Előszó
Kedves nebulók! A tankönyv, melyet a kezetekben tartotok, komoly céllal jött létre. Szigorú tényekre szorítkozik, mellőz minden humort és mellébeszélést. Hogy rögtön egy neves szerzőtől idézzünk: "Ez nem vicc kérem! Fogja, elolvassa, és megtudja mi hülyeség, mi nem az. Hazamegy, és már tudja!" (Besenyő István, 2004, Lila Liba) A tankönyv célja a szerző tapasztalataiból merítkezve megismertetni a fiatalságot a nagybetűs életben előforduló veszélyhelyzetek egyik legkomolyabbikával, a Főnök-Beosztott viszonnyal, annak kisiklásaival és kezelésének lehetséges módszereivel. A műben szeplő legtöbb személy kitalált, minden hasonlóság csak a véletlen műve. Jó olvasást, eredményes felkészülést kívánunk!
1. Problémafelvetés
A kérdéskör alapproblémája két markáns tényezőből-részproblémából- áll össze. Ezek a következők:
A.) A vállalatvezető, egyesületi elnök, igazgató, köznapi nevén a Főnök.
B.) Én. Tágabb értelemben bárki, aki nem én vagyok, de került/ kerülni fog hasonló helyzetbe.
A Főnök-Beosztott viszony régi téma. Az alapprobléma része, hogy-bár nem kellene így lennie-az említett reláció mindig túlmutat a szigorúan szakmai, az előrehaladást segítő kapcsolaton. Ez bizony, bármennyire is nem akarjuk, egy alá- fölérendeltségi, tehát hierarchikus viszony. Ez a hierarchia azonban mesterséges úton jött létre. Az ősközösségben is létezett hierarchia, itt azonban még relatíve egyszerűen alakult ki a sorrend: a legerősebb beverte mindenki pofáját, akinek nem tetszett, hogy ő a vezető. Innentől nem volt kérdés, vagy gondolkodnivaló. A későbbiekben, a civilizálódás folyományaként már a hierarchiában való előrelépést jelenthette az is, ha valakinek több esze, tapasztalata, vagy vagyona volt másoknál. Az így megszerzett előny aztán néha öröklődött, néha véletlenszerűen alakult ki, így az erőviszonyok idővel megváltoztak. Az évezredek során eljutottunk oda, hogy újoncként egy munkahelyen szembesülhetünk a ténnyel, hogy a-minden józan emberi gondolkodás ellenére is fennálló, ősi ösztönökből fakadóan kialakuló- hierarchiában felettünk álló ember egy macskajános. Egyáltalán nem biztos, hogy akár a mi munkánkhoz, akár a sajátjához jobban ért, mint magunk. Vizsgáljuk meg közelebbről a részproblémákat!
Én
A nálam fellépő Főnök-Beosztott viszony, melyben eddig többnyire Beosztottként vettem részt, szinte soha nem volt súrlódásmentes. A részproblémát megvizsgálva az első szembetűnő tulajdonság, mely ezt okozza, az öszvér (Equus hinnus) nevével fémjelzett makacsság. Tudjátok kedves nebulók, én vagyok annak az embernek az iskolapéldája, akinek nem fogjátok elmagyarázni, hogy a polcot rosszul szerelte fel a falra, egészen addig, míg az a fejére nem esik. Utána is csak üggyel-bajjal. A másik a MKTVT-azaz a "Mér', Ki a Tököm Vagy Te?" szemléletmód. A tiszteletet megszerezhető, de nem kikövetelhető dolognak tartom, tehát korra, fajra, nemre, bőrszínre, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül tudok szkeptikus lenni bárkivel, aki macskajánosi tulajdonságokat mutat fel. Mindebből látható, hogy az alany meglehetősen nehéz eset a főtéma tekintetében.
A Főnök
Bár az előző pontban leírtakból látszik, hogy az érem másik oldala sem egyszerű, még ezt leszámítva is tényként kell kezelnünk, hogy ahogy a mindennapi szóhasználatban mondják, "mindig kifogom". Talán még a jelenlegi Főnökömmel vagyok eddig a legelégedettebb, ezt azt jelenti, hogy havonta átlagosan csak egyszer rúgjuk össze a port, többnyire azt is értelmesen meg tudjuk beszélni. Tehát a hiba mindkét oldalon fennáll. Ebben a műben néhány módszert fogtok megismerni, melyeket az elmúlt néhány év tapasztalata adott, mely segíthet hasonló beállítottságú Éneken és melyeket magam is igyekszem alkalmazni, sajnos a részprobléma előző bekezdésben leírt sajátosságai miatt csak több-kevesebb sikerrel, tehát, kedves nebulók, mindenkinek van mit tanulnia. Lássuk hát!
2. A kérdezés művészete
Egy osztrák közmondás szerint: "Aki kérdez, az nyer." Ennek az igazságát a saját bőrömön tapasztaltam és káromon tanultam meg, illetve egyik örök tanácsadóm, főállásban Édesanyám ébresztett rá. Képzeljünk el egy fiktív helyzetet! A kuplunggyárban dolgozol. Egyik nap a Főnök műszak elején közli, hogy:
-Emberek, mától a kuplungokat műanyagból csináljuk!
A természetes reakció alapján odamégy, és ezt feleled:
-Főnök, hülye maga? Ez életveszélyessé teszi az autókat!
A válasz nem fog váratni magára:
-Jóska, ezt nem a te dolgod eldönteni. Menj vissza dolgozni!
Hogy a jelenség háttérpszichológiáját megértsük, tudnunk kell, hogy ilyenkor a Főnök hajlamos nyilvánvaló baromságokhoz is a végletekig ragaszkodni, még akkor is, ha közben esetleg maga is rájött a dolog baromság voltára. Ennek oka, hogy ha hagyná, hogy egy Beosztott ébressze rá erre, csorbulna a tekintélye és a hierarchiában betöltött szerepe megingana. A megfelelő eljárás ilyenkor a kérdezés, ami által megadjuk a marhájának az érzetet, hogy ő találta fel a spanyolviaszt. Tehát, figyelem:
-Főnök, ezek a műanyagkuplungok, ezek ugye ugyanolyan frankók, mint a régi edzett acél cuccok?
-Hát Józsikám, ezen én is rágódom egy ideje. Azt hiszem a felső vezetés hibát követett el. Háh, ostobák. Fel is hívom őket, legalább tudni fogják, hogy nem vagyok én hülye!
Teccikérteni?
3. Ignorálás
Az ignorálás tényét-bármennyire logikus lépés is lenne néha- nem vonatkoztathatjuk magára a Főnökre. Ez azzal a következménnyel járna ugyanis, hogy a fennálló rendszer az ignorálót 30-40 évnyi papírzacskó-hajtogatással jutalmazza. Lehetőségünk nyílik azonban a Főnök hülye ötleteinek ignorálására, figyelembe nem vételére. Mintha nem is lennének. A tapasztalatok alapján ezek az ötletek aztán idővel "tényleg nem is lesznek". Ezzel sok stressztől kíméljük meg magunkat és időt takarítunk meg. Jelenlegi munkahelyemen csodálatosan alkalmazom ezt a tézist. Félreértés ne essék, mint mondtam, a Főnökömmel relatíve jó a viszonyom, nem rossz ember és messze nem ostoba. Jól csinálja, amit csinál, azonban kórosan túlbuzgó. Nemrég alakult át kifejléssel Főnökké, és túlteng benne a bizonyítási vágy. Ezért-hogy egy példával éljek- legutóbb a nyakunkba sózott egy "apró" munkát, konkrétan körülbelül 140 db, egyenként 15 kilós tárgy három méterrel való odébb mozdítását. Az ok? Hogy jobban átlátható legyen a halmaz. Az ok jogos, és mivel- becsületére legyen mondva,- a Főnököm azon kevés Főnökök közé tartozik, aki maga is megfogja a munka végét, ha úgy alakul, tisztában is kellett legyen az elvégzendő munka nehézsége/ elért eredmény arányszámmal. Ami alapján a felületes megfigyelő számára is azonnal nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy (ld előző fejezet) u.n tipikus baromság. A munkát ignoráltuk. Senki nem mondta, hogy "nem csinálom b...meg", vagy hogy "hülyeség". Egyszerűen nem csinálódott meg és a világ arcára mosoly derült. Mindenki csendesen elfogadta a tényt, köztük szemmel láthatóan a Főnök is. Könnyen lehet, hogy a 2. fejezetben leírt "közben rájött" effektus működött. Ha ugyan egyszerűen el nem felejtette. Tény azonban, hogy a munka a mai napig nincs megcsinálva, és ez így is van rendjén.
4. Optikai munka
Az optikai munka, mint munkapszichológiai fogalom, a saját néhány héttel ezelőtti felfedezésem. Azt hiszem, nem esek túlzásba, ha legalább egy Nobel-díj elnyerésére számíthatok érte. Figyelmeztetnélek azonban benneteket kedves nebulók, ez egy kétélű fegyver, csak rendeltetésszerűen, és szükség esetén használható, különben idővel visszaüt. Tehát ne éljetek vissza vele! Túlzott mértékben. Az optikai munka remekül alkalmazható azonban abban az esetben, ha a munkaidőkeretünket nem tudjuk kitölteni-nem azért, mert hanyagok vagyunk, hanem mert gyorsak és nincs már mit csinálnunk. Jobb esetben. Vagy lusták. Ez esetben, mint írtam, csak mértékkel alkalmazható! Az optikai munkának két fajtáját különböztetjük meg, a látható optikai munkát, és a látszat optikai munkát.
A.) Látható optikai munka
Ezt a módszert különösen sikeresen alkalmazhatjuk nőnemű Főnök esetében. A látható optikai munka lényege, hogy viszonylag kis erőfeszítéssel is elvégezhetünk olyan munkálatokat, melyek felettébb látványosak. Például, összesöpörhetjük az iroda ajtaja előtt az őszi avart, kitakaríthatjuk a kávégépet, nedves szivaccsal letörölgethetjük a filodendron leveleit. És a Főnök azt mondja: "Á, de szép itt minden, ez igen, itt kérem kemény munka folyik!" Ezek a munkák sokkal kevesebb időnket és erőnket veszik el, mint a macerásabb, kevésbé látványos-többnyire azonban lényegesebb- dolgok, a Főnökben mégis a precíz, megbízható Beosztott érzetét keltik.
B.) Látszat optikai munka
Remekül alkalmazható fennmaradó idők kitöltésére. A legtöbb Főnök meglehetősen rigorózus munkaidő tekintetében. Nincs késés, vagy korábban távozás, a kettő között pedig munka van. Pont. Ha maradék időnk van, az problémaforrás lehet, mert a Főnök azonnal észreveszi, hogy nincs dolgunk és előbb letol, majd ad, általában többet, mint amennyi a fennmaradó időbe belefér. Ezért ezekben az időkben érdemes foglalatoskodnunk valamivel. Hogy mivel, szinte lényegtelen, a fontos, hogy a Főnök lássa, elfoglaltak vagyunk, minden rendben. A saját példámmal élve, ilyen esetekben, ha a Főnök a közelben van, céltudatos arcot öltök és komótos, de határozott léptekkel megindulok bármerre. Tehát, a Főnök látja, hogy dolgom van, aminek épp utánajárok, azaz minden rendben. Sétálni pedig szeretek, illetve ilyeténképp idővel kikerülök a főnökzónából, tehát az én részemről is rendben van minden.
5. L' resistance!
Végső esetben mindig legyünk tisztában vele, hogy a főnök szellenetje sem illatosabb a mienknél. Ha mindezen módszerek nem segítenek, vagy tarthatatlanul barom és makacs a főnök, még mindig nyitva áll a lehetőség a nyílt ellenállásra. Az ilyen jellegű megmozdulásokat azonban tudni kell precízen időzíteni és a legjobb körülmények között megtenni. Hidegvérrel, tárgyilagosan, megingathatatlanul, igazunk teljes tudatában is elegánsan kimérten. Ebben az esetben hatásos lehet. Le kell erre írnom egy iskolapéldát. Egy rég elfeledett munkahelyemen esett meg, hogy a Főnök, pontosabban rögtön két (!) Főnök egy értekezlet keretében szörnyen legorombított minket, különös tekintettel ezen belül is két Kollégára. A probléma a legorombítás teljesen alaptalan voltában leledzett, valamint abban a tényben, hogy a két Főnök az ehez szükséges információkat szemmel láthatóan valami tizedkézbőli hallomás útján szerezte, és egymás felspannolása után szándékozták ránk zúdítani dörgedelmeiket. Tehát baromságokat beszéltek. Itt lépett közbe az egyik szorosabban érintett kolléga. Az illető egy középkorú, mindenben mérsékelt úriember, amolyan nyárspolgár, talán pont ezért tudta jól elhelyezni a mondandóját. Hallgatta egy ideig a nevetséges és fals állításokat, próbálkozott néhány észérvvel, majd mikor ezek nem hatottak, egy sóhajtás után teljesen normális hangnemben és teljesen váratlanul ezt mondta: "Akkor én most szeretnék egy titkárnőt hívni, hogy innentől jegyzőkönyvezhessük ezt az értekezletet, mert ami itt elhangzott, az rágalom." Az ezután beállt pár másodperces döbbent csendet szerettem volna magnóra venni, hogy később dubstep remixben kiadhassam és világhírű legyek vele. Persze aztán a Főnökök elütötték ezt a mondatot is valami baromsággal, de az értekezlet érezhetően más hangnemben folyt tovább. Node, ehez sokat kell tanulni.
Remélem, kedves nebulók, tanulságos volt számotokra ez az olvasmány. Gondoljatok rá, ha egyszer Beosztottak, vagy ha Főnökök lesztek. Aludjatok jól és ne felejtsetek el fogat mosni lefekvés előtt!
jó éjt!
