másik a belső tényező: Hülye vagyok a pénzhez. De nagyon. Nekem mindig annyi és pont annyi pénzem volt, amennyi épp kellett. Se több, se kevesebb. És most úgy érzem, hogy el kell kezdenem némi tartalékot képeznem. 

Aztán a körülmények. Tavaly óta sok minden változott. Mivel ilyen vándor mesemondó módon élek, ez gondolom, nem meglepő. Szóval igen, ez is benne van, hogy úgy fenntartani egy szobát Bécsben, hogy annyiba kerül, mint a fent leírtakban, továbbá annak tudatában, hogy épp hivatalos hippi vagyok, kicsit...hááát...úrimulatság. Meg ugye, hogy félreértés ne essék, ezután a (bruttó) öt és fél év után nem akarok én Orbanisztánban dolgozni nettó kilencvené'. Ellenben még mindig öt percre lakom a határtól. Szóval, ha már magyarul-elítélendő módon- káromkodtam a bejegyzésben, megteszem-még elítélendőbb módon-londonul is:

F*ck the system.

Kihozom a helyzetből, amit kell. Úgy én. Nem tudom, hogy a hazaút végleges lesz-e és nem is állítom ezt....se az ellenkezőjét...az szinte biztos, hogy Sógoriával így vagy úgy, de kapcsolatban maradok. Mindenesetre jövő hónaptól Vargária kies mezei jelentik újra a lakhelyemet. A többi meg kiderül. Illetve kiderítjük.

Tudod, amerre a szél fúj...;)

Ja, a zene.