Azon államellenes elemek, akik a dicső szocializmus építése helyett idejüket sötétben bújkáló, rémhírt terjesztő ellenforradalmár módjára rendszeresen azzal töltik, hogy ide járjanak blogot olvasni, már tudják, hogy a fenköltebb témák, mint a társadalomkritika, életvitel, kettlebell és a személyes történetek melett úgy átlag félévente egyszer teleszellentem az étert egy filmes blogbejegyzéssel. Tekintve, hogy a mai napi penzumomat már elvégeztem, azon terveimet pedig, hogy motorra pattanok és beröfögök Vombathelyre szigetelőszalagot vásárolni és meginni egy kávét, meghiúsította a Sógoria felől erősen közelítő nyári vihar, nos, ennek pont most jött el az ideje.
Alien-Covenant
"Anyu, anyu, él olyan állat, aminek a szájából kijön egy másik száj és megeszi az ember agyát? Igen kisfiam, élien."
Ridliék Szkottjának legújabb szösszenetétől tartottam kicsit. Mégpedig azért, mert nagyétvágyú horror-és scifizabálóként igencsak szeretem az Alien-sorozatot. Aztán már kezdtem kicsit szkeptikus lenni. Az Alien 4 nem igazán ragadt meg a fejemben, a Prometheus pedig látványos és élvezhető film volt, de tele logikai bukfencekkel, amiket meg-nem tehetek róla-nehezen emésztek meg. Tudom, az ilyen típusú filmeknek nem szabad úgy nekiállni, hogy az ember értelmet és összefüggést keres bennük, egyszerűen csak hátra kell dőlni és élvezni, mint parasztgyerek a rezesbandát, de hát nem így vagyok összerakva-ez van no. Na mondom, ha ezt most elrontják nekem, akkor szerződést bontok.
És nem rontották el! Sőt, helyrebillentette a történeti elemeket. Hogy ezt eleve így tervezték, vagy csak rájöttek, hogy nem ártana-nem tudom, de sikerült. Mindemellett a film a parasztgyerek kontra rezesbanda allegória szempontjából is teljesen ehető. Talán egy negatívumot tudnék mondani, ezt meg a túlképzettségem teszi. A nem túl gyakori kombinációnak számító biológiatanár és kommunikáció szakos bölcsész képzésem erős csuklásba kezd az olyan jeleneteknél, mikor egy vadidegen bolygón lévő ismeretlen folyadékra (jóvammá, vízleszaz) leszálló űrsiklóból a népek csoszaj-kopaj nélkül egy szál katonai gyakorlóban ugrálnak ki zsilipelés és egyéb felesleges dolgok nélkül, (mithaggyámmá alevegővel megavírusokkal), hogy aztán az első élőlény, amibe belefutnak, egy óriásbúza legyen (vátelszfákörsz). Ezt leszámítva elégedetten dobtam ki a popkornoszacskót a film végén. A robot zseniális volt, a film abszolút élvezhető, a saját kategóriájában igazán rendben.
Tessék elmenni rá, a moziba bele.
Wonder Woman
A Marvel és/vagy DC-filmeknek van egy sajátságos dinamikája. Ez a következőképp fest: Van egy ember. (Esetenként több.) Többnyire férfi vagy nő. Többnyire jóképű, vagy szép. Vagy nem akar szuperhős lenni, vagy a környezete nem akarja, hogy szuperhős legyen. Szuperhős lesz. Félúton segítőjéül szegődik egy férfi vagy nő, aki jóképű vagy szép. Összejönnek. Mindeközben a világot agyonfenegeti egy antiszuperhős, többnyire egy férfi vagy nő, többnyire se nem jóindulatú, se nem barátságos. Az újonnan lett szuperhős ráébredve erejére felveszi a harcot az antiszuperhőssel. Legyőzi az antiszuperhőst. Mindenki boldog. Függöny le. Jeeee.
Ez tíz esetből kilenc és félszer így van Marveléknél és/ vagy DC-éknél. Mivel már legalább kilenc és fél Marvel és/vagy DC -filmet láttam az elmúlt pár évben, gyanítottam, hogy ez most is így lesz.
Most is így lett.
A Csodacsibe a DC-éktől elvárt két és félórás látványos, kellemes kikapcsit nyújtotta, mélyebb hagyott nyomok nélkül, tökéletesen illeszkedve a DC-univerzum futószalagjára.
Személyes sztori: Valamikor tavasszal gurulunk a holland autópályán, nekem némileg lóg az orrom a kormányra a vezetéstől meg a kölni dóm tornyának utóhatásától. Festő horkol a hátsó ülésen. Egyszercsak megébred, elkezd göcögni, aztán azt mondja: "Tudtátok, hogy a hollandoknak van saját szuperhőse? A Van der Vumen!"
Na erről ennyit.
Dunkirk
Megint a "vittek rá" kategóriájú film. Jóanyám méghozzá, nevemnapja alkalmából. Tekintve, hogy ő fáradságot nem ismerve előzetesben elolvassa a kritikákat, néha érdemes hallgatni rá. Ballábas napom volt és már majdnem lemondtam az egészet, de kár lett volna. Zseniális film.
A Dunkirk a beangolosított nevű dunkerque-i csata eseményeit dolgozza fel. A II. világháborúban a német erők a Fraciahon északi részén fekvő Dunkerque mellett több mint 350000 szövetséges, főleg angol és francia katonát szorítottak be a frontvonal és a La Manche csatorna közé. A katonák halálra voltak ítélve, azonban nagy részüket sikeresen átmenekítették a cstorna túloldalára, a brit haditengerészet és az angol polgárok összefogásával, hadihajókon és a civilek lélekvesztőin, a német légierő bombázása közepette. Ennek a jelentős hadtörténeti eseménynek a napjait dolgozza fel Christopher Nolan filmje, Hans Zimmer zenéjével fűszerezve. A beállítások, a képek, a karakterek, a három különböző ember szemszögéből induló és egy helyen összefutó történet, minden úgy lett eltalálva, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Külön élmény volt számomra a film politikai semlegessége. Mint tudjuk, a történelmet a győztesek írják, a II. VH győztesei többek közt Ámerikában laknak, Hollywoodban pedig közülük is kifejezetten sokan szeretik a maceszt, szóval a világháborús filmekben általában angyalszárnyakon és glóriával a fejük felett közlekednek a szövetséges erők és hasított patán, az ördögszarvakat épp csak elrejtő sisakban mindenki más, főleg a németek. No, itt ez is kimaradt. Bár lehet csak azért, mert a film végéig nem találkoztunk közvetlenül német katonával, mindenesetre nekem ez így ebben a formában nagy plusz volt.
Nolan bácsi, gratula.
Érdemes megnézni.
Tékasztorik
Igen, filmet csináltak egy blogból. Mégpedig Bihari Viktória, "Viku" Tékasztorik című blogjából. Hallhattatok a hölgyről és a blogjáról is, mivel az egyik legismertebb kishazánkban. Néha-néha beleolvasgattam és mindig jókat derültem vagy gondolkodtam rajta, bár el kell mondjam, némi fenntartással viseltetek bloggertársam művei iránt, mivel több "elsőkézbőli" sztorija már évekkel korábban szembejött- teljesen más forrásból. Ezt leszámítva: respekt. Ami a filmet illeti: átadta az életérzést, főleg, hogy Vikut Viku alakította, azaz a bloggernőt a bloggernő játszotta. Történetét tekintve a film egy amolyan lazalimonádé lávsztori. Ezzel, mármint a történettel nem voltam teljesen kibékülve, de ez független a film minőségétől, csak az ilyen beleszeretek "a" pasiba miközben "b" hajt rám aztán ha "a"nak nem kellek összejövök "b"vel jellegű dolgokról nekem mindig a ló meg a szamár jutnak eszembe. Mindenesetre, kellemesen végigröhögtük a filmet.
(Volt benne egy pornóapátis poén is. Ejnye.) A színészi alakítás helyén volt, Csuja Imre nagyon eltaláta Fater karakterét és Viku is jól megállta a helyét első filmszínészi szerepében.
Összességében: olyan mint egy magyaros halászlé:igazi hungarikum, csípős, élvezhető, jó.
Átjött.
Arthur király-a kard legendája
Az emberfia két főbenjáró bűnt tud elkövetni, mielőtt moziba menne. Az egyik a jókai bableves. Ennek nem kell magyaráznom a miértjét, ugye? A másik, ha gőze nincs, mire ül be, viszont elképzel magának valamit. Én az utóbbit követtem el. Ez abból fakadt, hogy nagy rajongója vagyok Bernard Cornwell történész és író műveinek. Az úriember első szakmájából kifolyólag történelmi regényeket és novellákat ír és történészi pontosságával dolgozza fel az eseményeket, kiszínezve a saját igencsak kellemes írói szájíze szerint. Innentől az ő Excalibur trilógiájából indultam ki, ahol szakállas, foghíjjas harcosok feszülnek egymásnak a pajzsfalban a vér-és ürülékszagú csatamezőn, füstös csarnokokban ülik meg a kelta ünnepeket és a druidák is használnak némi szemfényvesztést a varázslatok kiegészítésére. Beajánlotta egy ismerős a filmet, hogy nekem való lenne, hurrá, mondom, végre csináltak egy korhű történelmi mozit, kibányászva a legendák valóságmagját, lesz itt minden mi szem szájnak ingere és...
És ehhez képest kaptam egy jó erős fantasyt.
Amivel semmi baj, imádom a fantasyt, csak nem erre készültem.
Viszont, elvonatkoztatva az előítéleteimtől, annak, mondjuk, rendben volt. Nem mondom, hogy egy életre megjegyzem, de rendben volt. Klasszikus magas költségvetésű hollywoodi csoda, szép emberekkel, nagy nevekkel, (még David Beckham is befigyelt egy pillanatra), akcióval, mesével, tündérekkel, szörnyekkel. Ha nem az Oberwarti sógor moziban sikerült volna magamévá tennem, 9 eurós helyáron és a magamnak és kíséretemnek majdnem ugyanennyibe kerülő popkornért cserébe, azt mondanám, megérte.
Ghost in the shell
Az idei évnek ez volt az egyik nagy "várósa". Sokáig nem voltam hajlandó animéket nézni. Elve mert Japánból jön. A japán kultúrával meg olyanformán vagyok, mint a katasztrófafotókkal, hogy érdekes, de azért ott nem lennék. Aztán valahogy csak becsempészte magát a műfaj az életembe. Sőt, majdem megszerettem. (Na jó, egy kicsit igen.) Az egyik első mű, ami segített ebben, az a film alapjául szolgáló, azonos című anime volt. (A "Szellem a palackban" magyar cím kifejezetten nem tetszik, ezért használom következetesen az angolt.) Innentől hasonló érzésekkel ültem be a filmre, mint az Alien esetén, azaz hogy jajbakker, mileszitt. Eeeeneroncsák.
Hát nem rontották. Sőt.
A film meglepően jól visszaadta az anime-hogy egy szép ősmagyar szóval éljek- fílingjét, sőt, annak ellenére, vagy pont azért, mert ittott komplett képsorokat átvettek belőle, helyenként talán rá is tett egy lapáttal. Nehéz megmondani, milyen lett volna úgy megnézni, hogy nem látom sok évvel ezelőtt az alapját képező animét. Így kétszer is nekimentem a moziban, ami nálam már a csillagos ötös jele. Másodjára Festővel sikerült abszolválnunk és némi morgás is kerekedett az előttünk ülő sihederhaddal, akik feltűnően nem látták az eredetit.
Szóval kíváncsi lennék, hogy előélet nélkül milyen lenne, de ezt nem tudom megítélni.
Így hatalmas élmény volt.
És Scarlett Johannson is bebizonyította, hogy nem csak Lucynak jó. És csak azért nem veszem feleségül, mert már foglalt.
No, kedves rádiónéző gyerekek. Tudjátok, már csak egy dolog van hátra. Hogy elmagyarázzam a bejegyzés címét. Bár pont teljesen más témával összefüggésben, de egyszer már kihőbölögtem magam a blogon az akkor még csak "kámingszún" fázisban lévő Setét Torony film, illetve a trélere miatt.
Na, most kijött. Mármint a film. Összeszorítom a fogam és minden jobb belátásom ellenére, pontosabban pont azért, elmegyek rá vasárnap.
Íííííí.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése