Hercegnő

Hogy egy jóbarátomat idézzem, ha meg kell b@szódni, hát meg kell b@szódni. Többször nekiindultam már ennek a témának, aztán abbahagytam, merhogy hülyeség, többször átgondoltam, hogy akarok-e írni erről, hiszen a zinternet tele van hasonló cikkekkel, amiket mindig butaságnak tartok, de, és, azonban, most mindennek ellenére eljött a pont. Itt van, nézd csak:

.

Szép ugye? 

Szóval. A hasonló oktalanságokkal az a bajom, hogy általánosítanak, népbutítanak, saját szemszögből írnak és egyáltalán, nem veszik figyelembe a tényt, hogy ahány ember annyi féle, függetlenül nemtől, ujjlenyomattól és Myers-Briggs féle személyiségtípustól. Tehát, ezen bejegyzés olvasásakor tessék szem előtt tartani, hogy én mindezzel tisztában vagyok. Csak böhömfárasztó lenne minden mondat után odaírni, hogy : "legalábbis egy bizonyos társadalmi réteg néhány tagjára vonatkozóan, az én szemszögemből, mert pont tele lett a...." Egyszerűen tessék odaképzelni és én ilyenformán nyugodt lélekkel vágok bele a hőbölgésbe.

Igenis, tecciknemteccik, pasiscsajos téma lesz, egészen pontosan a hercegnő-magatartásról szól a fáma.

Bizony, kép is van.

Naszal. Hol is kezdjük. Talán itt: klikk. Igen, ez a tinderes-bejegyzésem, arról, hogy hogyan jussunk el a randiig. És igen, el szoktam jutni a randiig, ezeket a lépéseket követve. Adományokat a bölcsességért kéretik a kijáratnál leadni. Megaztán, csak megismerek ám az offlájn világban is itott jányokat. Azonban, hogy mi jön utána? Nos, arról lesz szó most. 

Ugyanis, tele lett a lócipőm és hóf@sz a valogába mindegykinek. Az xedik randim burul meg, most már sorozatban. Illetve nem is maguk a randik. Inkább a folytatásuk. Hétfőn kihőbölögtem magamat egy ismerősnek, és az ő áldásos tippjére leregisztráltam a tinderről, becsuktam az ablakot, a bárokban csak a részeg rokkersrácoknak fizetek "mégegyet" és a metrón is csak az ablakon bámulok ki.

 Ölég vót, szünet van.

Kifejezetten jót tesz. 

Megfigyeltem ugyanis egy tendenciát. Méghozzá annak a kellemetlen, de növekvő jelenségnek a térnyerését, hogy a nők, hát hogy is mondjam csak na, el vannak pofátlanodva. Hiányzik és egyre jobban hiányzik belőlük a tisztelet. És a "tisztelet" szó alatt semnem a hajlongva imádjuk életünk férfiját jellegű odaadásra, semnem a tényleges értelemben vett, ki nem követelhető, csak elnyerhető tiszteletről beszélek, amit egy ember az életében többnyire csak néhány személynek ajándékoz, hanem a mindennapi, utcai, anyánkapánk által teljesen helyénvalóan belénknevelt tiszteletről. 

Nem tiszta a kép? Mondok egy példát. Oké, igyekszem elszakadni a tinder témájától, de ez épp friss. Jobbra húzzuk egymást a kisleánnyal a társappon, a profilleírásában van egy mókás mondat, ami nekem nagyon tetszik, mégpedig hogy: "ha nem úgy nézel ki, mint a képeiden, addig fizeted a köröket, míg olyannak nem látlak." Oké mondom, ez intelligensen humoros, van tartalma. Ráírok, hogy: "Szervusz Marika, örülök, hogy megismertelek. Be kell vallanom, a profilképeim némileg idejétmúltak, most kicsit rövidebb a hajam és nincs alányírva. Egyébként teljesen ugyanígy nézek ki. Ez számít? :) Amúgy a tinder szerint elég messze, jelenleg épp 60 km-ra vagy tőlem. Hol volna ez pontosan?"

Figyelj, betojsz, válasz:

"Számít, ne fossál".

Őőőő. Ilyen gyorsan szerintem még nem hajtottak el nőt a búsba. Pontosítok. Viszonylag értelmesen elmagyaráztam neki, hogy miért nem okés így kezdeni egy beszélgetést. Erre törölt. Énkurvanyámat.

Avagy, a másik kedvencem: randik, amikről menet közben derül ki, hogy te épp egy két program közé beiktatott harmadik vagy. Beszélgettek egy órát, azt közli, hogy te, bocs, mennem kell, fényócra vár a nővérem. Isten lássa lelkem, engem se szoktak döglött macskával dobálni, de ha valakivel megbeszélek egy találkát, hát csak nyitva hagyom az idősíkon a végét. Ha rövid lesz, mert valamelyikünk elfingja magát, hát max hazamegyek, megsímogatom Kutya Urat és blogolok. De legalább megadom rá az esélyt, hogy ne legyen az.

Avagy: a "persze, szívesen találkoznék veled, de rengeteg a dolgom a héten. Esetleg jövő hét? Aztán a "jövő héten": hú, persze, mindenképp. Csak még nem tudom mikor....Satöbbi. Ezt ismerjük. Ilyenkor a fordítógép azt mondja a fejünkben: "blablablbalbla, nem." Ami, emberek, tökoké. Felnőttek vagyunk, mindenkinek mások az igényei, ha nem, hát nem, ettől nem lógatjuk fel magunkat. Csak ilyenkor, a jó életbe, legyen már annyi a fehérnépben, hogy belemegy abba az egészen picit kellemetlen szituációba, hogy ezt kifejezi. És megteszi? Nem.

Teccikmánkapisgáni? És mondom, nem akarom leszűkíteni a kört a tinderre. De az van, hogy az egész társvadászat kezd egyre inkább egy húspiacra hasonlítani. A tinder egy nagy fórum, Bécs egy nagy város, a szórakozóhelyeken sok a nép. Juhú. Nem úgy áll a hajad ahogy én szeretem? Hát lepöklek.

És igen, mindennek egyetlen oka van a jányoknál, a gazdagságuk tudata. Ezt most nem értitek, mi? Egy (másik) koma, nem mellesleg közgazdász, tanította nekem ezt a bölcsességet. "Az a helyzet Danikám, hogy a nők a leggazdagabbak a világon. Statisztikailag kimutatható ugyan, hogy a világ pénzvagyonának nagy része férfiak kezében van. Azonban, Danikám, a világon az összes pina a nőké". 

És a nők tudják ezt. Ami rendben is volna. De egyedül nem tudnak mit kezdeni vele. Őőőőő...bakker. Ebbe belefutottam. Oké, rendben, szégyeldd össze magad és ne röhögj. Tudnak vele egyedül is mit kezdeni. Iiiigen. De az csak nem ugyanaz, ugyebár. Megy a nyávogás, hogy "nincs egy normális férfi a világon", "mindegyik ugyanolyan", "mind hülye", satöbbi. Szóval, akkor valami baj lehet a taktikával. Mert most legyünk őszinték. Nézz körül az ismerősi körödben és számold össze, hogy hány olyan nő van benne, aki megtalálta álmai férfiját? Melyik nem nyáverog, vagy mondja azt reflexből, ha megkérdezed, hogy van-e párja és boldog-e vele, hogy "igen"? Ugye, nem kellett mindkét kezed a számoláshoz, mi?....Pedig létezik ám az álompár. És a fáma nem is a válogatósságról szól, mert igenis tessék válogatósnak lenni. De úgy, hogy közben adjunk magunkra is. Érted?  Lehet nem kéne, hát hogy is mondjam csak na...szépen, vagy csúnyán? 

Eh, úgyse mer senki szólni.

Szóval, kisanygyalom, nem kéne parasztnak lenni csak azért, mert pina van a lábad közt.

Végiggondoltam, hogy hol a hiba, mármint nálam. Mert ha valami sorozatban elcsesződik, az általában nem a világ hibája. Megvan a megoldás, egyszerűen rágörcsöltem a témára. Most lazítok, hagyom kifutni. 

Ettől függetlenül, nem tetszik ez a fajta viselkedés és soha nem is fog. Azt mondják ugyi az öregek, hogy amilyen a mosdó, olyan a törölköző, ki mint vet úgy arat és jobb egy lúdnyak tíz tyúknyaknál. De ezt ne vegyétek át, mert akkor elkezdtek ti is úgy viselkedni, mint "mindenki más". Tessék magunkat tartani az elvekhez, legfeljebb kicsit belebbenteni néha a lompost a világnak.

Akkor lehet, hogy majd nem lesz "mind ugyanolyan".

És a tisztelet, tudod, az az alapszintű, amiről beszéltem, az kifizetődik. Ha nem is pénzben. 

Úgy.

Kimorogtam magam.

Igen, jól esett.

Igen, megjött a pizzám is.

Lesz még Budán kutyavásár.

Hercegnők. 

Bah.