Agglegény formagyakorlat

Maga nős ember, vagy boldog,
Maga rossz ember, vagy jó?
Vagy a nőket pont úgy falja, mint a trójai faló?
Maga pártatlan, vagy páros,
Maga csal, vagy csalható,
Maga házastárs, vagy társasházban agglegény lakó?

Mert ugye agglegénynek lenni, az bizony státusz. Annak minden velejárójával. Viszont határozottan tanító jellegű. Ráébreszti az embert, hogy vannak dolgok, amikről eddig azt hitte, csak lassan, és bonyolultan végezhetőek el, az agglegény-alternatívákkal azonban gyorsan és egyszerűen is. Tehát az agglegénység-jórészben- túlélési forma. Valójában én csak agglegény "jellegű" életet élek (épp egy egész szépen alakulgató párkapcsolatban vagyok ;)), de az egyszemélyes háztartásom feje jómagam vagyok (és ezen egyelőre azt hiszem nem is fogok változtatni). Illetve nem is annyira egy, mert ott van ugye Kutya Úr, aki nagyon precízen fel tudja hinteni fekete szőrrel a ház minden pontját, valamint Nyúl Úr, aki meg fekete sz...hagyjuk. Namost, tekintetbe véve, hogy általában rohampocok módján élem a munkanapokat, meg kell oldanom, hogy viszonylag kis idő és energiabefektetéssel viszonylag kis kupleráj legyen körülöttem, és jól érezzem magam otthon(is:)). Szeretek például főzni. A gond az, hogy egy jóféle paprikáskrumpli elkészítése legalább egy óra, és rengeteg krumplihéj. A pogácsát nagyon szeretem, de aki csinált már, tudja, mennyi mocsokkal jár, hogy ne is emlegessem a lángost. A babgulyással pedig egy baj van: a bab, ami (főleg ha a feledékenyebbje nem áztatja be előtte nap) ha jó formában van, 3-4 órát is elrotyog, mire ehető állapotba kerül. Nade, az "agglegény" nem hülye. Teszkós chilis bab agglegény módra. Hozzávalók: Kék bevásárlókosár, 3 babkonzerv, 1 kukoricakonzerv, egy löncskonzerv, egy nagy fej hagyma. Hangos "csókolom" a pultnál. Összeborít, megrottyant, bekebelez. Körülbelül 1000 jó magyar forint, és másfél napi eleség. Kisebb csodákat lehet varázsolni továbbá rizsből, és tésztából, mindenféle szervesanyag hozzáadásával. Ha már a gyorsított eljárásoknál tartunk,a mosás egyik eleme, amit világéletemben utáltam, a teregetés. Főleg, ha sok apró dolgot (zokni, ld. ott) kell teregetni. Erre találta fel az agglegényvilág a teregetés helyett a "borogatást": lavórt vállmagasságban a fregoli fölé emelni, majd vertikálisan 180 fokkal elfordítani. (A holmik 80%a fennmarad. Tényleg.) Aztán ott van a reggeli torna-projekt: futás-súlyzózás-felülés-kutyaetetés-súlyzózás-felülés-reggelikészítés első fázis-súlyzózás-felülés-reggelikészítés második fázis-súlyzózás-felülés-mosógép beindítása-súlyzózás-felülés-lihegés. Vagy a levegőben történő ruhahajtogatás, és a 10 pár sötét zokni előnyeként alkalmazható random párosítás. Akárhogy is, nem feltétlenül rosszabb mindig, ami egyszerűbb. A tapasztalat az tapasztalat. Főleg, ha működőképes, márpedig az agglegénytechnikák működnek.
Tényleg:)

Utóhangzat: Agglegénysaláta kamrazug módra

Pár nappal járok a bejegyzés után. Egy ideje bújkál bennem valami megfázásféle, de ma határozottan kifejzte a kisördög, hogy nem viccel, beteg leszek, ha nem vigyázok. Na ilyenkor szoktam "ördögűző" estet tartani, ami annyira pogány gyógymód, hogy itt nem is merem leírni. Elég annyi, hogy kell hozzá egy meleg takaró, egy jó film, esetleg társaság, méz, és Mici néni^® -féle házi. Hatásos, tényleg. Naszóval, épp az Asszonypajtást^® , és a Kopasz^® cimborámat vártam, miközben megkezdtem a szeánszot, amikor is rámjött a konyhai kreatívkodhatnék. Frissiben rögzítem a dolgot, hogy én is emlékezzek rá később.

Hozzávalók: 1 fej saláta (még mielőtt kidobnám), kockatészta (eredetileg a kutyának főzve), hagyma, baconszalonna, és a kamra egy elfeledett zugából elővakart Maggi^® rakott húsos rizs alap.

A salátát apróra szabdaljuk, némi hagymát vágunk hozzá majd felöntjük salátalével. Közben feltesszük főni a tésztát. Pörköltalapgyanúsan megpirítjuk a hagymát, majd a paprikázás után felengedjük vízzel, hozzáöntjük a rakott húsos rizs alapot, és hagyjuk rotyogni. Összeérés után a salátáról leöntjük a levet, és jól átmossuk, majd kinyomkodjuk. A megfőtt tésztából hozzámerünk annyit, hogy a kutyának is maradjon egy vacsorára való. Nyakon borítjuk a pörköltalapgyanús- rakott húsos rizs alapos szósszal, és beleszeljük a szalonnát. Ha igazán autentikusan akarjuk elkészíteni, akkor mindezt menet közben találjuk ki. Főleg, hogy valószínűleg lehetetlen kétszer egymás után ugyanúgy elkövetni, hacsak nem szerezzük be direktbe ezeket az alapanyagokat. De akkor már azért nem lesz ugyanolyan.
(Mondjon aki, amit akar, de nem sikerült rosszra:).)

Emzérájder, öcsém!

Két kerék.
Két ütem.
Kétkomponensű üzemanyag.
Kétségtelenül a motorokról beszélünk.




Mint ígértem a plüssmackó által félbeszakított bejegyzésben, megosztom Veletek gondolataimat a motorozásról. Szóval, valahogy úgy kezdődött nálam ez az egész, hogy úgy három éve(?) vettem egy simsont. Pusztán anyagi megfontolásból tettem, mert az opelparipa, a maga benzinzabáló módján erősen péntárcakárosító tud lenni, ha az emberfia 40-50 km-t vezet átlagban naponta. Valójában soha nem érdekeltek a gépek, így a járművek se, ha elment mellettem egy egy szép autó, vagy motor, megnéztem, és...és ennyi. Namost a vírust akkor kaptam el, amikor felültem a simsonra, elkezdett fütyülni a szél a fülem mellett, telement az orrom az út porával, és rájöttem, hogy a sokat emlegetett "szabadságérzet" nem csak legenda. Innentől nem volt pardon, motor kellett a vala... fenekem alá. Hogy mi adja pontosan ezt a "szabadságérzetet", azt nehéz megmagyarázni, mert elvileg egy lehúzott ablakú autóban furikázni majdnem ugyanilyen, valójában, aki ült már motoron, az tudja, hogy egészen más. Talán őseink érezhettek hasonlót egy tüzes paripán száguldozva. Olyan, mintha kitágulnának a határok, bárhova eljuthatnál, ahova akarsz, és maga az utazásélmény is egészen más, ha egy motoron ücsörögsz, mintha egy zárt kaszniban: gyakorlatilag közvetlenül érzed a téged körülvevő levegő illatát, hőmérsékletét, még a táj látványa is mintha közelebb jönne. Mondjuk a fent említett simson messze volt egy "tüzes paripá"tól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ráadásul delikvensünk finoman szólva hülye volt a gépekhez, így elég sok problémát okozott a motor karbantartása. Sajnos, bármi romlott rajta, segítséget kellett kérnem. Márpedig romlott, szinte naponta. Így néhány hónap szenvedés után elhatároztam, hogy megválok a német csodától, és beruházok valami...más jellegűre. Itt követtem el A hibát. A következő masinám egy drága, ámde sz*r gép volt. Bár szép. Nagyon szép. De a jó tulajdonságai itt véget értek.


A Red Rose-t elég ütöttkopott állapotban vettem, mondván, hogy majd felújítom (hozzánemértés). Az első meglepetés akkor ért, amikor a szervizben közölték, hogy hááát...nem volt jó ötlet. A gép rosszabb állapotban volt, mint gondoltam (hozzánemértés), és drágább volt hozzá az alkatrész, mint gondoltam (hozzánemértés). Mindenesetre kapott egy szép fényezést, mintákat, miegymást, szóval kívülről gyönyörű lett...de heti szinten elromlott rajta valami, aminek a javíttatása nem kis pénzbe került. Az egyetlen haszna a dolognak az volt, hogy mint jó szamár, a saját káromon elkezdtem megtanulni, hogy mégis hogy épül fel egy motor, hogy lehet házilag kisebb javításokat elvégezni, mire illik odafigyelni. Ez a folyamat még mindig tart, de hálIsten már tűrhetőbben állok :) A kiindulóponthoz képest mindenképp. Nos, miután be kellett látnom, hogy magával a szépségével annyira megyek, hogy nézegethetem, megváltam az Apriliától is. Elég jó áron. És mivel a hangya már elszaladt, elhatároztam, hogy az árából leteszem a nagymotorjogsit, és beruházok egy erősebb, gyorsabb, de olcsóbb motorra. Így került a kezem alá a Motorradwerk Zschoppau egyik szösszenete, az
MZ ETZ 251.



Persze ez még mindig egy amolyan "oldschool" tragacsnak számít a modern motorok világában, de, DE! a maga negyedliteres motorjával elég erős szerkezet, bőven megy annyit, hogy viszonylag kezdő motorosként ne merjem továbbhúzni a gázkart, és a forgalomnak ne fenntartója, hanem aktív részese legyek, valamint ne kelljen autóba ülni, hogy "előbb odaérjek", és az azóta összeharácsolt motorbütykörész-tudásommal a legtöbb kisebb gondját megoldom otthon, óccsóé'. Ha pedig megáll a tudományom, még mindig megvan az az előnyöm, hogy egy gépésziskolában dolgozom, sok motorbolond gyerek között:) Szerencsére mindig akad(t) segítségem, akár a tanítványok, akár a gyakorlati oktatók, akár exapósjelöltem (Isten nyugosztalja), akár valamelyik hozzáértő ismerős személyében. Szerencsére egyre inkább tolódik a segítség az elméleti támogatás felé, és a "fejlődésből" kifolyólag egyre ritkábban van szükség bütykölésre. Nem mintha nem követnék még el mindig marhaságokat, de...ritkulnak ezek az estek, határozottan. És hát...az MZ nem csak egy márka, az MZ egy érzés:) Persze, egy szemszögből mondhatjuk, hogy ezeréves keletnémet kramanc, és messze nem egy kategória az újabb gépekkel, de valahogy...megvan a saját élményvilága. Néha látom az emberek szemében a csillanást...jééé MZ:) Mindenesetre mostanában se kedvem, se pénzem, és főleg pénzem nem lesz új motorra beruházni, de sokszor átfutott már az agyamon, hogy ha lenne se biztos, hogy megválnék ettől a csettegőtől. Most hétvégén kalézoltunk egy jóízűt egyik barátommal az MZ-n, dombosvölgyes-erdősmezős tájakon áthaladva egy country dzsemborira tartva, és az ő szavaival élve "Néha csak becsukta a szemét, és élvezte". Persze én sofőrként nem csuktam be a szemem, de tényleg olyan...szabadságillata van az ilyesminek.
Egyszerűen szeretem.

Motor helyett Medve

Ismét sikerült "nemránéznem" a blogra pár hete. Nem mintha eseménytelen pár hét lett volna...a napokban morfondíroztam rajta, hogy írok egy bejegyzést a mostanában szokásossá vált közlekedési módszeremről, a motorozásról, és hozzá fűződő viszonyomról, gondolataimról, de...ma találtam az utcán egy plüssmedvét. Itt be is fejezhetném, mert tulajdonképpen ennyi. Feküdt, háttal a porban, félig szétszabdalva, egy réteg sárral elkeveredve. Ha egy huszas lett volna, vagy egy csavarkulcs,aligha veszem fel. De a játékmedve valamiért mindenkiben, aki nem ölte ki magából a gyerekkort, emlékeket, érzéseket támaszt. Nem sokkal Karácsony előtt találtam egy hasonlóan nyomorúságos állapotú mackót, azt kimostam, és nekiajándékoztam egy hozzám közel álló embernek. Ez a jószág most még a mosógép foglya, majd unalmas perceimben nekimegyek tűvelcérnával, és megfiatalítom. Úgy hiszem, ő is ajándék lesz. Talán kicsit jelképes.
A motorokról pedig legközelebb:)

Születésnapi szösszenetek....

