Tapsoljuk meg.

Namost, szerintem ha azt mondom, hogy nem tartozok a legkiválóbb élharcosai közé a koronavírus megállítására bevezett szabályok követőinek, akkor A-nem lepődtök meg, B-azt mondjátok, hogy ejnye. Viszont most azt mondom, hogy csitt van, annyira nem is vagyok rossz. Az van ugyanis, hogy rájöttem, hogy mindegy, hogy otthómifoszból, vagy itthómofiszból dolgozok, úgyhogy hazacsullankodtam egy hétre. Mert ugye net Vargáriában is van. A cégemből meg majdnem senki nem tud magyarul, aki meg igen, az ezt úgyse mondja el senkinek. (Ugye??!) Aztán hogy már itthon, akkor elrendeztem a nagybevásárlást is. Ott aztán rámjött a  b@*dm€g érzet. 

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Három okból nem vagyok kiváló élharcos. Egy, nem bírok elülni a fenekemen. Kettő, Kutya Úrral lakom, őt nem tudom lefertőzni, a hangok pedig azt mondják, hogy nekem nem az az utam, hogy a koronavírus vigyen el. Három, még mindig az a véleményem, hogy a kormányok a "mit szónak, ha nem" alapelvét követve, túlpörgették a helyzetet, mert kitört az ijedelem, ami főleg abból fakad, hogy az emberek most szembesülnek azzal, ami amúgy mindig történik. Hogy a népek betegek lesznek aztán meghalnak. Csak most ez az arcunkba van tolva és ettől meg vagyunk ijedve és otthon vagyunk maradva. 

Nade. Változik a helyzet, amint nem csak magamért vagyok felelős. Vargáriában ugye itt lakik még a Lajkakutya, meg a Pamacs, meg a két pákosztos kandúrmacska, Marci és Milfina, őket szintén nem tudom lefertőzni. Jóanyámat ellenben elvileg igen, ő ezt komolyan is veszi, mikor megjöttem, mielőtt leülhettem volna leöntött benzinnel és felgyújtott. Namost, ezen morgolódtam egy sort, de mivel az ő döntése és az ő felelősségvállalási szintje, ezért tiszteletben kell tartanom, úgyhogy csendben égtem. Aztán magamhoz képest egész okos voltam, nem futkoztam el annyit itthonról, ha meg sokemberes helyre, értsd bótba mentem, akkor szájmaksz, kesztyű, utána ruhamosás meg zuhany. 

Az első bevásárlásomról majdnem ordítva jöttem ki. Ez egy laza félórás művelet volt, egy teszkó-praktiker karika. Vigyázat, bezzegkedés jön. Amit amúgy nem szeretek, de bezzegkedés jön. Az van, hogy Bécs kies városában ha akarsz se tudsz nagyon hülye lenni ilyen helyen. Ugyanis kibasznak. Ezt így konkrétan. Ott áll a biztiőr a bejáratban és ha nincs rajtad szájmaksz, akkor vagy ad (igen, tényleg), vagy elhajt a búsba. Namost, a teszkóban konkrétan az eladók nagy részén sem volt. Mármint szájmaksz, nem biztiőr. Rosszkor találtam be, pont 9 előtt tíz perccel, úgyhogy elég hamar hujjogattak is, hogy mennem kéne. Ami azért jól esett, hogy még szájmakszban is hatvan alattinak nézek ki. Ugye kassza nuku, csak az automaták, amiket elvileg a gyorsabb áthaladás, gyakorlatilag a vásárlók bosszantására találtak ki. Eddig még egyszer se jutottam át zökkenőmentesen automata kasszán. Most se. Káttok a néninek, hogy hajjakend, segítsen. Jön ám, aranyom, vagy negyedikre, mert épp fontos beszélgetnivalója volt. A maksz pedánsan az egyik füléről lelógatva csüng az álla allá. És így belehajol angyal virágszál a képembe, de kábé tíz centire (gondolom picit nagyothall), hogy tessék fiatalember. Aztán a puszta drága kezeivel, amivel aznap már végigtapogatta a pápa faszát is, mert igen, egy vombathelyi nagyteszkóban még az is van a termékek felületén, ahányan megfogdossák őket, szóval azokkal a drága kezeivel csapkodja át a leolvasón a cuccot amit venni akarok. Közben még a kolléganőnek is odaordít valamit, aki erre szigorúan beáll az arcom másik oldalára tíz centire. Mondjuk ő legalább csinos volt.

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Aztán át praktiker, előtte egy cigi, hogy megnyugodjak. Maksz fel. Bemegy. Itt már megvolt az alaphangulatom, amin nem segített a praktiker vírustól független kuncsaftbarát hozzáállása sem. Ezt ismeritek. Kell "A" holmi, amit az "A" jelzésű polcon nem találsz. Az "A" részlegen kolléga sehol, mikor megkérdezed a főinfón, hogy az "A" holmi hol van, akkor a székbe belevaranygyult 90-60-90-es dunnya közli, hogy az "A" részlegen, mikor mondod, hogy erre magadtól is rájöttél, de ott nem találod, akkor mondja, hogy kérdezzél meg egy az "A" részlegen dolgozó kollégát, mikor mondod, hogy azt se, akkor ő mondja, hogy akkor így jártál és a kör bezárul. Aztán összevadásztam a felét annak amiért jöttem, és a fizetésnél egy olyan szépet láttam, hogy ezt kétszer kellett megnéznem, hogy egyszer elhiggyem. A pénztárosok elé ugyi vírusokból kifolyólag sok helyen beépítettek egy plexifalat. Namost itt is. Konkrétan, ahogy mégy a pénztáros felé, el is mész mellette. Majd odérsz a pénztároshoz. Aki az Istenadta szabad levegőn, maksz, kesztyű nélkül kommunikál veled. Hát persze, kutyamacska, különben nem hall, meg nem tudja visszaadni az aprót. Nem, ne kérdezzetek, én se értem. Nézzétek meg magatok ha nem hiszitek. 

Tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat.

Mivel elsőre a 9-12-es szabály fontosabbnak tűnt minden másnál, és kizavartak a teszkóból, ma újra be kellett mennem. Délutén féhat, főműsoridő. Konkrétan majdnem ujjal mutogattak rám. Mert maksz volt rajtam. Erre mondjuk rásegíthetett az is, hogy egy piros alapon fehér pöttyös makszról van szó, de nekem ez jön be, jó? Ezzel mondjuk az egyharmados kissebeséghez tartoztam. Már nem a pirospöttyössel, henm úgy általában a maksszal. A kesztyűvel meg konkrétan egyedül voltam. Amúgy én is utálom mindkettőt, a makszban nem kapok rendesen levegőt, a kesztyűben meg nem tudok rendesen fogni. Tehát a saját kedvemért nem is hordanám őket. Még szerencse, hogy nem keverem össze a kettőt. De, mint mondtam, Bécsben az ilyen pőrén mászkáló hatfős családokat, akik itt futkoztak, konkrétan...nem, ott konkrétan nincsenek, mert a bejáraton nem jutottak volna át. És ez már nem a pőrén mászkáló hatfős család felelőssége. Ők csak buták. Ez már a kereskedelemben dolgozók felelőssége. 

De azért tapsoljuk meg a kereskedelemben dolgozókat. 

És bezzegkedek, igenis. Az osztrák is hülye ám, nem azt mondom, hogy nem. Most adott ki a napokban az okatatási miniszter egy sajtókonferencián egy közleményt, hogy május közepétől nyitnak az iskolák. A tanulók makszban jönnek majd be és makszban lesznek a szüneten, de a teremben majd levehetik. Hülyegyerek, akkor már nem mindegy? Meg nyitnak a kocsmák meg az uszodák is. Azt egy méterre kell lenni egymástól. Nyilván ez mindkét helyen megoldható lesz. Szóval mondom, ez a színeset fingunk, de attól az még fing dolog ott is megvan ám. Viszont, ha nem is okosabban, de logikusabban mennek a dolgok. És azt hiszem ez már nem csak a pénzbeli különbség dolga. Biztiőr van a tescóban meg a praktikerben is, nem? Ha mondjuk egy méterrel odébb düllesztené a hasát, és ahelyett, hogy a kasszáskislánynak fütyülne a hiányzó metszőfogai között szerelmes nótát, a bejáratnál figyelné, hogy a népek okosak-e, akkor a népek mindjárt okosak lennének. Ha mondjuk a praktikerben elmagyaráznák a láthatatlan kollégának, hogy az ózon mérgező, akkor lehet kikapcsolná az ózongépet a pultján, venne egy makszot és odaállna. Ha mondjuk az arctámadó nénit az automata kassza helyett bedugnák egy, a rendes helyére felszerelt plexivel ellátott hagyományosba, akkor nem egymás nyakába lihegne mindenki két négyzetméteren. De nem.

Itt csak tapsolunk.

És persze, a biztiőr, a néni, meg a láthatatlan kolléga nem azért dolgozik a teszkóban, meg a praktikerben, mert a sokdiplomás értelmiségből került ki. De. Elvileg van ott valami főkökféle, akit mai modern nyelven menedzsernek hívnak. Ő elviekben akár onnan is kikerülhet. Mondjuk a diploma nem segít ám, csak a józan paraszti ész. Mert az elmúlt két hónapban mindenki virológus lett és osztogatja fészbukon, hogy "a tudomány álláspontja szerint nincs védőoltás egy vírus ellen, amit a szappan elpusztít". Oké komám, intravénás szappan, jöhet? Szóval nem is diploma kell, csak, nem is tudom minek hívjam ezt...

Annak a másfél perces kihagyásnak, mikor megállsz és megkérdezed magadtól, hogy most pontosan mi a f@szt is csinálok? Igen, azt hiszem ez a "kihagyás" szó jó lesz rá. És bezzegkedek. Mert ez viszont már nem pénz kérdése. Ez már nem a viktatúra kérdése. Ez már rajtad múlik. Bécsben esélyem nem volt nagyon hülyének lenni. Itt meg nem akartam, mert sok volt a jóból. Pedig a különbség tényleg olyan dolgokon múlik, amihez nem kell az a plusz százmilliárd dzsídípí. Nyilván, fejétől a hal, ha kevés a della, hülyék lesznek a felsővezetésben is és a kaka lefele potyog, de akkor is, két lépést tenni egy működő rendszerért nem kerülne százmilliárdba.

Csak egy kis kihagyásba.

Tudod, megállni, másfél percre. Azt meggondolni. Hogy most pontosan mi a f@szt is csinálok?

Ennyi.

Tapsoljunk.

Hallgass anyádra

A karma az olyan dolog, mint a puha diktatúra annó. Senkinek nem lesz túl jó, de túl rossz se. Ha túl jó lenne, az orrodra koppint. Ha túl rossz, de dolgozol rendesen, akkor meg ad családi segélyt. 
Na. 

Ezt nem anyám mondta. 
Anyám azt mondta, hogy ő már látott mosógépet.

A karma úgy jön képbe, hogy ez a nap kifejezetten jól indult. Kipihenten ébredtem, jóízűt sétáltunk Kutya Úrral, utána edzés, tus, aztán mint a nagyobb urak, a hómofiszban beböktem a számítógépet és gőzölgő kávéval a kezemben, melegítőben, kócosan nekiálltam ímélben osztani az észt a pulyáknak. Közben gyött egy levél az adóhaótságtú. Gyá, mondok. Aztán még ennek a levélnek is megörültem. Merthogy, úgy egy hónapja, küldtek egy másik levelet, amiben az volt leírva sorba, betűvel, hogy fizessek nekik egy kopogós összeget, mert valami félrement a dolgok egyenes útján. Namost ugye az adóhatóságnak beszólni olyan, mint szkinhedbuliban bekiabálni, hogy mindenki anyja román, de azért mondom megpróbálom, mert szerintem nem az én hibám vót. És az adóhatóság a ma reggeli levélben azt mondta, hogy tényleg mindenki anyja román, nem az én hibám vót, nem is kell ám nekik az a kopogós összeg. Éjnye mondom, itt minden igen jól megy.
Na itt lett gyanús a dolog.

A mosógép meg úgy jön a képbe, hogy költözésből kifolyólag vettem egyet. Ezt aztán meg is bántam, mert gyorsan rácsaptam az első legolcsóbbra amazonon, valami tábori mosógép néven ment, mondom agglegénynek jóvanaz. Anyám mondta, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, de mondom eh, tudja is. Volt a Bödőcsnek, vagy melyik humoristának ez a szösszenete, hogy anyám mikor okoskodik, olyan mint a körfűrész (ezt most tessék gondolatban magasan és visítva kiejteni): Míííííndig, mííííndig!!
Aztán igaza lett.
Mármint anyámnak.
Ez egy fos.
Csak mosni meg centrifugálni nem tud rendesen, amúgy működik. 
Visszaküldeni drága, felvágtam az aprósoldalra háromnegyedáron.
 Majdeviszik.

Rendeltem másikat.
Mármint mosógépet. Bele ne keveredjetek. 
Tegnap megjött. Mármint a mosógép. 
Úgy örültem neki, mint kiskutya a szalonnabőrkének. A szemmértékem olyan, mint egy jó mérnöké, aki részegen összeverekedett a cirkuszigazgatóval és közben elvesztette a szemüvegét. Mármint a sajátját. Ezt azért mesélem el, mert a lakás hivatalos kivétele és a beköltözés között én megterveztem a bútorzatot, amit a fenti tény miatt úgy sikerült, hogy a fürdőbe csak egy elég szűk helyen lehet beférni. Be lehet ám, kényelmesen, egy embernek, mosógép nélkül. De azzal már nem megy, úgyhogy tegnap két ímél és egy telefon között szekrényt bontottam és húzkodtam felsalá a lakásban. De bement a mosógép, rohadjon meg, rá is aplikáltam okosan a mosogatógép tetejére, ahogy terveztem. Mesélem este anyámnak a telefonban, milyen ügyes vagyok, aszondja szerinte hülyeség, le fog az onnan esni. De, mondom, míííndig, tudodiste. Hetvenixkiló az a kramanc, majdnem bepösöltem, míg felraktam a mosogatógépre egyedül, a tappancsai pont belepasszolnak a másik masina peremébe, az onnan ugyan nem megy sehova. 
Érteszteehöz.

Ma még azt is megmonyákoltam hómofiszban, hogy a mosogatógép, meg a mosógép ugyanarról a csapról, meg lefolyóról dolgozzon. Hogyan, fújd fel, vettem hozzá elosztót, úgy. Ez egy mocsokdrága dolog amúgy, itt Sógoriában ilyen kis vacakokat rendelni neten. De ugye bót nincs, mármint elosztóbót, csak olyan, ahol krumplit meg sört árulnak, a karantén végéig meg nem akarok várni. Úgyhogy, a méregdrága elosztóval a mosogatógép tetején a mosogépet rákötöttem a rendszerre, beleraktam az első mosást, olyan büszke voltam magamra, mint Orbán a felcsúti kisvasútra, gyá mondom, toljuk neki a legnagyobb fokozatú centrifugálós programot, úgyis itt ülök a gép előtt, meghallom, ha gáz lenne.

Na.

Felhívtam az egyik projektvezetőnket, hogy adjak neki egy kis munkát. Nem, majd fordítva mi? Nem? Mi? Szóval gondoltam, míg telefonálunk, megérdemlek egy cigit. Úgyhogy kislattyogtam a hátsó udvarba bagerettálni, meg projektvezetővel telefonálni. Eközben a következő történt. Nem, direkt nem írom le, hogy hogy éltem meg utólag, elég volt egyszer. A nyomokból raktam össze a képet. A mosógép az eccigarettányi időablakban nekiállt centrifugálni. Leszédült a mosogatógép tetejéről. (Mííííndig!!) Nekiesett a fürdőkomód szélének, közben kitépte a méregdrága elosztót. Szerencsére az volt annyira szar minőségű, mint drága, szóval eltörött, ahelyett, hogy a csapot szabta volna le. Továbbá kikapta a dugóját a dugaljból, dugalj nélkül, ami szintén Isteni szerencse, különben most nem olvasnátok blogot, lásd odább. Azt dolgát jól végezve elfeküdt a fürdőben békésen ömlő víz közepébe. Ja, a fürdőkomódot is összebaszta, hogy hamár a többit ilyen békésen rendezte, legalább valami nyoma legyen.

Oké, telefon letesz, vészmódusz első fokozat bekapcsol, ősi ösztönök. Csapot elzár. Bokamagas víz a fürdőben. Lefolyó nincs, ellenben linóleum és ferde aljzat, ami jelen esetben szintén jó, mert nem ázik be és egy helyre tereli a tengert. Vészmódusz második fokozat, értelmes gondolkodás. Megnéz, hogy van-e bármi áram alatt. Nincs, ami jó, mert fordított esetben vészmódusz első fokozatban agyonbacott volna a menkű. Teendők sorrendjének felállítása. 1: Vízelvonás. 2: Kárfelmérés 3:Javítás.

1: Fél órán keresztül mertem a vizet egy műanyag vágódeszkával (mondom, most költöztem) és egy frotírtörölközővel a zuhanyzóba. Jó. 2: Dugalj a helyén, csap a helyén, méregdrága elosztó eltörve, fürdőkomód szétbacva, mosogatógép látszólag ép. Jó. Hoppá. Egy rohadt nagy horpadás az oldalán. 3: Gép kipróbál. Centrifugálásnál majdnem szétesik. Szétkapom a frissen vett mosógépet és annak rendje módja szerint a szomszédok nagy örömére kikalapálom a horpadást. Mondom biztos az a baj. 
(Itt már asszem kezdtem elveszteni az ép elmémet.)

4/3: Önmegnyugtatás. Biztos csak valami apróság. Szándékos figyelemelterelés, hogy megnyugodjak, dolgozok még kicsit a hómofiszon, izébigyó. Kimegyek a boltba, veszek sört, mert már látom, hogy ma kelleni fog. Meg a barkácsboltba, mert tegnaptól sógoréknál már az is van, hogy vegyek másik méregdrága elosztót. Kimegyek a kutyával sétálni. Majd összerakom a frissen vett mosógépet és kipróbálom. Centrifugálásnál még mindig pogózó rokkert játszik. Ősi ösztön N.o. 1 visszakapcsol, önámítás, jóvanazígy. Megfogadom, hogy anyámnak ezt ugyan el nem mondom. Majd rendberakok mindent, este leírom blogba és jót röhögök az egészen. Felmegyek a felső szomszédhoz megkérdezni, hogy nem hallottak-e valami furcsát felőlem, mert vacakol a mosógépem centrifugálásnál. Aszondják épp most néztek ki az ablakon, hogy ki szerel motort a hátsó udvarban. Jajmondom. Kipróbálom kisebb adag ruhával. Ugyanaz. Lemérem mérleggel a kisebb adag ruhát, hogy nem raktam-e túl. Fele a névleges töltetnek.

5/3, Beismerés.
Igen, tönkrebasztam a zsírújan megvett mosógépemet. Amit azután basztam tönkre, zsírújan, hogy előzetesben vettem egyet zsírújan, ami egy fos, és azután, hogy megvettem hozzá a méregdrága elosztót, amit tönkrebaszódás közben eltört, ami helyett vettem egy méregdrága elosztót, ami nincs eltörve, meg még mosógépszerelőt is hívhatok. 
Megbontom a sört. 
Közben anyám hív.
Elmesélem neki.
Kiröhög.
Megsértődök.
Megkérem, hogy majd holnap beszéljünk.
Aztán újra felhív.
Megint kiröhög, de már csak kicsit és bocsánatot is kér érte. 
Én meg mondom neki, hogy fújja fel, bár tisztában vagyok vele, hogy fordított helyzetben én is kiröhögném.
Keresek mosógépszerelőt. 
Tíz perc alatt találok, holnap jön.
Nem szarral gurítunk ám itt.
Közben megbeszéljük anyámmal, hogy igazából az első olcsó és fos, a második olcsó és jó, de a mosogatógép tetejére feltett mosógép, valamint a méregdrága első eltört és második ugyanolyan méregdrágán megvett elosztó, illetve a holnapi mosógépjavítás (ha egyáltalán javítható) árából végeredményben vehettem volna elsőre egy drága de jó mosógépet, amit nem teszek fel a mosogatógép tetjére. 
Ha hallgatok anyámra.
 És akkor most nem írnék kicsit idegbetegen és spiccesen blogot erről az egészről.

Míííndig.

Gyerekek, hallgassatok anyátokra. Látott már mosógépet.

A garanciát meg gondolom baszhatom.

Apróbetűs rész

Nem, kedves rádiónéző gyerekek, ez a bejegyzés karantáltan nem a vírusról fog szólni, tudom, hogy már a könyökötökön jön ki. Ez a multikról szól, hogy koronát tegyünk a fejükre. De néhány ilyen poént muszáj lesz elviselnetek. Ha nem tetszik, levetetm veletek a maszkot. Szóval. Mi az első négy dolog, ami a multikról eszünkbe jut? Egy, a hamburger, kettő, a pénz, három, hogy átbacnak. Illetve most a koronavírus, mert most mindenről az jut eszünkbe. Nade, attól, hogy tudjuk, hogy a multik hamburgert árulnak, annyi pénzük van mint a SARS és át akarnak bacni, az más, mint személyesen találkozni ezzel. 

Figyejjé.

Nem is úgy volt az, hogy hamburgert rendeltem, hanem internetet. De az mejdnem ugyanaz. (Gépek csinálják, 80% ban disznóságból áll és ha túl sokat használod elhízol. Na.) Részben az adatvédelmi törvény pontos betartása, részben morális okok, végül pedig a felebaráti szeretet miatt nem írom le, hogy a Magentáról beszélünk. Mármint annak a sógor leányvállalatáról, amit ugyanúgy hívnak. Amit megint nem írok le. 

Szóval, ugye elköltözék, bele a zúj lakásba. Mi az első 3 dolog ami kell egy új lakásba? Függöny, kutyatáp, meg internet, a többi megoldódik magától. Mondon csujj, nézzünk körül mik a lehetőségek netügyileg, hát ugye itt is az van mint otthon, nagyjából 2 cég kínál élhető minőségben és áron internet, akikről a végén biztos kiderül, hogy ugyanahoz a konszernhez tartoznak. Szóval ez nem egy nehéz döntés, ha az emberfia legnagyobb adatforgalmat igénylő tevékenysége a netflix, a hujjogatással teletömött sárgán villogó "csakmost" akciók közül kiválasztja az óccsóbikat, onlájn megadja a nevét, születési dátumát, lakcímét, banki adatait, DNS-kódját és lelkének egy darabját, rábök a "megrendel" gombra, kap egy ímélt, hogy három hét múlva lesz internet, akkor felhívja az ügyfélszolgálatot és némi fenyegetőzés árán kap egy időpontot jövő péntekre.

Jövő (mosthoz képest múlt) pénteken jön a muki, megsímogatja a kutyát, majdnem szétdönti a szekrényt, nem kér kávét, és bumm van net.

Eddig jó.

Aztán, hogy MÁR van net és használod, jön ímélben a szerződés. Ugye utólag. Ez egy töklogikus lépés, a középkortól a kora újkorig dívott a nemesi családok körében is, hogy összeházasítottak előre gyerekeket. Azt majd ha betöltik a tizenegypárat, akkor a nászéjszakán kiderül a többi, akkor már nincs ugrabugra. Meg akkoriban még karantén se volt, szóval nem tudták mit hagynak ki. 

Szóval jön ma a szerződés, tudod, ilyen sztenderd ímél, sok "kedves ügyfél" és "tisztelt Varga úr" (gróf az baszod, nem úr....), meg "úgy örülünk, hogy" fordulattal. Alatta két melléklet, egyikben a lényegi elemek, másik az ellenség megtévesztésére. 

Ebben a helyzetben 100-ból 90 ember megnyitja a mélt, így csinál, hogy "hm", azt becsukja a mélt. Nekem ma pont volt pár szabad percem (hómofisz rulez) és az első áhagyjuk gondolaton felülkerekedve mondom csak megnézem mit vettem. 

A fejemben körülbelül így maradt meg: Tisztelt Varga úr, blablablbalba, kedves blablablablabla, úgy örülünk, hogy blablablablbalba, aktiválási díj 40 ojró, blablablablabla.

Na vágyá mondom, igyá valamit. 

Felmentem a honlapra. Mert net már van. Ugye. Megnéztem mégegyszer, hogy én mit rendeltem. Megnéztem a szerződést mégegyszer, hát ott is az volt, amit én rendeltem. De azt a búval nyögött, másfél méteres távolságról összefertőzött szenvedésit, hiába pislogtam, a honlapon csak ott volt vastagon szedve, neonfénnyel körbepásztázva, hogy ez az aktiválási díj nélküli csomag a legkirályabb. Koronával a fején. Hö.

Csináltam hamar két képernyőfotót (most látom magam előtt, ahogy Festő felröhög, hogy idáig jutottam a technikában, hogy képernyőfotó, meg minden), azt aláhúztam jól pirossal az ajánlatban a vastagon szedett, neonfénnyel körbepásztázott  "aktiválási díj nélkül" mondatot, majd a szerződésemben a 40 ojrós aktiválási díj kitételt. Azt ezt beküldtem a szolgáltatónak, hogy akkor mondanák mán meg, hova dugta a kiskondás a bugylibicskát?

Na ezt végül sose tudtuk meg az operátortól, csak azt, hogy örül, hogy felkerestem és hogy a segítségemre lehet és természetesen nem kell kifizetnem az összeget és HA MÉGIS MEGJELENNE A SZÁMLÁMON (anyus hogy van?) akkor azonnal értesítsem őt személyesen és szólt a többi kollégának is, hogy, továbbá van-e már telefonelőfizetésem, mert ha már internetem van tőlük, akkor lenne pár remek ajánlata, csak most, csak nekem.

Szóval, kisköcsögök, bepróbálkoztatok.

40 euró itt Bécsben nagyon relatív. Egy szegény családnak két napi kaja. Nekem egy durván átmulatott éjszaka, ahol két havert is meghívtam egy körre. A felső szomszédomnak valószínűleg a vacsi után otthagyott borravaló. Szóval, hogy sok, vagy kevés, az relatív. De ha száz emberből 90 nem olvassa el a szerződést, akkor az már 3600 euró. 

Az meg azért még a felső szomszédnak is sok lenne borravalóképp.

Volt a trónok harcában egy jelenet (a könyvben), mikor a törpe meg akarja győzni a börtönőrt, hogy ha megteszi, amit mond neki, akkor csengő aranyakat fog kapni. Ezt írásba is adta. És ide kommentált valami olyasmit Martin bácsi, hogy az írástudatlanoknak önmagában az, hogy valami "írva vagyon" az elég ahhoz, hogy higgyenek benne. Hogy az úgy oké.

 Szerintem ez azóta a fiktív és nagyjából középkori világ óta máig se és a valóságban sem változott, egy szerződés az a buksikban valami szent és hibátlan dolog.

Aztán elfelejtjük, hogy azt is emberek írják, akik ugyanúgy vakargatják a lágyékukat felkelés után, mint mi, ugyanúgy irigyek az utolsó szál sültkrumplira, mint mi és ugyanúgy szellentenek, ha hangos a zene a háttérben, mint mi. És akkor belekerülnek a hülyeségek, amit aztán nem olvas el senki. Hogy ez a konkrét eset most figyelmetlenség, vagy tudatos "darkmarketing" volt, ezt se tudjuk meg soha.

A tény attól még tény marad, a multik hamburgert árulnak, sok pénzük van és átbacnak. 

Vagy legalábbis megpróbálják. 

Vagy megpróbálták.

Vagy meg fogják.

Gyermekeim kiskecskéim, tessék észnél lenni. 

Olvassátok el, amit az orrotok alá dugnak.

Az apróbetűs részt is.

Sőt, főleg azt.

Na. 

További kellemes jó estét, szájmaszkot fel, másfél métert betartani, vécépapírt felhalmozni, szomszédot távol tartani vasvillával.

Jók legyetek és egészségesek.

