Apróbetűs rész

Nem, kedves rádiónéző gyerekek, ez a bejegyzés karantáltan nem a vírusról fog szólni, tudom, hogy már a könyökötökön jön ki. Ez a multikról szól, hogy koronát tegyünk a fejükre. De néhány ilyen poént muszáj lesz elviselnetek. Ha nem tetszik, levetetm veletek a maszkot. Szóval. Mi az első négy dolog, ami a multikról eszünkbe jut? Egy, a hamburger, kettő, a pénz, három, hogy átbacnak. Illetve most a koronavírus, mert most mindenről az jut eszünkbe. Nade, attól, hogy tudjuk, hogy a multik hamburgert árulnak, annyi pénzük van mint a SARS és át akarnak bacni, az más, mint személyesen találkozni ezzel. 

Figyejjé.

Nem is úgy volt az, hogy hamburgert rendeltem, hanem internetet. De az mejdnem ugyanaz. (Gépek csinálják, 80% ban disznóságból áll és ha túl sokat használod elhízol. Na.) Részben az adatvédelmi törvény pontos betartása, részben morális okok, végül pedig a felebaráti szeretet miatt nem írom le, hogy a Magentáról beszélünk. Mármint annak a sógor leányvállalatáról, amit ugyanúgy hívnak. Amit megint nem írok le. 

Szóval, ugye elköltözék, bele a zúj lakásba. Mi az első 3 dolog ami kell egy új lakásba? Függöny, kutyatáp, meg internet, a többi megoldódik magától. Mondon csujj, nézzünk körül mik a lehetőségek netügyileg, hát ugye itt is az van mint otthon, nagyjából 2 cég kínál élhető minőségben és áron internet, akikről a végén biztos kiderül, hogy ugyanahoz a konszernhez tartoznak. Szóval ez nem egy nehéz döntés, ha az emberfia legnagyobb adatforgalmat igénylő tevékenysége a netflix, a hujjogatással teletömött sárgán villogó "csakmost" akciók közül kiválasztja az óccsóbikat, onlájn megadja a nevét, születési dátumát, lakcímét, banki adatait, DNS-kódját és lelkének egy darabját, rábök a "megrendel" gombra, kap egy ímélt, hogy három hét múlva lesz internet, akkor felhívja az ügyfélszolgálatot és némi fenyegetőzés árán kap egy időpontot jövő péntekre.

Jövő (mosthoz képest múlt) pénteken jön a muki, megsímogatja a kutyát, majdnem szétdönti a szekrényt, nem kér kávét, és bumm van net.

Eddig jó.

Aztán, hogy MÁR van net és használod, jön ímélben a szerződés. Ugye utólag. Ez egy töklogikus lépés, a középkortól a kora újkorig dívott a nemesi családok körében is, hogy összeházasítottak előre gyerekeket. Azt majd ha betöltik a tizenegypárat, akkor a nászéjszakán kiderül a többi, akkor már nincs ugrabugra. Meg akkoriban még karantén se volt, szóval nem tudták mit hagynak ki. 

Szóval jön ma a szerződés, tudod, ilyen sztenderd ímél, sok "kedves ügyfél" és "tisztelt Varga úr" (gróf az baszod, nem úr....), meg "úgy örülünk, hogy" fordulattal. Alatta két melléklet, egyikben a lényegi elemek, másik az ellenség megtévesztésére. 

Ebben a helyzetben 100-ból 90 ember megnyitja a mélt, így csinál, hogy "hm", azt becsukja a mélt. Nekem ma pont volt pár szabad percem (hómofisz rulez) és az első áhagyjuk gondolaton felülkerekedve mondom csak megnézem mit vettem. 

A fejemben körülbelül így maradt meg: Tisztelt Varga úr, blablablbalba, kedves blablablablabla, úgy örülünk, hogy blablablablbalba, aktiválási díj 40 ojró, blablablablabla.

Na vágyá mondom, igyá valamit. 

Felmentem a honlapra. Mert net már van. Ugye. Megnéztem mégegyszer, hogy én mit rendeltem. Megnéztem a szerződést mégegyszer, hát ott is az volt, amit én rendeltem. De azt a búval nyögött, másfél méteres távolságról összefertőzött szenvedésit, hiába pislogtam, a honlapon csak ott volt vastagon szedve, neonfénnyel körbepásztázva, hogy ez az aktiválási díj nélküli csomag a legkirályabb. Koronával a fején. Hö.

Csináltam hamar két képernyőfotót (most látom magam előtt, ahogy Festő felröhög, hogy idáig jutottam a technikában, hogy képernyőfotó, meg minden), azt aláhúztam jól pirossal az ajánlatban a vastagon szedett, neonfénnyel körbepásztázott  "aktiválási díj nélkül" mondatot, majd a szerződésemben a 40 ojrós aktiválási díj kitételt. Azt ezt beküldtem a szolgáltatónak, hogy akkor mondanák mán meg, hova dugta a kiskondás a bugylibicskát?

Na ezt végül sose tudtuk meg az operátortól, csak azt, hogy örül, hogy felkerestem és hogy a segítségemre lehet és természetesen nem kell kifizetnem az összeget és HA MÉGIS MEGJELENNE A SZÁMLÁMON (anyus hogy van?) akkor azonnal értesítsem őt személyesen és szólt a többi kollégának is, hogy, továbbá van-e már telefonelőfizetésem, mert ha már internetem van tőlük, akkor lenne pár remek ajánlata, csak most, csak nekem.

Szóval, kisköcsögök, bepróbálkoztatok.

40 euró itt Bécsben nagyon relatív. Egy szegény családnak két napi kaja. Nekem egy durván átmulatott éjszaka, ahol két havert is meghívtam egy körre. A felső szomszédomnak valószínűleg a vacsi után otthagyott borravaló. Szóval, hogy sok, vagy kevés, az relatív. De ha száz emberből 90 nem olvassa el a szerződést, akkor az már 3600 euró. 

Az meg azért még a felső szomszédnak is sok lenne borravalóképp.

Volt a trónok harcában egy jelenet (a könyvben), mikor a törpe meg akarja győzni a börtönőrt, hogy ha megteszi, amit mond neki, akkor csengő aranyakat fog kapni. Ezt írásba is adta. És ide kommentált valami olyasmit Martin bácsi, hogy az írástudatlanoknak önmagában az, hogy valami "írva vagyon" az elég ahhoz, hogy higgyenek benne. Hogy az úgy oké.

 Szerintem ez azóta a fiktív és nagyjából középkori világ óta máig se és a valóságban sem változott, egy szerződés az a buksikban valami szent és hibátlan dolog.

Aztán elfelejtjük, hogy azt is emberek írják, akik ugyanúgy vakargatják a lágyékukat felkelés után, mint mi, ugyanúgy irigyek az utolsó szál sültkrumplira, mint mi és ugyanúgy szellentenek, ha hangos a zene a háttérben, mint mi. És akkor belekerülnek a hülyeségek, amit aztán nem olvas el senki. Hogy ez a konkrét eset most figyelmetlenség, vagy tudatos "darkmarketing" volt, ezt se tudjuk meg soha.

A tény attól még tény marad, a multik hamburgert árulnak, sok pénzük van és átbacnak. 

Vagy legalábbis megpróbálják. 

Vagy megpróbálták.

Vagy meg fogják.

Gyermekeim kiskecskéim, tessék észnél lenni. 

Olvassátok el, amit az orrotok alá dugnak.

Az apróbetűs részt is.

Sőt, főleg azt.

Na. 

További kellemes jó estét, szájmaszkot fel, másfél métert betartani, vécépapírt felhalmozni, szomszédot távol tartani vasvillával.

Jók legyetek és egészségesek.

Az Öregisten kópéságai

Azért akárhogy is, nagy kánya ez az Öregisten, én mondom. Kellemes karantént mindenkinek, úgyamúgy. Mármint azért karantént, mert tudom, otthon hivatalosan (még) nincs, de Sógoriában hétfő óta igen, kijárási tilalommal, meg minden. Nekem meg ez egészen kapóra jött.

Figyejjé.

Van egy ilyen mondás, hogy amit az Öregisten (vagy Allah, vagy az Atyaúristen, vagy a Kazah Sólyomisten, vagy a Karma, mindenki válogassa ki) az egyik kezével elvesz, azt a másikkal visszaadja. És ebben lehet valami, most nézzétek meg például a képen ezt a Family Guyból származó Istent, a bal kezében lévő korsót pl tuti visszaadja, miután megitta a másikban lévő sört. Logikus nem? De.

Na.

Nem volt vicces ez a pár hét. Ahogy illik, szegény embert az ág is alapon, minden összejött. Összerúgtam a port az azóta exemmé vált barátnővel, Kutya Úrnál diagnosztizáltak valami nem vicceset, illetve valami nem viccesnek a gyanúját, belém állt az adóhatóság, és, hogy a tortának alja és habja is legyen mindeközben költöztem.

Yay.

Közben meg jött a koronavírus, hogy megegyen mindenkit, ellopja a vécepappirt (tudom, hogy írják helyesen, ne szóljál be hülegyerek), elkergesse az utcáról az embereket és hörcsögöt vásároljon.

(Ez utóbbi egy osztrák vicc, a habzsolós bevásárlást "hamsterkaufen"-nek, azaz hörcsögvásárlásnak hívják. Aztán megy a poénkodás, hogy voltam hörcsögöt vásárolni a billában de nem hogy hörcsög, még vécepappir se volt.) 

Szóval, nem kis meló volt az elmúlt időszak, se agyilag, se lelkileg, se fizikálisan. Barátnő dolgát lezártam, nem az első ilyen, ami nem megy azt nem erőltetjük. Kutya Úrnál végezzük a további vizsgálatokat és megtesszük amit lehet. Egy nagyapó korú Berninél mást nem lehet. Remélem még kap elég boldog időt angyalom az égiektől. Az adóhatóságot még egyszer oldalba rúgtam, mint kondás a vezérkant, azt meglássuk. Szóval, amit lehet megtettem.

Aztán jött a költözés. Ekkora hurculkodás szerintem még életemben nem volt, lévén, hogy egy bútorozatlan lakást sikerült kivennem. Meg azért zavart a költözés dolga lelkileg is, kicsit olyan volt, mint a kiűzetés a Paradicsomból. Az előző lakhelyem ugyanis a bécsi realitás tengerében egy kisebb csodának számított, mármint ár-érték arányban. Tiszta volt, hogy ilyet vagy háromszor ennyiért tudnék találni, vagy ugyanennyiért, hát nem ilyet na. Viszont muszáj volt menni, (igen, a muszáj pontos j, hülegyerek), eleve így írtam alá a szerződést, ugyanis bontják a házat. Mivel a büdzsém a háromszor ennyit már nem vallja ki, ezért végignéztem minden opciót és a hálón fennakadtak közül kiválasztottam azt, ami legközelebb állt az elképzelésekhez. Végül találtam egy kellemes lakást egy kellemes környéken, nagyjából ugyanennyiért. Bécsi viszonylatban ár-érték arányban ez is nagyon jónak számít, ami szerintem annak tudható be, hogy a lakás szuterén, tehát félig a föld alatt van. Ettől valamiért ódzkodnak a népek, én viszont kifejezetten csípem, télen meleg, nyáron hűvös és zombitámadás esetére kiváló menedékhely. No aztán, a volt főbérlőim, mivel jó emberek, meg szerintem meg is kedveltek, fölajánlották, hogy lévén a volt lakás bútorait úgyis elajándékoznák, vagy kidobnák, vihetek amit akarok. 

Úgyhogy a múlt hetem abból állt, hogy motyó összeszed, bútor szétszerel, közben Kutya Úrral még pont átcsusszan a határon egy vizsgálatra, mielőtt a koronavírus megnehezíti a határátlépést, aztán a Bécsi Vidám Fiúkkal* motyó és bútor áthurcol. Ez történt meg vasárnap délutánig. Hétfőn koránreggel aztán maradék motyó és Kutya Úr kocsiba be, átmegy, nekiáll lakhatóvá tenni.

Második kör: lakás. A kapott bútorok nem voltak a legújabbak, úgyhogy nem mindegyik élte túl teljes egészségben a szállítást. Szó ne érje a ház elejét, a Bécsi Vidám Fiúk* nem tehettek erről, ők megtettek minden emberileg lehetségeset, csak hát némelyik bútordarab tényleg, hát fos volt na. Aztán kiderült, hogy a lakás valószínűleg azért is volt olcsó, mert az se éppen új. Mint ahogyan az a pár alapvető dolog se, ami benne maradt. Itt lejt, ott nyikorog, amott lóg. Úgyhogy hétfőtől szerdáig, amíg még a költözésre kivett szabadságom szólt, paraszti monyák módszerekkel felépítettem és berendeztem mindent. Csináltam én itt olyan művészi fusiszereléseket, hogy egy román kőművesbrigád-vezető kalapot emelne. 

Közben napról-napra változott a helyzet a nagyvilágban. Múlt hét közepén már ejnye volt, most már bejnye is van. Mint mondtam, a határon még pont át-meg visszacsúsztunk. A munkahelyemről közben kaptam a híreket kollégák által, ott is minden percben más volt a szitu. 

Én meg szerda estére úgy néztem ki, mint akit lehánytak. Aztán megettek. Vagy fordítva, válogasd ki.

Viszont. 

Menet közben sikerült agyban elrendeznem a dolgaimat. Sikerült lakhatóvá, sőt, kellemessé varázsolni a lakást. Megismerkedtünk a szomszédokkal és bejártuk a környéket Kutya Úrral. Tegnap összetelefonáltam a főnökömmel. Válsághelyzet van és onlájn-oktatás. Továbbá fel kell élnünk a tavalyról megmarad szabit. Nekem pont két nap van. Internetem egyelőre csak nagyon korlátozottan. Most is offlájn írok, aztán a mobilom hotspotjáról feltöltöm majd. Ergó kaptam még két nap szabit. Ami pontosan elég arra, hogy szépen nyugodtan elrendezzem a maradék fiszfaszságokat. Bécsben, mint mondám, közben karantént vezettek be. Csend van az utcákon, alig lézeng néhány ember. Úgyhogy tegnap kényelmesen elintéztem a nagybevásárlást is. Hülyén fog hangzani, de nekem személy szerint nagyon kapóra jött most ez egész hacacáré. Ha ma mindezek után dolgoznom kellett volna menni, valószínűleg megbutulok. 

Viszont.

Tegnap este gyakorlatilag elájultam, úgy aludtam, mint egy csecsemő. Reggel ragyogó napfényre ébredtem és mivel a lakásban már mindennek helye van és mindent megtalálok, ittam egy kávét, szigorúan némi rummal, hogy vírusvédett legyek. Aztán sételtunk egy nagyot az amúgy kifejezetten szép környéken Kutya Úrral a csendes utcákon. (A kuytasétáltatás az egyik kivétel a kijárási tilalom alól, tehát még legálisak is voltunk.) Közben rájöttem, hogy amit lehetett, azt elrendeztem magam körül, az apróságokra meg most a korona miatt rengeteg időm lesz. Hetek óta először nem kell rohannom, nem kell agyalnom és leszámítva, hogy még mindig böszöm fáradt vagyok, hát, alapvetően jól.

Szóval, bármennyire is egoista dolog ezt mondani, de nekem a végén minden összejátszott és kiegyenlítette magát. 

Ilyet már nagyon régen nem csináltam, de szerintem most visszafekszem egy órára aludni. 

Kellemes karantént mindenkinek, egyetek vécepappirt és ne tüsszögjetek egymásra.

További szép napot.

*A Bécsi Vidám Fiúk egy Bécsben élő magyar legény fuvarozó- és költöztetőcége. Nyilván nem ez a neve, de személyiségi és adatvédelmi és virológiai okokból nem írom ide, hogy hívják az illetőt. Ha valaki épp költözne, mindenesetre nagyon ajánlom. Megbízható, olcsó, ügyes. Rendes emberke na. 

Ha kontakt kell, keress privátban.

Banzai.

Gyermekagyat keresek

Azon toprengtem, hova a bus veszedelembe tuntek az ekezetek a mi szep magyar nyelvunkbol. Illetve nem is, hogy hova, mert azt tudjuk, el. Inkabb, hogy miert. Elobeszedben nyilvan nem tudnak eltunni. Az irott sajtoban is megvannak meg. De az onlajn kommunikacioban, na ott egyre kevesebb van beloluk. Es ha azt mondom, hogy szerintem ez szar, akkor most gondolkodni fogtok, hogy a virage-e, vagy a tarsadalome.

Szoval vagy orulok, hogy ez igy van vagy megorulok. Ugyanaz, nem? Mindenesetre, nyilvan, az okosfonok elterjedesevel fugg ossze a jelenseg. Egyszeruen azzal, hogy az okosfonokon macerasabb ekezetes betut irni, mint a klasszik billentyuzeten. Es ha az emberfia lusta, hat nem teszi. Aztan nezi, hogy hat-e. Persze, en is hagytam mar el ekezetet az eletembol, de az nem mar ennyire. A Danielem a-jarol maradt el a vesszo, par evvel azutan, hogy Sogoriaba koltoztem. Azon egyszeru oknal fogva, hogy ki igyisugyis ugyanugy ejtik, viszont belefaradtam minden alkalommal elmagyarazni, hogy az miert van ott es mit kell vele kezdeni. De hivatalos helyeken es alaairasnal meg mindig kovetkezetesen hasznalom. *

De az egbe is, mikor a joskapista egyetlen mondatot tosz ki a feszbuk zsibvasaroldalara, amibe 0,0003 masodperccel kerulne tobbe kirakni azokat a szegeny kis vesszoket meg pontokat, akkor muszaj komuvest keresni, toltot eladni es lokharitot venni? Nekem valahogy ez furcsa es rohejes, de lehet en vagyok maradi. Gyerekagyat, azt vegyel. Ezzel tenyleg talalkoztam amugy. Meg a betegaggyal is. 

Jo, az esetek tobbsegeben az emberfia kihamozza a kontextusbol, hogy a koma most borkostolot akar tartani, vagy borkotenyt keres, torpedorombolo tengeralattjarot epit vagy egy torpe dorombolo cicaja van, de tekintve, hogy a helyesiras amugy is a kutya feneke alatt van, es nehany bejegyzesnel meg ekezetesen is vakarja az ember a toket, hogy ebbe most fektessen-e toket, hat nem segit a dolgokon a hiany. 

Szerintem kar, hogy ez igy van, de tobbnyire csak karba tett kezzel nezzuk ami folyik. Hiszen olymindegy, hogy a vereb roptet vagy a vereb szimatat figyelem, hogy valakit meglepnek szuletesnapjara vagy meglepnek a csajaval, hogy korom van a kormom alatt, vagy a koromcsipesszel kaparom a kormot.  Nagy ur a lustasag, minek oda az az ekezet. 

Koszorulhetem en itt a nyelvem, koszoru kerul nemsokara az ekezetek sirjara. Van amit nem lehet megforditani, de azert meg moroghatok egy sort rajta nem? De. Vagy kibonthatok meg egy sort blogiras kozben. Nem? De. 

Nyilvan az sincs aldasos hatassal a helyzetre, hogy egyre tobb angol kifejezes kerul at mas nyelvekbe. Londonul meg ugye nincs ekezet. Es felreertes ne essek, hogy a letrarol le ne essek, kifejezetten szeretem az idegen nyelveket. Csak szivesebben kezelem oket kulon-kulon es a maguk helyen. Lehet, hogy ettol a kavarodastol mas kedve szarnyalo, de szerintem aki ilyat csinal, az szarnyalo. :)

No. Remelem ertitek mit akarok kihozni a tortenetbol, nem a kakan akarom a csomot keresni, csak a kakat egy kicsit ellapatolni. Szepen kerlek bennetek, amig meg lehet, hasznaljatok az ekezeteket, ha mar tudjuk, hogy valahol veguk lesz, legalabb az utolso napjaik legyenek szepek.

Kivanok ezzel tovabbi jo estet, nektek szep almokat, a lovaknak tiszta almokat, s hogy tovabbra is guruljon a blog mint a kerek, kerek erre a kerek tortenetre egy tetszikelest.

Köszi.

*: Eszembe jutott, hogy van egy (szintén) magyar származású tanítványom, akinek Szár a vezetékneve. Na az ő helyében például konzekvensebb lennék. 

Az pulyáknak okításárul.

Az Atyaúristen tartsa meg jó egészségben kendteket és a' kendetknek házanépét. Újfent éken fogó pennát ragadok, s írok véle kendteknek, mivel mondandóm számos. Kedves testvéreim, s barátaim az Úrban olvasták tántalán korábbi levelimet, s tudják jól, hogy a' grófság jövedelmét kiegészítendő, s az egyszeri nép javát elősegítendő egynehány esztendeje elszerződtem a' császár szolgálatába deáknevelőnek s okítónak. S hogy mi feladat ez, kendtek nem is gondolnák. 

Elregölöm, íme, sorjában.

Legelébb es, el kell mondjam néktek kedves testvéreim az Úrban, miféle népek kerülnek szárnyaim alá. Bár mink, szittya magyarok megszokánk vala, hogy a' purdé, mihelyst kilát a tavaszi fűből, dolgára ered, segél a' portán s hasznossá teszi magát Isten ege alatt, a' sógoroknál ez másként folyik, biza. Az én oskolámban, hiszitek vagy sem, kedves feleim, munkabíróvá cseperedett leventék, s bögyösfaros menyecskék szaladgálnak, kik már nem kiáltanak édesanyjuk után, ha tomporukat meglegyinti valamely tévelygő ifjú. Így hát nem is volt helyes 'pulyát' írnom levelem címeként, miként es ehelyt mindinkább beszélhetünk sudár, fiatal, azonban felcseperedett népekrül. 

S méges, kedves feleim, el se gondolnátok. Ezek a' jányok és leventék, hiába, hogy már rég húzhatnának vizet a' kútról, hordhatnák a' kévét aratáskor, s kergethetnék az udmurtokat a' gyepűkön, ezek biz olyanok az fejökben, mint a' tipegő gyermekcsék.

Kendteket, s biz, jómagamat is szidalmazott eleget szülőapám, s szülőanyám. Mondták kendteknek es, s nekem es, hogy édes fiam, ha nem húzod ki magad, ha mindig ily lobáncás hosszi hajat hordol, ha nem köszöntesz előre az idősbeknek, ha nem eszed meg a' paszulykát csak a' puliszkát, avagy ha nem beszélsz illendően, sose lesz ember belőled. S lássátok szümtükkel, csak megtartott a' Jóisten mindőnket, hálelúja. Nem lesz ez máhogyan ennél a' kompániánál sem. Nékik es kell valaki, aki ágál, s zsörtölődik, ők es azt gondolják majd, hogy ők tudják jobban, s végezetül ők es hozzátesznek majd valamit a világ forgásához. 

S méges, úgy es, hogy tudom, zsörtölődnöm sem nem érdemes, sem nem érdekes, s tudom, hogy kendteket s jómagamat ugyanígy palázoltak idősb feleink, s gyermekink gyermekinek gyermekit ugyanígy fogják majdan, mégis testvéreim, kutyának a' máját.

Ezen békanyúzó ifjoncok, ezek feleim, úgy beszélnek egymással, mint valami disznópásztorok. Még ha perpatvart sem akarnának, akkor es olybá tűnik, mintha egymást szidalmaznák. Aztánmeg, mindég szajkózom nekik, hogy számolnák már meg, hány szájuk, s fülük van. Merthogy, előbbiből csak egy, utóbbiból meg kettő. S mert a' Jóisten semmit sem csinált vala véletlennek, ez es azért lőn ilyformán, hogy az ember fia kétszer hallgasson s egyszer beszéljen. * De ezek, testvéreim, nem tudják ezt a' bölcsességet. Beszélnek, mint holmi locskapatak, csakhogy zaj legyen, s böködik mindeközben a' snájdig távbeszélőt. Néhanapján azt kell gondolnom, nem es oskola, de tikól ez, hol vagyok.

Nem áldásos továbbá a dolgok menetére, hogy van köztök mindenféle nép, a' sógor fajjától a' török szultán s perzsa sah pereputtyán át a' délvidéki s keleti mócokig, oláhokig, s szerbekig. Hallani annyi nyelvet minálunk, hej, kedves feleim, mintha csak Bábel tornyát akarnók újragerendázni. 

Hanemhát, mit is kezdhet egy nemes úr ily szépen megkevert zabkásában? Mert az úr mindenhol úr, s megteszi mit kell. S így vagy úgy, kedves feleim, maradjon tán közöttünk, mit mostan írok, de szívemnek kedves ezzel a' siserehaddal munkálkodni, s valahogy csak rend leend mindég.

Először es, azt gondolom, hogy jótét hatása van a' szittya virtusnak. Megmondani az igazat, úgy ahogyan van. Mert jaj, rendes nép biz a' sógor, mondhat ki mit akar, de ez nem erőssége. A sógornak a' libafos az fekália, a' döglött macska kadáver, a' toszás meg méhecskéknek röpte. Minket meg nem ilyformán nevelt szülőapánk s anyánk, s a' pereputtynak ez jót tesz. Mily hatalmas szemeket tudnak mereszteni, ha az emberfia nem kerülgeti macskamód a' forró kását, s "ezen szót tán ki volna érdemes cserélnie kendnek egy szebbre" helyett azt találja mondani, hogy "kend, már meg ne haragudjék, de egy igahúzó barom vala". Meresztgetnek, s gondolkodni kezdenek. S megértik, mi is az igahúzó barom. 

Aztánmeg, minden képnek van kerete. Szép az nélküle es, de képzeljenek el kendtek egy Boticellit ráma nélkül. Olybá tűnne, mint nyereg a' ló nélkül. S ez kedves barátim, sokat jelent a mindennapokban, ha efféle nagyra nőtt gyermekcsékkel köll hadakozni. Befogni őket egy ettől eddigbe, s azután engedni belőle kicsit. Megmutatni nékik, mik a határok, s aztán leküldeni őket a gyepükre. Megmondani nékik, hol lakik a' magyarok Úristene, s elregölni, hogy szöknek meg szentjei a dörgedelmek elől.

S végül, mely talán a' legfurább lesz kendteknek, elfogadni őket a saját gyesznóólukban. Hisz ki mondhatná a' malacnak, hogy övezze fel derekát, vigye hírét a szittya vitézeknek? De ha a' malacot meghagyjuk malacnak, adatunk néki a' szolgálókkal moslékot s kenyércsücskét, akkor a' malac gyesznóvá nő, s tán kiterelhetjük a legelőre. Remélhetjük csak, hogy ott a' búgatófű helyett az árpát választja, de a remény hal.

S mert ilyenformán csak elvergődik a gróf a császár szolgálatában, hát nem is panaszkodik. Egynehány napja nékem fordula egy fehércseléd a neveltekből, s nékem szegzé a kérdést, hogy "mondja kigyelmed, gróf úr, szeret kigyelmed minket?" No, mit felelhet erre egy nemes úr, mint az igazat: "Szeretem biz kendteket, egyenként. De főleg egyenként, mert egyenként szépek kendtek, mint a kelő nap, s rendesek, mint ahogy csillag jár az égen. De mint csoportot, kendteket biz a' Dunába kőne taszajtani, azt még kendtekre dobni valami nehezet. Teringettét. "

Így volt, Isten lássa lelkem, még ha a' Duna messze is vala onnan. 

Zárom soraimat, kedves feleim, s testvéreim az Úrban. Remélem, nem csavartam s csűrtem túl az igét, s értik kendtek, miért is kelt levelem. Jómagam szükségét éreztem, hogy leírja mindezeket, s kendteknek tán hasznára lészen. Vigyázzák kendtek urdalmokat úgy mint eleddig, ne engedjék bé az gaz udmurtokat, s legynek kendtek résen az eretnekekkel, kik papi gúnyában vírust akarnának koronázni.

Maradok továbbra is tisztelettel:

Vargha Gróf

Kelt jégbontó havában, Bécsnek kies városában, Vargária kihelyezett helytartóságán, naplementekor.

*= ezt a világrengető bölcsességet Berecz András bácsitól hallottam, s használom azóta is, utólagos engedelmével. Isten tartsa meg sokáig jó egészségben, ti meg menjetek el az előadásaira, azon túl, hogy hülyére röhögitek magatok, még meg is éri. 

Mese a vírus megkoronázásáról

Na gyere kisfiam, ülj le ide az Edebedebácsi ölébe, had meséljen neked arról a csúúúnya koronavírusról, amitől úgy összefostad magad, mint torkos kutya farsangkor. Mond majd neked az Edebedebácsi szépet is, meg csúnyát is, de te ne féljél semmitől. Ha jön a mumus, majd adunk neki fluxuskondenzátort, hogy azzal játsszon. 

Figyejjé.

Edebedebácsi elmesél most neked egy mesét, mert Edebedebácsi nagy mesélő, úgy bizony. A mese egy olyan mese lesz, ami egy másik mese előtti mese, hogy te kisfiam megértsd a másik mesét. A másik mese előtti mese előtt elmesél neked most Edebedebácsi egy mesét.

A mese előtti mese a madárinfluenzáról szól, amit H5N1-nek is hívnak és valamikor mindenki attól félt itt Európában, hogy jön majd a nagy büdös madárnátha és megeszi a péket, meg a lakatost, meg az újságárus Teri nénit. De  a mese előtti mese előtti mese, azt mondja el neked kisfiam, hogy mi is az a vírus. A vírus, az egy mütyür kis kópé, kisebb mint a bolha pömpölőjén a pattanás, kisebb mint a hangya bokáján az őszi szélben játszadozó izzadságcsepp, bizony kisfiam, még nálad is kisebb. Olyan kicsi, hogy nem is látod. Van neki egy csinos fehérjeburka, abban pedig kismanók-csomagolta örökítőanyag. DNS. Nem Dénes, kisfiam, dé-en-es. Vagy RNS. Ne vesszél el a részletekben kisfiam, mert Edebedebácsi megeteti a lelked a pokol kutyáival. A kis aranyos vírus egészen addig nem csinál semmit, míg egy gazdatest sejtjéhez nem ér. Képzeld kisfiam, nem eszik, nem iszik, nem szaporodik. Akkor azonban, hajjaj, jól megkapaszkodik a sejtben, aztán bumm, beletolja a sejtbe a DNS-t. Vagy RNS-t. A sejt ettől megmukorodik. A DNS, vagy RNS beépül a sejt saját DNS-ébe és képzeld el kisfiam, a sejt innentől olyan, mintha szerelmes lenne! Nem csinál semmi mást, csak új vírusokat!

Ha meg véletlen két vírus kapaszkodik meg egyszerre egy sejten, akkor nagynéha előfordul, hogy varázsolni kezdenek és csinálnak egy olyat, amit az okos emberek krosszóvernek hívnak, szóval mindenki összebonyolítja a DNSét mindenki máséval és a végén valami egészen új lesz belőle! Fantasztikus!

És tudod kisfiam, hogy rátérjünk a mese előtti mesére, amikor mindenki be volt kakilva a madárinfluenzától, akkor pont ez nem történt meg. Mert a madárinfluenza önmagában csak azt a szegény kínai parasztot tudja megbetegíteni, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él. Az okos emberek beharangozták, hogy baj lehet, ha a madárinfluenza összekrosszóverel az emberinfluenzával. A nem annyira okos emberek megértették, hogy baj lesz. A mégannyira sem okosak megértették, hogy madárinfluenza van. A mégannyira-mégannyira sem okosok, hogy baj. És akkor mindenki megijedt, hogy baj van, mert jön a madárinfluenza. Jajjaj, kisfiam, volt ám sikongatás meg rídogálás, Edebedebácsi még emlékszik rá. Azt a tényt, hogy baj akkor van, HA a kínai paraszt, aki napi tizennyolc órában dolgozik hatmillió tikkal összezárva és közben egy marék rizsen él megbetegszik a madárinfluenzától, HA ugyanez a paraszt épp emberinfluenzás, HA a vírusok összekrosszóverelnek és HA ez az egész katyvasz egy új vírus formájában kitör, azt bizony addigra már csak az okos bácsik tudták. Ők meg bizony nem a leghangosabb bácsik. 

Tudod kisfiam, akkor épp nem lőtt senki senkire, nem választottak elnököt Amerikában, nem volt csúnyami, nem találták fel az ingyen sört. Bizony, még Edebedebácsi is majdnem unatkozott, pedig Edebedebácsi nagy mesélő ám.

És képzeld kisfiam, most megint csak a summogás van ám mindenhol, épp nem lő senki senkire, nem választanak elnököt Amerikában, nincs csúnyami, nem találják fel az ingyen sört. Edebedebácsi szerint kisfiam, téged egy kicsit, csak egy egész kicsit, ahogy az angyalok csinálják a manókkal, valagba kéne rúgni. Mert ülsz itt az ölemben és fosol mint torkos kutya farsangkor, megijedsz a kínaiaktól és félsz a szusitól pedig az nem is kínai. 