Mert megint egy évvel öregebb lettél, satöbbi. Hurrá. Jó, nem gond, egyáltalán nem érzem magam korosnak, azt hiszem nem is nézek ki annak. De elhatároztam, hogy idén ugyan nem lesz semmiféle kihágás születésnapom alkalmából, mert minek is...de csak felhívtam pár embert, hogy ugyanmár, igyunk meg nálam egy pohár bort, csak csendesen. Ebből persze az lett, ami ilyenkor lenni szokott, hogy egyszer csak egy amolyan disznóölés jellegű parti közepén találtam magam a kuckómban. Jó, nem volt veszélyes, nem voltak részegen hömbölgő emberek, se összetört tányérok, vagy arcok, egyszerűen csak...beszélgettünk. De ami hihetetlenül jól esett, az az volt, hogy éreztem, ezek az emberek nem azért vannak itt, mert nem volt jobb dolguk, vagy mert "ingyépia" van. Ezek az emberek azért vannak itt, mert...mert szeretnek, na.


A (másik) hosszúhajú huligán a képen rögtön ezzel a nótával köszöntött:




Mindezt azután, hogy közölte, gondolkodott rajta, a borom cetlijére ráírja, hogy "Ez a bor a korral nemesedik. Nem úgy mint te":)
És azt hiszem ezek a kis személyre szóló ugratások sokkal jobban esnek az embernek, mint bármi más. Legalább annyira, mint a házilag gyártott néger sün, a klu-klux klános egérrel.


Vagy az ősmagyar nyaklánc-lelet reprója, és a viking pajzs. Vagy a Kis Herceg. Apróságok, amikről tudod, hogy NEKED szólnak. Betámadtunk egy helyi kocsmát is, hogy mégse csak egyhelyben ücsörögjünk, ahol is eszünkbe jutott a "spoonkiller" című videó, és ugye több se kell ilyenkor....

Majd megtaláltak minket a "promóciósemberek"...

Nem lehet mesélni egy születésnapról. Ez a bejegyzés nem is erről szól. Valami egész másról. valami jó dologról, amit szeretetnek hívnak:)

Ééééés még így utólag.... volt, aki ráért....és alkotott.Videót, effélét
(Virágom, Vi-i-ráágom):
szóljon a metál!:)

Homecoming....

Hazaértem. És jó...Azt hiszem történt velem valami Norvégiában, talán kipihenték magukat a lefáradt, rozsdás agytekervények, vagy jót tett a környezetváltás...de mikor kimentem, azt hittem nem akarok majd hazajönni. És mégis, szinte vártam, és most örülök, hogy itthon vagyok...rámosolyogtam a Vas megye táblára. Jó itthon. Végre, újra jó. Remélem megmarad az érzés...

Norge

Nos, sikeresen megérkeztem Osloba. Gyönyörű hely, és végtelenül nyugodt, mégis meg lehet találni a pezsgést, ha arra vágyik az ember. Én pedig most pont ennek a kettőnek a kombinációjára vágyom:) Viszont, úgy gondoltam, folyamatában leírom az élményeimet, amolyan napló jelleggel, ahogy jönnek. De részben a kísérlet kedvéért (mert ilyet még nem csináltam), részben, mert nem akarom az időmet a gép előtt tölteni, csak amúgy széljegyzetekben, felsorolásszerűen, párszavas, pársoros "címszavakban", vagy inkább "címmondatokban", mintegy impresszionista jelleggel.



- 30 órás buszút, ami nem kevés, de kényelmesen telt,
úgyhogy kibírható


- Ébredező Nap a Dánia-Svédország komp tetejéről...fájdalmasan szép


- Norvég határ. A busz állományából (mily meglepő)
az én huligán fejemet
bökte ki a határőr, és kikérdezett töviről-hegyire


- A norvég nyelv olyan, mintha egy részeg angol matróz akarna németül beszélni, úgyhogy mindig a megértés határán táncolok


-Nem jött be a "hideg lesz, hozz meleg ruhát" dolog,
tavasz van, 18-20 fokkal


-Imádom Oslot:)


-Megérkezés utáni tusolás-borotválkozás-hajmosás-szárítás, stílusosan kis rózsaszín hajszárítóval:)

-Esti ismerkedés: egy norvéggal megvitattuk, hogy a norvég pasik egyre nőiesebben (mondjuk ki, buzisabban) öltöznek, majd felfedezték, hogy az emberek-főleg a külföldiek- fejében ezzel szemben olyan kép él a norvégokról, mint ahogy
én nézek ki:) Asszimiláció,hehe:)


- A két litván lány, akiket el akarnak
vinni az UFO-k


-Házipálinka, bemutatva a különböző nációknak.
Az eredmény nem maradt el.


