Fölhő

A héten kinyírtam Bélát. Na jó, ez így teljesen nem igaz. Persze, most töritek a buksitokat, hogy ki az a Béla, miért csinálok ilyet, hogy lehet blogolni a börtönből és miért nem igaz teljesen. 

Ne agyalj, figyelj. 

Béla, Béla egy okostelefon, ami már néhány éve boldogítja az életemet. Béla úgy okos, hogy azért néha valagba kell rúgni, hogy tényleg az legyen, meg tudja mit csinál és hol a helye. Az idők során összeszedett a jószág néhány tökfelesleges alkalmazást, poros sarokban felejtett vírust, adatzabáló, háttérben futó, rémhírt terjesztő ellenforadalmárt, meg ilyeneket. Szal a Béla kezdett demens lenni. Namost, hétfőn, a hajnali elmélkedés közben (űtemavécénna), ráleltem a "gyári adatok visszaállítása" funkcióra. Ez gyakorlatilag legyalulja a bunkofont és olyan állapotba hozza, mint amikor kivetted a dobozból. Mi történhet, gondoltam, azt ráböktem.

Miközben integettett a kis androidikon, meg ment a számláló, hogy önmegsemmisítés 100, 99, 98, satöbbi, már elkezdtem gondolkodni, hogy hinnye, azért ezt a számot csak le kellett volna menteni, azt az alkalmazást, csak megtartani, amazt a képet csak kimenteni. Nade, a kocka el volt vetve. (A kocka egy, vagy kétszikű amúgy?) Azt, mikor Béla legyalulódott és frissen mosott babapopsi tisztasággal mosolyogta az arcomba, szigorúan spanyolul, hogy adjam meg a pinkódot, akkor már tudtam, hogy nem lesz itt baj. A fészbuk fiókom ugye független a készüléktől, ugyanúgy a vacapp, a telefonszámok egy része megvan simkártyán, másik részét meg tudom kérdezni ismerősöktől, amit meg nem, azt lekeresem netrű. Csókolom. Néhány óra múlva Béla újra tartalmazta a legfontosabb alkalmazásokat, mint az időjárásjelentés, a happy glas és a tinder, rendelkezett a lényegesebb telefonszámokkal és még a képeimet is visszaszivattyúzta a fölhőből. Nem szólsz be, ez a Vargária kiterjesztésének számító Vazsmegyében igenis fölhő. Fölhősödik, befölhősült, satöbbi. Nemám kláud meg ilyen fiszfaszok.

Na. Én ennek a világszinten abszolút jelentéktelen eseménynek a során tudatosítottam magamban, mennyire kiterjedt a világunk lokálisból globálisba. A (mai napig működő) nokia 3410-esem esetében egy teljes törlés előtt cetli meg ceruza kellett. És aztán erről, valami perverz átkapcsolással eszembe jutott a hangyaboly-elmélet. 

A hangyaboly elmélettel az az egy baj van, hogy gőőőőzöm nincs már, honnan szedtem. Vagy mondta valaki, vagy olvastam valahol, hogy aztán tudományos folyóiratban vagy scifiben, arról megint ötletem nincs, vagy álmodtam, vagy hallottam a rádióban, vagy a hangok mondták. Passz. Gugli nem találja. Mindenesetre én tökre hiszek benne. 

A hangyaboly elmélet azt mondja ki, hogy az emberiség eljutott arra a szintre, ahol a jelenlegi életkörülmények fenntartása már nem lehetséges egy nagyléptékű, tehát kontinentális, de inkább globális hálózat nélkül. Szerintem valójában az emberiség valamikor a középkor elején jutott el erre a szintre, azóta csak halmozódik ez a jelenség. Magyarra lefordítva: Annó, ha eleged lett és felköltöztél a hegyre, találtál vasércet és értettél egy kicsit a kovácsmesterséghez, abból még tudtál egy többékevésbbé használható baltát fabrikálni, hogy azzal aztán rönkházat építs, majd agyoncsapd vele a völgyben a bírót és elrabold a lányát. Ha a lány örült az elrablásnak, nemsokára családot alapítottatok és elvoltatok a háztájiból, tehát gyakorlatilag olyanformán éltél, mint a többiek. Namost, ez már jó ideje nem megy, mert ugye nem tudsz egyedül építeni -mondjuk- autót. Nem vagy egyszemélyben bányász, olvasztár, kovács, fröccsöntő, karosszérialakatos, elektronikus, mechatronikus, olajfinomító, formatervező, fizikus, abroncskészítő, üveggyártó, gépgyártó, gépész, gépbeállító, gépszerelő, mérnök és kárpitos. Ne hazudj, füles, nem vagy. Tehát, ha letesznek a puszta közepére, akkor neked nem lesz autód, pont. Lehet egy többékevésbbé használható baltád, ha találsz vasércet és értesz kicsit a kovácsmesterséghez. Legfeljebb. De autód nem lesz, mert ahhoz kellene még egy bányász, olvasztár, fröccsöntő, karosszérialakatos, elektronikus, mechatronikus, olajfinomító, formatervező, fizikus, abroncskészítő, üveggyártó, gépgyártó, gépész, gépbeállító, gépszerelő, mérnök, meg egy kárpitos.

Szal, ezek a holmik csak a hangyabolyban, azaz a hálózat által hozhatóak létre. Azért írtam, hogy szerintem ez már a középkor elejével indult, mert már egy jó minőségű kardhoz is kellett legalább egy bányász, egy kovács és egy tímár.  Legalább egy. Azóta meg ez csak felfelé van. Most ilyennek már neki se menjünk, hogy mi kell egy laptop összerakásához. 

Szal ez van gyerekek, be vagyunk drótozva, még azok a túlélőművészek is, akik elszakadnak a nagy körforgástól és önállósítják magukat. Helló, Szebi :D Mert indulásnak ők is csak összeveszik a dolgokat más emberektől, akik azokat megint más emberektől vették, akik más emberekkel rakatták össze más emberektől szerzett másodlagos alapanyagokból, aminek az elsődleges alapanyagát más emberek termelték ki, satöbbi. Na, nem bonyolítom túl, szerintem már értitek. 

