Just one of those days, ahogy a művelt francia mondaná, ha tud angolul. Rövid, velős történet következik, Istenuccse, nem áprilisi tréfa, az már megvolt.
A mai napom indult így.
A benzinkúton.
Szóval. Figyelj, mert csak egyszer mondom el. Meló előtt, gondolám, hamargyorsan megtankolok, meg kiganajzom az autót. Állnék be a benzinkútra, hát csurig. Közben, -határozottan utánam- mellémáll "A" BMW-s, lila felső, feltolt bézbózsapka, tudod, a tipikus. Szabad lesz egy hely, rástartolok, ez befurakszik. Jelzem neki metakommunikatíve, hogy szerintem bajsza van édesanyjának, de hiába, nem ért magyarul. A vita aztán elég gyorsan elrendeződik, szintén metakommunikatíve, mikor összefutunk a kasszánál, koma ugyanis nem ok nélkül jár nagy autóval, mert amúgy akkora, mint egy kutya ülve, szóval a hónom alatt szemlesütve kislisszol. Ez eddig oké és a lényegi események szempontjából nem is releváns, csak azért kell ide, hogy értsétek az alaphangulatomat.
Visszaballagok az ótóhoz, a szomszédos kútnál, azaz karnyújtásnyira tőlem egy nénike köppöget valamit, egy zöldesszürke autó mellett. Olyan igazi osztrák nénike, hegyes orral, meg belőhetetlen színű hajjal. Akarnék beszálni, nénike meg aszongya, hogy ígymegúgy, fiatalember, nem segítene nekem? Merthogy nénike épp az autója jobb első kerekét próbálta felpumpálni ezzel a fura benzinkúti mobilpumpával, ami leginkábbis úgy fest, mintha egy urológus rendelőjéből kölcsönözték volna. De hogy ő ahhoz nem ért. No jó, nénike, lássuk. Szelepsapka leteker, csatlakozó rátesz, megkérdez, hány bárra tetszik, nyomatja. Pumpa kifogy, kompresszorra feltesz, tovább pumpál. Azt így guggoltomban a látóteremben megjelenik két láb, ami határozottan nem nénikéé. Hozzá meg egy érces férfihang:
"Má ne haraguggyá, de mi a francot csinálsz az autómmal?"
Hát most erre mit lépjek? Pumpálom, csezd meg. Nénike nézi egy ideig a hang gazdáját, egy ideig engem, majd elvándorol a tekintete az éppen pumpált autóra. Majd a szomszéd boxba. Majd vissza ránk. Ajjjaj. Aszondja nénike, és átmutat a szomszéd állásban parkoló -szintén-zöldesszürke autóra.
Ilyen hülye nem lehetek. Az ott az én autóm.
Na, koma erre egy grimasszal sarkon fordult, mi meg nénikével kétfelé estünk a röhögéstől.
Úgyhogy a könnyeinket törölgetve átmentünk a szomszéd állásba és annak rendje-módja szerint felpumpáltuk nénike autóját, miközben alig álltunk a lábunkon a kacagástól. Közben koma elrendezte a dolgát, nénike bocsánatot kért tőle, meg mondtuk neki, hogy azért majd nézze meg a keréknyomást, mert most kicsit túlfújtuk. Rossebotteszi, mondtaja koma, aztán elhajtott.
Miután kiröhögtük magunkat és minden gumi nyomását belőttük, nénike felajánlotta, hogy ezek után már igazán meghív egy bármire. Köszöntem szépen, de mennem kellett tovább.
Meg, mondom neki, már így is megédesítette a napomat.
És ez így is volt, még egy óra múlva is ezen vigyorogtam. Ez azért nem rossz napindításnak. :D
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése