Fontolgattam egy ideig, hogy nekiálljak-e ennek a bejegyzésnek egyáltalán. A fontolgatásnak két oka volt: 1 mégiscsak na, milyen téma ez már. 2: Ha az itt leírtakat megtartom magamnak, még akár tanácsadócéget is alapíthatok rá és gazdag lehetek. Aztán úgy voltam vele, hogy 1: a rosseb ott eszi, mindenki fenn van a tinderen. Igen, a szüleid is. Meg amúgyis írtam már róla egyszer. Ehun. 2: ha valaki ellopja az ötletemet, legfeljebb beveszem a cégbe. Szóval. Táráám, tinderpszihológia következik.
No, először is, mivel mindent az elején kell kezdeni, kezdjük az elején. A tinder egy csatatér és feltűnően sokan elvéreznek rajta. Erre múltkoronban jöttem rá, mikor is ültünk a komákokkal egy bömböldében, szorongattuk a sörünket, hogy nehogy elszaladjon, aztán valahogy szóba jött a tinder mint a legismertebb társkeresőalkalmazás. Két koma volt még ott velem, meg egy komámasszony. A komák épp legörbedt szájjal ecsetelték, hogy mindketten beregisztráltak, de pont lófallosz se történik. Tegyem hozzá egyikük se volt se kifejezetten ronda, se ostoba. A komámasszony meg aszondja, hogy te Dani, te rendszeresen randizol a tinderrel, nem? Adj már nekik pár tippet!
Így jött az ötlet. Ugyanis, hacsak alap felhasználói szinten is, de kiokumláltam a tinder működését és pszihológiáját.
Jómagam 1-2 éve vagyok rajt a cuccon és igen, tényleg rendszeresen vannak randijaim általa. Ha ráfekszem, egy-kettő per hét. De ehez idő kellett és türelem, kiismerni a sok pici trükköt. Részemről egy szimpla lehetőségnek fogom fel az alkalmazást, arra, hogy jányokat ismerjek meg. Hogy aztán mi történik a randin, vagy utána, azt az én esetemben a randi dönti el. Amivel azt akarom kinyögni, hogy nem konkrét és kiforrott céllal keresgélek, hanem kinyitok egy ajtót, azt ami akar, begyön rajta. A többi meg kiderül ha már bent van. Másfelől, hogy mi és hogyan történik egy randin, az tök külön lapra tartozik és oldja meg mindenki maga. Itt most arról lesz szó, hogy hogyan lehet egyáltalán eljutni odáig ezzel a kramanccal.
Szerintem.
Szal. Beregisztrálsz, feltöltöd a legelőnyesebb fotóidat, vársz. Húzogatod a profilokat jobbra balra, azt vagy lesz valami, vagy nem. A vagy lesz valami, vagy nem megértéséhez rögtön itt le kell tisztáznunk két szomorú, de valós tényt. Íme az egyik, amit szerintem legjobban ez a karikatúra fejez ki:
Na, szüljön sünt, nem találom, elnyelte a net. Hát nincs mit tenni, elmesélem. A karikatúrát. Ja. Tehát.
Felső kép, felirat: "Nő a tinderen". A rajzon pedig egy fiatal, csinos nő úszkál a tengerben, körülötte nyüzsögnek a cápák. Alsó kép, felirat: "Férfi a tinderen". Egy magános manus ül egy mólón és pecázik, miközben pont nem történik semmi.
Hát ez van kedveseim. Tetszik, nem tetszik. Szóval ehelyt elárulom, hogy ez a bejegyzés bizony férfitársaimnak szól, csak ezt eddig nem mertem megmondani. De akkor is az a helyzet, hogy egy nő, akinek van legalább két melle és legalább egy kicsivel keskenyebb, mint amilyen magas, na az ha randizni akar, akkor randizni is fog. Pont. Nálunk, ikszipszilonosoknál ez nem egészen így működik. Ennek evolúcióbiológiai okai vannak és ennél nem is mennék most mélyebbre, ejtsünk egy könnycseppet és fogadjuk el.
A másik hasonlóan szomorú, ellenben igaz tény, hogy tinder barátunkat a férfinépség csak ott fogja tudni effektíven használni, ahol nagy a népsűrűség. Értsd nagyvárosokban. Vargáriában, ami minden tündérmesébe illő szépsége mellett csak egy nyúlfekvésnyi falu az Isten háta mögött, ott például hiába kaparom az okosfont. Ellenben Vargária kihelyezett tartományában (Bécs) egész jól működik.
Ezen második dologon legfeljebb úgy változtathat az emberfia, hogy odábbkőtözik. De ezt gondolom senki nem teszi meg a tinder kedvéért. Úgyhogy vegyük nagyító alá az elsőt, mit lehet tenni azzal. Igazából semmit. Ha fejre állunk is tény marad, hogy egy nőnek annyi match-e (találat, párbaállás) lesz, amennyit nem szégyell, ellenben nekünk nem. Tehát ezen belül kell mozognunk, a lehető legnagyobb hatékonysággal. Na ehhez már van pár hasznos ötletem. Mármint, hogy hogyan jussunk el egyáltalán odáig, hogy párokat találjunk. Az első gondolat az nem saját, olvastam valahol. És, hogy őszinte legyek, gőőőzöm nincs mitől működik, de működik. Profilfotó. Ugye lényegében a legfontosabb eleme az egész receptnek. Aszonta ez az okos cikk, hogy profilfotónak olyat érdemes választani, amin a férfiember nem mosolyog, nem néz direkt a kamerába és a kép színvilága barnás vagy fekte-fehér. Mondom, passz, hogy miért, mindenesetre bejön, lecseréltem az akkori profilfotómat egy ilyenre:
és határozottan megnőtt a találati arányom. Talán ezek a képek komolyságot és stabilitást sugároznak, vagy tudja a Mindenható. Mindenesetre műxik.
A másik elem, na az saját találmány. Rá kellett jönnöm idővel, hogy a tinder, mint program, egy ge*i. Azt csinálja ugyanis a kis szemétláda, hogy ha új vagy, akkor tolja a profilodat. Mutogatja boldognak boldogtalannak. Ez a mézesmadzag. Aztán idővel szépen hátrébb sorolja, míg a végén már nem is találkoznak vele a jányok. Gondolom ez lehet a mézesmadzagnak az a fele, ami a medve szájában van és az a célja, hogy megvedd a tinder fizetős szolgáltatásait. Nade, nem azért szittya magyar az emberfia, hogy ne tudjon konzervdobozból golyóscsapágyat csinálni: szépen fogtam magam és elkezdtem rendszeresen újraindítani a profilomat. Ez is begyön. Ugye azt mondtam, vagyis írtam na, hogy "idővel" hátrasorolja az alkalmazás a profilodat, hát ez az idővel elég gyorsan megvan ám. Nagyjából 2-3 nap alatt. Tekintve, hogy nekem a köznapi kommunikációra használt fészbuk profilom mellett még van kettő üzleti, (ja, a tinderhez nem árt egy fészbuk profil, anélkül is megy, de így egyszerűbb), úgy hetente egyszer restartolom a tinderprofilomat, forgórendszerben, a különböző fészbukprofiljaimat használva regisztráláshoz. Akkor pár napig élvezem a rivaldafényt, kihozom belőle amit lehet, aztán újraindít. Még így is van egy bizonytalansági-tényező a történetben, ugyanis újraindításonként is más-más arányban mutogatja az-amúgy mindig ugyanolyan- profilomat a hölgyeknek, néha csak csöpög a találat, néha folyik. Ezzel gondolom megint nehéz lenne mit kezdeni.
Téma lehet így az első részben még a bemutatkozó szöveg a profilképed alatt. Hát arról nem tudok sokat mesélni, van aki szerint fontos, szerintem tökmindegy, bármelyik igaz lehet. Részemről mindig valami frappáns, ámde nem túlzottan sokatmondó, egymondatos marhaságot írok oda.
Szóval, most akkor el vagyunk jutva odáig, hogy párba vagyunk állva. Jeee, germanizmus mindig kell a blogba. Hurrá, gondoljuk tehát, most már enyém a lány, csak egyet csettintek és a feleségem lesz, boldogan, míg meg nem, tehát rá is írunk onlájn szerelmünkre, hogy :"csá cica, mizu?" Hát nem. Ez sem ilyen egyszerű.
Itt tennem kell egy kanyart, mielőtt rátérünk a másidok etápra, a bemutatkozómondatra. Van ugyanis egy fontos tényező, amiről szintén tudnotok kell. És erősen összefügg a cápa-effektussal, azaz azzal a ténnyel, amit az elején leírtam, hogy a nőket, a férfiakkal ellentétben a tinderen elárasztják a "kérők". Tehát nekik ez egy húspiac. Az van srácok, hogy a tinder mellé kell egy leszarom-tabletta. Azaz egy adag türelem és flegmaság. Ugyanis csak az a randi biztos, ami már megtörtént. Akármennyire jól tolod is, a nők egy jelentős része soha nem fog válaszolni. Nem, ha fejre állsz, akkor sem. Nem, ha még tízszer ráírsz, akkor sem. Mert, van egy ködös terület, amibe férfiként nem látok bele. Gondolom ilyen "női" dolgok okozzák. Minthogy: jobbra húznak aztán meggondolják magukat, megtalálják közben életük szerelmét, megtörik a diós bejgli és két hetes néma gyász van, vagy tudja pokol. A nőknél sűrűn előfordul az ilyesmi, sűrűbben mint gondolnánk. Ilyenkor egyszerűen nem kell velük tovább foglalkozni. Ugyanez elő tud fordulni a már kialakult onlájn beszélgetés közben is, látható előjelek nélkül. Keleten kel a Nap és bumm, nem ír veled többet. Ilyenkor nem tudsz mit csinálni, gondolj erre a képre és beszélgess a következővel.
Szóval az én esetemben, mondjuk úgy tíz matchből lesz egy tényleges randi. Biztosan lehet ezt jobban is, de még fejlődök :)
Mindenesetre az esélyek itt is javíthatók, lásd a továbbiakban.
Vissza az előző témához, a nyitómondathoz. A tartalma lényegében mindegy, a formája azonban nagyon nem. A "csá cica" nem és nem működik. A megfelelő(bb) képlet így néz ki: Köszönés (klasszikus), néven nevezés, öröm kifejezése a match alkalmából. Enter. Esetleg enyhe bók, majd a legfontosabb:kérdés, lehetőleg személyre szabott. Tehát:
"Szép napot Mariska83, örülök, hogy találkozunk.
Aranyos a kutyusod, hány éves?"
A dolog háttérpszihológiája: Köszönés (klasszikus): mert szimplán bunkó vagy, ha nem. A "csá" és a "szeva" meg szimplán gáz. Néven nevezés: hogy tudja, hogy nem ugyanezt írod mindenkinek (nem,mi? :D ) és elolvastad a nevét. Öröm kifejezése a találkozás alkalmából: fontos és egyedi dolog ez neked (ja, mi? :D). Enyhe bók: mert a bók jól esik, és enyhe, mert az úgy szétkefélnélek mint részeg takarítónéni a linóleumot, na az nem esik jól. Kérdés, lehetőleg személyre szabott: a kérdés azért nagyon fontos, mert nyitva hagyja a beszélgetést és elkezdi csiklandozni a fehérnép agyát, hohhát csak válaszolni kék. Egy kijelentésnél ugyanez nincs meg. Illetve a személyre szabás megintcsak azért fontos, hogy lássa, hogy meg is nézted a profilját, nem csak egy véletlen idegrángás során húzódott jobbra. Nem egy az ezerből. (Nem, mi? :D) Ja, még valami: hamár kérdésbe foglaljuk a személyere szabott részt, akkor az azért ne legyen teljesen magától értetődő, tehát Mariska83-tól, aki két képén is ugyanazzal a kutyussal virít, nem azt kérdezzük, hogy van-e kutyája, vagy hogy szereti-e a kutyákat, (persze hülyegyerek, nem látod?-gondolja ilyenkor a leány), hanem valami effélét, ld feljebb.
Nos, hurrá, beszélgetni kezdtünk. Itt újra életbe lép pár szabály. Egy: mindig kérdéssel fejezd be a beszélgetés rád eső részét. Ez ugyanis továbbgurítja a fonalat, életben tartja a csevejt. Máskülönben elég gyorsan kihal. Kettő: ne tökölj. Fájdalom, szodoma és gomorra, lelkeknek sivalkodása és fogaknak tsikorgatása, de akkor is az a végcélja egy matchnek, hogy ti, kedveseim, randizzatok. Az életbe mán hát. Márpedig, (erről íródott egy tanulmány is) a nők érdeklődése néhány kivételesen sorsszerű találkozástól eltekintve pár nap múlva exponenciálisan hanyatlani kezd. Ami azt jelenti, hogy egyfelől érdemes viszonylag gyorsan, mondjuk legfeljebb egy nap után átteni a beszélgetést valami más onlájn fórumra, messzendzser, vacapp, vagy ilyesmi. Ez valahogy személyesebbnek érződik, még ha ugyanúgy bináris kódokkal beszélgetsz is. Aztán szintén viszonylag gyorsan, mondjuk legkésőbb, de tényleg legkésőbb 2-3 nap után érdemes felajánlani a randit. Nem is kell randinak hívni, legyen kávézás, sörözés, kutyasétáltatás, akármi. És innentől eléggé meglöktük az esélyeinket rá, hogy Marika83-mal a tényleges életben is találkozni fogunk.
Aztán ha Marika83 egy photoshopmágus és ronda mint a világháború, vagy ha elpúzod magad az első randin, az már a te bajod. Én most ennyit tudtam tenni az ügy érdekében. Minden más már egy más lapra, és jelen esetben Rád tartozik.
Sok sikert!
Ezt meg, ezt a karikatúrát még itthagyom lezárásnak, ha már a másikat megette az elefánt.
Jók legyetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése