Skeptlebell

Olyan helyzet van, buksik, hogy nemsokára telihold lesz. Ilyenkor mindig elkezd cincogni valami a fejemben, nyugtalan leszek és mindig csinálni akarok valamit. A valamit csinálni akarás levezetésének pedig több jó módja is van, ezek közül egy a blog, kettő a sport. Például. 

 Kössük össze most ezeket.

Például.

Figyejjé.

Valami furcsa hullám indult el a világban sportügyben, amit nem szeretek. Mégpedig a lusta emberek sportjai. Tudod, mert az okos emberek rájöttek, hogy a sportban üzlet van és az okos emberek a hülyékkel mindig meg tudják etetni a szalmát. És ebből lettek olyan dolgok, mint a flabélos, amikor ráteszik a százhatvan magas és ugyanannyi kilós Rózsi nénit egy tálcára, ami rezeg alatta és Rózsi néni közben nézi a plakátot, amin a nagybetűs márkanév mellett a rázótálcán egy százhetven centis és ötven kilós leány mosolyog akinek el lehetne pattintani a bolhát a mejjén és diót törni a fenekén és Rózsi néni szegény várja csodát. Aztán Rózsi nénit rázzák pár hónapig a flabélostálcán, kivesznek a zsebéből egy hatszámjegyű összeget és Rózsi néni húsz edzés után százhatvan centisen és ugyanannyi kilósan azt mondja, hogy "á, hagyjuk a 'csába, ez semmiccseér".

Namost. Rózsi néni esetével több gond is van. Az első, hogy habár most elbagatelizéltem, de ez nem vicc, nem ritka és nem egyedi. A második, hogy megszaporodtak ezek az álsportok, ugyanis a marketing és a pénzéhség elkendőzi az igazságot. Az igazság az, hogy a sport az egyik legigazságosabb befektetés a világon. Pont annyit kapsz vissza tőle, amennyit beleteszel. És a marketing és a pénzéhség megpróbálja megkerülni az előbbi tényt, a népek között pedig mindig lesz néhány búsan legelésző bocika, aki elhiszi, hogy ő lehet a lány a plakátról, megerőltetés nélkül is. Még a fiúk is. A harmadik, hogy ha elhitték, akkor beindul a verkli. És jönnek a kérészéltű sportágak, amik pont addig tartanak ki, amíg a "feltaláló" és pár "edző" megszedi magát a társadalom fent említett kérődző rétegén. Aztán jön a következő népbutítás. Sörjóga, távolbanézés, pixelesztergálás, satöbbi. A negyedik, hogy a dolgok lényegéről nem tájékoztatják ezeket a búsan legelésző bocikákat. Hogy a sport, az bizony olyan, hogy abban elfáradsz. Hogy attól meleged lesz és pulzusod. Hogy attól összeizzadod az alsógatyádat, meg az picit fájni fog, meg lejön a bőr a kezedről, meg effélék. Ami nem ilyen, az csak kicsit sport. Vagy semennyire. Attól nem leszel olyan, mint a lány a plakáton. Az ötödik, hogy a sport bizony önmagában is szép, azonban csak egy szelete a tortának. Az életmód se utolsó szempont mellette. Tudod, az ilyen apró részletek, mint a táplálkozási szokások, a munka-és életkörülmények, az átlagos napi mozgás, satöbbi...Szóval, ha Rózsi néni otthon ülő háztartásbeli, reggelire pizzát, ebédre spagettit, vacsorára pedig csipszet eszik, mindezt a Vad Angyal és három sör mellé és ezt naponta kétszer öt perces megszakításokkal tarkítja, amíg feláll a tévé elől, hát akkor, ajvé, Rózsi néniből a búbánatos pörsenésestökű cafrangos életbe nem lesz heti két flabélosedzés melett "a lány a plakáton". 

Ez van buksik. 

Ezzel vége is a bejegyzés hőbölgős részének. Igen, sajnos a telihold előtti időszak ilyen nálam, akkor hőbölgök. De hogy okosan átvezessem a dolgokat a pozitív irányba, az első-a hőbölgős- rész lezárásaként beszúrom ide egykori edzőm szerény, ellenben szerintem végtelenül bölcs mondatát az edzésről:

"Az olyan, hogy először fáj. Aztán élvezed, hogy fáj. Aztán élvezed, hogy nem fáj" /K.M./

Naszóval. A fentiek fényében van nekem némi szkeptikus hozzáállásom az újonnan megjelent sportokhoz. Némi, érted...höh... Osztán, kedves komámasszony, a CAndi elszegődött birkapásztornak recepciósnak egy fitnesszterembe, aztán összecimboráltatott a főnökével, aki egyben az edző is és mintegy belekeveredtem pár érdekes sportágba. Ha időrendben nem is, de fontossági sorrendben az első a kettlebell.

Na, ezzel, mármint a kettlebellel pont úgy voltam, mint macska az erdőtűzzel, hogy érdekes, de inkább nem megyek a közelébe. Merhogy, mondom, ilyen vasgolyókat lóbálni jobbrabalra, aztán úgy csinálni, mintha érne valamit, hát az nem az én dógom. Aztán csak kipróbáltam, "mi történhet" alapon. Hát az történt, hogy az első edzés után éreztem, hogy itt tényleg történik valami. De nem csak úgy tesséklássék, hanem a fülemtől a farkamig.

A kettlebell, eredeti nevén girja, egy Oroszország anyácskától eredő sport. Pár száz éves hagyomány után egy ilyen jelentéktelenebb sportegyesület, a Specnaz* fiukái vették be a kiképzési metódusukba. Majd Pavel Tsatsouline Specnaz kiképző emelte át Amerikába, ahonnan aztán bejárta az öreg kontinenst is. Igen, kívülről úgy fest, hogy egy vasgolyót lóbálsz jobbrabalra. Viszont, amint megtanulod a lóbálás megfelelő technikáját (körülbelül a harmadik edzésen), rájössz, hogy az van, hogy az egész tested kell a lóbáláshoz. Azaz egy kettlebell edzés a lábujjad hegyétől a füled csúcsáig átmozgat, miközben fejleszti a koordinációt és a robbanékonyságot is. 

Igen, pofára estem, jó értelemben. Megvolt minden, amit egy jó edzéstől várok, az egészséges pulzus, a kellemes fáradtság, az ízületi fájdalom nélküli enyhe izomláz.

Meg a marháskodás a többiekkel.

 Tudod, az az egészséges fajta, ami megkülönbözteti a marhát a bocitól.

Időrendben az első sport, amivel megismerkedtem, az indian club.  Ez pedig olyan dolog, hogy összeülünk a teremben, tollakkal ékítjük fel fejünket és dobokon ütjük a ritmust míg a többiek kifesteve táncolnak. Mármint nem, de mikor elsőre említem a nevét, ez szokott lenni a visszakérdés. A nyelvi gubanc miatt. Mert itt az indian az indiait, a club meg buzogányt jelent. Hasonlóan szkeptikus voltam, amikor először láttam, hogy emberek fakuglikkal hadonásznak jobbrabalra. Persze, mi? 

Belinkelek egy videót, hogy mindenki értse, mi ez a holmi.

Mielőtt félreértésbe keverednénk, nem előírás, hogy kigyúrt néger legyen hozzá az ember és lehet ezt ilyen nyolckilós vasrudakkal, vagy tizenikszkilós betonkolonccal is csinálni. Na úgy mondjuk már izgalmasabb. Nem utolsó sorban egy szép mozgáskultúra. 

Éééés igen, jó cucc. Átmozgatja a vállakat, a karokat, ha rendesen nekiveszi magát az emberfia, akkor bizony remegve emelei meg utána a kávéscsészét. Nekem ugyan kiegészítő sport marad, de ez ízlés dolga. Mindenképp bejött.

2/2, elfogadva.

A puding próbája az evés emberek, az van. Aztán, ha a boci megnézte a pudingot, megette a pudingot, megemésztette a pudingot, na akkor még mindig eldöntheti, hogy marha lesz belőle, tehén, vagy bika. Ez már egy másik téma és nem a fizikumon múlik. 

Én itt elköszönök. Isten, Allah, Buddha és a kazah Sólyomisten vigyázzon rátok.

*: Á igen, a csillag. Aki esetleg nem értené, hogy Iróniában lakom, ami egy Szarkazmussal határos ország, annak kedvéért közhírré teszem, hogy a Specnaz a ruszkik különleges katonai alakulata és mint ilyen a világ egyik legkeményebb katonai egysége. Ha nekik jó a vasgolyót lóbálni, csak jó lesz nekünk is, nem?

De.