Világ-Vége

"Csak csöndben a szó, csak éjben a fény,

Csak elmúlásban a lét:

Sebes röptű sólyommadár

A tiszta égen át."

/Ursula K.Le Guin/

Világgá mentem. Nem egészen úgy kezdődött a dolog, mint ahogy a népmesékben, vagy filmekben szokás. Nem vagyok a király legkisebb fia, sem suszterinas, nem gyilkolták le a családomat gyaur hordák. Inkább tudható be az első bejegyzésben említett méhkasnak, mely egy ideje tanyát vert a koponyám mögött. Egy hétfő reggelen kezdődött az egész, amikor is munkába mentem. Ilyenkor, nyár közepén roppant izgalmas, felelősségteljess, és kreativitást igénylő munka a nevelőtanáré. Két gyermek lakik az egész kollégiumban, ők délelőtt lévén nyári gyakorlat címszó alatt mosogatnak, vagy nyírják a füvet valahol az intézeten belül, tehát véletlenül sincsenek láb alatt. Küzdöttem hát a vasakkal egy órácskát a konditeremben,megkávéztam, letusoltam, megnéztem a leveleimet a világhálón, majd leültem magamban. És kirajzott a méhkas, mintha oldalba verték volna egy tüzes husánggal. Az érzelmi hullámok összecsaptak a fejem felett, az elmúlt napok minden nyűgje rámtört, és kiborultam. Ezen a ponton határoztam el, hogy megnézem a világ végét. Az elhatározásból tett fogant, lemondtam az összes kötelező programomat a hétre, és megindítottam egy körsmst az ismerősök körében, hogy ki lenne olyan elvetemült, hogy velem tartana? Úgy látszik, a Nagy Öreg fél szeme rajtam volt, néhány óra múlva jelentkezett egy régi hölgy ismerősöm. Őneki is megvolt a saját-egészen hasonló felépítésű-méhkasa, és sok-sok szabadideje. Így hát másnap hajnalban összepakoltam a világjáró zsákomat, vettem pár ételkonzervet, és nyakamba vettem a világot.

Persze, nem ezzel a vassal. A jó öreg opel-Pál szolgált paripánkként. Elzörögtem a hölgyért, a jó magyar utakon, a másfél órára tervezett utat (elméleti sík) megtéve úgy három alatt (gyakorlati sík, útépítés, kamion). Az éden állítólag keletre van, akkor ugye, a világ végének nyugatra kell lenni. Hát arra indultunk. A Fertő-tó északi partján álltunk meg először, Weide am See-ben. Csendes, jellegtelen, unalmas sváb falu, menni kell, menni tovább. Kiválasztottam az első szimpatikus nevű települést, és indultunk Fischamendbe. Életszag, jó hangulat, kisvárosias légkör. Folyó, torony, kocsmák. Ez az:)

Edi kocsmájában, ami morbid módon a temető mellé épült megittunk egy sört. Tehettük, kilencvenegynéhány kilós testsúlyommal nem igazán tesz kárt bennem egy üveg Puntigamer, és az osztrák jogszabályok szerint 0,5 ezrelékig, ami körülbelül két korsó jóféle csapolt, nem piszkálhat a rendőr. Így hát, kocsiba beee, ablakot leee, könyököt kiiii, szálláshelyre. Ami nem volt más, mit egy erdős domb a város mellett. Rövid tanakodás után megegyeztünk, hogy a kocsi legalább olyan kényelmes szállás, mint a sátor, és reggel nem kell lebontani...hát ülés hátradönt, kényelmesen elhelyezkedik. Fülledt éjszaka. És még meleg is...:) Hosszú beszélgetés, ital, miegymás. És ugye szúnyogok. Rengeteg. Ma fél órámba került rendberakni a kárpitot a csatában elesett szerencsétlen párák véres maradványai után...

Reggel, kissé kótyagos ébredés. Sűrű levegő, forróság. Víz, víz kell. A dzsípíesz állítja, hogy nem messze esik tőlünk a Duna. Irányba állítom az ezüstparipát, hallgatom a motor dúdolását, utazunk, újra utazunk. És jön a csoda...osztrákosan mesterkélt falura számítok, de...más. Először az erdőt vesszük célba. Ősinek ható, rejtélyes táj, kis ösvénnyel, ami épp csak hogy látszik, mintha nem is lenne... Füzek, kőrisek..és..csigák. Miután jópár perce hallgatjuk a roppanásokat a talpunk alatt, csak akkor ébredünk rá, hogy csigákon lépkedünk. Óvatosan, lábujjhegyen haladunk, de így is...ropp...ropp.. érzem,hogy minden mozdulatommal életet veszek el. Itt a csoda közepén. Rossz érzés... de nem tehetek ellene. A talpam így is, úgy is eléri a centinként heverő puhatestűeket. Békesség nektek. Vissza a faluba, és újabb csoda, megtaláljuk a Duna ágat. Jó hely, amolyan nagybetűs JÓ.

Vízben gázolás, pancsolás,aztán...Bécs. Nagyváros, emberek forgatag. Stephansdom, amit már láttam párszor, és a Peterskirche, amit most láttam először belülről...de...az egyik legcsicsásabb templomnak tartom. És innentől visszaváltok múltidőre.Megkerestük Ottakringet, Bécs egyik legrégibb negyedét. És megtaláltuk az egytelen sváb környéket, ahol szerb maffiózók élnek. A szerb csak tipp, szóhasználat alapján nem ment a behatárolás.

A kép hátterében ülő férfiember az egyik legnagyobb, akit valaha láttam. Mind ugyanazt a nyelvet beszélték, amit szerbnek, vagy ukránnak lőttem be. Aztán, a rossz élmény...amin utólag csak röhög az ember. A tájékozódási képességem...hát... nem egy vándormadáré. Valahova a vakondé, és a porszívóé közé tenném. Útitársamé, egy fokkal jobb, azaz elégséges...Na, mit szépítsem, elvesztettük az autót. Három óra keresgélés után találtuk meg, komoly helyi segítséggel. Ciki...nagyon. Brrrrr... Bécsből elég.Volt.

Jelen idő...

Ébredés, a hegyekben. Csend, zöld mező, és egy falu, melynek neve rabul ejtett: Wolfsgraben. Körülnézünk, de semmi érdekes, a nevét leszámítva. Gyönyörű, de....tovább. Aznap reggel a méhkas újra dolgozik, de elcsendesítjük. És megtaláljuk a Világ Végét. Sankt Pöltennek hívják. Van még nyugatabbra is, de... a benzintank mutatója sztoikusan a félállapotoz hajlik, a dzsípíesz érces férfihangja szerint Linz százhúsz kilóméterre van, hát...itt a világ vége. De jó, hogy eljöttünk idáig. Nagyon jó. Belváros, sétálóutca, nézelődés. Egy pohár sör, emberek, mosoly.

Fordulunk, keletre, az Éden felé. Badentől délre, kis tavak, fél nap lébecolás. Éjszaka a mezőn...

Reggel, bukdácsolás az osztrák szántók magyar minőségű útjain. Nézd, egy Nokia-s doboz! Felvesszük, tele van jópofa kis karikatúraszerű figurákkal, kőből ragasztva, műanyagból faragva...ki,és miért hagyta ott??

Ebenfurth. Újra az érzés, hogy vagyok valahol. Ősi város, szunnyadó emlékekkel. Félelmetes, elrejtett érzelmekkel. Jó itt...kicsit fájdalmasan jó.

Mi dolgunk még? Kelet közel, és Sopron szép város...Magyar szó, magyar kávé...más, de az út során a legjobb. Itthon. Szombathely, és a második bejegyzés házibulija. Még egy nap, a szülőfalumban, és Szombathelyen, még néhány új információ. Hazaértem.

Duruzsolnak még a méhek, de már értem, miről. És tanulom a méhészkedést. Kezemben a választás.

Termelői méz eladó!