Közben kisfiam, hogy rátérjek végre a mese előtti mese utáni mesére, édesanyád szomorúszemű Úristenit, nem olvasod el a tényszerű cikkeket, hogy a koronavírus halálozási rátája 2%, ami alacsonyabb, mint az influenzáé, hogy hiába teszel a szád elé kendőt, a vírus azon úgy megy át, mint részeg szkinhed a Kárpátia koncerten, hogy Kína egy akkora ország, ami nagyobb, mint apukád, és hogy jelenleg hét és fél milliárd ember él a Földön. Ami nagyon sok ám kisfiam.

És kisfiam, ne ficánkoljál Edebedebácsi ölében, mert Edebedebácsi szeret téged, de úgy csap fülön, hogy kijön belőled a málaszörp, szóval kisfiam, az emberek, tetszik nem tetszik, meghalnak. Igen, apukád is, meg a Katika is az oviból, meg te is egyszer. Valószínűleg később, mint Edebedebácsi, bár ha nem maradsz veszteg, ez nem biztos. Tudod kisfiam, az, hogy a koronavírus eddig százegynéhány halálos áldozatot szedett érdekes tény annak tükrében, hogy ennek a többszöröse hal meg ebből a naaaaagyon sok emberből napi szinten autóbalesetben, szívbetegségekben és a flukszuskondenzátor helytelen használata miatt. 

Hogy akkor nem kell-e félned? Dehogynem kisfiam. Meghalhatsz a koronavírustól és oda kell figyelni rá. Partvissal kell elkergetni az összes kínait aki a közeledbe jön és lenvászon maszkot kell hordani, amit amúgy Kínából importálnak. Főleg ha öreg és beteg vagy kisfiam, mert eddig főleg az öreg és beteg kisfiúk haltak meg a koronavírustól. Ugyanúgy, mint az influenzától, a náthától, meg minden mástól. De attól még kisfiam, biztonságban nem vagy. 

De tudod mit kisfiam, mondok valami szebbet. Majd szólok neked, ha világszintű járványról beszélünk, jó? Addig inkább aggódj azon, hogy meghalsz-e ha belepisilsz a konnektorba, bután játszol a körfűrésszel, vagy ha felidegesíted Edebedebácsit. Nem azt mondom, hogy nem halhatsz meg a koronavírustól. Figyelj is oda rá. Csak azt mondom, hogy neked kisfiam, aki közép-Európában lakik, fiatal és makkegészséges, kisebb esélyed van erre, mint hogy agyonüssön a cserép az utcán. Vagy Edebedebácsi.

De csak olvasgassad okosan a fészbukot, az jobban tudja. 

Ne gondolkodj kisfiam, jól van az. Figyelj arra, amit a média mond uborkaszezonban.

Edebedebácsi így is szeret téged.

Még ha hülye is vagy.

Csak legyen igaza Edebedebácsinak....

Tudod mi az az uborkaszezon, kisfiam?

Ez még elérhető?

Na testvéreim a Zűrben, kedves rádiónéző gyerekek, blogjárók, kutyafejűek és macskanyelvűek, továbbá hívei az Öregistennek, Allahnak és/vagy a Kazah Sólyomistennek, úgy föst, bezár a varnyúbót. 

Két kérdés vetődhet most fel bennetek: 

1: miért? 

2: Mi a csipa az a varnyúbót? 

Na figyejjé.

A varnyúbót, hivatalos nevén Corvus Cornix egy általam pár éve alapított egyemberes cég. Az az egy ember én vagyok, mielőtt buta kérdéseket tennétek fel. A dolog arra van kitalálva, hogy óccsóé megvegyek ilyen pityputtyokat, mint dió, meg méz, meg tudoménmi Magyarországon és jó drágán elsüssen Sógoriában. A koncepcióról és a teremtés hét napjáról bővebben ehun. 

És hogy miért csukódik be? Vagy becsukódik-e? Na phu. Essünk neki ennek is. 

Szóval. Most számoltam utána, hogy valamivel több mint két éve futtatom a biznicet. A kérdés, hogy mit értem el vele ezalatt? Lettem-e belőle gazdag? Vagy látom e lehetőségét, hogy ha így folytatom tovább, akkor leszek? Vagy szívom-e fel maláj kurvák fenekéről a kokaint?  Ő. Nem. 

A legtöbb amit valaha kerestem vele, még mindig jóval alatta volt a reményeknek és elvárásoknak. Ez önmagában még nem lenne ok, ha látnék fejlődő tendenciát. Vagy ha szokásom lenne kurvázni és kokainozni. De nemnem.

 Nade. Miért van ez így?

Egyfelől. Le kellett ülnöm magammal gondolatban és némi beszélgetést folytatni a hangokkal, amely során rájöttünk, hohhát nem Istenbizony, hogy én jó vagyok kereskedőnek. A kereskedő az olyan mint a porószínész, b*szik mindenre, amíg a pénzét megkapja érte. Én meg bizony, sokkal inkább működöm érzelmi alapon. Eleve sok emocionális energiát tettem a dologba, kezdve a logótól (amit köszi Esztinek) a koncepción, meg az anyámtyúkján át. Szóval, olyan dolgokat akartam eladni a népeknek, amiket én szeretek. Csakhogy, ez nem jelenti feltétlen azt, hogy a népek is, vagy, hogy a népeket ez érdekli. Másfelől, egy sógor közmondás szerint "a vevő a király". Hát nálam százas ikú alatt csak hercegecske volt, a második hülye kérdés* után meg paraszt. Ééés ha valami nem ment jól, azt biza a szívemre vettem. Eh. 

Aztán. A befektetett energia kontra nyereség. Hogy a neten való árulda csak takaréklángon égett, elkezdtem piacozni a cuccal. Ez egy tűrhető jövedelemkiegészítés volt, de mégis....a péntek, az ugye arra van kitalálva, hogy az emberfia hazajön, megsímogatja ja Kutyaúr buksiját, pihen kicsit, azt elmegy a cimborákkal ölöndűni. A piacos kofa élete ehelyett az autóba berakodás, nyóckor fekvés, négykor kelés. És mikor hazajössz hatvan euróval, akkor azért átgondolod, hogy most ki is van felül. Meg ugye, a piacozás ismeretségi alapon megy, friss emberként idő kell neki. Szétszaladtak a hangyák a hátamon, mikor a velem szemben standoló parasztbácsitól , aki kábé kamaszkora óta ott piacol, kilószám vitték a diót, ami pontosan (és ez nem író túlzás) kétszer annyiba került, mint az enyém. Nekem meg azt se mondták befölhősült. 