Az Öregisten kópéságai

Azért akárhogy is, nagy kánya ez az Öregisten, én mondom. Kellemes karantént mindenkinek, úgyamúgy. Mármint azért karantént, mert tudom, otthon hivatalosan (még) nincs, de Sógoriában hétfő óta igen, kijárási tilalommal, meg minden. Nekem meg ez egészen kapóra jött.

Figyejjé.

Van egy ilyen mondás, hogy amit az Öregisten (vagy Allah, vagy az Atyaúristen, vagy a Kazah Sólyomisten, vagy a Karma, mindenki válogassa ki) az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja. És ebben lehet valami, most nézzétek meg például a képen ezt a Family Guyból származó Istent, a bal kezében lévő korsót pl tuti visszaadja, miután megitta a másikban lévő sört. Logikus nem? De.

Na.

Nem volt vicces ez a pár hét. Ahogy illik, szegény embert az ág is alapon, minden összejött. Összerúgtam a port az azóta exemmé vált barátnővel, Kutya Úrnál diagnosztizáltak valami nem vicceset, illetve valami nem viccesnek a gyanúját, belém állt az adóhatóság, és, hogy a tortának alja és habja is legyen mindeközben költöztem.

Yay.

Közben meg jött a koronavírus, hogy megegyen mindenkit, ellopja a vécepappirt (tudom, hogy írják helyesen, ne szóljál be hülegyerek), elkergesse az utcáról az embereket és hörcsögöt vásároljon.

(Ez utóbbi egy osztrák vicc, a habzsolós bevásárlást "hamsterkaufen"-nek, azaz hörcsögvásárlásnak hívják. Aztán megy a poénkodás, hogy voltam hörcsögöt vásárolni a billában de nem hogy hörcsög, még vécepappir se volt.) 

Szóval, nem kis meló volt az elmúlt időszak, se agyilag, se lelkileg, se fizikálisan. Barátnő dolgát lezártam, nem az első ilyen, ami nem megy azt nem erőltetjük. Kutya Úrnál végezzük a további vizsgálatokat és megtesszük amit lehet. Egy nagyapó korú Berninél mást nem lehet. Remélem még kap elég boldog időt angyalom az égiektől. Az adóhatóságot még egyszer oldalba rúgtam, mint kondás a vezérkant, azt meglássuk. Szóval, amit lehet megtettem.

Aztán jött a költözés. Ekkora hurculkodás szerintem még életemben nem volt, lévén, hogy egy bútorozatlan lakást sikerült kivennem. Meg azért zavart a költözés dolga lelkileg is, kicsit olyan volt, mint a kiűzetés a Paradicsomból. Az előző lakhelyem ugyanis a bécsi realitás tengerében egy kisebb csodának számított, mármint ár-érték arányban. Tiszta volt, hogy ilyet vagy háromszor ennyiért tudnék találni, vagy ugyanennyiért, hát nem ilyet na. Viszont muszáj volt menni, (igen, a muszáj pontos j, hülegyerek), eleve így írtam alá a szerződést, ugyanis bontják a házat. Mivel a büdzsém a háromszor ennyit már nem vallja ki, ezért végignéztem minden opciót és a hálón fennakadtak közül kiválasztottam azt, ami legközelebb állt az elképzelésekhez. Végül találtam egy kellemes lakást egy kellemes környéken, nagyjából ugyanennyiért. Bécsi viszonylatban ár-érték arányban ez is nagyon jónak számít, ami szerintem annak tudható be, hogy a lakás szuterén, tehát félig a föld alatt van. Ettől valamiért ódzkodnak a népek, én viszont kifejezetten csípem, télen meleg, nyáron hűvös és zombitámadás esetére kiváló menedékhely. No aztán, a volt főbérlőim, mivel jó emberek, meg szerintem meg is kedveltek, fölajánlották, hogy lévén a volt lakás bútorait úgyis elajándékoznák, vagy kidobnák, vihetek amit akarok. 

Úgyhogy a múlt hetem abból állt, hogy motyó összeszed, bútor szétszerel, közben Kutya Úrral még pont átcsusszan a határon egy vizsgálatra, mielőtt a koronavírus megnehezíti a határátlépést, aztán a Bécsi Vidám Fiúkkal* motyó és bútor áthurcol. Ez történt meg vasárnap délutánig. Hétfőn koránreggel aztán maradék motyó és Kutya Úr kocsiba be, átmegy, nekiáll lakhatóvá tenni.

Második kör: lakás. A kapott bútorok nem voltak a legújabbak, úgyhogy nem mindegyik élte túl teljes egészségben a szállítást. Szó ne érje a ház elejét, a Bécsi Vidám Fiúk* nem tehettek erről, ők megtettek minden emberileg lehetségeset, csak hát némelyik bútordarab tényleg, hát fos volt na. Aztán kiderült, hogy a lakás valószínűleg azért is volt olcsó, mert az se éppen új. Mint ahogyan az a pár alapvető dolog se, ami benne maradt. Itt lejt, ott nyikorog, amott lóg. Úgyhogy hétfőtől szerdáig, amíg még a költözésre kivett szabadságom szólt, paraszti monyák módszerekkel felépítettem és berendeztem mindent. Csináltam én itt olyan művészi fusiszereléseket, hogy egy román kőművesbrigád-vezető kalapot emelne. 

Közben napról-napra változott a helyzet a nagyvilágban. Múlt hét közepén már ejnye volt, most már bejnye is van. Mint mondtam, a határon még pont át-meg visszacsúsztunk. A munkahelyemről közben kaptam a híreket kollégák által, ott is minden percben más volt a szitu. 

Én meg szerda estére úgy néztem ki, mint akit lehánytak. Aztán megettek. Vagy fordítva, válogasd ki.

Viszont. 

Menet közben sikerült agyban elrendeznem a dolgaimat. Sikerült lakhatóvá, sőt, kellemessé varázsolni a lakást. Megismerkedtünk a szomszédokkal és bejártuk a környéket Kutya Úrral. Tegnap összetelefonáltam a főnökömmel. Válsághelyzet van és onlájn-oktatás. Továbbá fel kell élnünk a tavalyról megmarad szabit. Nekem pont két nap van. Internetem egyelőre csak nagyon korlátozottan. Most is offlájn írok, aztán a mobilom hotspotjáról feltöltöm majd. Ergó kaptam még két nap szabit. Ami pontosan elég arra, hogy szépen nyugodtan elrendezzem a maradék fiszfaszságokat. Bécsben, mint mondám, közben karantént vezettek be. Csend van az utcákon, alig lézeng néhány ember. Úgyhogy tegnap kényelmesen elintéztem a nagybevásárlást is. Hülyén fog hangzani, de nekem személy szerint nagyon kapóra jött most ez egész hacacáré. Ha ma mindezek után dolgoznom kellett volna menni, valószínűleg megbutulok. 

Viszont.

Tegnap este gyakorlatilag elájultam, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Reggel ragyogó napfényre ébredtem és mivel a lakásban már mindennek helye van és mindent megtalálok, ittam egy kávét, szigorúan némi rummal, hogy vírusvédett legyek. Aztán sételtunk egy nagyot az amúgy kifejezetten szép környéken Kutya Úrral a csendes utcákon. (A kuytasétáltatás az egyik kivétel a kijárási tilalom alól, tehát még legálisak is voltunk.) Közben rájöttem, hogy amit lehetett, azt elrendeztem magam körül, az apróságokra meg most a korona miatt rengeteg időm lesz. Hetek óta először nem kell rohannom, nem kell agyalnom és leszámítva, hogy még mindig böszöm fáradt vagyok, hát, alapvetően jól.

Szóval, bármennyire is egoista dolog ezt mondani, de nekem a végén minden összejátszott és kiegyenlítette magát. 

Ilyet már nagyon régen nem csináltam, de szerintem most visszafekszem egy órára aludni. 

Kellemes karantént mindenkinek, egyetek vécepappirt és ne tüsszögjetek egymásra.

További szép napot.

*A Bécsi Vidám Fiúk egy Bécsben élő magyar legény fuvarozó- és költöztetőcége. Nyilván nem ez a neve, de személyiségi és adatvédelmi és virológiai okokból nem írom ide, hogy hívják az illetőt. Ha valaki épp költözne, mindenesetre nagyon ajánlom. Megbízható, olcsó, ügyes. Rendes emberke na. 

Ha kontakt kell, keress privátban.

Banzai.

Gyermekagyat keresek

Azon toprengtem, hova a bus veszedelembe tuntek az ekezetek a mi szep magyar nyelvunkbol. Illetve nem is, hogy hova, mert azt tudjuk, el. Inkabb, hogy miert. Elobeszedben nyilvan nem tudnak eltunni. Az irott sajtoban is megvannak meg. De az onlajn kommunikacioban, na ott egyre kevesebb van beloluk. Es ha azt mondom, hogy szerintem ez szar, akkor most gondolkodni fogtok, hogy a virage-e, vagy a tarsadalome.

Szoval vagy orulok, hogy ez igy van vagy megorulok. Ugyanaz, nem? Mindenesetre, nyilvan, az okosfonok elterjedesevel fugg ossze a jelenseg. Egyszeruen azzal, hogy az okosfonokon macerasabb ekezetes betut irni, mint a klasszik billentyuzeten. Es ha az emberfia lusta, hat nem teszi. Aztan nezi, hogy hat-e. Persze, en is hagytam mar el ekezetet az eletembol, de az nem mar ennyire. A Danielem a-jarol maradt el a vesszo, par evvel azutan, hogy Sogoriaba koltoztem. Azon egyszeru oknal fogva, hogy ki igyisugyis ugyanugy ejtik, viszont belefaradtam minden alkalommal elmagyarazni, hogy az miert van ott es mit kell vele kezdeni. De hivatalos helyeken es alaairasnal meg mindig kovetkezetesen hasznalom. *

De az egbe is, mikor a joskapista egyetlen mondatot tosz ki a feszbuk zsibvasaroldalara, amibe 0,0003 masodperccel kerulne tobbe kirakni azokat a szegeny kis vesszoket meg pontokat, akkor muszaj komuvest keresni, toltot eladni es lokharitot venni? Nekem valahogy ez furcsa es rohejes, de lehet en vagyok maradi. Gyerekagyat, azt vegyel. Ezzel tenyleg talalkoztam amugy. Meg a betegaggyal is. 

Jo, az esetek tobbsegeben az emberfia kihamozza a kontextusbol, hogy a koma most borkostolot akar tartani, vagy borkotenyt keres, torpedorombolo tengeralattjarot epit vagy egy torpe dorombolo cicaja van, de tekintve, hogy a helyesiras amugy is a kutya feneke alatt van, es nehany bejegyzesnel meg ekezetesen is vakarja az ember a toket, hogy ebbe most fektessen-e toket, hat nem segit a dolgokon a hiany. 

Szerintem kar, hogy ez igy van, de tobbnyire csak karba tett kezzel nezzuk ami folyik. Hiszen olymindegy, hogy a vereb roptet vagy a vereb szimatat figyelem, hogy valakit meglepnek szuletesnapjara vagy meglepnek a csajaval, hogy korom van a kormom alatt, vagy a koromcsipesszel kaparom a kormot.  Nagy ur a lustasag, minek oda az az ekezet. 

Koszorulhetem en itt a nyelvem, koszoru kerul nemsokara az ekezetek sirjara. Van amit nem lehet megforditani, de azert meg moroghatok egy sort rajta nem? De. Vagy kibonthatok meg egy sort blogiras kozben. Nem? De. 

Nyilvan az sincs aldasos hatassal a helyzetre, hogy egyre tobb angol kifejezes kerul at mas nyelvekbe. Londonul meg ugye nincs ekezet. Es felreertes ne essek, hogy a letrarol le ne essek, kifejezetten szeretem az idegen nyelveket. Csak szivesebben kezelem oket kulon-kulon es a maguk helyen. Lehet, hogy ettol a kavarodastol mas kedve szarnyalo, de szerintem aki ilyat csinal, az szarnyalo. :)

No. Remelem ertitek mit akarok kihozni a tortenetbol, nem a kakan akarom a csomot keresni, csak a kakat egy kicsit ellapatolni. Szepen kerlek bennetek, amig meg lehet, hasznaljatok az ekezeteket, ha mar tudjuk, hogy valahol veguk lesz, legalabb az utolso napjaik legyenek szepek.

Kivanok ezzel tovabbi jo estet, nektek szep almokat, a lovaknak tiszta almokat, s hogy tovabbra is guruljon a blog mint a kerek, kerek erre a kerek tortenetre egy tetszikelest.

Köszi.

*: Eszembe jutott, hogy van egy (szintén) magyar származású tanítványom, akinek Szár a vezetékneve. Na az ő helyében például konzekvensebb lennék. 

Az pulyáknak okításárul.

Az Atyaúristen tartsa meg jó egészségben kendteket és a' kendetknek házanépét. Újfent éken fogó pennát ragadok, s írok véle kendteknek, mivel mondandóm számos. Kedves testvéreim, s barátaim az Úrban olvasták tántalán korábbi levelimet, s tudják jól, hogy a' grófság jövedelmét kiegészítendő, s az egyszeri nép javát elősegítendő egynehány esztendeje elszerződtem a' császár szolgálatába deáknevelőnek s okítónak. S hogy mi feladat ez, kendtek nem is gondolnák. 

Elregölöm, íme, sorjában.

Legelébb es, el kell mondjam néktek kedves testvéreim az Úrban, miféle népek kerülnek szárnyaim alá. Bár mink, szittya magyarok megszokánk vala, hogy a' purdé, mihelyst kilát a tavaszi fűből, dolgára ered, segél a' portán s hasznossá teszi magát Isten ege alatt, a' sógoroknál ez másként folyik, biza. Az én oskolámban, hiszitek vagy sem, kedves feleim, munkabíróvá cseperedett leventék, s bögyösfaros menyecskék szaladgálnak, kik már nem kiáltanak édesanyjuk után, ha tomporukat meglegyinti valamely tévelygő ifjú. Így hát nem is volt helyes 'pulyát' írnom levelem címeként, miként es ehelyt mindinkább beszélhetünk sudár, fiatal, azonban felcseperedett népekrül. 

