Olvastak nektek is kisgyerekkorotokban mesét? Mármint úgy tényleg, könyvből, igazi klasszikus mesét? Nekem még igen, tök jó dolog egyébként és ha egyszer megszaporodok, biztos, hogy folytatni fogom ezt a szép hagyományt. Arra emlékszem, hogy a magyar népmeséket nagyon szerettem, meg a Rémusz bácsi meséit, meg a Fekete István történeteket. És szerintem kaptam néhány sztorit az Ezeregyéjszaka meséiből is. A kellemes emléken kívül túl sok benyomás nem maradt meg, annyi csak, hogy volt valamiféle királyember, akinek egy csinos lány mondott éjszakáról éjszakára szép meséket.
Azóta nem is igen találkoztam a könyvvel.
Namost, ma nagycsaládi ünnepre indultunk. Reggel hazazörögtem Bécsből, tíz felé itthon voltam Vargáriában, Jóanyám még a városban kavargott, azt mondta, majd 11 felé jön. Aztán nem, mert megkésett ittott. Szóval dolgom nem lévén, erőteljes unatkozásba kezdtem. De azt mondják, az meg a buta emberek kiváltsága, úgyhogy nem akarván beállni a sorba elvégeztem pár csipcsup dolgot, kiolvastam az internetet a kisbetűs részig bezárólag, majd hogy még mindig nem akart úgy festeni, hogy mi indulnánk bárhova is, lekaptam a könyvespolcról az első porosodó kötetet, ami a kezembe akadt, hanyatt vágtam magam a díványon és olvasni kezdtem. Nos, a felvezetés után nyilván nem fogtok meglepődni, hogy az Ezeregyéjszaka meséinek egy régebbi, nyers fordítású de az eredetihez közeli kötete volt az. Azon azonban talán igen, mint ahogy én is, hogy mikor a tizedik oldal után Jóanyám végre berobbant az ajtón, (gyerefiammennyünkfiam) akkor -elnézést, de- a
"mi ez a perverz, beteg fos?" kérdéssel fordultam hozzá.
Oké, tudom, ez most furcsán hangzik. De, kapjátok elő a könyvet, ha megvan még valahol és így felnőtt fejjel lapozzátok át. Ha nincs meg, akkor röviden, prózaian összefoglalom az első tíz oldal eseményeit. Íme.
A bölcs és jószívű király, akit népe imád, nagyon látni szeretné öccsét, aki egy másik tartomány uralkodója. Követet meneszt érte, az öcs, aki egyébként hasonlóan közkedvelt személyiség, örömmel fogadja az invitálást és azonnal készülődni kezd az útra. Ahogy kilép a palota kapuján, eszébe jut, hogy elfelejtett valamit és visszarohan érte. A háloszobájában in flagranti éri a feleségét, akit épp egy néger rabszolga töcsköl. Annak rendje-módja szerint agyonveri mindkettőt. Ezután mélabúba esik. Megérkezik bátyja udvarába, aki próbálja kifaggatni szomorúságának okáról, de ő néma marad, egészen addig, míg véletlenül fel nem fedezi, hogy mikor bátyó vadászni van, annak felesége a szolgálónőivel és a néger rabszolgákkal orgiát rendez a kertben. Úgy gondolja, hogy ha van az övénél nagyobb baj is, akkor az övé nam is annyira nagy és némi nyaggatás után elmeséli a királynak a történteket. A báty búnak ereszti fejét és öccsével együtt világgá megy. Vándorlásaik során lesből megfigyelnek egy dzsinnt, aki egy gyönyörű nőt tart fogságban, akit-mint kiderül-a saját esküvőjéről rabolt el. Míg a dzsinn alszik, a nő felfedezi a két leskelődő férfit és megfenyegeti őket, hogy felébreszti a dzsinnt, ha nem közösülnek vele. Ők a kényszernek engedve megteszik ezt. Az aktus után a nő elkéri a gyűrűjüket és felfűzi egy-ha jól emlékszem- hatszázvalamennyi gyűrűt tartalmazó füzérre, melynek minden eleme egy-egy hasonlóan szexre kényszerített férfi emléke. A két férfiú megnyugszik hát, hogy van az ő bajuknál is nagyobb és visszatérnek a báty palotájába. A báty, megcsömörölve a nőktől, lefejezteti feleségét, annak szolgálóit és rabszolgáit. Ezután megparancsolja vezírének, hogy minden nap egy új szűzlányt szerezzen neki. Ezt a szűzlányt éjszaka megerőszakolja, majd másnap reggel elvágatja a torkát. Ez jódarabig megy így, míg a városból elfogynak a szűzek, részben a király közvetlen ténykedése nyomán, részben mert elmenekülnek. Az utolsó két szűz a vezír lányai. A vezír nem akarja őket a királynak adni, a nagyobbik, Seherezádé azonban kieszel valamit és nyaggatja apját, hogy a többi szűz érdekében tegye meg. Apja erre egy tanmesével válaszol, ami egy történet a történetben, egy viszonylag zavaros és érthetetlen eseménysorozattal. A történetbeli történet csattanója, mint végső és megszívlelendő megoldás: a mese főhőse egy bottal ájultra veri a feleségét, egy személyben unokahúgát, aki ezután kezet és lábat csókol urának, ezáltal minden megoldódik és mindenki boldog. A vezír ezzel akar utalni arra, hogy lánya hasonlóan járhat, ha nem engedelmeskedik. A lány azonban makacs, így se here, se zádé, végül a király elé kerül. A király megherbeküli a szűz Seherezádét. A már kevésbbé szűz leány megkéri az uralkodót, hogy had lássa utoljára húgát és had mondjon neki egy mesét. A király megengedi és mivel amúgy sem tud aludni, hallgatja a mesét.
Ennek a történetnek, a tényleges ezeregyéjszaka első meséjének már nem értem a végére. Ameddig jutottam, az három szép és buja nőről szólt, akik magukban élnek egy házban, ahova mindenféle indokkal különböző nyomorultsorsú férfinépeket, teherhordókat, félvak koldusokat, meg efféléket csábítanak be, hogy aztán rajtuk és velük szórakozzannak. Épp két fekete kutyát korbácsoltak meg a történetben, különösebb látható ok nélkül (gondolom az ezután derült volna ki), mikor Jóanyám megérkezett.
Na. Értitek már a kérdést?
Azt
a
qrva.
És nem, nem túloztam, aki nem hiszi, annak utánajárok. Vagy olvassa el maga. Tehát ha elhagyjuk a szóvirágokat, akkor az Ezeregyéjszaka meséi, legalábbis az első tíz oldal, jó forgatókönyvalap lenne egy Tarantino-Kovi-George R.R. Martin koprodukcióhoz. Éééés ez a mű gyerekeknek szánt meséskönyvként fut.
Namost, ha őszinték vagyunk és ha jól belegondolunk, egy Grimm-mese, egy magyar népmese, vagy mondjuk egy Gücülke és cimborái se sokkal vidámabb ám. (Utóbbi egyik kedvenc gyerekkönyvem volt, amit szintén elolvastam egyszer felnőtt fejjel.)
Azt hiszem a generációnk néhány defektje most magyarázatra talált.
Én ettől függetlenül is tartom magam hozzá, hogy olvasni fogok a gyerekemnek. De lehet, előtte elolvasom, hogy mit is. Vagy nekiállok meséket írni.
Brrrr...
No, legyetek jók és nézzetek Tom és Jerryt. Ja ne. Akkor Bambit. Végülis az csak egy tragikus halálesettel kezdődik. Á, bakker, akkor ott a Tom Sawyer. Abban csak macskát nyúznak és agyonlövik a négereket. Vagy inkább a Miki egér és Plútó, amiben egy egoista passzív-agresszív rágcsáló ad ki céltalan parancsokat egy kutyának. Nem jó. Akkor nem marad más, mint a Félig-nyúzott bakkecske című mese, amiben egy élve megnyúzott bakkecske rohan világgá, vagy ha az se jön be, akkor Rémusz bácsit, amiben a farkas egy kátránybábúhoz ragadva hagyná a nyulat megdögleni, vagy a Jancsi és Juliska, amiben gyerekekt akarnak élve megsütni, vagy a Pocahontast, amiben indiánok és telepesek mészárolják halomra egymást, vagy....
feladtam.
Csak szimplán menjetek aludni, jó?
Ma nincs mese.
