Gruppendynamit

Biza, a gruppenről lesz szó. Egyébként tegnap egy feminista kiállításon voltam.

Mindkét mondat igaz, habár szenzáció- és lájkvadász, mert tudom, hogy ha kirakom a bejegyzést fészbukra, akkor ezt a kettőt fogja feldobni a címképhez. Háh. A gruppen igazából azért, mert nem tudtam bemagyarítani ezt a szójátékot. A kifejezés szimplán csoportot jelent amúgy és németül, csak a szocreál időkben a keletnémet günterspriccen jellegű bajuszpornó hazánkba szivárgása hozta magával a "másik" jelentését. A dynamik szót meg kitaláljátok magatok is, meg innentől a dolog értelmét is. 

Bizony, a héten elkezdődött az ehelyt már említésre került fejtágítás, igényesen. Most már elárulom mi ez: bizniszmenedzsment, avagy businessmanagement, ki hogy szeretné írni vagy olvasni. Tudom, ez elsőre meglepő, mivel eddig pont annyi közöm volt az ilyen dolgokhoz, mint zabkásának a fluxuskondenzátorhoz, de most ez van, tessék elfogadni, nekem okaim vannak, nektek meg tényeitek. 

És most mesélek kicsit a csoportomról.

(Ja, a feminista kiállítás is igaz, de az egy külön történet. Mielőtt teljesen kiábrándultok belőlem, maradjunk annyiban, hogy nem oda indultam. )

  

Szóval a BM4, azaz a 4-es számú bizniszmenedzsment csoport. Legyünk professzionálisak, beszéljünk számokban és mutassunk statisztikákat. Tehát: 15 fő, ebből 4 férfi és 11 nő. 6 osztrák-osztrák, 7 betelepült "wannabe"-osztrák és 2 osztrák, aki úgy az, hogy anyuka meg apuka még nem volt az. Az életkor 25 és 50 között mozog. 13 europid, 1 negrid, meg 1 határeset, mert most meg nem mondom visszakézből, hogy a szírek melyik nagyrasszba tartoznak. 5 fő természettudományos, 3 műszaki, 3 kulturális és 4 gazdasági területről érkezett.  2 dolog közös: mindenki diplomás és mindenki munkakereső. 

Namost.

Fogd meg ezt az emberkatyvaszt, öntsd bele egy tanterembe, ülj le a sarokba, ahonnan belátsz mindent és várj.

.

.

.

Szóval. A második napon újabb statisztikával bővítettem az esettanulmányt. Körülbelül 80% azért van itt, amiért én, mert keresi az útját és kapóra jött neki ez a lehetőség, ehhez mérten bizonyos keretek között igyekszik kihozni a makszimumot a helyzetből. A maradék 20%-ra sajnos a szakirodalomban nem találtam pontos definíciót, ezért a mindennapi gyakorlatban alkalmazott terminus technikust építem be ide: ők a hágatlan fapi**ák, akiknek semmi nem jó. Ha becsukjuk az ablakot meleg van, ha kinyitjuk nem hallanak, ha becsukjuk az ablakot és bekapcsoljuk a légkondit fáznak, ha kinyitjuk az ablakot és bekapcsoljuk a légkondit akkor éheznek az afrikai gyerekek. Ezt megfűszerezve az ezen 20%-on belüli 1 fővel, aki szerintem enyhe bipoláris depresszióban szenved és ezt alkalomszerű dühkitörésekkel adja a világ tudtára.Yarr!

A csoportdinamikának saját tudománya vannak, ennek tessék utánaolvasni, ha valakit érdekel bővebben. Ez itt (klikk) például egy viszonylag könnyen emészthető és jól áttekinthető tanulmány a témáról. Nos, mi túl vagyunk a "forming", azaz az "alakulás" fázisán, most valahol a "storming", avagy "viharzás" (ellentétek felszínre kerülése, szerepekért való versengés) fázisban vagyunk, azt hiszem annak is a lecsengő ágában. És úgy fest, fog ez működni, ez a banda, nagyjából mindenki megtalálta a helyét, akinek kell, az kinyitja a száját, akinek nem kell, az befogja. Ami jó dolog, mert elő szokott ez fordulni fordítva is, csak az nem jó dolog. Szóval, az első hét tapasztalatai alapján a csoportunk, ha kisebb döccenőkkel is, de köszöni, az átvitt értelmű és a tényleges sokszínűsége ellenére is: rendben lesz. Igen, még a hágatlanok, meg a stikkes is.

