2014. szeptember 18., csütörtök

Megmukorodva



Nem mintha amúgy beteges fajta volnék. Hál' Istennek. Nem szoktam elkapni az influenzát, nem vagyok allergiás semmire, nem hullik a hajam és gond nélkül megeszem az ultradermet. Van viszont kétszer két nap az évben, egyszer tavasszal és egyszer ősszel, mikor kiüti magát a szervezetem. Most épp ez történt.

Ez ilyen évszakváltós dolog nálam, vagy a fene tudja. Mindennek megvan persze a lelki, meg a fizikális oldala is. Mert ugye, elég fura helyzetben vagyok, hogy így "lógok a levegőben", munkám még mindig nincs, közös megegyezéssel két év után kétfelé mentünk Zasszonnyal, ennélfogva feladtam/feladtuk a kinti lakást is. Illetve még megvan, de mifrászt lessek ott egyedül,ugye? Úgyhogy most anyám nyakán lógok, munkát keresek és próbálom kitölteni a fennmaradó időt. 95 százalékban elég jól viselem a helyzetet, ha a maradék ötben elkezdene lógni az orrom, akkor seggbe rúgom magam. A munka is leginkább azért kellene, mert unom magam. De lesz ám, nemsokára, csak figyeljetek. Jó, tudom, ezt mondom április óta, de most már tényleg. Csakfigyejjé. Már azon is elgondolkodtam, hogy keresek idehaza valami munkát Sógoria helyett. Aztán gyors fejszámolás után arra jutottam, hogy a legjobb pozícióban, amiben el tudnék helyezkedni Agyarországon, még ott is kevesebbet kapnék, mint amennyit az osztrák állam havonta a munkanélküliek iránti szeretetből rádörrent a számlámra. Szóval, munkanélküli szingli férfiember, mit csinál, ha nincs dolga? Kujtorog. Flángérozik és cáncékál, az éjszakában benne. Aztán kiül a kocsmaaljba az esős őszben a cimborákkal, aztán megfázik. Aztán jön az őszi kétnapos. 

Azzal meg a mogorvaság, mert ilyenkor még a fű se zöld. Mindenki hagyjon békén, mindenki menjen kapálni. Volt ám mára megbeszélve, hajjaj, valami bulizás, ezeréve nem látott ismerőssel, de annak meg semmi értelme. Csak rosszabbodna a kétnapos és úgyis antiszociális vagyok ilyenkor. Legfeljebb egy laza tea este valahol. Aztán zúz haza, pihenjbe. Hétvégéig elmúlik majd. És akkor megint kizöldül a fű. Addig meg nézzük egymást Kutya Úrral itthon, én blogot írok, ő meg csontot lop és szorulása lesz tőle. Már jobban van, köszöni. Ez ilyen. Na, csak várjál világ, még két napot...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése