Életcseppek

Kapaszkodókat keresek. És a kapaszkodók kinyúlnak felém. Amikor a szükség hajtja az embert, megjelennek azok, akik feltöltenek élettel. Ez a bejegyzés a barátaimnak szól. Néha meg tudod határozni, mi az az esemény, vagy érzés, ami egy kapcsolatot, egy ismeretséget barátsággá változtat. Néha nem. De mindig pontosan érzed a különbséget. Olyan, mintha limonádé, és vaskeresztesi kékfrankos között választhatnál. Mindkettő jó, de érzed, melyikben van szív, és érték. Az igazi barátot az idő, és a közös sors nemesíti társaddá. Nagy hatással volt rám Stephen King egy regénysorozata, melyen nemrég rágtam át magam, a Setét Torony ciklus. Itt találkoztam a ka-tet kifejezéssel, ami az amerikai horromágus szóhasználatában sorsközösséget, de lélek, és gondolatközösséget is jelent. Szeretem ezt a kifejezést. A minap ismét "rögtönződött" kis kuckómban egy félig spontán összejövetel, ami csendes beszélgetésnek indult, aztán persze kirúgtuk a ház oldalát...nade, ne térjünk el a tárgytól:) Egy régi barátom is velünk duhajkodott, közben sokat beszélgettünk azokról a dolgokról, amik mostanában foglalkoztatnak minket. Neki főleg a külföldi munka, és élmények körül forogtak a gondolatai, nekem a saját kis nyavalyáim körül. Mielőtt ez az úriember először elindult volna Hollandiába-mivel más épp nem akadt a kezembe-egy jóféle hatos anyacsavart nyomtam a markába, mondván, hogy legyen ez a kabalája, és hozza vissza egészségesen. Most, hogy újra külhonba indul, a buli közepén visszaadta a csavart, mert-most nekem van rá szükségem. Vagyok olyan szentimentális bolond, hogy most a nyakláncomon a többnyire ezüstből készült emlékek mellett egy olajos hatos anyacsavar is himbálózzon. Az ilyen dolgok életet adnak. Ka-tet. De többen előkerültek a napokban, akik ha csak egy szóval is, egy kézszorítással, de életet adtak. Mindig akkor, mikor szükség volt rá, ott, ahol szükség volt rá. Útközben, vagy ácsorogva, futtában, vagy hosszú beszélgetések közben. A lényegen nem változtat a mikor, és a hol. Ka-tet.

Köszönöm.