És nem is akarok ám ebből az egész katyvaszból semmiféle morális, vagy etikai ejnyebejnyézést kihozni, mint ahogy azt várnátok, csak érdekesnek tartom a tényt és igyekszem tudatosítani, mert Allah hatalmas és Mohamed az ő prófétja. 
Láttátok a Ghost in the shell-t? Ha igen, akkor buksisimi, ha nem, akkor tessék megnézni, mindenesetre szerintem nem is annyira fi az a világ, mint inkább sci, én mindenesetre el tudom képzelni, hogy így leszünk pár év múlva. 

Persze, azt majd direktben a buksimból töltöm fel a blogot, mi?
Végülis, kevesebb sörbe kerülne...
Meggondolandó. 

Na. Kicsit meg vagyok betegedve, bár ezt teljesen egyedül szedtem össze. De most pihenjbe teszem magam és kinyitok egy könyvet, amit Dzsordzs Árár Mártin írt, valami messzetávolban élő emberek nyomtatták papírra, amit megint mások készítettek valahol abból a fából, amit megint mások vágtak ki és...
na hagyjuk.


Tudjátok, mi van a hangyaboly alatt?
Hangyagirl.

HÁ!

Neocracy

Csá nép. Gondolkodtam. Itt mindjárt az elején két meglepő dologgal is találkozhattok. Egyfelől, hogy a szokásos tiszteletteljes üdvözlés helyett csak így simán lecsánépezlek bennetek. Ezért bocs, nemtom honnan jött, épp ilyenem volt. Másfelől, hogy külön feneket kerítek neki, hogy gondolkodtam, mert Istenuccse szoktam ám. Főleg KutyaÚr sétáltatása közben lehet jókat. Nade, aktuális téma, elmerült az osztrák kormányzat hajója. Ezt gondolom hallottátok/olvastátok/láttátok, ha nem, összefoglalom húsz másodpercben a lényeget: A Sógoriában hatalmon lévő kormányzat erőst jobbra húzza a gyeplőt, főleg, mivel elvileg egy viszonylag középbeállítottságú párt van hatalmon, illetve az ő üdvöskéjük, a nagyfülű az államelnök, gyakorlatilag azonban a velük koalícióban élő, kb a magyar Jobbiknak megfelelő párt karizmatikus vezetője az, aki belesuttogja a nagyfülű nagy füleibe a teendőket. Ez egy nyílt titok. Említett suttogóról szombat délután nyilvánosságra került egy videó, amiben gyakorlatilag eladja a demokrácia alapköveit jelentő sajtót anyagi támogatásért valami orosz maffiózónőnek. Következmény: suttogót és az egész sleppet lehúzták a vécén, nagyfülű meg kakiban van, mert egyedül kevés a pártja a kormányzáshoz, a második legnagyobb párt beintett neki, a többi aprócseprővel meg még mindig kevesen lennének. Ez pont húsz másodperc volt, leszámoltam. Szal borult a bili. A mi Viktatúránkban ugyibár ugyanez folyik, csak itt nem húzzák le a népeket a vécén. Én meg nem is kifejezetten ezen elmélkedtem, mert ezek csak szomorú tények, hanem az alternatívákon. Teszek ide egy képet, aminek ugyan közvetlenül semmi köze nincs a közlendőhöz, de közvetetten közvetíti az érzést.

 Meg mer kép az köll.

Az itt következő szóáradat aztán már puszta fikció lesz, amolyan mi van ha, mi lenne ha alapon. Afféle brainstorming, hogy egy nagyon divatos és méginkább angol kifejezéssel éljek. Elcsapongok az elmélet vizein, gyakorlatilag. Saját vélemény, nem szentírás, de szilárd.

Tehát. Amiben élünk, azt demokráciának hívják. Ugyi. A demokrácia jelenleg az a közigazgatási forma, amit világszinten a legehetőbbnek tartanak. Ami ugye azt jelenti, hogy nem jó, csak nincs jobb. Jelenleg. A következő bekezdésekben, amik majd akkor következnek, mikor ez abbamarad, tehát amott lent, fel fogom sorolni, hogy szerintem hol likas a demokrácia csónakja. Tehát most, ez még nem a felsorolás, hanem majd most fog jönni, figyelj:

1.

A demokrácia, éppúgy mint a legtöbb, sőt gyakorlatilag az összes államszervezeti forma, egy tündérmese. Azaz, az alapelvek szépek, csak a megvalósításuk során homok kerül a gépezetbe. És ne röhögj, én ezt teljesen komolyan gondolom. Most vegyük a legszélsőségesebb eseteket, amik a demokrácia zászlaja alatt megjelentek. A kommunizmus, alapjaiban lefektetve, legyünk őszinték, egy jó dolog. A vagyon igazságos elosztása, az egyenlő esélyek megteremtése, a közösség érdekének az egyén érdeke fölé helyezése, ha jól megnézzük, pontosan azok a jelmondatok, amikért a népek manapság is kiabálnak. Hogyugye midolog már kifizetni a notrödámot, mikor Afrikában felfordulnak az éhező gyerekek, szakadjon meg az összes iparmágnás, aki telefingja az atmoszférát, miért van kevésnek sok és soknak kevés, satöbbi. A nemzetszocializmus, elméleti szinten, ugyanúgy tagadhatatlanul valami jót akar. Az vesse rá az első követ, aki nem olyan kormányzatot szeretne, ami a nemzet érdekeit képviseli, támogatja a családalapítást és a családokat, ápolja a szép népnemzeti tradíciókat és stabilizálja a gazdaságot. Ezek, testvérkéim a zűrben, alapvetően klassz dolgok.

Csak aztán jönnek az emberek és elfuserálják.

Hogyne fuserálnák hát el, hiszen ezek a tündérmesék olyan igényekkel operálnak, amik ellene mennek az ösztönöknek. Miért adjam a közösbe, ami az enyém, hiszen a kutya is megmorog, ha el akarom venni előle a kaját. Miért legyek egyenlő, ha lehetek egyenlőbb is. Minek beszélünk nemzetről, amíg az országhatáron belül nem mindenki ugyanolyan mint én. Satöbbi. Azt a szép elméletből málenkij robot, meg koncentrálás lesz.

2.

Na, ez fájni fog. A demokrácia egyik nagy rákfenéje pontosan az alapelve. A demokrácia ógörög eredetű szó, szótöve a "démosz"-nép, a "kratein"-uralkodni-szóval megtoldva. Népuralom, azaz mindenkinek és mindegykinek van beleszólása a dolgokba. Ez alapvetően jó és üdvös. Másfelől, statisztikailag kimutatható, hogy bármely adott népességen belül az őt körülvevő világot a lehetőségekhez mérten objektíven és értelmezve felfogó egyedek száma az összességhez képest egy kissebség. Ha ez túl cirkalmas lett volna: egy átlagos országban a intelligens emberek rétege kontra "a többi", tehát az átlag Fröccsösjózsiktól az amőbákig terjedő réteg kábé egy a négyhez. (Ha egyáltalán.) És mindegyiknek ugyanannyi szavazati joga van, pontosan egy.  Ergó, a valamire vinni akaró politikusnak nem és nem érdeke, hogy különösebben bonyolult észérvekkel, szilárd tényekkel, vagy logikai összefüggésekkel magyarázza el, hogy mit akar. Merhogyusseértik. Nem kérem, a célba vett terület, bummbele, az érzelmek és az ösztönök.  Ennek az állatorvosi lova lehetne Viktorunk, aki ezt a részét alapvetően jól csinálja. Nem foglalkozik ő semmivel, tolja az emberek arcába, hogy jönnek a migréncsek és lepösölik a frissen hajtott búzakalászt, az emberek meg elhiszik és szavaznak a Viktorra. Mert bármennyire is sumákol Orbánék legtehetségesebb fia a választásokon, azért egy szilárd ötven százalék még mindig teljesen saját jószántából adja rá az igent. Azt az egyszerű tényt, hogy a migráncsok az összlétszámukhoz képest elenyésző számban akarnak kishazánkban bármit is, legfeljebb minél gyorsabban átevezni Sógoria vagy Németország felé, azt szimplán nem kötik a népek orrára, a népek meg nem néznek utána. (Egy a többinél nem kevésbbé hamis statisztika, érdemes ránézni: klikk. Ha elsőre magasnak tűnnek a számok, nézzétek meg a többi országot összehasonlításképp ;) ) 

3. 

Valahol hallottam/láttam/olvastam azt a sajnálatosan igaz teóriát, mely a demokrácia egy újabb sántaságára világít rá. Mégpedig arra a tényre, hogy pont az előző bekezdésben felsorolt okok miatt, egy demokratikus rendszerben a politikai pályán való előrejutáshoz szükségeltetik némi demagóg hajlam, törtetés, parasztvakítás és cselezgetés. Innentől, a jéghideg logika útján menetelve kijelenthető, hogy minél magasabbra jut valaki a politikai létrán, annál több tartalékkal rendelkezik az említett tulajdonságokból. Tehát, kisikolás egyszeregy kilogikázni, szintén a puszta ok-okozat összefüggések alapján, hogy bármely demokratikus államot többnyire a palettán aktuálisan fellelhető legnagyobb szarzsák vezet.

4.

A sikeres politikai pálya pénzzel, méghozzá nem kevés pénzzel jár. Ha hajlamos vagy összelopkodni is mellé eztazt, akkor nagyon sokkal. Tehát, a politikai pálya az előző bekezdés logikáján továbbhaladva a többségnek nem elhivatottság, hanem szimpla biznisz. 

Namost. 

Fordítsuk meg a kérdést és tegyük fel: hogy lehetne máshogy? Nagyon karcos és nagyon érzékeny területekre lyukadunk ki ennek a gondolatnak a mentén, de szimplán a játék kedvért, képzeljünk el egy országot, ahol kicsit máshogy működnek a dolgok. Mondjuk, alapvetően a demokráciára alapozva, de:  

A politikusok fizetését egy adott limit fölé nem engedve. Nem kell feltétlen minimálbéren nyomorogniuk, de legyen picit az átlag feletti. Agyarországon pölö olyan 350-400000 nettó. Ebből vigyorogva el lehet élni, viszont eleve kiesnek a szórásból a pénzhajhászok. A politikai propaganda reklámjellegét betiltani, tényekre és igazolható célkitűzésekre szorítani. Az egymással vetélkedő és a gesztenyét maguknak kaparó pártok rendszerét feloszlatni és szabadon újraszerveződő és szabadon újraszervezhető véleménycsoportokat alakítani. Pont a sógor balhé kapcsán kaptam el egy félmondatot, mely szerint míg ki nem alakul, hogy lesz az új kormány, addig a hiányzó tagokat szakértőkkel helyettesítik. Nem lehetne eleve szakértőkből összerakni a bagázst? A szavazati jogot...phú, nos igen, bizonyos feltételekhez kötni. És ezt most nyitva is hagyom, hogy mik azok a bizonyosak. Létrehozni több, egymást kölcsönösen felügyelő szervezetet, melyek szigorúan politikafüggetlenek, a kormányzati dolgok korrekt lefolyásának kontrollálására. Betiltani a lobbitevékenységet. Az államfők hivatali idejét redukálni. A politikai életben történő visszaéléseket egy külön erre kirendelt bíróságon, a normál BTK-nál szigorúbban elemezni és szankcionálni. Egyetlen konrét államfő helyett egy párost, vagy egy kisebb csoportot kijelölni a feladatra. Ténylegesen visszahívhatóvá tenni a vezetőséget. Alanyi jogon vaníliafagyit juttatni mindenkinek. Satöbbi. 

Persze, tudom, egyelőre ez is tündérmese. Tudom azt is, hogy ezen pontok közül néhány elméletben már létezik. Tudom azt is, hogy mint ahogy egy motort se lehet menet közben megszerelni, úgy a politikai életen se lehet pauzét nyomni, mindent átalakítani, aztán onnan folytatni. Tudom azt is, hogy némelyik ötletem karc és bizonyára lesz aki szerint marhaság. 

De mégis.

Csak úgy, a játék kedvéért, nem lehetne?

A hülye tanár

Múlt héten Bécs kies városának közélete média általi felkavarodást szenvedett. Egy tanár lepökött egy diákot. Ebből hír lett, a hírből beszédtéma lett, a beszédtémából most blog lesz. Jó? Nem? 

Akkor is. -.-

Na szóval, mint mondám, az alapinfó mindössze ennyi volt: egy tanár lepökött egy diákot. Ez igazán nem szép dolog, de alapvetően nem szokott ilyesmiből ország-világot, tévét-újságot bejáró csinnadratta lenni. Ebbű lett. Nekem az tűnt fel, hogy feltűnően sokan, feltűnően sokat beszélnek róla, szóval gondoltam, hogy ez olyasvalami lesz, mint a hasmenés, tehát önmagában csak kellemetlen, de ha a körülmények is rosszak hozzá, akkor kifejezetten botrányos tud lenni. 

No mondok, járjunk utána. 

Mint afféle digitális ősember, először a cikkolvasás jutott eszembe, mint opció. Ilyenkor ugye átnézel másfél óra alatt harminc cikket, különböző beállítottságú újságírók tollából, elolvasod a kommenteket, amikben mindenkinek a ku**aanyját, elolvasod a cikkekről szóló cikkeket, majd a kommentekről szóló cikkeket és lesz egy fals képed. Jó mondom, hagyjuk. Jútúb, keresőszavak: tanár, Bécs, diák, pök. Megvan. Pár perces összefoglaló, ami nekem rögtön képet adott az egészről. Beteszem a bejegyzés végére, mármint a videót, nem az összképet, nézzétek meg majd. Vagy most. 

Ahogy tetszik. 

Tanárúr ugyanis az a karakter, akit a viktimológiának nevezett tudomány (áldozattan) akár állatorvosi lónak is használhatna. Pici nyüzüge ember, kis sörpocakkal, herripotterszemüveggel, vállig érő homlokkal. Vele szemben egy rakat másodikgenerációs "osztrák", akiknek valószínűleg IČ-re végződik a családneve és van legalább egy mássalhangzótorlódás a keresztnevében. A videó bemutatja az előzményeket, aminek a végkifejlete, mintegy "mikor a kisember már nem bírja tovább" a pökés volt. Tanárurat előtte ugyanis IČék, hát hogy is mondjam. Ezt nem tudom  vulgaritás nélkül leíróbban kifejezni.

 Tanárurat szétszopatták. 

De nagyon csúnyán. Minap valahogy előjött ez a téma az órámon. Amolyan két feladat közti puffernek. Azt B-vel kiveséztük a dolgot. B az egyik diákom, a lekötetlen energiájú zseni karakter, időnkénti robbanásszerű dühkitörésekkel. B-vel learcoltuk a magunkét, mikor hozzám került, aztán azóta csend van és kooperáció. Szóval B-vel megpróbáltuk kiokoskodni, hogy ki is a hülye ebben a történetben. Arra jutottunk, hogy lényegében mindenki. Vagy senki. Ahogy tetszik.

Tanárurat az eset után kivágták az állásából. Aztán ebből ügy lett, aztán valamit finomítottak a dolgon, azt hiszem, most a "szerződését nem hosszabítják" állapotban van. Ennyire már nem követtem. Nade. A videó után érthetővé vált a felherkenés, sok olyan tényezővel, ami csiklandozza az ember axonjait. (Ezek azok a kis biszbaszok az idegek végén, amik az elektromos impulzusból kémiait csinálnak és így adják tovább az infókat.) Először is, mi dolog már, lepökni egy diákot. Aztán mi dolog már, hogy mindenféle gyüttmentek szívathatnak egy tanárt. Egyáltalán, hogy szívathatnak egy tanárt. Aztán, mi dolog ezért elzavarni a tanárt. Aztán, mi dolog ezért nem elzavarni a tanárt. 

Na vegyük ezt sorra.

A kőkek. A kőkek azt hiszem, megérdemelnének egy pofont. Viszont, van-szerintem-az ember be-nem-vallott mélypszihológiájában egy setét folt, ami teljesen független kortól, nemtől és attól is, hogy az ember neve IČ-re, SCH-ra, vagy ARGA-ra végződik. Ez a nyavalyás falkaösztön, ami arra sarkall, hogy a gyengébbet, akit fölénk helyeznek, azt zavarjuk el. Rögtön eszembe jutott Tanárúrról az én szegény Tanáruram, gimiben, aki hasonlóan járt. Ha ennyire messze nem is durván. Scatmannek hívtuk, pici nyüzüge ember volt, ugyanilyen frizurával. Dadogott, azért Scatman. Scatmant kiszekálták az osztálytársaim. Nem, kiszekáltuk. Nem tudom. Pedig semmi bűne nem volt, csakhát nem volt eléggé életrevaló. És tegyem hozzá, mi még egy kulturáltabb körből származtunk, de így is, Scatman egy félév után leadott minket. Amennyire vissza tudok emlékezni, valahol a hajrá összetartás és a ne csináljátok már hülyegyerekek határmezsgyéjén táncoltam. Szóval nem léptem fel tevőlegesen ellene, de nem értettem egyet vele. Néha pofán szeretném vágni akkori önmagam. Mert ugye a csendes hallgatás ugyanúgy bűnrészesség.  Mint ahogy pofán szeretném vágni IČéket is. Nem jó, amit csinálnak. 

Ők mindenképp csesszék meg.

No Tanárúr. Neki szerintem esélye se volt a történetben. Ő, ha ránézünk, tényleg az a karakter, akit reggelire szoktunk enni. Persze, felléphetett volna keményebben, megakadályozhatta volna az eszkalációt és végül nem kellett volna lepökni IČet. De nem nagyon volt választása. Őt ugyanis nem erre találták ki. Valahol ő is csessze meg. 

Hát az iskolavezetés. Na ezen elmélkedtünk a legtovább B-vel. Aztán arra jutottunk, hogy ők csesszék meg a leginkább. Mert erőteljes szakmai hiány, vagy nemtörődömség, vagy kényszerhelyzet annak a fel-nem-ismerése, hogy Isten báránya nem fogja tudni rövid pórázra venni a pokol hiénáit. Ez a szituáció gyakorlatilag előre kódolható volt. Siránkozhatunk, hogy "hogy volt régen", mikor még a tanár vonalzóval nevelt, vagy "mi lett volna ha" móduszban, ha Szilveszter Sztállóne, Árnold Svárcenegger és Mila Jovovics keveréke áll ott ebben a szituációban. De egy vezetőségnek, egy felelős vezetőségnek nem szabad a felhőkben élni, hanem az "itt és most-ból" kell kiindulnia. Hát nem tették.

 IČék meg megették Tanárurat.

Ugye Tanárurat eleve nem szabadott volna alakalmazni. Ez nem jelenti azt, hogy Tanárúr rossz, vagy gyenge, vagy csessze meg. Egyszerűen, neki ebben a világban nem itt van a helye. És ezt bizony a vezetőség felelőssége volna felismerni. Kérdés, hogy Tanárurat szabadott-e kirúgni. Első hallásra, persze, azanyjavalagát, mit pökködi a diákot. Mindegyikünknek volt egy olyan tanára, akit leginkábbis a bitón tudtunk elképzelni. Másfelől, ha megnézzük a videót, inkább gondoljuk azt, hogy IČéket kéne felakasztani. De ugye kérdés, hogy IČék más ember keze alatt is ezt produkálták volna-e. A választ tudjuk. 

El lehet ezen filózni, dobálni a labdát ide-oda. De a lényeg marad. IČet leköpték, Tanárurat hozzábacták a táblához és valószínűleg nem lesz többet Tanárúr.

Hiba, gyerekek, hiba a Mátrixban, az van. Ki olvasott közületek Fekete Istvánt, Jókait, vagy Móriczot? Hogy írták le ők Tanárurat? Tanárúr ott gyakorlatilag Isten ostora, jobbkeze és szószólója volt. Mindegy volt neki, hogy IČ, SCH, vagy ARGA, ott rend vót, aszencségit. De ezek az idők elmúltak, nem ok nélkül. Elméletileg a tanár egy vezető személyiség és példakép. Gyakorlatilag, közben néhány jogtalanul elcsattant pofon, vérig alázó beszólás és fizimiska alapjáni értékelés után a kőkeknek jogai lettek és a tanár se lett már mindenható. Ami szerintem amúgy rendben is van így. Csak ugyi, az elmélet mindig úgy követi a gyakorlatot, mint reszketeg nénike a befagyizott csivavát. Ergó a tanárképzés még mindig elméleti alapú. Mert elméletileg, ha okos vagy, akkor tisztelni is fognak. 
A gyakorlat meg ezt, hát, pont leszarja. 

A tanárképzőkre-ha van egyáltalán- a felvételi elméleti alapú. Senki nem nézi meg, hogy a jövő generációját oktatni készülő koma tud-e érthetően beszélni, tud-e írni-olvasni, megvan-e kezelába, vagy nincs-e pedofil pszihopatikus borderline hajlama. Nemnem. Azt nézik meg, tudja-e, mikor született II. Rákóczi Ferenc. Tudja? Akkor jóvan, történelemtanár lesz. Csak IČéket nem érdekli, mikor született II. Rákóczi Ferenc.

A tanár szakma, elmondom újra, lassan, hogy mindenki megértse, nem tudás, hanem képesség alapú. Ha pont egy anyaggal jársz tudásban a kőkek előtt, az pont elég. Meg ha tudod, minek hol lehet utánaolvasni. Ezt majd idővel megtanulod. Te nem azért vagy ott, hogy tudj, arra a tudósok vannak. Hanem hogy taníts. És ez egy marha nagy különbség. Közép-Európa egyik legkiválóbb koponyája oktított a főiskolán botanikára. A mai napig hülye vagyok a botanikához. (Legalábbis egy végzett biológiatanárhoz képest.) De szakadjon meg, azt a mai napig tudom, hogy a kénsavba nem borítunk vizet, hanem a kénsavat borítjuk a vízbe, mert a nálam pár évvel idősebb tanársegéd elmondta, hogy nem a savba vizelünk, hanem a vízbe savalunk. És ennyi népek, ez kell a kőkeknek. Mert tanulni maguktól fognak, nem tőled, te csak motiválhatod őket rá. Ezt meg nem lehet a fejedbe tömni. Csak gyakorolni és megtapasztalni. És fejleszteni. Mint az éneklést, a futást, meg a biciklizést. Nem könyvből oktatandó. Értem?

II. Rákóczi Ferenc amúgy 1676 március 27.-én született.

Videó. 

Keksz, drog, rendőrroll

Na kedveskéim, miután legutóbb lecsesztelek benneteket, (tegyük hozzá, nem minden ok nélkül) mára kaptok engesztelésül valami lazát és szórakoztatót. Csak hogy mosolyogjatok egy sort. :)  Elhoztam nektek egy másodkézbőli sztorit egy ismerőstől, amitől magam is majdnem hanyattfordultam, mármint a sztoritól. Így hát nincs szívem nem a világ elé tárni. Csak most, csak nektek, csak itt :D

Jó étvágyat hozzá.

No kérem. Az elejét az elején kell kezdenem, méghozzá egy rövid leírással. Ez az a rész, mármint a leírás az elején, amit az ember  általában átlapoz. Na jó, kivéve Tolkiennél, mert akkor a könyv harmada kimaradna. Viszont, kérlek, hogy itt ne tegyétek, mert a látszólag jelentéktelen információtöredékek később hatással lesznek a történetre.

Az ismerősöm származását tekintve ukrán, nemét tekintve hölgy, korát tekintve valahol negyvenöt felé járhat. Az első tény csak akkor tűnik fel, ha megszólal, a második általában elsőre, a harmadik viszont egyáltalán nem. Valami vámpírgén lehet a csajban, mert kábé egy jólfejlett húszasnak néz ki. 

Bécs egyik elég sznob környékén lakik, egy elég nagy és elég szép lakásban, közvetlenül fölötte, egy másik elég nagy és elég szép lakásban pedig a kisfia, aki amúgy huszonvalahány éves és egy jól megtermett férfiember.

