2017. november 28., kedd

Tehülyete!



A hülyeség, az kérem az egyik legdemokratikusabb dolog a világon, a melltartó mellett. Kortól, nemtől, bőrszíntől és vallási hovatartozástól függetlenül bárki élhet vele. Namármost, itt meg pont erről lesz szó, gyűjteményes jelleggel.

Némi feljegyzés a hajónaplónak. Köszönöm, jól vagyok. Az új munkámat, a gyöttmentek, migréncsek és egyéb felforgató elemek biológiára való oktatását -minden előzetes elvárásom ellenére-továbbra is kifejezetten élvezem. Kezd rendeződni a lakhatásom is. Szóval, nagyon durva három hét van a hátam mögött, kivagyok mint a liba, de látom a fényt az alagút végén és nem dudál. 
Most ezt igen jól le is kopogom.

Mindez azért érdekes, mert most lazulunk, he. Ez pedig olyan formában fog megtörténni, hogy eleget teszek egy saját magamnak tett ígéretemnek, mely szerint az óráimon elhangzott legnagyobb hülyeségeket fel, majd leírom, amint egy bejegyzésre való összegyűlik belőlük. Most még egy kicsit keveslem az anyagot, de most pont ez kell a világnak és nekem is. Aztán meg, gyanítom, lesz még hozzá. Lehet, nyitok ebből egy sorozatot. Mert azért ha három hét alatt is ennyi lett...

Szóval. Az alábbi bölcsességek teljesen különböző okokból születtek. Volt ami nyelvi problémákból fakadt, volt ami csibészségből, volt ami nem-odafigyelésből, volt ami szimpla, vegytiszta hülyeségből. Nem fogom külön kiemelni, melyik miből, szerintem érezhető lesz. No hajrá.

U.I: Sajna néhány dolog abszolút nem jön át magyarul. Ezeket leírom németül, majd megpróbálom elmagyarázni. 



Én (nagyon belemerülve a magyarázatba): -Na szóval, mit gondolnak, mi az oka, hogy a növények nem nőnek ott, ahol sötét van? Mi lehet az oka, hogy nem érzik ott jól magukat?

-Az ember: -Mert nem látnak a sötétben?!

(Tényleg nem, mondjuk, a rosseb akárhová tegye őket...)
.
.
Épp a konkurens magatartásról beszéltem, azaz arról, hogy mit jelent ökológiai szempontból a konkurencia, mint fogalom. Majd: -Mondjanak egy példát a konkurenciára a biológiával kapcsolatban!
Az ember: -Matek.

(És hát ugye, erre nincs mit lépni. Mindenki fösti magát, aki matekot tanít.)
.
.
No ez az egyik eset, ami nem fog teljesen átjönni magyarul. Épp az anyagkörforgásról (Stoffkreisleuf) magyaráztam az élővilágban. Mivel mindig kérdezek, hát megkérdeztem, hogy ez szerintük mit jelenthet? Jött is a válasz: -Die Stoffe laufen im Kreis. kb: Az anyagok körbe forognak. 

(Klasszikus tantárgyi átfedés: biosz egyes, nyelvtan ötös.)
.
.
Drogok. Én:-Oké, emberek, szóval vannak a legális és az illegális drogok. Illegális például, ahogy megbeszéltük, a hasis, a speed a marihuána, aminek a hatóanyagai a THC és a CBD, aztán van még az LSD. Mi van még?
Az ember:- LCD!!

(Aszpasztmek.)
.
.
És mikor idegesítőek...nagy elánnal magyarázok és kérdezgetek, mikor észreveszem, hogy pont lesz*rja mindenki, hogy miről beszélek. Hát rábökök egy komára, hogy: 
Én:-No kérem, mi volt az utolsó kérdés?
Az ember:- Nem figyeltem.
Én: -Tudom, azért kérdezem most, hogy mi volt az utolsó kérdés?
Az ember:- Őőőő...hát hogy mi volt az utolsó kérdés.

(Tusé.)
.
.
Szintén némi magyarázatra szorul az az eset, mikor megkérdeztem egyik komát, hogy "kommen Sie mit?". Ezt a kifejezést arra használják, hogy az emberfia megtudakolja mindenféle komákoktól, hogy értik-e, amit az emberfia vaker. Tény, hogy szó szerinti fordításban azt jelenti: "Jön velem?". 
Tény az is, hogy a komát, akinek a kérdés szólt, előző nap betereltem az "igazgatóiba" némi ejnyebejnyére és irgumburgumra. Mint ahogy az is tény, hogy a koma, szegény, a kérdésemre felállt, lógó orral odaballagott hozzám, és mondta, hogy hát, rendben, akkor menjünk.

(Nem mentünk. Röhögtünk.)
.
.
Végül, de nem utolsósorban. Ennek én voltam az elkövetője. Bárki mást gondolna, nem szándékosan. Szóval, van a mostani csoportomban egy feltűnően csinos bakfislány, aki ezt tudja is magáról. Épp a madarakról magyaráztam valamit, pontosabban a verebekről. A veréb hivatalos neve németül a "Haussperling", én azonban a népi nevét-"Spatz"-használtam, mikor megkérdeztem tőle, hogy látott-e már ilyet. Aztán a fel-feltörő férfi röhögés közben, amiben akarva- akaratlanul én is részt vettem, emlékeztettem magam a szakszavak helyes használatának fontosságára, lévén a "Spatz" szó a szlengben, hát mit szépítsük, pöcsöt jelent.

(Tényleg véletlen volt.)



No, aludjanak jól kendtek, és ne beszéljenek hülyeségeket. 
Mert kendteket is felírom, aztán le.
Jóéjt.







2017. november 7., kedd

Dániel az oroszlánveremben




A bejegyzések egyik legfontosabb eleme a cím. A cím többnyire előbb lesz, mint a bejegyzés. Namost, ennél a bejegyzésnél eszembe jutott még a Sorosbérenc és a Chaoswear is, mint cím, tessék elolvasni, azt majd rájöttök miért. Meg arra is, hogy miért ez lett aztán végül. Mindenre rá fogtok jönni, csak legyetek okosak és türelemmel. 

Feladtam a hippilétet. Újra a keményen dolgozó, adót fizető, reggel időre beérő, este kicsit idő előtt távozó, becsületes, rendszertisztelő munkásemberek sorait gazdagítom. 
Ez a téma is ide tartozik. 
Figyelj, kiblogozzuk. 


Szóval. Hol is kezdjük? 
Kezdjük mondjuk a legendánál, ami nevem eredőjéről, az első regisztrált Dánielről, Dánielről szól. Ő egy bibliai Dániel. Ez a Dániel kicsit próféta volt, kicsit zsidó, kicsit írnok, majd kicsit főrang, meg kicsit hithű ember is. Szóval ezt a Dánielt bemártották a rosszakarói, mivel mással nem ment, a hite miatt. A király meg, bármennyire is nem akarta, bedobatta az oroszlánok közé, a verembe bele. Hogy ott aztán mit csinált a pali, azt pontosan nem tudni, mindenesetre én mindig úgy képzeltem, hogy imádkozott és mesélt az oroszlánoknak. Random mindent. Lényeg a lényeg, hogy reggelre kelvén épen és egészségesen pecázták ki a veremből, és ha már így, akkor bedobták helyette a rosszakaróit, akik azonmód megevődtek oroszlánilag. 
Szeretem ezt a történet.

Namost, kaptam munkát. Ez úgy lett, hogy két hete csütörtökön felhívtak, hogy kellenék, beszéljünk. Rá úgy egy hétre beszéltünk és felvettek. Tegnap kezdtem. Csak így, minden lacfac nélkül, mint amikor a macska leveri a virágcserepet az ablakból. Durr. Egy projektbe kerültem bele,  amit a sógor állambácsi pénzel és az itt meg-nem-nevezhető cég vitelez ki, a hangzatos "tréner" munkakörben. A projekt célja az általános iskolából különböző okok miatt kibukott fiatalok (15-25 éves korosztály) utóoktatása, illetve az iskola befejezéséhez és pótlásához való hozzásegítése. Igen, mennydörgette, gyüttmenteknek, migránsoknak és refugéknak tanítok biológiát, németül. 
Gyuri bácsi meg örül. 
Éngem meg megfizetnek érte.

Szóval, a felvételi elbeszélgetésen megegyeztünk a kolleginával, hogy nyugodjak meg, nem lesz itt semmiféle mélyvíz, meg durbbele, majd szépen kezdek, aztán betanítanak, meg beülök a kollégák órájára, meg kapok én mindent ami kell, meg minden fasza lesz és király, juhú és hurrá. Kaptam két ímélt, egyet a munkaszerződésemmel, egyet meg a szükséges infókkal, miszerint Szent András havának hetedik napján, pitymallat után kicsivel jelentkezzek le Kruzifix úrnál a tett színhelyén, ő majd eligazít mindenben.

Okéjó.
Szent András havának hetedik napján, pitymallatkor, (tegnap reggel, na,) a tett színhelyén lejelentkeztem Kruzifix úrnál, várván az eligazítást. Koma épp teljesen idegbeteg volt, láthatólag szervezett, átszervezett és újratervezett. Én vártam az ihletet meg az infókat, ez meg, ez a szamárborjú, annak rendje szerint a kezembe nyomott egy névlistát, beb***ott egy "Varga, Biologie" feliratú terembe, közölte, hogy akkor sok sikert az első napomhoz és becsukta mögöttem az ajtót.
Ő....
Ő....
Ő....

Heheh.

"Édesanyád szomorúszemű, sváb, gatyamadzagrángató, zergetollas Úristenit."-Gondoltam. Így pislogtunk egymásra a refugékkal. -Hát most én mit kezdjek veletek? Kérdeztem én. -Mink aztat nem tudhassuk, mink nem ide tartozunk, csak ide osztottak be-mondták ők. Na így elnézegettük egymást egy darabig. Ők engem, én meg őket. Szerbek, szírek, románok, albánok, csecsenek, meg minden. Egy rahedli nagykamasz és fiatal felnőtt, hat különböző országból, van aki soha nem tanult bioszt, van aki tíz évig tolta, van akinek német az anyanyelve, van aki azt se tudja, mi az a Panzerkampfwagen, van aki ide tartozik, van aki helyhiány miatt került hozzám, a pulpitus tufelin meg én, aki életében nem tanított németül biológiát, egy szót se.

És akkor előjött bennem az a"na ne már" érzés. Annyira abszurd volt a szituáció, hogy nem tudtam komolyan venni. Röhögtem egy sort, majd elkezdtem random hülyeségeket beszélni, először mindenről, majd mindenről is, majd a biológiáról. Aztán azon kaptam magam, hogy ejnye ni, teljesen improvizatíve módon biológiaórát tartok németül, ezeket meg leköti amit beszélek. (Legalábbis egy ideig és a körülményekhez képest. Legalábbis kuss lett.) Aztán mikor kifújt, ami eszembe jutott bioszból, és már nem volt kuss, akkor még beszéltünk random minden egyébről, aztán kiderült, hogy még meg is férünk egymással. 
Ők jól elvoltak, én jól elvoltam, nagyjából mindenki elégedetten távozott a nap végén. 
Volt aki azt mondta, holnap is hozzám akar jönni, akkor is, ha nem ide tartozik.