-Vendégadóm és lakótársam elvérzett a tegnapi partin,(értsd: másnapos) úgyhogy ma jómagam társaságában indultam felfedezni Oslót,
pontosabban a Vigeland szoborparkot


- Oslo utcái nélkülöznek minden logikát, viszont nincsenek magas házak, úgyhogy a Nap alapján kényelmesen el lehet tájékozódni (csak egy icipicit tévedtem el, tényleg, de az meg megérte:)


- Ülök egy lépcsőn a térképet böngészve, keresem a templomot, aminek a környéken kellene lennie. Nincs hát nincs. Elindulok, majd visszanézve rájövök, hogy annak a templomnak a lépcsőjén ültem...


-A Frogner park, és benne aVigeland szoborpark nagyon szép. Maga a park. A szobrok is szépek, viszont van bennük egy jó adag perverzió...

ugye?:)


-Imádom Oslot


- Tegnap még elmentem meglátogatni V. (Nagyfejű) Haraldot, minden norvégok királyát. Odaálltam a palota elé, hogy jönne már ki egy pofa sörre, de biztos nem volt otthon...a királyi palota mindenesetre olyan norvégosan emberléptékű, és pont elcsíptem a díszőrségváltást, aminek volt ugyan egy kis Buckingham palace utóíze, de hihető volt.
íme, a király:



- A litván lányokat mégse vitték el az UFO-k


- a kihevertnek hitt nátha hatására reggel egy takonytócsában ébredtem, és nem kaptam levegőt

-Napis**r: fekszem a két matracból álló pótágyon, fejem alatt egy párnaszerűség. -Takaród nincs? -Rajta fekszel! öt perc múlva: Dani, betakaróztál a matraccal! (A párnaszerűség volt a takaró O.o)


-Van egy lüke kis négus a szintünkön, aki mindenkinek örül. Ébredés után zilált fejjel, taknyosan lépek ki a folyosóra, ő meg teli pofával vigyorogva majdnem a nyakamba ugrott, és rögtön tablettákat kínált megfázás ellen. Szerintem voodoo-mágus lehet inkognitóban.


-Megígértem szállásadómnak és lakótársamnak, hogy húsvéthétfőn kiloccsantom az ágyból. Majd hozzátettem, hogy nem, inkább kap kölnit. Erre ő: "-Inkább a víz, nem akarok fejfájást"...most még durmol, én meg hezitálok, hogy mi legyen. de marad a kölni, azt hiszem.


- Csavargás az öbölben, és az operaház tetején, mert az olyan okosan van kialakítva, hogy fel lehet sétálni rá....


- Belefutottam egy emlékműbe, melyet a "Scandinavian Star" nevű 1990-ben kigyulladt kompon megégett 159 áldozat emlékére állítottak. Ritkán fognak meg szobrok annyira, mint ez...



- Elfogyasztottam eddigi életem valószínűleg legdrágább sörét, (natúr csapolt, egy középkategóriás helyen) magyar pénzben jó 2500 forint


- A litván lányokat csak nem lopják el az UFO-k, de ma este egy kellemeset csavarogtam egyikükkel a környéken. Viszont a nap végén bevertünk egy kávét, csak remélem, hogy most el tudok majd aludni:)


-Az osloi botanikuskert...hm...hát, tudom,kritikusnak még nem állítottak szobrot, de láttam már szebbet is, rendszerezettebbet is. Főleg, hogy legalább 10 névtábla alatt találkoztam ugyanazzal a kis kék virágfajjal (ha jól sejtem, valamelyik csillagvirág), mert ugye, ha nincs ott más, ez a szegény mit tehetne, körbenövi:) Persze, itt minden pár héttel később kel ki, mint otthon.


-Kedvenc táblám a zuhanyzóban: "Take your hair away, if you're finished in the shower"


- Itt is létezik a Telenor, de egy jóhumorú ember létrehozott egy "TeleNorge" (ejtsd: telenordzs) nevű céget:)


-Szállásadóm és lakótársam 3 napja az ágyat nyomja mindenféle fizikális és lelki kínokkal... úgy fest, nem sokat tudok tenni se ez ellen, se őérte, sajna. Ez van. Mindenesetre feltalálom magam...este vodkaparti a litvánokkal:) Megpróbálom kicsalogatni ezt a jóembert is, talán jobb kedve leszen.


-Az éjjel megismerkedtem magával a viking mennydörgésistennel. Jelenleg egy bestohlozott (értsd: beszívott-rúgott) kis hirtelenszőke norvég pali képében jelent meg,
de határozottan a Thor néven mutatkozott be.


-Ja igen a litvánok szerint a "handicapped" ember valójában inkább "handicapable", hiszen a kezét használja. Hülyék.


-Sajnos, szembe kell nézni a ténnyel, hogy vannak barátságok, amik nem élnek túl egy egyhetes együttlakást. Tudom, hogy ez mindig két emberen múlik, de most úgy érzem, megtettem mindent.


-A zoológiai múzeum kifejezetten tetszett, még ha a fő látványosságról, Ida-ról a dinoszauruszcsontvázról le is maradtunk. (épp zárva volt az a részleg). A múzeum különlegessége az idiótaszekció, ahol valaki a rajzfilmbe, helyenként rémálomba illő kitalált élőlényeit "valósította" meg.


- Képeslap a turistaközpontból. Valójában nem hiszem, hogy a vikingek valaha is megfogalmaztak, vagy leírtak volna ilyen törvénygyűjteményt, de jópofa:



- Kezdek egész becsületes sörpocakot ereszteni a konzervkaja-és tésztakúrától

- Térdig lejártam a lábam a Bygdøy- félsziget felfedezése közben. Sirályokkal haverkodós, tenger mellett hátizsákból ebédlős, talpra vízhólyagot növesztős. És viking hajómúzeumos. (Vagy vikinghajó-múzeum? Hogy a vihar...) Ezeket a bárkákat azért a mai technikával is épp elég lenne megépíteni...és nem ám csak úgy ímmelámmal, hanem gyönyörűen díszítve!

- Előzékeny közlekedéskultúra: ha megállok a zebra mellett, és várom, hogy elmenjenek az autók, rámdudálnak, hogy ugyan evezzek már át:)


-A legutolsó dolog, amit Norvégiáról gondoltam volna, hogy itt fogok lebarnulni:)


-Talán mégis sikerül megteremteni a világbékét szállásadómmal, és lakótársammal. Leültünk beszélni, és...úgy fest helyrebillentek a dolgok.


- A norvégok alapból nem tűnnek lopósnak, de valamiért-szerintem sokszor csak a vicc kedvéért- rá vannak gyógyulva a biciklire. Az egész város tele van lelakatolt, kerék nélküli biciklikkel, meg lelakatolt, bicikli nélküli kerekekkel. Ma láttam egy szegény embert, aki valami hipermodern biciklit tolt hazafelé, szigorúan az első kerekén...mert ugye csak az volt meg neki.


- Tegnap este sörözés közben világra segítettünk egy döbbenetes szóviccet. Azt hiszem, ezt mutatni kell:

+ =

-Nos, már a nyaralás, "tavaszolás" utolsó estéjét töltöm itt, úgyhogy lezárom lassan ezt a bejegyzést...szép, és jó volt ez az északi hét. Kicsit már vágyom is haza...jó ezt mondani.
Mindenesetre...imádom Oslot:)

Eriggy fiam, hozd a puskát!

Mint tudjuk, Vas megyének szinte külön nyelve van Magyarországon belül. A híres-hírhedt "Vazsmegyei". Mivel a tegnapi izmos nap/éjjel után pihenőnapot tartok, viszont érzem magamban az ökörség szikráját, úgy döntöttem, összeállítok egy névjegyzéket néhány ismertebb madárfaj "vazsmegyei" nevéről. Annyi értekezést láthattunk már a fajnevek körüli hercehurcáról, igazságot kell tenni. És a "vazsmegyei" madárneveket igencsak hasznos megismerni.
Nos:

házi veréb (Passer domesticus)- veréb

mezei veréb (Passer montanus)- veréb

széncinege (Parus major)-veréb

kék cinege (Parus caeruleus)- veréb

erdei pinty (Fringilla coelebs)- veréb

házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)- veréb, ami télen nincs itt

erdei fülesbagoly (Asio otus)- bagó

kuvik (Athene noctua)- csuvikbagó

vetési varjú (Corvus frugilegus)- kánya

dolmányos varjú (Corvus cornix)- kánya

holló (Corvus corax)- kánya

héja (Accipiter gentilis)- tikhordó kánya, avagy nagyhábik

karvaly (Accipiter nisus)- karval, avagy kishábik

vándorsólyom (Falco peregrinus)- sebes sólom

vörös vércse (Falco tinnunculus)- vércs

kék vércse (Falco vespertinus)- kékvércs

barna rétihéja (Circus aeruginosus)-sas

barna kánya (Milvus migrans)- sas

gatyás ölyv (Buteo lagopus)- sas, avagy kréni

egerészölyv (Buteo buteo)- fertálsas

rétisas (Haliaeetus albicilla)- eriggy fiam, hozd a puskát!