Na szóval, anyuka egyik pénteken eeement mulatozni. Ez egy amolyan hajnalig tartó zsibongás volt, aminek következtében másnap volt némi buksifájás. Ettől viszont nem tudott aludni, szóval szombaton csak tettvett. Aztán szombat éjjel megint csak nem jött álom a szemére, úgyhogy vasárnap reggelre úgy érezte magát, mint aki két napja nem aludt. (Hö.) Akkor viszont elérte az álommanó. Fiaember beszólt a lakásba, hogy össze akar szerelni valami szekrényt, lehet kicsit hangos lesz. Most előtte viszont még hamargyorsan elmegy bevásárolni, kőevalamiabótbó. Lányzó mondta neki, hogy tej, meg keksz, más nem.

Ez eddig oké. Csakhogy, a drága hölgy rögtön ezután ráfordította a kulcsot belülről a bejárati ajtóra, amit amúgy nem szokott, kikapcsolta a telefonját, amit amúgy szintén nem szokott, majd azzal a lendülettel bedőlt az ágyba és úgy elaludt, mint akit agyonvertek, amit meg aztán végképp nem szokott. 

Fiatalember fél óra múltán hazajött e keksszel (bakker, ezt így írják?), meg a tejjel. Nyitja az ajtót, hát zárva. Hívja jamutert, hát nem veszi fel. Kopogtat, hát semmi (mivel lányzó félálomban azt hitte, hogy a szekrényszerelés miatt van a huppogás). Úgyhogy emberünk felment magához, majd egy újabb fél óra múlva ismét bepróbálkozott anyusnál, ismét eredménytelenül. 

Itt már elkezdett aggódni.

Hogy aztán néhány óra múlva még mindig semmi életjel nem jött az alsó lakásból, emberünk pánikba esett, és felhívta a rendőrséget, hogy hát valamit tegyenek, mert az édesanyja már nem a legfiatalabb és pár órája nem lehet bejutni a lakásába és se csoszaj, se kopaj nem hallatszik. 

Rendőrség vette a lapot és az ilyenkor bevett rutineljárásnak megfelelően értesítette a tűzoltóságot valamint a mentőket, majd a három erőszakszervezet együttes akcióban kivonult a helyszínre.

Tűzoltóék annak rendje módja szerint beburították az ajtót. Hölgyemény viszont annyira mélyen aludt, hogy még erre is csak épp egy pillanatra ébredt meg, gondolván, a fia húzkodja a szekrényt a felső emeleten. 

Szóval, hogy a lányzó saját szemszögéből folytassam a történet (automatikus tárgyrag), egyszercsak arra ébred, hogy a fia, továbbá két rendőr, két tűzoltó, meg egy mentőtiszt van az ágyánál, utóbbi épp a pulzusát vizsgálja.

Talán meg kellett volna említenem még korábban, hogy lányzó meztelenül alszik. Tehát, miután a mentőorvos megállapította, hogy a hölgy makkegészséges, csak álmos, a rendőrök fiaemberhez fordultak a következő kérdéssel:

"Namost fiatalember, akkor árulja el legyen szíves, hogy  hol is van pontosan az idős hölgy, aki miatt felhívott minket? Mert ő itt szemmel láthatóan nem az".

Ezután, mivel még mindig nem vette be a buksijuk az előadott sztorit, hogy biztosra menjenek, átkutatták mindkét lakást drogok után. 

Végül, hogy nem találtak semmit, és lányzó megmutatta a személyijét, valamint alátámasztotta fiaember mondandóját, mindenki békében (és röhögve) ment a dolgára. Az ajtót meg lehetett javíttatni. 

No. Egészségetekre.

Kívánok nektek gyönyörű hétvégét. :)

Notre Dumm

Vigyázz, jön a virtuális pofon. Lendületből. Istenuccse, nem akartam se belefolyni, se véleményt nyilvánítani notrödám ügyben, dehát muszáj lesz. Ez ilyen ellen-ellen-ellen vélemény, olyan, mint az antifasiszták ellen fellépő orosz szkinhedek, meg az ingyen disznóhúsért tüntető zsidók. Biztosan lesz majd ez ellen is ellen-ellen-ellen-ellenvélemény. Mindenesetre az enyém legalább betartja a demokrácia alapelveit, ugyanis mindenkire vonatkozik.

Csesszétek meg.

Ma még kép se jár. 

Leégett a Notrödám, hejj. Namost, nekem ez annyit jelentett, hogy leégett a Notrödám. Vagyis nem, na, csak a teteje. Egy (bizonyára) szép épület, Párizsban (ahol életemben nem voltam).  Azóta ebből a tényből kihoztátok a béka seggén a szemölcsöt is. Posztol boldog boldogtalan róla, minden létező onlájn és offlájn fórumon. Először jött a sajnálkozás. Ami oké, kár érte. Mámint a notrödámér'. Gondolom.  Aztán jött a szittya magyar vér, hogy basszák meg a csigaevők. Jó, én se szeretem őket, de én elsősorban azért nem, mert az egyetlen közvetlen élményem franciákkal, hogy egyszer Wolinban a viking hagyományőrző fesztiválon felébresztettek a karattyolásukkal. Meg mert nem tudják elmondani, hogy réparetekmogyoró. Amúgy gőzöm nincs róla, hogy mifélék. Aztán jött a pénzgyűjtés. Itt már főleg ment a basszákmegafranciák. Zárójelben jegyzem meg, ( így, zárójel, ha a hortobágyi Kilenclyukú Híd omlott volna be, vagy a tatabányai Turulszobor  esik le a helyéről, és a pompadúrok gyűjtést szerveznek a helyreállításáért, akkor is ment volna jazanyázás?)

Nade, mindezt még bevette a zuzám, mert ez "már megszokott". Akkor akadt ki a geigerszámlálóm, mikor beindultak a "micsoda disznóság már, hogy ennyi pénz összejött a Notrödám felújítására, mikor Afrikában éheznek a gyerekek" posztok. 

Hátaztabetyár.

Vizsgáljuk meg ezt a kérdést most kicsit hideg fejjel. (Nem lesz könnyű.) Szimpla, szisztematikus, vashideg,  logikával.

HA a Notrödám nem égett volna le és HA nem álltak volna neki gyűjtést szervezni a népek, akkor jobb sora lenne a szegény kákabélű néger gyerkőcöknek?

Ne gondolkodj, nem megy. A válasz: NEM.

Vigyük tovább a számító, matematikai logikát. Van egy trükk, amit még aktív(abb) állatvédős koromban tanultam. Erre azért van szükség, mert úgy látszik, az alap emberi természet része, hogy bárki bármi jót próbál tenni, mindig, de TÉNYLEG MINDIG lesz egy kapabajszú paraszt, akit odarángat a rosseb és elmagyarázza, hogy ez, ami itt épp történik, az butaság, ugyanis ezt a pénzt és energiát lehetne (és itt következik a lista a béna gyerekektől a kaukázusi majomrabló lepke megmentésén át a reptiliánok elleni harcig bezárólag) bármi MÁSRA fordítani. Csak semiképp ne erre, ami épp történik. 

Maga a trükk az, hogy ilyenkor visszakérdez az emberfia: TE mennyit segítettél már ezen ügyekben, ha neked fontosak? Mert ugye, semennyit. Csak jössz és osztod az észt. Szóval, legyünk megintcsak reálisak: kezeket fel, aki hessegetett már el keselyűt a fécbukon terjedő vézna kiskölyök mellől, vagy rohant repülőjegyet venni Bantunegriába, hogy kenyeret osszon! Senki?

 Nocsak, mily meglepő.

Most ki kell lépjek a logikából, szabad utat engedve az érzelmeknek.

Te, hülyegyerek, te hazamégy a nyócóra kuplunggyári szolgálat után a derkovicsi panelodba, felpattintod a háromszázalékos bergkőnig sört, leülsz a fészbuk elé, és tolod bele a ganét az emberek arcába, hogy dögöljön meg mindenki, aki pénzt ad a Notrödámra, mert ettől meghalnak a néger gyerekek. 

És közben nem veszed le a lényeget, ami pedig csak annyiba kerülne, hogy moccantasz egyet a szürkeállományodon, hogy épp itt, épp most, a szemed előtt, akárhogy is, de alapvetően valami

  POZITÍV

 folyik. 

A világ nem fekete és fehér, tudod. Vannak imádnivaló gazemberek és tajgetosz-pozitív jótevők is benne. A néger gyerekek éheznek Afrikában és ez rossz. A keselyű nem énekel éppen szépen, plusz állítólag az egyetlen madár, ami tud fingani. A franciák felverik az emberfiát a wolini sátortáborban és megeszik szegény csigát. Valóban van annyi della és kaja a világban, hogy ha egyenlően lenne elosztva, jutna bőven mindenkinek. És én NEM azt mondom, hogy ez jó.

DE ha valami az, vagy legalább megpróbál az lenni, akkor legyen már annyi vér benned, hogy azt legalább nem próbálod meg elrontani, hanem csendben féllreállsz és hagyod megtörténni, jó?

Köszi.

Ostoba.

Benzinkúti ba**meg

Just one of those days, ahogy a művelt francia mondaná, ha tud angolul. Rövid, velős történet következik, Istenuccse, nem áprilisi tréfa, az már megvolt. 

A mai napom indult így. 

A benzinkúton.

Szóval. Figyelj, mert csak egyszer mondom el. Meló előtt, gondolám, hamargyorsan megtankolok, meg kiganajzom az autót. Állnék be a benzinkútra, hát csurig. Közben, -határozottan utánam- mellémáll "A" BMW-s, lila felső, feltolt bézbózsapka, tudod, a tipikus. Szabad lesz egy hely, rástartolok, ez befurakszik. Jelzem neki metakommunikatíve, hogy szerintem bajsza van édesanyjának, de hiába, nem ért magyarul. A vita aztán elég gyorsan elrendeződik, szintén metakommunikatíve, mikor összefutunk a kasszánál, koma ugyanis nem ok nélkül jár nagy autóval, mert amúgy akkora, mint egy kutya ülve, szóval a hónom alatt szemlesütve kislisszol. Ez eddig oké és a lényegi események szempontjából nem is releváns, csak azért kell ide, hogy értsétek az alaphangulatomat. 

Visszaballagok az ótóhoz, a szomszédos kútnál, azaz karnyújtásnyira tőlem egy nénike köppöget valamit, egy zöldesszürke autó mellett. Olyan igazi osztrák nénike, hegyes orral, meg belőhetetlen színű hajjal. Akarnék beszálni, nénike meg aszongya, hogy ígymegúgy, fiatalember, nem segítene nekem? Merthogy nénike épp az autója jobb első kerekét próbálta felpumpálni ezzel a fura benzinkúti mobilpumpával, ami leginkábbis úgy fest, mintha egy urológus rendelőjéből kölcsönözték volna. De hogy ő ahhoz nem ért. No jó, nénike, lássuk. Szelepsapka leteker, csatlakozó rátesz, megkérdez, hány bárra tetszik, nyomatja. Pumpa kifogy, kompresszorra feltesz, tovább pumpál. Azt így guggoltomban a látóteremben megjelenik két láb, ami határozottan nem nénikéé. Hozzá meg egy érces férfihang:

"Má ne haraguggyá, de mi a francot csinálsz az autómmal?"

Hát most erre mit lépjek? Pumpálom, csezd meg. Nénike nézi egy ideig a hang gazdáját, egy ideig engem, majd elvándorol a tekintete az éppen pumpált autóra. Majd a szomszéd boxba. Majd vissza ránk. Ajjjaj. Aszondja nénike, és átmutat a szomszéd állásban parkoló -szintén-zöldesszürke autóra.

Ilyen hülye nem lehetek. Az ott az én autóm.

Na, koma erre egy grimasszal sarkon fordult, mi meg nénikével kétfelé estünk a röhögéstől. 

Úgyhogy a könnyeinket törölgetve átmentünk a szomszéd állásba és annak rendje-módja szerint felpumpáltuk nénike autóját, miközben alig álltunk a lábunkon a kacagástól. Közben koma elrendezte a dolgát, nénike bocsánatot kért tőle, meg mondtuk neki, hogy azért majd nézze meg a keréknyomást, mert most kicsit túlfújtuk. Rossebotteszi, mondtaja koma, aztán elhajtott.

Miután kiröhögtük magunkat és minden gumi nyomását belőttük, nénike felajánlotta, hogy ezek után már igazán meghív egy bármire. Köszöntem szépen, de mennem kellett tovább. 

Meg, mondom neki, már így is megédesítette a napomat.

És ez így is volt, még egy óra múlva is ezen vigyorogtam. Ez azért nem rossz napindításnak. :D

Ámen.

Divat tervez

Ezt figyeld. Valamikor múltkoronban, egy átkoncertezett éjszaka másnapján, hazaúton a Candival beballagtunk a médijamárktba, mert szükségem volt egy telefontartó pityputtyra, hogy végre normális termékfotókat tudjak csinálni a cégemnek. Mondja az ember, hogy van az ami nekem kell, de csillagászati összegért. Viszont, egész óccsóér árulnak szelfibotot, és annak a végén van ugyanez a kis vacak, amit keresek, le tudom tekerni róla. Szóval, rakd össze a jelenet. Két csapzott, másnapos rokker vasárnap reggel szelfibotot vesz a médijamárktban. Hát majdnem megszakadtunk. Viszont, van egy szelfibotom, aminek önmagában ugyan az égvilágon semmi köze a jelenlegi témához, de felhsználtam demonstrációs céllal és csináltam egy bemenőzős képet.

A téma ugyanis a divat lesz. Igen, jól olvastátok. Nem elég a szelfibot, még divatról is írok. Nem, nem fizetnek érte és részeg se vagyok. 

Figyelj. 

Van rajtam a képen az a dzseki. Ettől a dzsekitől mindig elkap a röhögés, mert már a sokadik dícséretet kapja, hogy milyen menő, milyen divatos, hol lehet ilyet venni és egyáltalán. És igazuk van, a koptatott, régies hatású, szakszóval "vintage" holmik, főleg amik kicsit rövidebbnek tűnnek a kelleténél, nagyon menők manapság. Amitől aztán mindig belekuncogok a világba és nem állom meg, hogy ilyenkor el ne áruljam, hogy ez valójában nem egy régies hatású, koptatott, kicsit rövidnek tűnő dzseki, hanem egy régi, kopott dzseki, ami picit rövid rám. Egy ismerősömtől kaptam ajándékba, merhogy neki nagy. Mostanáig feküdt a szekrényben, alapból már ki is dobtam volna, ha nem fordult volna a divat szele. Most meg feszítek benne, mint pók a lucernásban. 

A másik a farmer a képen. Ez a kedvenc farmerem. Nemcsak, hogy egész jól áll, de böhöm kényelmes is, és van két félakónyi oldalzsebe, amibe a lopott malactól a laposüvegen át a cigarettáig bezárólag bármit el lehet süllyeszteni. Szintén rég kukaérett. Főleg, hogy egyszer felhömbölödtem benne és kiszabtam a bal térdét. Ez nagyjából akkor történt, amikor elkezdett begyűrűzni ez a -számomra egyébként érthetetlen-szokás, hogy hivatalos boltokban, pénzért árulnak olyan gatyákat, amik alapból egy medvetámadás után néznének ki így. Én meg sajnáltam a kedvenc farmeromat, úgyhogy előkaptam a bugylibicskámat, kimetszettem a másik térdét is, kimostam belőle a fűfoltot, azt jóvanaz. A mai napig nem dobnak utánam döglött macskát az utcán, ha felveszem. Pedig gyerekkoromban Jóanyám sodrófával kergetett volna az asztal körül, ha ilyesmit merek viselni nyilvános helyen.

A réjben napszemüveg most csak a fotó kedvéért került a kobakomra, hogy nagyon csúnyán menő legyek. Kifejezetten zavar, ha nem látom a szemét annak, akivel beszélek, innentől én is csak szükségből hordok napszemüveget és csak napfényben. Báncsaja szemem az erős fény, na. Amúgy ezeröccáz a teszkóban a hemüveg és pontosan annyi különbözteti meg egy eredeti réjbentől, hogy nincs ráírva, hogy réjben. 

Aztán, van még a képen egy Kutya Úr, aki azért áll ilyen feszes vigyázzban a fotón, mert a hátam mögé dugott kezemben jutifalat van. Kutya Úrhoz nem kell kommentár, ő úgy szép ahogy van.

A papucs. 

Jó, a papucs az ciki, azt elfelejtettem.

Szóval értitek. Régi, kopott cuccok és menők, mint állat. 

Volt egy exem, vagy van exem, báh, itt mindig belekeveredek az idősíkokba, mert ugye az exem, de gondolom még van valahol, na rossebotteszi, szóval ő találta egyszer egy szóval kifejezni az ötlözködési stílusomat úgy, hogy "nagypapás". Mondtam is neki, hogy eltöröm a hátán a mikrósütőt. Nem véletlenül az exem. Mindenesetre, ha nagypapás is, most ez menő lett.

Csak van két trükköm a dologgal. Egyfelől, akkor se vennék meg előre szíjjeszaggatott cuccokat, ha fizetnének érte. Merthogy úgyis elfeslik. Főleg, amilyen anyagokat manapság használnak, nem is telik sok időbe. Másfelől, nem veszek márkás cuccokat. Ezt pusztán elvből. Erről már írtam jópárszor, még mindig tartom magam ahhoz, hogy a márkás és a nem márkás ruhák közt a különbség általában az ár és a márka. 

A harmadik meg a kettőből, hogy nem követem a divatot. Igyekszem a lehetőségekhez mérten kinézni valahogy, de ezt kombinálva a ruházat viszonylagos tartósságával és praktikusságával. 

Ezzel kicsit meg is vagyok lőve.

De most utolért a divat. 

Ugye azért még nem számítok divatdiktátornak??

Szégyellem is magam.

Éljen a lumberszexualitás! 

:D