Ébredés 5 30 kor. A nevelőtanárság egyik velejárója. Kutyaetetés, tiszta póló, majd lóra kapok. Óvatosan kerülgetem a csatornafedeleket, az éjszakai esőzéstől síkos úton. Az elkerülőn egyenesbe állítom a gépsárkányt. Dudorog alattam a negyed liter két üteme, bukósisakom esőcseppes plexijén át figyelem az ébredő világot. Vép irányából, a felszakadozó felhők közül, mintha ő is most ébredezne, aranyszínűen ragyog fel a kelő nap. Gyönyörű...ezért érdemes volt felkelni.
A kollégiumban persze vége az idillnek. Ismét szembesülök vele, hogy a felsővezetés otromba gépezetének csikorgó fogaskerekeit nem érdekli a tény, hogy senki, ismétlem senki nincs a kollégiumban. Nyári ügyelet akkor is kell. Őrzöm hát a csupasz falakat, vagy beszélgetek a takarítónővel, az egyetlen emberrel, aki rajtam kívül itt van. Arra gondolok, mit keresek én itt? Talán egy új állást?Hm....ideje lenne...
De a hajnalt megnézem még párszor motorról...
A kollégiumban persze vége az idillnek. Ismét szembesülök vele, hogy a felsővezetés otromba gépezetének csikorgó fogaskerekeit nem érdekli a tény, hogy senki, ismétlem senki nincs a kollégiumban. Nyári ügyelet akkor is kell. Őrzöm hát a csupasz falakat, vagy beszélgetek a takarítónővel, az egyetlen emberrel, aki rajtam kívül itt van. Arra gondolok, mit keresek én itt? Talán egy új állást?Hm....ideje lenne...
De a hajnalt megnézem még párszor motorról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése