Sokan hallhattátok már tőlem az Isten szót. És nem csak amikor mérges vagyok:) A vallás, mint olyan része az életemnek. De mit is jelent ez nekem? Van vallásom, van Istenem, de...soha nem tudtam pontosan meghatározni, mi az. Talán itt az ideje.
Szüleim keresztények, a szó modern értelmében, azaz gyermekkorukban nyakonborították őket a hideg, sós szenteltvízzel,de...ennyi. Én is részesültsem ebben, vagy tizennégy évesen, saját elhatározásból. Ma már azt mondom, hiba volt.
A keresztények haragvó/ megbocsátó/ mindenkivel aranyos/ mégis bosszúálló istene nem kell nekem. Köszönöm.
És mielőtt szó érné a ház elejét, nincs bajom a keresztény tanokkal. Azokkal, amiket erdetileg tanítottak. De amit ma hallunk vissza, már rég nem az eredetiek, nem arról szólnak, amit annak idején a Megfeszített tanított a világnek. Elferdültek, átalakultak a papság szájíze szerint.
A hitvilágom, bár nem azonos egy vallással se, több helyről merített. A druidzmus természetszeretete, a buddhuzmus élettisztelete, a sámánizmus túlvilággal való, a mindennapokat átható kapcsolattartása, és- igen- az ősi kereszténység szeretetre tanítása mind benne foglaltatnak.
De én az életben hiszek leginkább. Minden, ami él, összefüggésben egymással, gyönyörű a maga módján. Istent, mint olyat, nem kötöm egy konkrét képhez, "figurához", inkább mint minden élő esszenciáját fogalmazom meg. Persze, használom az Isten szót, beszélek róla, mint személyről, de nem így gondolok rá egyértelműen. Csak bonyolult lenne ezt az egy oldalt mindig elmondani:) Isten inkább egy érzés, ami ott van velem mindig, mindenkor. A csillagos égtől, a legkisebb bogáron át, mindennek része.
A döntéseinket pedig meghagyja nekünk. Mert nem azáltal válunk azzá, akik vagyunk, hogy félünk-e Tőle, vagy sem, inkább azáltal, hogy mellette döntünk-e, vagy sem. A következmények pedig minket terhelnek.
Ha le kellene írnom Istent, és az érzést, így tenném: Egyszer, még legényke koromban egy csendes, tiszta nyári éjjelen apámmal ültünk a vadászlesen. Felnéztünk az égre, és apám így szólt:
"Az öregek azt mondják, ilyenkor van hozzánk legközelebb Isten..."
...szóval érdekes kérdés ez a hit-dolog, mert azt hiszem, ennek a mi fiatal generációnknak már teljesen mást jelent - már akinek jelent egyáltalán valamit - mint az idősebbeknek, a szüleinknek, a nagyszüleinknek és a többinek...
VálaszTörlésÉn sem szimpatizálok egyetlen hivatalosított vallásformával sem, mert bár a legtöbben vannak nagyon szép elgondolások, számomra visszatetsző, hogy ezt az erőt - amit ki Istennek, ki Földanyának, ki valami egészen másnak hív - minenáron definiálni akarják...
Szerintem makszimum a hit fogalma az, ami egyetemesen leírható, az már, hogy ez a hit hogyan nyilvánul meg, az egyénen múlik...
...ezt csak úgy meg akartam osztani Veled...:)
De ha a hit megynyilvánulása az egyénen múlik, akkor vajon az leírható egyetemesen?azt hiszem,az érzés is más és más mindenkinél...csak azt tudjuk,hogy hasonló,ezért tudjuk szavakba önteni.
VálaszTörlés...szintén...:)