Hogy meséljek a tanfolyamról? Nem. Mert még nem tudok túl sokat. Az első hét amolyan hozd ide-vidd innen jellegű volt, több bürokrácia és bemutatkozás mint tényleges oktatás. Azonban, ha már csoportdinamika, mesélek egy történet, mert tegnap konkrétan volt egy biliborulás. Ez meg vért és tintát kíván.

 Mikro-projektmenedzsment. Ez a tárgy nagyon leegyszerűsítve arról szól, hogy hogyan tudsz egyszerre palacsintát sütni, borsólevest főzni és káposztát dinsztelni úgy, hogy egyik sem ég oda és közben még egy sörre is van időd. Na. Bejön az okító, a Nájsz asszony. Hívjuk most így. Jó félórás késéssel, de ugyammánmiaz. Bemutatkozik, majd mesél magáról egy szűk húsz percet. Hogy ő ki és mi és kit ismer és ki ismeri őt. Ha nem lenne randa, mint a világháború és nem lenne nagyon feltűnően leszbikus, még azt is elhitetné velünk, hogy ő volt a tavalyi miss Sógoria. De alapból még nem unszimpatikus. Aztán a délelőttöt annak rendje-módja szerint elcseszi, valami huszadrangú, "mutatkozzunk be" jellegű marhaságra. Közben hol itt tesz egy karcos megjegyzést, hol ott sért meg egy embert. Egy időben sokat vitatkoztam egy ismerőssel arról, hogy mennyire sztereotíp is valójában az emberfia, illetve mennyire kategorizál. Nos, akármire is jutottunk akkoriban, őt bizony visszakézből raktam bele egy dobozba, mint a későbbiek bebizonyítják, nem teljesen okafogyottan. Van az a fajta enyhét megcsömörlött és kisebbségi komplexusos nőtípus, aki a fent említett két dolgot agresszióval és kihaénnemkedéssel próbálja ellensúlyozni, ami egyébként méginkább kilendíti az esztétikus nő és az elfogadható ember képéből. Megvan? Ugye, meg. Na. Ő az. De hát oké, a délelőtt eltelik, aztán szünet, kellemesen megebédlek, kifekszem egy félórára a dunapartra emészteni, bámulni a hattyúkat meg a heidiket, aztán csatt vissza tanterem. És jön a tényleges tananyag. Az igazi bajok itt kezdődnek, mert egyfelől Nájsz asszony a délelőtt elcseszett időt rohamtempóval igyekszik behozni, másfelől elég gyorsan kiderül, hogy egy kókler, de a nagyobb fajtából. Félreértés ne essék, szaktudás, az van. Igaz, nem annyi, mint amennyit kiabál róla, de van. Ellenben oktatóként és előadóként a szakmai kompetenciái a nullához konvergálnak, alulról, mínuszban. Előtte nap prezentációtechnikát tanultunk, egy tényleg nagyon jó előadótól. A projektmenedzsment alatt fejben röhögve sorolom fel az említett prezielőadáson elhangzott pontokat, azzal a gondolattal, hogy na, a frau Nájsz egy iskolapélda lenne arra, hogy hogyan NE csináljuk. Ezt negyedóráig bírjuk, mikoris az egyik hágatlanban elbődül a borjú és leközli Nájsz aszonnyal, hogy ez így bizony nem lesz jó, mert egy kukkot sem értünk. Nájsz asszony kezdi felfújni magát. Eljátszom a gyújtózsinórt és rákontrázok, hogy tessék mán megérteni a pozitív kritikát, de nincs struktúra a mondandójában és így nem leszünk okosabbak. Talál, süllyed, frau Nájsz professzionális oktatóként kezeli a helyzetet, kifakad, elkezd vagdalkozni és nem túl burkolt virágnyelven közli, hogy azért nem értjük, mert hülyék vagyunk. 

Értem én.

Szünetet rendel el. 

Figyelj, csoportdinamika: a szünetben két hágatlan, az informatikus, a csoport szócsöve, a szír menekült, a szőke olasz és jómagam elcsattogunk a vezetőséghez és megbeszéljük a herr direktorral, hogy itt bizony rendnek kő lenni, mert ez így nem állapot. Érvek elfogadva, rendtétel megkezdődik, imára térnek az ateisták és az univerzum egyensúlya kezd helyreállni

Minden dolognak a világon van haszna. 

Ennek is.

És amúgy, csak sztorizhatnékom volt. Ha ki is domborítottam a furcsaságokat és érdekességeket, azt kell mondjam, jól érzem ott magam. 

A végén még haszna is lehet.

Mint mindennek.

Jó éjszakát, jó hétvégét, vigyázzatok a markolábbal és a feministákkal. Aki pedig eljutott idáig, az kap egy csokit, hogy most nem a pornhubon keresgél. 

Ügyes.