Szóval, a nap végére a következő dolgokat jegyeztem fel a hajónaplónak:

1: Ennél a cégnél senki nem tud semmit.
2: Ennél a cégnél ha valaki mégis tud valamit, az igazából mindegy, mert nem működik.
3: Ennél a cégnél, ahol senki nem tud semmit és semmi nem működik, a tanítványoknak sincs halvány gőzük se semmiről.
4: Ez egy brutális káosz.
5: A káosz egyik sajátos furcsasága, hogy amint "rohadtul nem veszed komolyan", a kezed alá simúl.
6: Én ezt élvezem.



És igen, a második napom ugyanezt az eredményt hozta. A Herr Kruzifix által nagy büszkén lobogtatott paksamétáról, ami "az én tantervem és tananyagom" első pillantásra kiderült hogy egy wikipédiás szószedet, a kollégák, akik ugyanilyen káoszlovasok csak megerősítettek abban a véleményemben, hogy "improvizálok és ez így jól is van", a refugékkal még mindig jól kijövök, még mindig úgy néz ki, ha bárki belép a termembe, mintha bioszt tanítanék, szóval...

Lehet, hogy két nap múlva aztán tele lesz a púpom az egésszel, de az első kanyart, asszem bevettük.

Ez kicsit ilyen üvegtigrises helyzet.
"Itt mindenki hülye? Igen, itt mindenki hülye."
Nekem meg tetszik.
Káosz, én így szeretlek. 






2017. október 24., kedd

Balfékszűrő




Az a teljes, gusztustalan és kendőzetlen igazság, hogy ezt a bejegyzést későbbre tartogattam, míg gyűlik hozzá még némi anyag. De, tekintve, hogy "álhétfő" van, plusz futkoztam ma annyit, mint egy gepárd-gyalogkakukk hibrid és elvégeztem annyi teendőt, mint két felnőtt, egészséges harci elefánt másfél nap alatt, na, most jár nekem a kikapcsi. Nektek meg a sztori. Mert azért már így is van hozzá anyag, hajjaj. Úgyhogy írunk. 
Blogot. 
Most.
Téma és az ő felvetése:
Ehelyt (klikk) szó vala róla, hogy belecsaptam a biznicelésbe, üzletülésbe, adásveszésbe, szóval a vállalkozásba. Namost, ha az emberfia venni és adni akar, akkor ugye meg kell keresni ennek a reciprokát, azaz az eladókat és a vevőket. Ez a mai világban, ahol már emberek mászkálnak a holdon és létezik édes kékfrankos, a leggyorsabban a nagy és bölcs interneten keresztül megy, hirdetések által. És igen, tudom én, hogy a funkcionális analfabéták száma egyre emelkedik, és hogy a zinternet szinte bárki számára hozzáférhető, mint ahogy azt is, hogy a biznicben illedelmesnek, türelmesnek és megértőnek kell lenni, de van amikor egyszerűen...


Szóval, összeszedtem nektek néhány szösszenetet az ilyen jellegű kommunikációimból. Mikó má nem bírtam. A nevek, adatok és számok jogi és érthető okokból fantáziaszülemények, de a többi stimmel. 

Szal. 

A baj ott kezdődik, hogy naív vagyok. És azt gondolom, hogy az emberek alapinfókból megértik, mit szeretnél. Pl. "Diót veszek, 10 ft/kg áron, Szombathelyen". 
De persze. 
Nem, nem értik meg. 
A tizedik "mennyiért veszed, hol veszed, mit veszel" jellegű kérdés után elkezdtem beépíteni a balfékszűrőket a hirdetéseimbe. Ezeket igazából balfasszűrőnek hívom, de mégiscsak, gyerekek is vannak itt. A balfékszűrő úgy működik, hogy MINDEN lényegi infót EGYESÉVEL és KÜLÖN KIEMELVE beleírsz a szövegbe és KÜLÖN felhívod rá a figyelmet, hogy aki látja a hirdetést, az OLVASSA IS EL A SZÖVEGET MIELŐTT ÍR. A fenti mondat egy tipikusan balfékszűrős mondat volt. (Nem, tudom, hogy nektek nem kell kedveseim, csak demonstrálok.) Tettem ezt a saját idegeim védelmére. Tök jó érzés naponta húsz üzenetet kapni egy hirdetésre, de szűrőkkel hatékonyabb az ember. És nyugodtabb. És bakker, igen, van aki még ezen is átcsúszik. Az alábbi képernyőfotó az iskolapéldája ennek. Mikó má nem bírom.


Javaslom kinagyítva (klikk rá) megnézni. Komával végülis nem jutottunk dűlőre, de legalább hallgatott egy kis belevaló ősmetált. 

Aztán, van a másik oldal. Mikor eladni akarsz. És bepróbálod ugyanezt, mert naív vagy. Dió eladó, 11,50 ft/kg, csomagküldéssel. És örülsz, mert kétpercenként pittyan a telefonod, hogy érdeklődő van. Aztán legörbül a szád, hogy jaj. Az utolsó csepp a pohárban ő volt, mielőtt erre az oldalra is beépítettem a balfékszűrőt. Az üzeneteim tizedére csökkentek, de boldogabb ember vagyok.
 Szóval:

Hassan Beüzemel Ali:  -Én vásárol 1 kg 10 ft, igen?

Én: - 11,50 ft /kg.

Hassan Beüzemel Ali: Mind egybe eladod?

Én: mennyire lenne szükséged? Jelenleg nincs túl sok raktáron. (Megjegyzés: elkezdtem aggódni, hogy hogy mondjak nemet, ha berendel 500 kilót.)

Hassan Beüzemel Ali: 2 kg (Megjegyzés: itt majdnem kiborítottam a fröccsöm.)

Hassan Beüzemel Ali: de mennyibe kerül?

Én: 11,50 ft/kg, mint feljebb írtam.

Hassan Beüzemel Ali: Köszi. Én venni ma 15 forintért.

Én: Igen, különbözőek az árak.

Hassan Beüzemel Ali: igen, de én most venni 10 forintért. (Megjegyzés: cérna szakad.)

Én: Én meg eladni 11,50 ért.

Hassan Beüzemel Ali: Oké, köszi.
(öt perc csend, majd:)

Hassan Beüzemel Ali: de én 10ért akarok :( :(
(Megjegyzés: itt kiborítottam a fröccsöm.)

Én: Én pedig világbékét. Bocs.

Hassan Beüzemel Ali: :D

.
.
.
Értitek? Lehet ám velem alkudni, amúgy, csak nem így... szóval jött a balfékszűrő ide is. 

Ez így festett:

Dióbél eladó. 
12 ft. 
(Megjegyzés: a rendszer nem enged törteket írni.)

-----Kérem, olvassa el a leírást!-----

Jól kezelt, nem kezelt. (Ez németül jobban hangzik, na...)

Szép, friss dióbél, 2017-es termés, eladó. 

11,50 ft/kg

Csomagküldés: 5 kg-ig 2 ft, 10 kg-ig 3,50 ft.


És csak jöttek, jöttek az üzenetek. Többek közt kérdések az árra, a csomagküldésre és a csomagküldés árára vonatkozólag. Ajjaj mondom. Az alábbi kommentpárbaj volt a kedvencem, illetve az újabb szakadási pont, ahol eldöntöttem, hogy sűrűbbre kell venni a szűrőt.:

Anita Bakfittyhauser: 5 kg 2 ftba kerül?
Hussein Hasszán: 5 kg 19 ft! (Megjegyzés: hogy ezt honnan??)
Erik Kakadu: Nem emberek, 5 kg 57,50 ft.
Én: BINGÓÓÓÓ!!!!

Továbbá, a kedvenc kérdésem, csak így random idebökve: "Mennyi van egy kilogrammban?"

Rendben, mondok, ez így nem lesz jó, likas a szűrő. Ide valami bombabiztos kell. Figyelj:

Dióbél eladó. 
12 ft. 

-----Kérem, olvassa el a leírást!-----

Jól kezelt, nem kezelt. 

Szép, friss dióbél, 2017-es termés eladó. 

11,50 ft/kg

Gyakran ismételt kérdések:

-Az ár félár, baráti és fix. Több kiló rendelésénél automatikus kedvezmény jár.

-Személyes átvétel kizárólag Piripócson lehetséges, egyéb esetben gyorsan és olcsóan megoldható csomagküldéssel.

-Csomagküldés díja 5kg-ig: 2 ft, 10 kg-ig 3,50 ft.

- Kérem, privát üzenetben keressen, a kommentekre nem mindig tudok válaszolni.

Na mondom, aki erre is visszakérdez, az már igazán tajgetosz pozitív. És de és igen és van, de van. Íme:

Hans Fritz Regenkurt: sorry, mennyi kilója? (Szigorúan kommentben....)

Én: Feketén-fehéren ott áll a leírásban ;) (Megjegyzés: mentségemre legyen mondva, nem ez volt az első aznap.)

Hans Fritz Regenkurt: Nagyi barátságos!

Hans Fritz Regenkurt: Nagyon barátságos!

Én: Igyekszem.... :D

Hans Fritz Regenkurt: Ezt most nem pozitívan értettem.

Én: Én sem. Ne haragudjon, de olvasni többnyire általános iskolában tanul meg az ember...

Hans Fritz Regenkurt: Azt kell mondjam, Ön nagyon szemtelen.

Én: Szintén lehetséges. Attól még igazam van.


Igen, tudom. Minden kezdet nehéz és sokat kell még tanulnom, mire kifejlett lvl 10-es biznicmen lesz belőlem. De ugye Irónia szép ország és Szarkazmus a fővárosa, én meg a közelben lakom. Majd belejövök ám. Addig is elnézést. Igyekszem barátságos lenni, ahogy fentebb is írtam. Szeretem ám a kuncsaftjaimat.
Még a hülyéket is.
Tényleg.


Búcsúzólul, egy a témának megfelelő hangulatú kép. Ez műfaját tekintve egy verkfotó. Festő lőtte, mikor épp terméket fotóztunk-illetve ő- és rájöttünk, hogy kevés a holmi és túl nagy hozzá a zsák, szóval valamivel ki kell tölteni, hogy kinézzen valahogy...

Jojcakát.









2017. október 15., vasárnap

Varnyú


Emlékeim szerint ez az első olyan alkalom, hogy teljesen hivatalosan, legálisan és tudatosan szembe megyek a blog egyik alapelvével, pontosabban azzal, hogy nincs reklám. Hivatalosan, legálisan és pontosan ez se az, mert a reklámért fizetnek az embernek, keményen csengő forintban, én meg eddig összvissz egyszer reklámoztam meg itt szőrmentén egy komámat, mert hogy fotóz, meg ilyenek, de őt a barátság kedvéért meg a sör reményében. Most viszont, kedves rádiónéző gyerekek, egy céget fogok feltenni ide. Hivatalosan, legálisan és pontosan ezért nem kapok fizetést, merthát nincs kitől, lévén a cég saját gyerek. Bár lehet megiszok közben egy fröccsöt és akkor már reklámnak számít, ugyanis fizettem magamnak érte.
Jó, akkor ez most a reklám helye.


Az igazat megvallva, most nem az fog következni, amitől féltek, hogy ezeöccász karakteren keresztül ömlengek róla, hogy milyen jó is ez és tessék tőlem vásárolni. Mert azt már' azé' mégse'. Majd a végére beteszek két linket, aztán aki szeretné, megnézi. Inkább mesélek kicsit. Az ide jobban passzol.

Szóval, a Corvus, az két hete indult. Nagyjából. Egy natúrtermékek kereskedelmével foglalkozó kisvállalat, nagyjából. Az elhatározás egy éve jött, nagyjából, és most került élesítésre. A natúrtermékek egy elég buta, kozmopolita, szexésnyújork utánérzetű szó, de nem találtam jobbat. Csonthéjjasok, diómogyoróeffélék, mézes csemegék, pálinkák és més nyalánkságok szép kézműves kivitelben, ez a motorja az egésznek. 
Natúrtermék, értem? 

Az első, amit el akarok mesélni, az a név. Mert annak története van, méghozzá saját. Az igazság az, hogy én már sefteltem effélével, nagyjából a legalitás határain belül. Ha van a mélyen tisztelt olvasók közt NAV-munkatárs, akkor ő az előző mondatot skippelje és a következőt olvassa: "Az igazság az, hogy én már sefteltem effélével, teljesen legálisan, betartva az adóügyi előírásokat, szigorúan a kéz alatt eladható értékhatárig. Most azért alapítottam rá vállalkozást, hogy még hivatalosabb legyen a történet és semmiféle hivatalos fórumon se kelljen szégyellnem, hogy a vérrel, verítékkel megszerzett garasaimat saját jószántamból ajánlom fel az államnak, hogy aztán a salakszentmotorosi futballstadion egy újabb építőköve születhessen meg belőlük. Hurrá!"

Szóval. A seftelésnek a csonthéjjasok a végterméke volt, előtte elég sok mindennel próbálkoztam. Mivel ennek a sokmindennek kellet egy mappa a számítógépemen, hát csináltam egyet. "Új mappa" néven. Aztán másnap a munkában szembeugrándozott velem egy szürkevarjú, más néven dolmányos varjú. Nagyon csípem ezt a jószágot, pofátlanul intelligens és elegáns madár, sajátságos stílussal. Plusz, minden sz*rt összeszed, hogy megnézze, használható-e valamire. Ezen túl a német nevét (Nebelkrähe) ha szó szerint visszafordítjuk magyarra, akkor "ködvarjút" kapunk, ami, valljuk meg, elég menő. Szóval, az "Új mappa" nevét "Nebelkrähe"-re változtattam. 

Aztán, mikor a hülyéskedés komolyra fordult és összeráncolt szemű, nyakkendős, fekete tintával bejegyzett vállalkozás lett belőle, akkor meg akartam tartani a nevet. De mondom, a Nebelkrähe-t nem értik a magyarok, a ködvarjút nem értik a sógorok, hát megkapta a madár latin nevét, amit aztán az egyenlőség elvének hódolva senki se ért. 

A másik dolog, a vállalkozás "összerakása". Azt gondolná az emberfia, hogy ez ilyen sétagalopp, veszek diót azt' eladom. Aha.
 Az elmúlt egy évben is foglalkoztam vele szőrmentén, de az elmúlt másfél hónapban ez gyakorlatilag egy heti 40 órás munkával felérő elfoglaltság volt (kemény túlórákkal), mire a webshoptól a fészbukoldalon át a termékleírásokig és a törvényileg előírt tápérték-és allergénmegjelöléseken keresztül a termékfotókon (köszi Krisz), a csomagolóanyagokon és a beszerzési forrásokon keresztül , valamint az ....áhhhh. Szóval, böszme egy munka, nem is hinnétek, mekkora. Mindegy, megvan, gömbölyű és gurul. Sokat kell még csiszolni rajta, hogy zökkenőmentesen guruljon, de gurul. Gyerekcipőt hord és kicsit csálén jár benne, de jár. Én meg örülök neki és egy kicsit büszke is vagyok rá. 

Tessék, linkek. Fogyasszátok egészséggel és aludjatok jól.











2017. október 9., hétfő

Привет детям, vagy mi a szösz



Képzeljétek kispajtások, olyan van, hogy nekiálltam tanulni. Oroszul. Saját jószántamból. És hogy miért csinálok ilyet? 
5 pofonegyszerű oka van. 

1:  Fent van a bakancslistámon

2: Statisztikák szerint az orosz az egyik legkeresettebb idegen nyelv errefelé 

3: Tudok már németül, angolul és magyarul, valamint a biosszak miatt van némi latin alapképzettségem. Innentől az anyanyelvemen kívül angolul és németül is elküldök bárkit zabot hegyezni, olvasva nagy vonalakban felfogom az egyéb germán nyelveket, mint például a svéd és a norvég, ugyanígy az ilyen kutykurutty keveréknyelveket, mint a holland, legalább az alapdolgokat, mint a wc és a pizzéria megértem olaszul és spanyolul, szóval, ha összeszedek mellé egy alap szláv nyelvtudást, Európán belül már csak Finnországban tudnának eladni, de azok meg szeretik a magyart.

4: Tetszik a nyelv

5: Csak.  

Namost, gondolom az, hogy én oroszul tanulok, az nektek mérsékelten érdekes, azonban eszembe jutott erről pár dolog. Körüljárjuk hát, mint kutya az alvóhelyét.  


 Először is, hurrá, hajrá, tanuljunk oroszul és keressünk hozzá tanárt. Amivel rá is tértünk az első kevésbé ön, ellenben jobban közérdekű témára. Nagyjából azt gondolná ugyanis az ember, dicső szocialista-kommunista múltunkra visszatekintve, hogy bárhonnan le lehet akasztani egy ruszkij ucsityelt. És hiszitek vagy sem, de ez bizony nem így van. Annak ellenére, hogy alig harminc évvel ezelőtt még kötelezően oktatták az oroszt az oskolákban és Dunát lehetett volna rekeszteni az orosztanárral, most nincs. Illetve csak elvétve és méregdrágán.

Kis kitérőt kell tennem, visszatérve a saját dógaimra, mert azért azt be kell vallanom töredelmesen, hogy nekem az orosztanulás nem főprojektként volt bakancslistás. A bolondéria nem most jött, hanem már jópár éve, de hazudnék ha azt állítanám, hogy azóta vért izzadva kerestem okítót. Most is a vakszerencse szele fújt bele az illetőbe, aki teljesen élhető áron és nagy szakértelemmel tömi a fejem. De a tapasztalat a fentiekben leírtakat mutatja.

Viszont, jön a kérdés, honnan a paradoxon? Igazából nem tudom, csak ötletem van rá, illetve elméletem, mint mindenre. Szerintem ennek bizony kőkeményen politikai okai vannak. A negyven év körüli és annál idősebb generációból a legtöbben beszélnek valamennyire oroszul. És itt jön a pont, hogy valamennyire. Egyfelől, ugyi, az orosz pártunk és kormányunk által központilag meghatározottan kötelező nyelv volt, márpedig ami kötelező, azt csak úgy ímmelámmal csinálja az ember. És mivel a korabeli tantestületek is értették ám, hogy ez olyan muszáj dolog, gondolom, ők is "jóvanazúgy" módban kezelték a kérdést. Tehát, sokan beszélnek valamennyire oroszul, de kevesen igazán. Másfelől, gyanítok ebben némi lelki ellenállást is, azaz miután '89-ben a nagy tesó kiballagott az országból, még aki beszélte is a nyelvet, utána az se erőltette. Egyszerűen volt egy rossz mellékíze.

Másik téma, idekapcsolva, elvonatkoztatva az orosztól. Gondolkodom egy ideje rajta, hogy a kishazánkban bevett szokás, hogy bármely felsőoktatási intézmény elvégzéséhez kötelező egy nyelvvizsga, az rendben van-e. És minél többet gondolkodom, annál inkább arra jutok, hogy nem. Legalábbis nem így, a mostani formájában. Egyfelől, van ennek egy elméleti oldala. Igen, legyen kötelező a szakfordítónak, a tolmácsnak, meg a nyelvésznek, de hogy a gépészmérnöknek, meg az énektanárnak minek, azt nem értem teljesen. Illetve egyfelől igen, mert a nyelvtudás valahol az alapműveltség része, de az már mindenki saját döntése kellene hogy legyen, hogy akar-e ezzel a plusz tudással kezdeni valamit, vagy sem. A gépészmérnök talán nem volt tökéletes példa, de ha őszinték vagyunk, na egy énektanár ugyan nyugdíjba mehet elméletileg úgy, hogy egy szót se kell kiejtenie idegen nyelven. 

Ez azonban a kisebbik gond, a nagyobbik, ami miatt elkezdtem filózni a kisebbiken is az az, hogy egyre inkább úgy gyanítom, hogy a nyelvtanulásra való hajlam, az bizony egy készség, azaz veleszületett. Ezt hívják nyelvérzéknek, ugye. Amiből azt akarom kihámozni, hogy lehet fejleszteni, csiszolni rajta, de alapvetően olyan marad, amilyet a génjeink akarnak. Pont úgy, mint ahogy nem lehet tanítani a jó hallást, a szép énekhangot, vagy az éles színlátást sem, szerintem, ezt is nehézkesen. Fejlesztheted, de csak egy viszonylag behatárolt szintig. Nem vagyunk egyformák, lehet valaki sok minden másban nagyon penge, és pont ebben a béka feneke alatt, vagy fordítva. És aztán ez dobja be azt a faramuci helyzetet, hogy magasan művelt, intelligens, a szakterületükön amúgy kiválóan teljesíteni tudó emberek futkoznak egy befejezetlen egyetemmel a hátuk mögött, diploma nélkül, mert nincs nyelvérzékük. Ezt nem a levegőből vettem, személyesen ismerek ilyet. Szóval nekem ez kicsit olyan, mintha nem engednének orvosnak, bármennyire is jó a kezed, amíg meg nem tanulsz fuvolán játszani, vagy csak akkor lehetsz közgazdász, ha ügyesen focizol. És innentől nem tartom teljesen igazságosnak.

A nyelvvizsgarendszer önmagában a harmadik baj, de ezt szerintem a legtöbben ismeritek. Nem minden család engedhet meg magának egy hatvanezres tanfolyamot, majd a harmadszori nekifutásra sikerülő negyvenezres vizsgát. Plusz, mára már sokat finomítottak a témán, de az "én időmben" az elérhető nyelvvizsgatípusoknak annyi közük volt a valós, gyakorlati nyelvtudáshoz, mint kősziklának az íjászathoz. 

Pár éve pont ezeket a gondolataimat adtam elő egy tőlünk egyel nyugatabbra lévő ország gyermekének, aki közölte, hogy hát náluk igazából pont így működik a dolog, vagy pont nem így, szóval hogy csak a direktben nyelvvel foglalkozó szakembereknek kötelező a vizsga, ők meg azt amúgyis megcsinálják a képzés keretein belül. Hm. 
Igaz onnan nem is mennek ki ennyien pincérnek külföldre.

De ez van, ezt kell szeretni, gyerekek. Egyelőre. Úgyhogy egyelőre hajrá, gyerekek, tanuljatok nyelveket, 
 спокойной ночи és aludjatok jól.




2017. szeptember 27., szerda

Okuláré



Képzeljétek, kedves rádiónéző gyerekek, részt veszek egy pszihológiai tesztben. Ez nem hivatalos ám, meg nem is pszihológiai, meg nem is teszt, de a többi stimmel. Az egésznek a kiindulópontja az az elmélet, hogy a szemüveg megváltoztatja az arc karakterét és ezzel egyidőben az emberfiának magatartását.
Izé.


A történet idén nyáron kezdődik. Nem. Igazából úgy húsz évvel ezelőtt, mikor is szemüveget kaptam. Aztán folytatódik úgy tizenegypár évvel ezelőtt, mikor kontaktlencsére váltottam. Aztán most ugrunk idén nyárra, amikor a kéthónapos tanfolyam alatt a légkonditól kötőhártyagyuszit kaptam. Attól meg szaruhártyagyuszit. Elegem van a hártyákból. A lényeg azonban, hogy tizenegypáréves szemüvegtelen lét után az elmúlt hetekben megint okulával a fejemen járom a mindennapok sáros útvesztőit. És elkezdtem játszani a gondolattal, hogy "ez a helyzet most milyen lenne szemüveg nélkül"...

Az igazság az, hogy nem én vagyok az első, konkrétan tényleg csináltak már teszteket a témában, hivatalosakat, pszihológiaikat. Ezeknek tessék utánaolvasni, ha valakit érdekel, én most csak a saját megfigyeléseimről fogok mesélni, mely ugyan nem teszt, nem pszihológiai és nem hivatalos, de a többi stimmel. 

Szóval, a szemüveges életem a nem-szemüvegeshez képest, 5 tésztaszaggatóan velős pontban::

1

Nem látok. 
Lévén hogy a hemüveg már némileg elöregedett, erre a pár hétre meg lusta és fukar voltam újat csináltatni, nem látok élesen. Ez némileg behatárolja a szociális teremet, mert az utca túloldalán lévőket már nem ismerem meg. Ezért inkább oda se nézek.

2

Kevésbbé vesznek komolyan az emberek.
 A nem-szemüveges énemhez képest néha felvesznek egy ilyen urambátyám buksisimogató stílust, mióta szemüveg van rajtam. Jónapot helyett szevacső van a boltban, "elnézést" helyett "neharaguggyá", pálinka helyett tejeskávé.

3

Viszont ezzel egyidőben, vagy (valószínűleg) pont ezzel összefüggésben kedvesebbek is. Illetve talán ez sem igaz, inkább közvetlenebbek. Aki alapból is kedves, az kedvesebb, aki meg alapból lenyelné a beszólást, az most kimondja. 

4

Önreflexió: én meg a 2. és a 3. pont miatt elpofátlanodtam, mint a nyúl a viccben. Úgy szólok oda csípőből, hogy csak zörög. Nem bírom ki, de ennek meg kell jelennie onlájn. Tegnapelőtt pont ilyen napom volt. Patika, eladónéni. Tűt és fecskendőt kértem. -Amúgy mire kell? - Hát tetszik tudni, valahogy csak be kell lőnöm a heroint. 
Aztán: Praktiker, eladónéni. (Háttérinformáció: a praktikeres eladónénikre amúgy is harapok, mert általában annyi közük van bármihez, ami a praktikeren belül történik, mint bárki utcáról betévedtnek. Szóval. ) -Csókolotessékmondani, az epoxiragasztót merre találom? -Epoxirgasztó? Az mire való? (Én, lassan, elnyújtva:) Raaagasztani, csókolom. (Röhög). 
És nem szedte le a fejem egyik sem, pedig elsőre akarta. 

5

Úgy vettem észre, hogy tetszik a nőknek. 
Gyakrabban akarják felvenni velem a szemkontaktust, mint alapból. Bár ezt nem tudom pontosan megítélni, csak azokról nyilatkozhatok, akik hat méternél közelebb vannak. Szóval lehet, hogy a szemüveg nem csak öltöztet, de vetkőztet is.
(Igen, bocsánat, de ez kihagyhatatlanul magas volt.)


Szóval, ilyen ez. Mindenesetre nem akarok rendszert csinálni belőle. Jobban érzem magam lencsével, az meg mindennél fontosabb. Holnap kontroll. Ha meggyógyultam, márpedig remélem, akkor a szemüveg, tetszik, nem tetszik, megy vissza az elalvás előtti olvasás kiegészítőjének státuszába. 
Elszoktam már tőle, na.

Végezetül, íme, egyik kedvenc karikatúrám a témáról.
És ezzel kivánok jojcakát.
Kezeket a takaró fölé.
















2017. szeptember 18., hétfő

Idegbeteg



Hoppájóreggelt, kidobottazágy, miatököm, hajnalnégyvan. Hétfővanmegújhold, pörögazagyam, nembajjóvan, kihasznájjuk. Micsinálokma, tolomavállalkozást, igenkirálylesz, nembajhapörgök, mindenfasza, túdnekidurrbele.



Micsinájjakhajnalnégykor, holeccigi, szevaszBundi, helómacska. Hatkorúgyis kelniakartam, írokpármélt, alszokmégegyórát. Haggyámacska, hajnalnégyvan, nemkapszenni, jóvangyere, aludhaccvelem. Reggelhatvan, kávécigi, farmerpulóver, durrbeautóba nyesárvár. Holazemberem, nyócramonta, írokneki, ittvagyokapeniparkolóban. Jönakoma, kismotorral, kiröhögöm, hozottdiót. Szépisóccsóis, szevaszdanivagyok, kicsitpörgök, mindenoké, jajaviszemegybe, szójjáméghalesz. Holvannyőgér, kosuthatvannyóc, csókolomadanivagyok, megegyeztünk, jövökszerdán,csókolom. Hamánerremegyek, bekénemenniteszkóba, kellfestőfólia, takarmányzsák, megilyenműanyagbasz. Emberekvannakittjajjaj, negyereközelebb. Műanyagbasznincs, csakfémből, nembajjólesz, festőfólianincs, takarmányzsáknincs, anyátokatmehetekagazdaboltba. Önkiszolgálópult, nemveszibeazárut, tessékmásegíteni, mittoménmibaja, errenemennyivótírva, jóvanhozokmásikat, esseteccikneki, tessékmásegíteni, rohaggyonmegazegész, készpénzesfizetés. 

Tízóravan, beleférmégazorvos. Engeggymánbedógomvan, sokittazember, nenézzrám. Írokpárméltatelefonon, nepittyogjámá, francnakkellett nekemezakramanc. Csókolomadanivagyok, jöttemakontrollra akötőhártyagyulladásmiatt. Elmúltmondomén, aztánvisszajött, igenhordomakontaktlencsét. Miazhogyezszaruhártyagyulladás, netessékilyetmondani. Kurvaéletbe, háromhétigszemüveg, tessékírniszemcseppet, nemfogomhordanialencsét. 
Kurvaéletbe. 

Beapatikába, igényesensorbaáll, öregasszonybökködiavalagam, fiatalemberideteccik, nemb*zdmeg, aholdraszállásra, idecsókolom, érkezésisorrendbenvagyunk. Jónapoteztakaromkiváltani, ittírjaalá, nenézzrám, csinosvagydenenézzrám, nemakarokszemezniveled, addagyóccert, azthaggyábékén, nenézzé. Háromszoregycsepp ebből, ecceregy ebből, hellóviszlát.

Kocsibabe,nemlátokszemüvegben, tökömtele, mennyémá, hülyetanuló, neindexejjmennyémá, cigi. Lehethogytúlpörgökkicsit, nembajjóvan, jónapleszez, mindenmeglesz. Hazaérek, délvan, szevaszBundiszevaszLajka, sziaSanyikahellóPamacscsövimacska. Naaszondja, négykormennemkelledzésre, beleféradiószedés,megakutyafuttatás, hasietek. Pamacsnakrosszahasa, főzöknekikamillát, majdmindjárt, kéneebéd, megdiótszedni,megaműhelytmecsinálni, átököm, kapkodok, nemjó. 

Kimegyekszedekdiótaddignemgondolokmásra. Negondoljmásralazítsjónapezlazítsjónapeznegondoljmásra, kurvaéletelfelejtettemakamillát. Hoppkamilla, addigkihűl, hamarebéd, diószedés, igenfaszavagyok. Délutánkettővannemleszekkész. 
Kutyafuttatás.
Szevacsőnemmegyakmaedzésre, televagyokmelóval. Írokpármélt, jajneírjatokmárvisszaazonnal, addigeszekebédet, igenjóvót, gyerePamacskamilla, tudomhogyutálod, muszájhafájahasad. 
BasszusaKlári. 
Jómingyártbeviszemnekiaholmit. Naaszongya, diómegvan, megkénetörni, nemférbeleazidőbe, teleatököm. Basszusnekem kéneegyterményszárogató, namajdholnap. 

Félnégyvankocsibabe, elmegyekaKlárihoz, előtteveszeksarokvasat, aterményszárogatóhoz, akkorholnapnemkell. Nedudájjakormosanyád, nemlátokszemüvegbe. Szevaheló, adszegyzacskót, jahogynemönkiszolgáló, megöllek, húszdarabharmincszorötvenessarokvasatkérek, köszi. Téllegkivanírvahogynemönkiszolgáló. SziaKlári, hoztamsütit, kérekegykávét.
Levegő.

Kocsibabe, bazzmáfélötvan, kutyátkelletetnem, hazérek, szevaszBundiszevaszLajka, sziaSanyikahellóPamacscsövimacska. Minnyákaptokmegtörömadiót, beleférméganapba. Sziaanyám, dekoraivagy, jahogymáhatóra, kurvaélet, gyorsanetetekkutyát. Mitmondottazorvos, énmegmondtam, hagyjábékén, idegbetegvagyok. Kérszegypálesztmegnyugtat, jöhet, höpp, nemsegít. EgyélBundi, egyélLajka, egyélSanyi, holamacska, Pamacsotrádbízom. Nembírokmagammal, mindjársötétvan, majdmegépítemholnap aterményszárogatót.
Fröccs. 

Hoppá papa, van nekem egy steklámpám.

Mineknekedterményszárogató, egyfalusiházbasincs, nemjbaebbemajdlesz, jóvantedógod, ezzelkezdtem. Mérnemérrá, merpörgök, akkorcsináld, nemezzelkezdtem. Steklámpafelszerel, padlásrafel, tetőléckeretesfűrész, akkuscsavarhúzómérőszalag, ácskalapácssarokvas, gletthálókisolló, fröccs, aggyáneki. Fűrészelkalapálcsavaroz. Lemerültazakkuscsavarhúzó, kibaszomazablakonhogyrohaggyonmeg. Nembajakkorszögelekjóvanazúgyis, megfogjaaz, falécmeghatvanasszeg, kukurikú, olyanlesszmintabaeton. Fiampörögsz, tudomazértbarkácsolok. Készvanigenfasza, lehordomaszerszámot, menjfelanyám, nézdmegaterményszárogatót, igenfasza, ugyemondtam, ezzelkezdtem. 

Estenyócvan, lehordtamaszerszámot, lehetelfáradtamkicsit. Leülökblogolniazmajdhelyretesz.

Gyááá.

Bázz, feleslegesenvettem asarokvasat.