S méges, kedves feleim, el se gondolnátok. Ezek a' jányok és leventék, hiába, hogy már rég húzhatnának vizet a' kútról, hordhatnák a' kévét aratáskor, s kergethetnék az udmurtokat a' gyepűkön, ezek biz olyanok az fejökben, mint a' tipegő gyermekcsék.

Kendteket, s biz, jómagamat is szidalmazott eleget szülőapám, s szülőanyám. Mondták kendteknek es, s nekem es, hogy édes fiam, ha nem húzod ki magad, ha mindig ily lobáncás hosszi hajat hordol, ha nem köszöntesz előre az idősbeknek, ha nem eszed meg a' paszulykát csak a' puliszkát, avagy ha nem beszélsz illendően, sose lesz ember belőled. S lássátok szümtükkel, csak megtartott a' Jóisten mindőnket, hálelúja. Nem lesz ez máhogyan ennél a' kompániánál sem. Nékik es kell valaki, aki ágál, s zsörtölődik, ők es azt gondolják majd, hogy ők tudják jobban, s végezetül ők es hozzátesznek majd valamit a világ forgásához. 

S méges, úgy es, hogy tudom, zsörtölődnöm sem nem érdemes, sem nem érdekes, s tudom, hogy kendteket s jómagamat ugyanígy palázoltak idősb feleink, s gyermekink gyermekinek gyermekit ugyanígy fogják majdan, mégis testvéreim, kutyának a' máját.

Ezen békanyúzó ifjoncok, ezek feleim, úgy beszélnek egymással, mint valami disznópásztorok. Még ha perpatvart sem akarnának, akkor es olybá tűnik, mintha egymást szidalmaznák. Aztánmeg, mindég szajkózom nekik, hogy számolnák már meg, hány szájuk, s fülük van. Merthogy, előbbiből csak egy, utóbbiból meg kettő. S mert a' Jóisten semmit sem csinált vala véletlennek, ez es azért lőn ilyformán, hogy az ember fia kétszer hallgasson s egyszer beszéljen. * De ezek, testvéreim, nem tudják ezt a' bölcsességet. Beszélnek, mint holmi locskapatak, csakhogy zaj legyen, s böködik mindeközben a' snájdig távbeszélőt. Néhanapján azt kell gondolnom, nem es oskola, de tikól ez, hol vagyok.

Nem áldásos továbbá a dolgok menetére, hogy van köztök mindenféle nép, a' sógor fajjától a' török szultán s perzsa sah pereputtyán át a' délvidéki s keleti mócokig, oláhokig, s szerbekig. Hallani annyi nyelvet minálunk, hej, kedves feleim, mintha csak Bábel tornyát akarnók újragerendázni. 

Hanemhát, mit is kezdhet egy nemes úr ily szépen megkevert zabkásában? Mert az úr mindenhol úr, s megteszi mit kell. S így vagy úgy, kedves feleim, maradjon tán közöttünk, mit mostan írok, de szívemnek kedves ezzel a' siserehaddal munkálkodni, s valahogy csak rend leend mindég.

Először es, azt gondolom, hogy jótét hatása van a' szittya virtusnak. Megmondani az igazat, úgy ahogyan van. Mert jaj, rendes nép biz a' sógor, mondhat ki mit akar, de ez nem erőssége. A sógornak a' libafos az fekália, a' döglött macska kadáver, a' toszás meg méhecskéknek röpte. Minket meg nem ilyformán nevelt szülőapánk s anyánk, s a' pereputtynak ez jót tesz. Mily hatalmas szemeket tudnak mereszteni, ha az emberfia nem kerülgeti macskamód a' forró kását, s "ezen szót tán ki volna érdemes cserélnie kendnek egy szebbre" helyett azt találja mondani, hogy "kend, már meg ne haragudjék, de egy igahúzó barom vala". Meresztgetnek, s gondolkodni kezdenek. S megértik, mi is az igahúzó barom. 

Aztánmeg, minden képnek van kerete. Szép az nélküle es, de képzeljenek el kendtek egy Boticellit ráma nélkül. Olybá tűnne, mint nyereg a' ló nélkül. S ez kedves barátim, sokat jelent a mindennapokban, ha efféle nagyra nőtt gyermekcsékkel köll hadakozni. Befogni őket egy ettől eddigbe, s azután engedni belőle kicsit. Megmutatni nékik, mik a határok, s aztán leküldeni őket a gyepükre. Megmondani nékik, hol lakik a' magyarok Úristene, s elregölni, hogy szöknek meg szentjei a dörgedelmek elől.

S végül, mely talán a' legfurább lesz kendteknek, elfogadni őket a saját gyesznóólukban. Hisz ki mondhatná a' malacnak, hogy övezze fel derekát, vigye hírét a szittya vitézeknek? De ha a' malacot meghagyjuk malacnak, adatunk néki a' szolgálókkal moslékot s kenyércsücskét, akkor a' malac gyesznóvá nő, s tán kiterelhetjük a legelőre. Remélhetjük csak, hogy ott a' búgatófű helyett az árpát választja, de a remény hal.

S mert ilyenformán csak elvergődik a gróf a császár szolgálatában, hát nem is panaszkodik. Egynehány napja nékem fordula egy fehércseléd a neveltekből, s nékem szegzé a kérdést, hogy "mondja kigyelmed, gróf úr, szeret kigyelmed minket?" No, mit felelhet erre egy nemes úr, mint az igazat: "Szeretem biz kendteket, egyenként. De főleg egyenként, mert egyenként szépek kendtek, mint a kelő nap, s rendesek, mint ahogy csillag jár az égen. De mint csoportot, kendteket biz a' Dunába kőne taszajtani, azt még kendtekre dobni valami nehezet. Teringettét. "

Így volt, Isten lássa lelkem, még ha a' Duna messze is vala onnan. 

Zárom soraimat, kedves feleim, s testvéreim az Úrban. Remélem, nem csavartam s csűrtem túl az igét, s értik kendtek, miért is kelt levelem. Jómagam szükségét éreztem, hogy leírja mindezeket, s kendteknek tán hasznára lészen. Vigyázzák kendtek urdalmokat úgy mint eleddig, ne engedjék bé az gaz udmurtokat, s legynek kendtek résen az eretnekekkel, kik papi gúnyában vírust akarnának koronázni.

Maradok továbbra is tisztelettel:

Vargha Gróf

Kelt jégbontó havában, Bécsnek kies városában, Vargária kihelyezett helytartóságán, naplementekor.

*= ezt a világrengető bölcsességet Berecz András bácsitól hallottam, s használom azóta is, utólagos engedelmével. Isten tartsa meg sokáig jó egészségben, ti meg menjetek el az előadásaira, azon túl, hogy hülyére röhögitek magatok, még meg is éri. 

Mese a vírus megkoronázásáról

Na gyere kisfiam, ülj le ide az Edebedebácsi ölébe, had meséljen neked arról a csúúúnya koronavírusról, amitől úgy összefostad magad, mint torkos kutya farsangkor. Mond majd neked az Edebedebácsi szépet is, meg csúnyát is, de te ne féljél semmitől. Ha jön a mumus, majd adunk neki fluxuskondenzátort, hogy azzal játsszon. 

Figyejjé.

Edebedebácsi elmesél most neked egy mesét, mert Edebedebácsi nagy mesélő, úgy bizony. A mese egy olyan mese lesz, ami egy másik mese előtti mese, hogy te kisfiam megértsd a másik mesét. A másik mese előtti mese előtt elmesél neked most Edebedebácsi egy mesét.

A mese előtti mese a madárinfluenzáról szól, amit H5N1-nek is hívnak és valamikor mindenki attól félt itt Európában, hogy jön majd a nagy büdös madárnátha és megeszi a péket, meg a lakatost, meg az újságárus Teri nénit. De  a mese előtti mese előtti mese, azt mondja el neked kisfiam, hogy mi is az a vírus. A vírus, az egy mütyür kis kópé, kisebb mint a bolha pömpölőjén a pattanás, kisebb mint a hangya bokáján az őszi szélben játszadozó izzadságcsepp, bizony kisfiam, még nálad is kisebb. Olyan kicsi, hogy nem is látod. Van neki egy csinos fehérjeburka, abban pedig kismanók-csomagolta örökítőanyag. DNS. Nem Dénes, kisfiam, dé-en-es. Vagy RNS. Ne vesszél el a részletekben kisfiam, mert Edebedebácsi megeteti a lelked a pokol kutyáival. A kis aranyos vírus egészen addig nem csinál semmit, míg egy gazdatest sejtjéhez nem ér. Képzeld kisfiam, nem eszik, nem iszik, nem szaporodik. Akkor azonban, hajjaj, jól megkapaszkodik a sejtben, aztán bumm, beletolja a sejtbe a DNS-t. Vagy RNS-t. A sejt ettől megmukorodik. A DNS, vagy RNS beépül a sejt saját DNS-ébe és képzeld el kisfiam, a sejt innentől olyan, mintha szerelmes lenne! Nem csinál semmi mást, csak új vírusokat!

Ha meg véletlen két vírus kapaszkodik meg egyszerre egy sejten, akkor nagynéha előfordul, hogy varázsolni kezdenek és csinálnak egy olyat, amit az okos emberek krosszóvernek hívnak, szóval mindenki összebonyolítja a DNSét mindenki máséval és a végén valami egészen új lesz belőle! Fantasztikus!

És tudod kisfiam, hogy rátérjünk a mese előtti mesére, amikor mindenki be volt kakilva a madárinfluenzától, akkor pont ez nem történt meg. Mert a madárinfluenza önmagában csak azt a szegény kínai parasztot tudja megbetegíteni, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él. Az okos emberek beharangozták, hogy baj lehet, ha a madárinfluenza összekrosszóverel az emberinfluenzával. A nem annyira okos emberek megértették, hogy baj lesz. A mégannyira sem okosak megértették, hogy madárinfluenza van. A mégannyira-mégannyira sem okosok, hogy baj. És akkor mindenki megijedt, hogy baj van, mert jön a madárinfluenza. Jajjaj, kisfiam, volt ám sikongatás meg rídogálás, Edebedebácsi még emlékszik rá. Azt a tényt, hogy baj akkor van, HA a kínai paraszt, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él megbetegszik a madárinfluenzától, HA ugyanez a paraszt épp emberinfluenzás, HA a vírusok összekrosszóverelnek és HA ez az egész katyvasz egy új vírus formájában kitör, azt bizony addigra már csak az okos bácsik tudták. Ők meg bizony nem a leghangosabb bácsik. 

Tudod kisfiam, akkor épp nem lőtt senki senkire, nem választottak elnököt Amerikában, nem volt csúnyami, nem találták fel az ingyen sört. Bizony, még Edebedebácsi is majdnem unatkozott, pedig Edebedebácsi nagy mesélő ám.

És képzeld kisfiam, most megint csak a summogás van ám mindenhol, épp nem lő senki senkire, nem választanak elnököt Amerikában, nincs csúnyami, nem találják fel az ingyen sört. Edebedebácsi szerint kisfiam, téged egy kicsit, csak egy egész kicsit, ahogy az angyalok csinálják a manókkal, valagba kéne rúgni. Mert ülsz itt az ölemben és fosol mint torkos kutya farsangkor, megijedsz a kínaiaktól és félsz a szusitól pedig az nem is kínai. 

Közben kisfiam, hogy rátérjek végre a mese előtti mese utáni mesére, édesanyád szomorúszemű Úristenit, nem olvasod el a tényszerű cikkeket, hogy a koronavírus halálozási rátája 2%, ami alacsonyabb, mint az influenzáé, hogy hiába teszel a szád elé kendőt, a vírus azon úgy megy át, mint részeg szkinhed a Kárpátia koncerten, hogy Kína egy akkora ország, ami nagyobb, mint apukád, és hogy jelenleg hét és fél milliárd ember él a Földön. Ami nagyon sok ám kisfiam.

És kisfiam, ne ficánkoljál Edebedebácsi ölében, mert Edebedebácsi szeret téged, de úgy csap fülön, hogy kijön belőled a málaszörp, szóval kisfiam, az emberek, tetszik nem tetszik, meghalnak. Igen, apukád is, meg a Katika is az oviból, meg te is egyszer. Valószínűleg később, mint Edebedebácsi, bár ha nem maradsz veszteg, ez nem biztos. Tudod kisfiam, az, hogy a koronavírus eddig százegynéhány halálos áldozatot szedett érdekes tény annak tükrében, hogy ennek a többszöröse hal meg ebből a naaaaagyon sok emberből napi szinten autóbalesetben, szívbetegségekben és a flukszuskondenzátor helytelen használata miatt. 

Hogy akkor nem kell-e félned? Dehogynem kisfiam. Meghalhatsz a koronavírustól és oda kell figyelni rá. Partvissal kell elkergetni az összes kínait aki a közeledbe jön és lenvászon maszkot kell hordani, amit amúgy Kínából importálnak. Főleg ha öreg és beteg vagy kisfiam, mert eddig főleg az öreg és beteg kisfiúk haltak meg a koronavírustól. Ugyanúgy, mint az influenzától, a náthától, meg minden mástól. De attól még kisfiam, biztonságban nem vagy. 

De tudod mit kisfiam, mondok valami szebbet. Majd szólok neked, ha világszintű járványról beszélünk, jó? Addig inkább aggódj azon, hogy meghalsz-e ha belepisilsz a konnektorba, bután játszol a körfűrésszel, vagy ha felidegesíted Edebedebácsit. Nem azt mondom, hogy nem halhatsz meg a koronavírustól. Figyelj is oda rá. Csak azt mondom, hogy neked kisfiam, aki közép-Európában lakik, fiatal és makkegészséges, kisebb esélyed van erre, mint hogy agyonüssön a cserép az utcán. Vagy Edebedebácsi.

De csak olvasgassad okosan a fészbukot, az jobban tudja. 

Ne gondolkodj kisfiam, jól van az. Figyelj arra, amit a média mond uborkaszezonban.

Edebedebácsi így is szeret téged.

Még ha hülye is vagy.

Csak legyen igaza Edebedebácsinak....

Tudod mi az az uborkaszezon, kisfiam?