Aztán, Természetanya is keresztbe tett. Illetve mi Természetanyának, ő meg ezért nekünk. Lehet beállni a Donald Trump féle politikusok mögé és szidni a Tonhegyi Grétát,** de amikor a saját bőrödön tapasztalod a klímaváltozás hatásait, az sokkal közelebb hozza a dolgokat. Az van ugyanis, hogy a cégnek a húzóága a dió volt. A dió kiváló holmi, van az a szép zöld héjja, tele csersavval, ami kimekkent mindenféle csuszmászt, meg az a böszömkemény héja, amihez legalábbis kalapács, vagy egér kell, hogy feltörd. Ergó a diót nem kell permetezni. Namost, bár mint Trumptól tudjuk a klíma nem változik és mint sok egyéb hasonlóan okos embertársunktól tudjuk, a Gréta csak egy hülye kis aszpergeres bakfis, hogy, hogy nem, befészkelte magát közép-Európába egy dög, aminek itt alapvetően nem volna dóga, merthogy a mediterránumban honos. Dióburok fúrólégy*** a becsületes neve, mely rögtön el is árulja, hogy mivel foglalkozik főállásban. Szóval visszavonom a dögöt, ő csak a dolgát csinálja. Megfúrja a diót, a dió megfeketedik,  a nyíregyi cigány megduplázza az árait, Danibácsi nem teheti meg ugyanezt Sógoriában, amit meg Danibácsi felvásárol emberi áron az molyos lófasz és a fejéhez vágják a vevők. Az árrés beszűkül, 
csókolom van. 

Végül, de nem utolsósorban, belefáradtam picit. Tudom, hogy lehetne ezt jobban. Nem, ez így nem igaz. Lehetne ezt máshogy. Mert így nem lesz jobb. Ide kellne egy jó marketing, amihez nem értek, vagy megfelelő tőke, ami nincs, hogy felbéreljek valakit, akinek jó a marketingje, amihez nem értek. Még mindig azt gondolom, hogy az alapkoncepció jó. De valami hiányzik. Oszt mikor két éven át hiányzik valami, akkor bizony azt mondod, hogy na ott rúgja meg a radai rosseb ahol van. Vagy valami ilyesmit, attól függően, hogy radáról származol-e vagy sem. Ölég volt a két napnyi levelezés után visszamondó vevőkből, a szájbarágós információkat meg nem értő funkcionális analfabétákból, a félárból baráti alapon engedményt kérő arabokból, a cégügyekben átfutkosott hétvégékből és az egyáltalánból. Pihi van. Kiárusítom az aktuális készletet, hogy legalább a beszerzési ár visszajöjjön (már folyamatban), helyreteszem az aktuálisan forróbb dógaimat, aztán közben kitalálom, hogy merre repüljön a varnyú. Vagy másfelé, vagy máshogy. Fel nem adom, mert azt csak a levéllel szokták, de valami más lesz.

Na.

Jön a jelmagyarázat, meg a jojcaka**** kívánása. 

*:Álatlában nem a második, de az első hülye kérdés, ami egyben a bejegyzés címe is: Ez még elérhető? Avagy, ez még megvan? Ez egy automatikusan generált fácsebuk üzenet és nagy többségetek találkozott már vele. Egyszer nem bírtam ki, és a hidegvérű kereskedő átaengedte helyét őőőő... nekem, és odírtam, hogy "nem bazdmeg, csak ki a karok cseszni az emberekkel, azért hirdetem".

**. Na a Grétáról már írtam egyszer egy hosszabbat, most nem állok neki megint. Itt a hosszú verzió: ehun. Itt a rövid: ha nem gondolkodsz, csak szidod a Grétát, akkor korpás a szemöldököd. 

***: A dióburok fúrólégyről egy rövid összefoglaló: ehun. Egy hosszabb, általánosan a témáról, ami a klímaváltozás hatásaival is foglalkozik: ehun. 

**** Ez a "Jó éjszakát" dialektusomból eredő megfelelője.

Jojcakát.

Tosszakójintujorvicsör

Na. Éveleje van, uborkaszezon, úgyhogy filmezünk. Jó? Nem? De. Lesz itt mozifilm, meg sorozat, meg szencségülés is. Mindezt szokás szerint teljesen szubjektíven, csak hogy az dobja rám az első követ, aki nem fél, hogy tockon csapom. Én leírom a véleményem, te elolvasod és egyetértesz. Vagy nem. Jó? Nem? DE!

Na.

Csillagháborodás

Három mozifilm volt így év végére a bakancslistámon, a Joker, amiről majd mindjárt, a Terminátor, amit csak nem néztem meg, meg sztárék varszának elvileg befejező része, amit jelen esetben még csak bekeverni se lehet, mert kivételesen időrendben is az utolsó. Ez a film aztán azóta kapott az esténként hozzám hasonlóan ráérős emberektől hideget meg meleget is. Hát nekem langyos. Ami azt jelenti, hogy nem rossz, de attól még nem jó. Ha nem lenne köréépítve egy egész univerzum és mindenféle előzetes felkészítés nélkül bedugtak volna a moziba, hogy ne fiam, nézzed, akkor úgy jöttem volna ki, hogy na jóvan, a mozijegyet megérte. De nem ez volt a helyzet. Ez a záróakkord olyan volt, mint egy állatorvosi ló. Szét lehet szedni elemeire és úgy működik. Ha összerakod is egésznek néz ki. De mégse szalad. Dízniék gyakorlatilag kiszedték a kliséket a régi starwarsfilmekből, beleöntötték egy ibrikbe, jól megrázták, aztán kiburították. Ez lett belőle. Van füle, van farka, van benne fénykard, meg Erő, meg sisakosrosszemberek, meg semmitelnemtaláló rohamosztagosok, meg aranyos droidok, meg jellemfejlődés, meg még pont is a végén, de ez nekem már nem az a star wars, ami nekem a star wars. Hiányzik a savaborsa. Persze, a mérce böszöm magas volt, szóval nem nagy szégyen nem megugrani. De attól még tény, hogy nem sikerült. Nincs meg a "fílingje", ahogy a művelt német mondaná, nem adja meg a hűha érzést és az elégedettséget. Az egyetlen tényleg jól eltalált dolog a sithek bolygója volt. A többi meg jéggel és szívószállal is csak limonádé marad. Nekem.

Tudod, mi az az ibrik?

Bohóc, a k**v* anyád

Ahogy a vicc mondja. Mármint ezt, hogy Bohóc, a k**v* anyád. Ez azon ritka viccek egyike, ahol csak a csattanót tudom, a viccet hozzá nem. Mindegy no. A joker, úgy vettem észre, eléggé megosztó film volt. Sokaknak nagy csalódás, másoknak katarzis. Szerintem az igazságot róla Föstő fogalmazta meg, azaz hogy akinek már volt valaha bármiféle lelki nyavalyája, az meg fogja érteni, a többiek nem. Szerintem zseniális mű. A Joker azért is lehetett furcsa vagy ehetetlen sokaknak, mert egy a bőregérmanus szériából megszokott üldözős-lövöldőzős akciófilmet vártak. Ez viszont, kérem, egy kőkemény pszihodráma, a kis királyfiról, aki valójában csak jót akar a a világnak. Viszont a világ nem akarja a jót és a kis királyfinál eljön az a pont, ahol kiborul a bili. Abbú meg baj van. Főleg, ha a jót nem akaró világ tárt karokkal fogadja a bili borulását. A főkaraktert alakító Joaquin Phoneix megérdemelne legalább egy kisfröccsöt, de inkább kettőt. A Mici néni borából. A vágói munka, a felépítés, a zene, úgy általában az egész, nálam nyert, nagyon is.

Tosszakójintujorvicsör

Ez lesz a bejegyzésnek az a szakasza, amiért morgás lesz. Az van, kispajtások, hogy a Witcher, avagy Vaják, avagy Hexer, mert sikerült mindenféle szinkronnal abszolválnom, egy igazán remek és élvezhető mű annak, aki olvasta a könyveket és játszott a számítógépes játékkal. Plusz, az év egyik legtöbb körülugrálást kapott sorozata. (Igen, már a sorozatoknál tartunk.) Szóval, mondhatnék akár bármi jót is róla, ellenben, azonban, de, semnem olvastam a könyveket, semnem játszottam a játékkal. Tehát viszonylag tiszta lappal mentem neki kíváncsiságból a kérdésnek és hát így, hogyismondjam, olyan volt, mint a spenót gyerekkoromban. Megettem, ha épp nem volt más, de nem voltam tőle boldog. 

Ha teljesen objektíven nézzük, mindenféle előismeret és előítélet nélkül, akkor ez egy jobban sikerült kramanc. A sztori lényegében követhetetlen. Igen, végigrágtam magamat az évadon és a végére lett némi fogalmam róla, hogy ki kinek a kije. A végére. Némi. A tájak szépek, azt adom. A szereplők, hátő. A színészeket szerintem nem fogják oszkárra jelölni ezért az alakításért. A sorozatnak közel felét kitöltő máguslány egyetlen élő és hihető tulajdonsága a dekoltázsa, amire -gondolom- pont emiatt nagy hangsúlyt is fektetnek. Riviai Geralt karaktere olyannyira következetes, mint egy négyéves kislány a nyalókaválasztásnál. Mondja, hogy hörr, meg úgy néz mindenre, mint amit bántani akar, aztán a következő jelenetben szivárványt purrantva vall szerelmet valakinek. Nincs ezzel amúgy baj, csak ugye a laikusnak (nekem) hiányzik a két jelenet közé az a négy könyv, meg négyszázhuszonhatórányi játék, ami megmagyarázná, hogy miért. De attól még hiányzik. A maszkmestert meg a főnöke helyében megfognám a fülénél és megkérdezném, hogy kicsi fiam, szerintem téged ezért fizetünk? Ez nálam a "Gerlat az elfekhez megy" részben tetőzött be, ahol a műanyagkecskeemberrel való haddelhad után azt figyeltem, hogy  mikor pottyan le az elfek füle. Az epizódok dinamikája szintén érdekes, leginkább a wartburgéra emlékeztet. Néhol belebökködve tök odanemillő események, sok hűhóval meg eksönnel, máshol egy órán keresztül varázslók beszélgetnek, dolgokról, amiket nem értek. 

Fülembe forró ólmot fiatalok, de tőlem aztán várhatja jussát a vaják.

 Leül, egyes.

A térség

Kishazánk sok pénzért kevés mindenhez értő fiai mindig is híresek voltak arról, hogy azokat a filmcímeket, amiket érdemes lenne szó szerint lefordítani, valami egetrengető marhasággal helyettesítik (l.d: Tank Aranka), amiket meg NEM kéne szó szerint magyarítani, mert nagyon kacsán hangzanak, (ld.: Nem vénnek való vidék) azokat juszt is beszittyásítják. No, az Expanse szegény is így járt. Attól még a sorozat igazán kellemes. Nem új, de gondolom már rájöttetek, hogy eléggé random egyveleg ez a bejegyzés. Azért aktuális, mert mostanság tolták ki a negyedik évadot. Otthon azt hiszem kevésbbé ismert, hát ajánlom figyelmetekbe. Egy olyan sci-fi ez, ahol a sci részre is hangsúlyt fektetnek a fi mellett. A nem annyira távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség nagyjábólegészéből gyarmatosította a Naprendszert, majd három nagy szekcióra szakadt, úgymint a jólétben élő Föld és vonzáskörzete, a spártai katonaállammá avanzsált Mars valamint a másik kettőt minden jóval ellátó azonban nem túl fényesen élő belső kisbolygóövezet, röviden az Öv. Ezek között hol álló, hol kevésbbé álló háború alakul ki, mindenesetre az acsarkodás folyamatosan megy. Ebbe a levesbe kavar bele egy protomolekula nevű idegen technológia, továbbá egy űrhajó legénysége, mint főszereplők. Mondom, scibb mint fi, szóval nincs fénysebességgel utazás, a gyorsulás fáj, az űrhajón mágnescsizma kell, ha meg nullgében nőttél fel megmukorodsz a gravitációtól. Igen, ebben is sok a klisé, meg a blabla, de szerintem abszolút élvezhető, kellemes és jó. 
Tessék megenni.

Ez az Út

Amennyire eldíznizték a starwars nagyfilmet, annyira korrekt lett az új Star Wars sorozat, A mandalori. Kifejezőbb lett volna ide egy ilyen képet berakni, 

de bébiyoda már előre megvásárolta a közönséget. Belőle azóta már minden lett, mém, meg kulcstartó, meg reklám. De. A mandalori őt leszámítva, illetve vele együtt is jó. A színészi játék egy olyan palinál, akinek az évad utolsó részének egy ötmásodperces jelenetét kivéve nem mutatják az arcát, ugyancsak nagy kihívás, de megugrotta a lécet. A sztori kellemes, a karakterek ehetőek, igen EZ megadja a Star Wars fílinget. Még akkor is ha mintegy kiesik a filmek eseményeinek fő csapásából és csak érintőlegesen utalnak rájuk ittott. Bár azt hiszem ennek a sorozatnak nem is az volt a célja, hogy a "nagy" Star Wars sagába kapcsolódjon be, mégis, nekem ez starwarsabb, mint a nagystarwars. Külön említést érdemel a film zenéje, ami az első résztől fogva a fülemben maradt. Szóval, aki csillagokat akar, inkább egye ezt. Ajánlom, ötös, leül. 


No fiatalok, jojcakát, vélemény és ellenvélemény ingyenes.