Isa, kedves feleim, most, midőn még tombol Újkenyér havának tikkasztó melege, de mán kikerics hozza Vargária uradalmának szérüin az ősz hírét, s a' rőtvadak bikái első nyökkentéseikkel adják az világnak tudtára ébredező szerelmöket, megfáradván az hírös Savaria Kharneválnak vásári forgatagában, ráunván Bacchus szolgálatára, a' múlatozásra a' víg cimborák s kaczér menyecskék körében, hazatérvén Vargária kies uradalmába, Úrnapjának csendes délutóján ismét pennát ragadok, s hogy híven bétartsam ígéretemet, melyet legutóbbi levelemben tevék kendtek felé, szólok egynehány szót az orvosdoktorokrul.
Mert, lássátok kedves feleim, furcsa népség az orvosdoktor, különöst, a'mi kies uruszágunkat illeti. Hálát rebegek minden áldott nap esti imáimban az Atyaúristen felé, hogy úri jómagamat kicsattanó egészséggel, s aczélos szervezettel álda meg, melyet még az nyúlós őszi nátha es csak félve kerül meg. Így hát orvosdoktornak háza tájékára legénkább csak akkor látogaték el, ha hűbéruraimnak vala szükség valamelyes doktori írást bényujtanom, vagy ha csipcsup harci sérüléseim szorulának istápolásra. Méges, ha arra vetett a' sors, biza sokszor berzenkedék. Először es, úgy alítom, az orvosdoktoroknak népségét es elérte azon radai rosseb, melyrül legutóbbi levelemben említést tevék. Avagy, hogy kies uruszágunkból mind kinek fejében némi világ, s keziben tehetség vagyon, már átvándorolt a' Sógor birodalomba, vagy még messzeb, Albion ködös földjeire, hogy csengő aranyakért gyógyítsa a' labonc Császár házanépét, vagy a' szászok királynőjének vérszegény alattvalóit. Így hát szent földünkön végezetül csak a' doktori oskolából frissiben kiröpült szárnypróbálgató orvosinasok, s az öreg, vaksi, reszkető kezű kirurgusok maradnak, továbbá azon félnótás kuruzslók, kik már igazán nem jók semmire. Tisztelet azon kevés kivételes uraknak, kik hazánk s szülőföldünk iránti megbecsülésből s szeretetből istápolják idehaza a' forróvérű magyart, azonban, hej, bévülük vagyon a' legkevesb. Másfelől, kik maradtak es, mind megfáradtak, s a' silány javadalomért várható silány munkát végzik. S ha tán paciens kerülne színek elé, ugy bánnak véle, mint kanász a' gyesznókkal. Jómagam es tapasztalám, ha orvosdoktornál ülék a székben, hogy biz, mintha tán ott se volnék, s minek utána mit füstölt oldalast a' kamurában tesséklássék szemre vételezett, többet sem szóla hozzám, csak néha vakkanta valamit latinusul az írnoknak. S csak mert garabonciás deák koromban ragada rám némi ezen papi nyelvből, tudám meg, hogy búgatóport, vagy békahájat kell-é bészednem kúrául.
Azután meg, akár szent uruszágunkban, akár külhonban, de világos az es, hogy az orvosdoktorok népe tudományában bár bölcs, de nem látja a' fától az erdőt. Mert a' fülészdoktor csak a fülibe, a szemészdoktor csak a szemibe, a fogdoktor meg csak a szájába les bele a népeknek, s belé se gondol, hogy a' nyavalya gyökere tán máshonnan eredhet. Azt mesélik a' nagyvilágban jártas úri barátaim, hogy messze, merre Isten napja kél, piciny sárga emberek laknak, kik mindég úgy néznek a' világba mintha por szállt volna vala szemökbe, s az ő kirurgusaik másként tanulják a' nótát. Ahelyt, ha paciens keröl eléjök, elébb megnézik orra hegyitül lábujjának bütykéig, s csak azután mondanak bármi bölcset. Merő szerencse s jótétemény, hogy egynemely orvosdoktor már ehelyt mifelénk es átvevé ezt a módit. Magam lepődék meg leginkább, midőn egy duhaj éccaka során kimarjult hőkujjamat megmutatván egy efféle felvilágosultnak, arra kére, hogy vetném le mentém s ümögöm, hogy megtekinthetné hátam s nyakam, majd eret vágott s betekinte szájamba, míg a végin előtalálta, hogy biz az ízület egy lobot kapott fog miá nem bír gyógyulni.
Így hát kedves feleim, s testvéreim az Úr ege alatt, tanulni mindég van mit, s mint a' mondás tarja, az jó pap fejfájára es azt vésik, hogy tanulmányait béfejezte. S mert hiszek Istenben, a' száraz puskaporban s a' frissen főzött szilvóriumban, erőst reménylem, hogy a' világ kereke jó irányba szalad.
Ezen reményemmel, s jóbaráti üdvözlettel maradok tisztelettel:
Vargha gróf, Vargária örököse
Kelt: Újkenyér havának huszonhetedik napján, Vargária uradalmában, lámpaoltás, s a' nyári vihar előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése