Tulajdonkép

Kedves gyerekek, tegye fel a kezét, aki arról álmodik, hogy lesz egyszer egy családi háza, hat szobával, nagy udvarral, garázzsal, szerelőműhellyel és békésen bóklászó böszme bocikkal az udvar végében? 

Jó, kezet le.

Most tegye fel az, aki ezt önerőből meg tudja valósítani! 

Ejnye no.

Pedig jó érzés ám kakasnak lenni a saját szemétdombunkon, hajjaj...

Csakhogy, ez egy csakhogy bejegyzés.

Ezt a csakhogy bejegyzést, ha már egyszer nekiálltunk, osszuk három részre, mint albán pék a bureket. Mert három a magyar igazság, meg  így könnyebb lesz összefogdosni azt a sok kis furcsa teremtményt, ami az agyamban szaladgál jobbrabalra, ha valami struktúrát adunk nekik...

Egy

Egyszer nekiálltam már ennek a témának, (klikk) csak a blog ebből a szempontból egy komisz jószág, mert néha nekiáll az emberfia írni valamit, aztán másvalami lesz belőle. Mintha a blog írná az emberfiát, nem fordítva. Azért jóban vagyunk ám. Másfelől, a téma, azaz a magántulajdon, azon belül is az ingatlan, előkeveredett a napokban egy kávé és egy almafröccs között és azt találtam mondani a másik kávét és almafröccsöt szürcsölő embernek, hogy hát ezt most elmondom neked, mármint a véleményem, aztán egyszer lehet le is írom, ha úgy lesz. Most úgy van. Továbbá ez most a véleménynek az egyfelé domborodása lesz, nyilván vannak érvek a homorú oldalon is. 

Lehet valaki azt is megírja egyszer.

Kettő

Magántulajdon, lakás, családi ház. Ez egy viszonylag általános (élet)célja Agyarországon a mi generációnknak. Úgy tűnik, egyre több olyan ráérős honpolgár is olvassa a blogot, aki nem ismer személyesen, aminek amúgy örülök, de az ő kedvükért az emígyen vizes felmosórongyként odavetett "mi generációnk" kategóriát pontosítanom kell: kicsivel múltam tizennyolc. (Tizenhat évvel.) 

Namost. 

A kávé és az almafröccs között a következőre jöttem rá. Tekintve, hogy a viselkedésmintáink illetve ezáltal az életvitelünk jelentős részét a szüleinktől tanuljuk, valószínűleg ezt is, mármint hogy a saját kecó, fiam, az köll, mer anélkül lehuggyoznak a kutyák. 
Igen, két gy-vel.

És itt kérem, van egy böszmenagy bökkenő.

Mégpedig az, hogy ez az-had éljek, bármilyen politikai felhang nélkül, egy mostanában divatos kifejezéssel-életpályamodell anyáink és apáink idejében, azaz a szocialista-kommunista puha diktatúrában egy teljesen reális elképzelés volt. 

Akkor. 

Akkor ugyanis úgy festett Kovács kettő József karrierje, hogy tizennégy évesen elhatározta, hogy ő-mondjuk most-géplakatos lesz. Aztán Kovács kettő József elvégzett egy technikumot és tizennyolc évesen elhelyezkedett a Csepel gyárban. Kovács kettő József pontosan tudta, hogy ő nyugdíjas koráig ott fog dolgozni. Keresett annyit, amennyiből fenntartotta magát, nyaranta két hétre leutazhatott Balatongyörökre a szakszervezeti szállóba üdülni, péntekenként elmehetett fröccsözni a komákokkal és amikor huszonkét évesen elvette Horváth Terit és fészekalapításra adták a fejüket, akkor felvett egy tízéves vállalati kölcsönt, amit a fizetéséből vontak. Ami így tökéletesen működött is, mert a vállalat és Kovács kettő József is tudták, hogy Kovács kettő József harminckét évesen is a Csepel gyárban lesz géplakatos. 

Ergó Kovács kettő Józsefnek harminckét éves korára volt egy Horváth Terije, két ifjabb Kovácsa és egy tehermentes családi háza.

Aztán ugye, jött a rendszerváltás, a multikulti, az internet és a mi Y és Z generációink. A nyelvtanulás, a külföldre vándorlás, a hirtelen alapított és megszüntetett cégek, a multik, amik egy gazdasági hullámon végigszörfözve az ezerötszáz főt foglalkoztató kiskunmajsai lópikulagyárat egyik napról a másikra Indiába költöztetik, satöbbi, satöbbi. 

Ifjabb Kovács (Akiskokó) József, 26 évesen egy andragógia és egy rekreáció diplomával a kezében épp azon gondolkodik első munkahelye, az üllői úti mekdonálc pultja mögött, hogy a bécsi mekdonálcban csak ezerkétszáz eurót adnak havonta nyolcvanezer forint helyett. Ifjabb Kovács (Akiskokó) József egyáltalán nem gondolja úgy, hogy ő tíz év múlva is az üllői úti mekdonálcnak fog dolgozni. Igazából az üllői úti mekdonálc se. Ha Ifjabb Kovács (Akiskokó) József vállalati hitelt kérne-hát nagyon kiröhögnék. Ellenben Ewelynne, akit a múltkori habpartyn ismert meg, szeretne már összeköltözni.

Na és itt jön a gebasz. 

Ifjabb Kovács (Akiskokó) József ugyanis a Kovács kettő Józseftől tanultak nyomvonalán felvesz egy húszéves lejáratú svájci frank alapú hitelt, amiből vásárol egy minigarzont Kőbányán. Ott boldogan élnek Ewelynne-el, míg az meg nem ismerkedik Nagy (Nagyivagyoklyelölj) Istvánnal, illetve míg a hitel fel nem ugrik a másfélszeresére és az üllői úti mekdonálc úgy nem dönt, hogy fiatalítja az állományt. 

Akkor Ifjabb Kovács (Akiskokó) József elkezd gondolkodni, hogy oké, de most mi a szőrös hörcsög legyen a lakással??

Három

Nagyjából átmentem ezen, lásd belinkelt bejegyzés. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nekem más a kiindulópontom. Amit Vargáriának hívnak. Nyugatvégen, Pornóapáti uradalmának Tüskevár szegletében, a Pinka völgyének oldalában, a hűs Nagyerdő enyhes árnyékában álló családi birtok, három kéménnyel, madárfüttyel és akkora kerttel, hogy nem hallod meg, ha valaki rádkiabál a másik végéből, melyet szüleim vásároltak és tettek otthonos lakká, nos Vargária nevelt fel és bármerre is vetődjek a világban, mindig hazavár, hacsak Jóanyám valami hirtelen ámde  (amúgy) teljesen érthető indokkal ki nem b*sz. 

Szóval én nem ismerem azt az érzést, milyen egy negyvennégyzetes panelban felnőni. Továbbá megvan a fixpont, az "akármi lesz is" esetére. 

Ez ugye kicsit más helyzet.

Ellenben hogy a jelen helyzetben belemennék-e egy magántulajdonú ingatlan vásárlásába-nem hiszem.

A Tinódi fedőnevű vombathelyi házat annó hasonló elven, a szülői mintát követve vásároltam. Albérletben laktunk akkori párommal, oszt' annyiból megvan a saját is. 

Meg is lett. 

Majd a pár jobbra, én meg Ausztriába, a ház agglegénylakás, majd  nyűg, majd nullszaldós albérlet, majd felújítandó teher, majd eladásra szánt ingatlan, majd letudott probléma lett.

És igen, találkoztam azzal a problémával, hogy nem tudok egyről a kettőre lépni, a ház miatt. 

Nem volt jó érzés.

Objektíven és felülről szemlélve a dolgokat, mint héja a naposcsibét, lehet a magántulajdon jó is. Minden lehet jó a maga idejében a maga helyén. Csak arra kérlek Bennetek, kortársaim, mindig gondoljátok át, hogy a maga idején és a maga helyén van-e a döntésetek. A korok változnak, a hullámok is máshogy csapkodnak. A szülők jót akarnak, ez mondjuk nem változik. Hallgassatok rájuk és tegyétek össze a saját eszetekkel, abból bármi jót ki lehet hozni, akár magántulajdont, akár szabadúszást. 

Jó éjt.

Tudjátok hogy néz az objektív héja a naposcsibére?

Hát így: